Ewald Hering (1834-1918) német
fiziológus.
A Young-Helmholtz elmélet a retina és a receptorok
szintjén írja le a színlátás
folyamatát, a Hering– vagy ellenszín-elmélet
a percepciónak magasabb fokán állít
modellt. A csapok ingerületeinek összegezéseként ellentétes színpárok keletkeznek, ezek
a színinformáció további feldolgozásában
játszanak szerepet.
(Nemcsics 1990:67; Lukács 1982:19;
Opponent process)
Ellenszín-elmélet |
|
Összegezési
zóna: kék–sárga, vörös–zöld,
fehér–fekete,
az ellentétes párok.
Receptorok szintjén: kék, vörös,
zöld. |
A három ellentétes színpár:
kék–sárga, vörös–zöld,
fehér–fekete.
A sárga a vörös és zöld összege;
a fehér a három alapszíningeré együtt;
a fekete pedig a fényinger hiánya.
Hering:
ellentétes színpárok |
|
Sárga-kék és zöld-vörös.
A tengelyek metszéspontjában
helyezkedik el a síkra merőleges fehér-fekete
tengely. |
Színérzékletünk a színpárokon
belüli, illetve a három színpár egymáshoz
viszonyított arányától függően
jön létre (ld. alábbi ábra). Pl. egy
rózsaszín érzékleténél
a vörös és fehér a domináns,
a kék-sárga arányától függően
lehet lilásrózsaszín vagy narancsrózsaszín,
míg a zöld és a fekete aránya elhanyagolhatóan
kicsi. A barna színérzékletnél a
vörös és a fekete dominál, a zöld
és a fehér aránya nagyon kicsi, a kék-sárga
aránytól pedig a barna árnyalata függ.
A három
ellentétes színpár |
|
Rózsaszín és barna minta elhelyezkedése
a 3 ellentétes színpár által
kifeszített térben |
A színérzékletet a fényinger intenzitása és a szemünkbe jutó fény alkotórészeinek
egymáshoz viszonyított aránya határozza
meg.
Az elmélet helyességét egy másik
tudományág, a kognitív nyelvészet
kutatásai támasztják alá, melyek
szerint a három ellentétes színpár
nevei jelennek meg először a legtöbb nyelvben.
»
Alapszínnevek
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Lukács:
Színmérés
Nemcsics:
Színdinamika
Opponent process - Wikipedia
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E) |