|
Anyag, tárgy, szín |
|
|
|
Király Sándor szerint:
„Nem színeket látunk, hanem valamit, aminek
színe van”. (Király
1977:166)
A szín számára az anyag és a tárgy
az egyik legfontosabb kontextus. Könnyen meggyőződhetünk
róla, hogy ugyanaz a szín másként
jelenik meg különböző anyagokon, tárgyakon,
és fordítva: ugyanaz az anyag másként
hat különféle színekben.
A színjelenségeket csak a színtudományban
lehet teljesen „elszakítani” a színt
hordozó anyagtól és tárgytól,
a hétköznapi életben erre ritkán törekszünk.
A technikailag kevésbé fejlett kultúrákban,
de még az európai középkorban is,
az anyag minőségét és színét
nem választották el élesen egymástól.
A színre úgy gondoltak, mint az anyag egyik tulajdonságára,
amit nem lehet attól elkülöníteni. A
mai magyar nyelvben is vannak szavak, pl. a szőke és a deres, melyek csak élőlény
(ember, ló) szőrzetére használatos,
egyéb tárgyakra nem, vagy csak elvétve
mondjuk: ebben az esetben nem történt meg a szín
„leválása” a tárgyról.
A korábban tárgyalt színes
technikák és a színkommunikáció
között a színes anyagok és tárgyak képezik az egyik hidat, mert mindkét oldalhoz
sok szállal kapcsolódnak.
Az anyagnak és tárgynak:
• fizikai jellemzői vannak, melyek között a szín
fontos
optikai tulajdonság,
• mindkettő üzenetet is hordoz, „kommunikál”,
melyben a
színnek –mint kódnak–
fontos, akár meghatározó szerepe lehet.
Anyag, tárgy és szín kölcsönösen
modulálják egymást: nem csak optikai,
de szimbolikus kölcsönhatásban is vannak. A
színek különféle jelentést adhatnak
a tárgyaknak, az anyag pedig „áthangszereli”
a színt, mint amikor egy hangot különböző
hangszerek szólaltatnak meg.
|
Felhasznált
és ajánlott irodalom:
Király:
Általános színtan és látáselmélet
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E) |
|
63. |
|
|
|
