Az
egész földi élet a Naptól függ,
a napfényből alakítja át a növényi
klorofill a fényenergiát kémiai energiává,
ez a fotoszintézis. A magasabbrendű élőlények,
így az ember is, a fényt nemcsak látásra
használja, hanem szervezete bonyolult működésének
szinkronizálására (alvás és
ébrenlét ritmusa, növekedés, szexuális
ciklusok, hormonális változások stb.) A
napfény hiánya, a hosszú sötétség
depresszív hatása közismert, és egyéb
vegetatív ill. lélektani tünetek is összefüggésben
vannak a besugárzó fény mennyiségével.
A színes fényalkotórészek hullámhosszukban
különböznek egymástól, az elektromágneses
hullámok pedig az élő szervezet egészére
hatást gyakorolnak. A hatás főleg a látás
folyamatában (a szemen keresztül) érvényesül,
de ha nincs a látótérben, a bőrön
át is kimutatható.
Példák:
Az újszülöttkori sárgaság gyógyításának
egyik módja a kékfény-kezelés, ekkor
a ruhátlan újszülöttet az inkubátorban
UV-fényt sugárzó lámpa alá
fektetik. A bőrön áthatoló kék
fény vízben oldhatóvá alakítja
a felhalmozódott sárga festékanyagot (a
bilirubint), ami így már ki tud ürülni
a szervezetből.
Kékfény-kezelés |
|
Az
újszülöttkori sárgaság
gyógyításának egyik módja |
Kép
forrás:
http://www.authorstream.com/Presentation/manan179-1133732-
neonatal-hyperbilirubinemia/ |
A sugárzás hatását vizsgálva
a kísérleti személyek hosszabb ideig színes
fény alatt tartózkodnak bekötött szemmel,
és nagy bőrfelületükön (pl. a meztelen
hátukon) éri őket a színes fény.
Eközben mérik a vérnyomásukat és
szívritmusukat, pulzusukat, légzésszámukat,
vércukor-szintjüket, az izzadás mértékét
stb.
Színes
sugárzás |
|
A
kísérleti személyek bekötött
szemmel, hosszabb ideig
színes fény alatt tartózkodnak, és
nagy bőrfelületükön éri
őket a színes fény (szimuláció) |
Kép
forrás:
http://crreamm.hubpages.com/hub/Bacne-How-to-Cure-and-Cope |
A hosszúhullámú sugárzás
(az ún. meleg színek), mint a narancs és
a vörös, az infravörös sugarak szomszédságában
már valamennyi hőt is sugároznak.
A kísérleti adatokra való hivatkozásnál
azonban tekintetbe kell venni, hogy ezek nem „életszerű”,
hanem laboratóriumi körülmények
között születtek, és csak irányadóak
a színek alkalmazásában. Valóságos
környezetben, pl. egy színes fal előtt egy
órát üldögélve, pár percig
járkálva, soha nem keletkezik olyan erős
fiziológiai hatás, mint a laboratóriumi
helyzetben.
A kutatások eredményeit Nemcsics adatai (1990:187) alapján
foglaljuk össze.
A vörös az idegrendszerre serkentőleg
és izgatólag hat. Növeli a vérnyomást
és a percenkénti légzésszámot.
A narancssárga kedvezően befolyásolja
az emésztőszervi működéseket és
csökkenti az anyagcsere zavarait. A citromsárga serkenti az agytevékenységet, zöldes árnyalatában
nyugtatólag hat. A zöld is nyugtatólag
hat az idegrendszerre, csökkenti a vérnyomást,
tágítóan hat az erekre. A kék lázcsillapító hatású, csökkenti
a fájdalomérzést, vérnyomást,
pulzust és a percenkénti lélegzetvételt.
Az ibolya (lila) kedvező hatású a
szívműködésre.
Kutatók vizsgálták állatok növekedésének
mértékét különböző
színű sugárzások hatására,
továbbá melegvérű állatokra
való stimuláló hatásukat kutatták.
A sárga-narancs-vörös színtartományban
mutatható ki a legerősebb ilyen hatás, a
zöld fényben sokkal gyengébb, a kék
és ibolya pedig gátló hatást mutat.
Madarak esetén a vörös fény az ivarmirigyek
rohamos növekedését okozta, majd a „szemet
megkerülve”, az agy neurovegetatív központját
sugározva, a vörös fény akkor is ilyen
irányú hatást váltott ki, igaz mintegy
kétharmaddal gyengébbet.
Más kísérletek azt látszanak igazolni,
hogy a színes környezet, ill. a színes fények
különböző reakciókat váltanak
ki. Az ultraibolya sugarak teljesítményfokozó
hatásúak, a vörös fény a véráramlást
fokozza. A gyomor- és bélműködést
is befolyásolják a színes fények.
A vörös és zöld (környezet) csökkenti
az étvágyat, a sárga pedig általában
növeli.
A fiziológiai hatások nehezen tudatosíthatóak,
a szervezetre közvetlenül gyakorolnak hatást,
melynek létrejötte nem automatikus és több
mindentől függ: a színhatás időtartamától,
intenzitásától, az emberi test (színhatás
alatt álló) bőrfelületének méretétől,
stb.
Történeti előzmények
A nagy ókori civilizációkban (Egyiptom, Kína, India), és a középkorban is gyakorlat volt a színekkel való terápia. Az első ezredforduló táján élt híres orvos, Avicenna* összefüggést keresett a színek és a betegségek gyógyítása között.
*Abu Ali ibn Szína, latinosan Avicenna (980-1037), tadzsik-perzsa orvos
Az ókor (Hippokratész) és középkor orvosi elmélete, a humorálpatológia szerint az emberben négy testnedv kering:
egyensúlyuk biztosítja az egészséget. A testnedvek:
a vörös vér (haima),
a fehér nyálka (phlegma),
a sárga epe (kholé)
a fekete epe (melankholé).
Az elmélet szerint minden betegséget a négy testnedv aránya és keveredése okoz, és a megfelelő színnel kell kezelni: úgy vélték, a vörös szín fokozza a vérkeringést, ezért a vérző betegnek nem szabad vörös színt néznie, hanem kéket kell, mert az megnyugtatja és lassítja a vérzést. Az elméletből vonták le a személyiségtípusra vonatkozó következtetéseiket is: pl. akiben a sárga epe van túlsúlyban az kolerikus, vagyis könnyen haragra gerjed.
(Chromotherapy; Avicenna; Norris 2005:10)
Archaikus közösségekben, pl. a pápuáknál még a múlt században is, szokás volt a (különben festésre használt) színes földpigmentekből gyúrt golyókat gyógyszerként vagy az életerőt fokozó varázsszerként fogyasztani. (Mészáros 1983:25)
A népi növényismeret (etnobotanika) nemcsak az élelmiszerekre, fűszerekre terjed ki, hanem az összes hasznosítható tulajdonságra is: számos növény egyaránt alkalmas festésre és gyógyításra.
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Avicenna, Chromotherapy and Colour Therapy Healing
Avicenna's Canon of Medicine
Bálint – Hruska – Murányi – Sebestyén:
Bevezetés a színdinamikába, 146.p.
Chromotherapy – Wikipedia
Dézsi:
A színek anatómiája
Katona:
Az agy fejlődésének kultúrtörténete,
66.p.
Mészáros:
A kőkori ember piros festéke
Nemcsics:
Színdinamika
Norris:
Színterápia
Szelényi:
Színek, 150.p.
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E) |