A szín, színes, sokszínű szavak
szinte mindig pozitív összefüggésekben
szerepelnek nyelvünkben: az élet, elevenség,
szépség, öröm, változatosság,
élmény szinonimái. A színtelenség
mindezek hiányát jelenti, az élettelenséghez
a fekete, szürke, fehér társul. Ismerjük
az örömöt, amikor a fényszegény,
ködös tél után kisüt a nap és
kizöldül a természet.
A földi élet egyik feltétele a napfény,
és ugyanez a színek létrejöttének
feltétele is.
A szín szó túl sok mindent jelent.
Egy színekről szóló tanulmányban
mindenekelőtt szét kell bontani a fogalmakat, felfejteni
a jelentésrétegeket és bemutatni a főbb
színjelenségeket. A feltárás szépsége
és nehézsége abból fakad, hogy a színtan egyszerre multi- és interdiszciplináris:
– Multidiszciplináris: mert a színtudománynak
több pillére van: a fizikai fénytan (optika), a látáselmélet (pszichofizika)
és a pszichológia.
– Interdiszciplináris: mert a színtan számos
természet-,
humán- és társadalomtudománnyal
érintkezve határ- területeket képez.
A színalkalmazások sora –köztük
a színkommunikáció– nem bontható
ki a színelméleti alapok nélkül.
Az első részben a színt mint a látvány
egyik fő alkotóelemét vizsgáljuk.
A színjelenségek megértéséhez
a szín fizikai eredetét, a színérzékelés folyamatát, a színek rendszerezését és előállítási technikáit tekintjük át, majd kitérünk az anyagminőségek
és tárgyak színmodulációira
is.
|
|
SZÍN 
