A
látás jelentősége
A fényre specializálódott érzékeny
sejtek, szövetek, majd egy bonyolult szerv –a szem–
alapvetően fontos információkat közvetít
az élőlényeknek. A látás tájékoztat
nemcsak a közeli, hanem a távoli tárgyakról
és a mozgásokról is. A látvány
differenciáltsága és információgazdagsága
nyújtja a legnagyobb segítséget a tárgyi
világban való eligazodásunkhoz. A világ
megismerésének számunkra a látás
a legfontosabb útja, érzékszerveink közül
legkevésbé szívesen alighanem a látásunkról
mondanánk le...
Arnheim (1979:56)
a művészetpszichológia neves kutatója
így fogalmazza meg a látás szerepét:
„A látványvilágból nem pusztán
lenyomat készül egy alkalmas módon érzékeny
szervben. Sokkal inkább az történik, hogy
amikor ránézünk egy tárgyra, mintegy
'kinyúlunk' érte a tekintetünkkel.
Mint valami láthatatlan ujjunkkal, körültapogatunk
vele a térben, kinyúlunk a távolabbi helyekre,
ahol valami tárgyra bukkanunk, megérintjük
a felszínét, kinyomozzuk a határait, megvizsgáljuk
az anyagát. A látás, az észlelés
kifejezetten aktív tevékenység.”
Az ember a legtöbb információt (több
mint 80 %-t) vizuális úton szerzi. Döntő
jelentőségű, hogy nemcsak sok, hanem egyidejű (szimultán) információhoz jutunk a látványból.
Szinte mindig „egybenlátunk”, akár egy
kisebb tárgyra fókuszálunk, akár
ha a látvány számos és sokféle
képi elemből tevődik össze – a látótér
egészéről van tudomásunk. A látókéreg
megnagyobbodása lehetővé teszi számunkra
a látott képek elraktározását,
a vizuális memória megkönnyíti az
összehasonlítást, és az asszociáció
segítségével az ismeretlen, új látványok
feldolgozását is.
Fény és kultusz
Az ember nappali életmódot folytat, nappali
fényben szerezzük az életfontosságú
információkat, ezért az áttekinthetőség,
biztonság és –áttételesen–
a „szépség” fogalma kötődik
ehhez a napszakhoz. A sötét éjszaka évmilliókig
a fenyegetettség, a félelem ideje volt, nem véletlen,
hogy szinte minden kultúrában a fekete a „Gonosz"
szimbóluma. Sötétben a tér beszűkül,
hiszen nem látunk messzire, a tűz pedig, ami elűzi
a sötétséget, a rituális-mágikus
tevékenységek egyik legősibb eszköze
lett. A természetben élő, annak kiszolgáltatott
ember számára a fény többet és
mást jelentett, a fény hiánya rémísztőbb
lehetett, mint ma, a városi civilizációban.
A fény várása minden vallásnak,
még a legkezdetlegesebb kultusznak is része, a
mitológiákban a világ teremtése
a fény megteremtésével kezdődik. A
fény ünnepei (téli és nyári
napforduló, tavaszi és őszi napéjegyenlőség)
évente ismétlődő közösségi
rítusokra ad alkalmat. Ezzel szoros összefüggésben
az ünnepekhez mindig több fény és színesség
társul.
Látás és nyelv
Az emberi nyelv létrejöttéről számos
elmélet született, a mi szempontunkból figyelemreméltó Bickertoné (2004:85),
aki szerint a nyelv kialakulása szoros összefüggésben
lehet fejlett látásunkkal. Az ember ősei
több egyidejű információhoz jutottak
látás útján, mint más élőlények
a hallás ill. szaglás segítségével.
A sokféle színű, különböző
távolságban lévő, mozgó formákat
egyszerre látó emberős agyának egyre
nagyobb területei foglalkoztak a látvány
feldolgozásával. Evolúciós előnnyel
járt a kíváncsiság és a jó
megfigyelő képesség, ahogy ma a csecsemőknél
és kisgyerekeknél is az intelligenciára
következtetünk ezekből a tulajdonságokból.
A látásfeldolgozás miatt megnövekedett
emberi agyban alakult ki a magas szintű kategorizálás képessége. A környező világ tárgyairól,
jelenségeiről alkotott belső kép –a
reprezentáció– az emberi gondolkodást
és a nyelvet közvetlenül megelőző
állomás (az ún. előnyelv), az ember
kommunikációs képességének
egyik gyökere - írja Bickerton.
» A vizuális
kommunikáció jelentősége
A látás két alapfeltétele a fény és a fényre érzékeny, azt feldolgozni
képes biológiai apparátus –
az első fejezetben ezt foglaljuk össze.
|
Felhasznált
és ajánlott irodalom:
Arnheim:
A vizuális élmény
Attenborough:
Élet a Földön
Bickerton:
Nyelv és evolúció
Dawkins:
Szivárványbontás
Kepes:
A látás nyelve, 138.p.
Kepes:
A világ új képe a művészetben
és tudományban
Király:
Általános színtan és látáselmélet,
94.p.
Sekuler – Blake:
Észlelés
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E) |
