A színlátással kapcsolatos számos
kérdés közül az első ez lehet:
miért van szükség színes látásra?
Mely élőlények látnak színesen,
(mert nem mindegyik), amelyek pedig színlátók,
mekkora spektrumban látnak színeket, és
mire használják ezt a képességüket?
Általában feltehető, hogy amelyik állatfaj
(tolla, szőre, bőre, pikkelye) színes, az maga
is lát színeket.
(Attenborough 1989:129)
A színlátás fő feladatai: detekció és diszkrimináció:
– Detekció: a tárgy elkülönítése
a háttértől.
Pl. az érett gyümölcs piros, ezért elkülönül
a zöld lomboktól.
– Diszkrimináció: a tárgyak megkülönböztetése
egymástól.
Pl. az érett alma és az érett paradicsom
is piros, de nem azonos színű. (Sekuler
2000:205)
A színlátás előnyei:
a térlátás, a tárgylátás,
a rejtőzködési, táplálkozási és fajfenntartási stratégiák
differenciáltsága.
Az éleslátás és a színlátás az ember esetében szorosan összefügg –
mindkettőhöz sok fény, erős megvilágítás
kell. A térbeli távolság becslésében
segít a tapasztalat, hogy a távolabbi tárgy
halványabb és kékesebb – ez a levegőperspektíva
jelensége. A repülő madarak színesen
látnak, a távolság-mélység
pontos érzékeléséhez lehet szükségük
a színre. Egyes madárfajoknak nem három,
hanem négy színérzékelő receptoruk
van, tehát más, –talán nagyobb–
spektrumra érzékenyek mint mi. A méhek
az ultraviola tartományban is látnak, színlátásuk
párhuzamosan és kölcsönhatásban
(koevolúció) alakult ki a színes virágokkal.
Kutatók szerint az ember, és általában
a főemlősök színlátása a
gyümölcsök fogyasztásával összefüggésben
fejlődött ki. Mollon cambridge-i pszichológus szerint „A színlátás
a gyümölcsfák által feltalált
eszköz önmaguk elterjesztéséhez, ...
a fák ezen leleményes módon keltették
fel az emlősök érdeklődését,
hogy azok széthordják a magvakat.”
(Dawkins
2001:69)
A színlátás számos evolúciós előnnyel járt az emberi faj számára:
a táplálkozásban és a veszélyfelismerésben
fontos információkhoz lehet jutni a szín
révén. Az érett vagy éretlen gyümölcs,
a friss vagy a romlott hús, az egészséges
vagy a mérgező növény ill. állat
– mind színjeleket (is) hord. Segíti a tér-
és tárgylátást, és jól
hasznosítható volt vadászat és gyűjtögetés
közben.
Mint több más életfontosságú
képességünk, a színlátás
idővel többletfunkciót is kapott és élvezetek forrása lett: a művészetek,
a szimbolikus színek használata, az öltözködés,
és a színalkalmazások egész
sora ezt bizonyítja, ezekről a későbbiekben
részletesen lesz szó.
A normális színlátás
elvesztése súlyos pszichikai megrázkódtatást
okoz, erről ír Oliver Sacks (2004) az Antropológus
a Marson c. könyvében.
Színinger és színérzet
A fizikai jelenségek (a műszerrel mérhető
fénysűrűség és a spektrális
különbségek) jelentik számunkra a színingert. Fizikai szinten azonban még
nem beszélünk „színről”,
csak különböző hullámhosszakról
és fényintenzitásról. A szín
létrejöttének a fény az egyik, de
nem az egyedüli alapfeltétele, ugyanis:
„szín”
csak akkor keletkezik, ha a fényt
egy színesen látó élőlény
látja! |
A színérzet létrejöttéhez
szükséges inger alapvetően a fény,
de színérzetet okozhat mechanikai inger
(„csillagokat látunk”, ha nyomás éri
a szemgolyónkat). Vegyi inger is kelthet színérzetet
vagy felfokozhatja azt, pl. egyes kábítószerek
hatására „pszichedelikus színélmény”,
„vizuális hallucináció” keletkezik.
Az álomban látott színeket sem külső
fényinger kelti.
A fizikai eredetű objektív színinger bonyolult
agyi –pszichofizikai, pszichofiziológiai és
pszichológiai– feldolgozás után hozza
létre agyunkban a szubjektív színérzetet (vagy színérzékletet). A színek
érzékelését az élettudományok
több megközelítésben is kutatják:
Fiziológia:
életjelenségek, életműködések,
a biológiai szinthez közeli jelenségek vizsgálata:
a színnel összefüggésben a szem, az
agyi látóközpont és a színek
élettani hatásainak kutatása.
A pszichofizika a fizikai ingerlés és az
érzékelés közötti kapcsolatot
kutatja, a pszichológiai jelenségek neurológiai
leírását és magyarázatát
adja. A szín a pszichofizika szintjén: a fénysugár
okozta inger.
A pszichofiziológia határterület az
idegélettan és a klasszikus pszichológia
között: biológiai lélektan. A pszichológia
„alsó” szintjéhez közeli vizsgálatok
gyűjtőfogalma. A színlátás különféle
jelenségeit (utókép, színkontraszt,
színállandóság) is tanulmányozza.
Pszichológia (lélektan): az érzékeléstől
a cselekvésig terjedő széles spektrum vizsgálata,
vagyis az emberi agyban lejátszódó jelenségek
kutatása, leírása és magyarázata. A szín a pszichológia
szintjén: érzet, tudattartalom. Foglalkozik a
színekhez kapcsolódó valamennyi –tudatos
és érzelmi– megnyilvánulással
(színpreferencia, -emlékezet, -asszociációk,
kísérleti esztétika stb.).
A
szín nem objektív, az embertől független
fizikai mennyiség, hanem érzet, tudattartalom,
vagyis pszichológiai élmény |
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Arnheim:
A vizuális élmény, 362.p.
Attenborough:
Élet a Földön
Color vision - Wikipedia
Dawkins:
Szivárványbontás
Király:
Általános színtan és látáselmélet,
135.p.
Nemcsics:
Színdinamika
Sacks:
Antropológus a Marson
Sekuler – Blake:
Észlelés
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
