Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
1.1.4.

Színlátás
 
 
A színlátással kapcsolatos számos kérdés közül az első ez lehet: miért van szükség színes látásra? Mely élőlények látnak színesen, (mert nem mindegyik), amelyek pedig színlátók, mekkora spektrumban látnak színeket, és mire használják ezt a képességüket? Általában feltehető, hogy amelyik állatfaj (tolla, szőre, bőre, pikkelye) színes, az maga is lát színeket.
(Attenborough 1989:129)

A színlátás fő feladatai: detekció és diszkrimináció:
– Detekció: a tárgy elkülönítése a háttértől.
Pl. az érett gyümölcs piros, ezért elkülönül a zöld lomboktól.
– Diszkrimináció:
a tárgyak megkülönböztetése egymástól.
Pl. az érett alma és az érett paradicsom is piros, de nem azonos színű. (Sekuler 2000:205)


A színlátás előnyei:
a térlátás, a tárgylátás, a rejtőzködési, táplálkozási és fajfenntartási stratégiák differenciáltsága.

Az éleslátás és a színlátás az ember esetében szorosan összefügg – mindkettőhöz sok fény, erős megvilágítás kell. A térbeli távolság becslésében segít a tapasztalat, hogy a távolabbi tárgy halványabb és kékesebb – ez a levegőperspektíva jelensége. A repülő madarak színesen látnak, a távolság-mélység pontos érzékeléséhez lehet szükségük a színre. Egyes madárfajoknak nem három, hanem négy színérzékelő receptoruk van, tehát más, –talán nagyobb– spektrumra érzékenyek mint mi. A méhek az ultraviola tartományban is látnak, színlátásuk párhuzamosan és kölcsönhatásban (koevolúció) alakult ki a színes virágokkal.

Kutatók szerint az ember, és általában a főemlősők színlátása a gyümölcsök fogyasztásával összefüggésben fejlődött ki. Mollon cambridge-i pszichológus szerint „A színlátás a gyümölcsfák által feltalált eszköz önmaguk elterjesztéséhez, … a fák ezen leleményes módon keltették fel az emlősök érdeklődését, hogy azok széthordják a magvakat.”
(Dawkins 2001:69)

A színlátás számos evolúciós előnnyel járt az emberi faj számára: a táplálkozásban és a veszélyfelismerésben fontos információkhoz lehet jutni a szín révén. Az érett vagy éretlen gyümölcs, a friss vagy a romlott hús, az egészséges vagy a mérgező növény ill. állat – mind színjeleket (is) hord. Segíti a tér- és tárgylátást, és jól hasznosítható volt vadászat és gyűjtögetés közben.
Mint több más életfontosságú képességünk, a színlátás idővel többletfunkciót is kapott és élvezetek forrása lett: a művészetek, a szimbolikus színek használata, az öltözködés, és a színalkalmazások egész sora ezt bizonyítja, ezekről a későbbiekben részletesen lesz szó.

A normális színlátás elvesztése súlyos pszichikai megrázkódtatást okoz, erről ír Oliver Sacks (2004) az Antropológus a Marson c. könyvében.


Színinger és színérzet

A fizikai jelenségek (a műszerrel mérhető fénysűrűség és a spektrális különbségek) jelentik számunkra a színingert. Fizikai szinten azonban még nem beszélünk „színről”, csak különböző hullámhosszakról és fényintenzitásról. A szín létrejöttének a fény az egyik, de nem az egyedüli alapfeltétele, ugyanis:

szín” csak akkor keletkezik, ha a fényt
egy színesen látó élőlény látja!

A színérzet létrejöttéhez szükséges inger alapvetően a fény, de színérzetet okozhat mechanikai inger („csillagokat látunk”, ha nyomás éri a szemgolyónkat). Vegyi inger is kelthet színérzetet vagy felfokozhatja azt, pl. egyes kábítószerek hatására „pszichedelikus színélmény”, „vizuális hallucináció” keletkezik. Az álomban látott színeket sem külső fényinger kelti.

A fizikai eredetű objektív színinger bonyolult agyi –pszichofizikai, pszichofiziológiai és pszichológiai– feldolgozás után hozza létre agyunkban a szubjektív színérzetet (vagy színérzékletet). A színek érzékelését az élettudományok több megközelítésben is kutatják:

Fiziológia: életjelenségek, életműködések, a biológiai szinthez közeli jelenségek vizsgálata: a színnel összefüggésben a szem, az agyi látóközpont és a színek élettani hatásainak kutatása.

A pszichofizika a fizikai ingerlés és az érzékelés közötti kapcsolatot kutatja, a pszichológiai jelenségek neurológiai leírását és magyarázatát adja. A szín a pszichofizika szintjén: a fénysugár okozta inger.

A pszichofiziológia határterület az idegélettan és a klasszikus pszichológia között: biológiai lélektan. A pszichológia „alsó” szintjéhez közeli vizsgálatok gyűjtőfogalma. A színlátás különféle jelenségeit (utókép, színkontraszt, színállandóság) is tanulmányozza.

Pszichológia (lélektan): az érzékeléstől a cselekvésig terjedő széles spektrum vizsgálata, vagyis az emberi agyban lejátszódó jelenségek kutatása, leírása és magyarázata.
A szín a pszichológia szintjén: érzet, tudattartalom. Foglalkozik a színekhez kapcsolódó valamennyi –tudatos és érzelmi– megnyilvánulással (színpreferencia, -emlékezet, -asszociációk, kísérleti esztétika stb.).


A szín nem objektív, az embertől független
fizikai mennyiség, hanem érzet, tudattartalom,
vagyis pszichológiai élmény



1.1.5. Színlátás
A Young – Helmholtz (trikromatikus) elmélet
A Hering– (ellenszín) elmélet
A színlátás zavarai
Kötött szín – szabad szín
Kromosztereoszkópos látás
Színadaptáció és utóképhatások
Színkonstancia
Színkontrasztok – kölcsönhatások
Színérzetmódosító kontrasztok
Színkontraszt – megkülönböztetés

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Arnheim:
A vizuális élmény, 362.p.

Attenborough:
Élet a Földön

Color vision - Wikipedia

Dawkins:
Szivárványbontás

Király:
Általános színtan és látáselmélet, 135.p.

Nemcsics:
Színdinamika

Sacks:
Antropológus a Marson

Sekuler – Blake:
Észlelés

Színlátás
« Fénykontraszt
A Young – Helmholtz (trikromatikus) elmélet »
19.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.