Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.4.1.

Alapszínnevek
 
 
Alapszínnév kutatások

A színnévkutatások előzményeként antropológusok, etnográfusok, nyelvészek gyűjtöttek színneveket, és próbálták rendszerezni egyes népek színfogalmait. Sokáig úgy vélték, a különböző nyelvek önkényesen szabdalják fel a színek folytonos spektrumát. Úttörő jelentőségű volt Brent Berlin és Paul Kay munkássága, akik az 1960-as években gyűjtötték és hasonlították össze közel 100 nyelv színfogalmait. Kiderült, hogy szabályszerűség van az egyes színfogalmak megjelenési sorrendjében: a színelnevezések rendszere „univerzális”, azaz nem kultúrafüggő, hanem a megismerési folyamat részeként alakult ki.

Berlin és Key meghatározta az alapszínnevek kritériumait és megjelenésük sorrendjét is. (Berlin 1999; Crystal 2003:140)


Az alapszínnevek kritériumai

Nem lehet bármely színnév alapszínnév csak azok amelyek:

Egy szóból állnak (morfémák), pl. fehér, sárga, barna, és
nem lehetnek összetételek mint pl. vajszín, citromsárga, gesztenyebarna.

Nem jelölhetik egy másik szín árnyalatát, nem
foglaltathatnak benne egy másik színben, pl. a khaki és a bordó nem alapszínnév, mert bár egy szóból állnak, de a khaki a zöld egyik árnyalata, a bordó pedig a vörösé.

Nem lehetnek egy szűkebb tárgykör színmegnevezései. Pl. a
szőke, ősz csak az emberi szőrzetre vonatkozik, a pej csak lovakra, az ultramarin és cinóber egy-egy pigmentre.

Általánosan ismert (köznyelvi) szavak lehetnek csak, ezért
pl. a bézs, kármin, cyan nem számít alapszínnévnek, ezeket csak szűkebb szakmák ismerik. (Kicsi 1990)

További kritériumok:
Nem lehetnek friss kölcsönszavak, de régebbi jövevény- szavak igen, pl. a magyarban a zöld, kék, sárga igen régi (alán ill. ótörök eredetű) jövevényszó. A barna, lila, drapp, türkiz később német közvetítéssel jött, de már köznyelvinek számít, míg az ekrü, pink, magenta csak az utóbbi évtizedekben került a magyar nyelvbe, és ezért egyelőre nem lehetnek alapszínnevek.

Az alapszínnév elől áll a szógyakorisági sorrendben. A fehér,
piros, kék
stb. szavakat többen és többször említik, a számítógépes szókeresés sokkal több találatot ad rájuk mint pl. a rózsaszín, narancs vagy okker szavakra.

Az összetett színnevek utótagja (főtagja) legtöbbször
alapszínnév (mohazöld, kanárisárga, orgonalila stb.), bár utótag lehet más egytagú színnév is (meggybordó, aranyokker), de ez ritkább eset. Az összetételek száma is párhuzamban áll az utótag alapszínnév-státuszával: a vörös, sárga, zöld sokkal gyakoribb utótag mint a narancs, lila, bíbor vagy a rózsaszín, ez utóbbi maga is összetétel. Gyakoribbak szóösszetételben is, pl. vörösréz, sárgarigó, zöldborsó.

Nyelvi összefüggésekben több funkciója van mint más (de
nem alap-) színneveknek: más szófajokat képezhetünk belőle (kékül, kékít, kékség, kéken stb.), kifejezhetjük, hogy valami nem pontosan olyan színű, de közel van hozzá (kékes, kékbe hajló). Nem alapszínnevek esetén nincs meg minden funkció: nincs (vagy nagyon ritka) drappul, bordít, citromsárgul, de a drappos, bordós létező nyelvi alak. Ezek a lehetőségek nyelvenként eltérőek.

Nyelvészeti tanulmányok általában nem hangsúlyozzák, de a vizualitás oldaláról nézve fontos kiemelni, hogy az alapszínnév mindig széles színtartományt jelöl, pl. a kék fogalmába tartozik a liláskék és a zöldeskék, a halványkék és a sötétkék is. Pl. a bordó azért sem (lehetne) alapszínnév, mert az általa jelölt színtartomány –a sötétvörös– igen kicsi.


A színtartományok

A Berlin és Kay közel 100 nyelv (köztük a magyar) színneveit áttekintve megállapították, hogy a kultúrák különböző számú színnevet használnak: a magasan fejlett technikai civilizációkban 11 színtartománynak (szín-családnak) van neve, a legkevésbé fejlettekben 2-3-nak. Megállapították azt a szabályszerűséget is, hogy a legkülönbözőbb nyelvek (csekély kivétellel) azonos sorrendben bővítik alapszínneveik sorát.

Alapszínnevek az angol nyelvben
A kiterített színpalást, benne a színek gócpontjai (focus),
Berlin-Kay szerint.
(A táblán nem szerepel a fehér, szürke és fekete)
Kép forrás:
www.handprint.com/HP/WCL/color2.html


A kutatók meghatározták a színek fő tartományait, melyeknek a nyelvi közösségek nevet adnak. A fenti képen egyenes fehér vonalak választják el a színtartományokat a színek 2D kontinuumában. A fehér körök a színtartományok fokális színeit vagy „gócpontjait”, legjellemzőbb árnyalatait jelölik. Egy alapszínnév hallatán, de látvány- vagy szóbeli kontextus híján, mindig a fokális színre, a legjellemzőbb árnyalatra gondolunk. (de Bie-Kerékjártó 2001)

A színtartomány több árnyalatot foglal magában ugyanabból a (egy szóval megnevezett) színből: pl. a zöldnek a világos és sötét, sárgás és kékes árnyalatát is. A legjellemzőbb zöldek a fehér körön belül láthatók. Az alapszínnév lényegében gyűjtőfogalma mindazon árnyalatoknak, amelyek vizuálisan közelebb esnek hozzá, mint a szomszédos alapszínekhez .

Az eredeti (Berlin-Kay) kutatásban szereplő angol alapszínnevek:
white, black, red, yellow, blue, green, brown, grey/gray, purple, orange, pink
.

Angol alapszínnevek
white, black, red, yellow, blue, green, brown, grey, purple, orange, pink



A színelnevezések megjelenésének
sorrendje


A Berlin-Kay-féle eredeti sorrend későbbi kisebb módosítása után jelenleg ezt tartják a megjelenési sorrendnek:
(Berlin 1999:4; Kicsi 1990:1143)

I.
white and black fehér és fekete
II.
red vörös/piros
III.
blue/green („grue”) or
yellow
kék/zöld vagy sárga
IV.
yellow or blue/green
(„grue”)
sárga vagy kék/zöld
V.
blue and green kék és zöld szétválása
VI.
brown or grey barna vagy szürke
VII.
grey or brown szürke vagy barna
VIII.
purple, pink, orange lila/bíbor, rózsaszín, narancs


A színnevek megjelenési sorrendje azért lehet minden kultúrában többé-kevésbé hasonló, mert minden bizonnyal szoros összefüggésben van az emberi színpercepcióval és a kognitív folyamatokkal – mindez Hering ellenszín- elméletének helyességét bizonyítja. A fenti sorrendet mutatják a különböző nyelvekben (a magyarban is) előforduló színnév gyakoriság-statisztikák és a kisgyermekkori beszédtanulás is. (Kiss 2004:160; Papp 2012:54).

A sorrend meghatározó jelentőségű, mert amely nyelvben nincs szó a kékre, abban nincs a (mögötte álló) barnára vagy lilára sem. Az alapszínnevek lexikalizálásának sorrendjére vonatkozó megállapítások igaznak bizonyultak a nyelvek többségére (univerzális szabály).

A Berlin-Kay féle eredeti elméletet több kritika érte, így módosításra szorult, és jó néhány kivételt is számon tartanak. (Kicsi 2007)
Az elméletük szerinti színezet-alapú (hue-based) kategorizálás a nyugati civilizáció nyelveire jellemző, a természeti népek nyelveiben (de az ókori Európában is) más elvet alkalmaznak: pl. a világos, fényes, hideg-meleg, nedves-száraz stb. anyagok színei alkotják a fő színdimenziókat.
(Leeuwen 2011:43; Casson 1997:224)



Alapszínnevek

Az alapszínnevek közül az első hat az ősibb, ez pontosan megfelel a Hering-féle ellenszín-teóriának, e szerint a csapok ingerületeinek összegezéseként hat ellentétes színpár keletkezik: fehér–fekete, vörös–zöld, kék–sárga.

Fehér - fekete
Az első színek, melyek önálló nevet kapnak mindenütt a fehér és fekete, ezek kifejezik ősi élményünket, a nappal és éjszaka váltakozását. Magyarázható pszichofizikai okokkal is, mert a fehér-fekete (világos-sötét) a látás alapinformációja.

Vörös/piros [red]
A harmadik színfogalom minden nyelvben a vörös/piros [red].

Régészeti leletek (testfestésre utaló okkermaradványok, holttestek beszórása vörös porokkal, stb.) szerint őseink talán már 300.000 éve, de 80.000 évvel ezelőtt már bizonyosan használtak vörös festéket. Mindez a Homo sapiens sapiens kialakulása előtt történt, ezek szerint a vörös szín megkülönböztetése már a beszéd előtt megjelenhetett valamilyen kezdetleges szinten.

A vörös/piros különösen fontos volt az emberi evolúció során, a létért folyó küzdelemben: a vér, a tűz, a hús, és számos gyümölcs színe piros. A kromatikus (színes) színek között ez áll a hierarchia elején, ez a színkategória alakult ki először a gondolkodásunkban, és minden bizonnyal az egyedfejlődés során is. A szín, színesség szó néhány nyelvben egyben a vöröset is jelenti, mint a spanyolban a colorado, ahol a vörös alapszínneve: rojo. (Kicsi 1990:1144)

A fehér-fekete-vörös az „első három” szín, mondhatjuk: az archaikus színek. A leggyakoribb színösszeállítás minden népművészetben, a hagyományos kultúrákban, és nemcsak a múltban, hanem a kortárs dizájnban is.

Sárga, zöld, kék
A szókincsbővülés legközelebbi állomása a sárga - zöld - kék, itt különböző kombinációs sorrendek lehetségesek: előbb a kék/zöld később a sárga; vagy előbb a sárga később a kék/zöld alakul ki.

A sárga igen gyakori a természetben (élelem, élőlények, élettelen anyagok), és bizonyos állásánál a Nap is sárga. A földből nyerhető festékek között az egyik leggyakoribb szín (okker).

A zöld fogalom minden nyelvben kapcsolódik valamiképp a vegetációhoz, a kék pedig az égbolthoz.

A kék és zöld színfogalom sokáig egy kategóriát alkotott, és csak később vált el egymástól. Ritkán, de előfordul, hogy a nyelv „átlépi” ezt a fázist, és ma is egy szót használ a két színre, ilyen pl. a vietnami nyelv. (Kicsi 1990:1143)
A beszélők bizonyosan látták/látják a színkülönbséget az égbolt és a fa lombja között, de nem tartották/tartják fontosnak, hogy ezt megnevezzék. Az angol szaknyelvben (a green+blue összevonásával) a „grue” ill. a „bleen” szóval fejezik ki, ha a két színfogalom még nem vált el egymástól.

Az alapszínnevek kialakulása egy adott kultúrában összefüggésben van a festékanyagok használatával is. Ha egy közösség valamely színanyagot (ásványi, növényi vagy állati eredetű színezéket) elő tud állítani és rendszeresen használ (pl. testfestés, kelmefestés, tárgyak díszítése céljára), akkor annak előbb ad nevet, mint amit csak passzívan szemlél. A fehér, fekete, vörös és sárga anyag igen gyakori a természetben, viszonylag könnyű belőlük festéket készíteni, ezeket több tízezer éve és valamennyi kultúrában használják. Míg a zöld, kék és bíbor festék ritka, előállításukhoz fejlettebb technika szükséges, ezek csak kb. 5000 éve ismertek az európai kultúrkörben.

Néhány európai nyelvben két színnév van a kékre, és ezek között határozott vizuális különbség van:

     
francia: bleu azur
olasz: blu azzurro
spanyol:
katalán:
azul
blau
orosz: szinij goluboj

Az első oszlopban álló nevek mélyebb kéket jelentenek (kb. ultramarin); a másodikban világosabbat, általában égszínkéket. (A spanyolban az azul, a katalánban a blau az alapszínnév.) Arról nincs adatom, hogy a második oszlopbeli nevek mennyire felelnek meg az illető nyelvekben az alapszínnév-kritériumoknak.

Barna, szürke
Ha egy nyelvben létezik már a fehér-fekete-piros-sárga-zöld-kék színnév, legközelebb a barna és szürke jelenik meg, mindkettő igen gyakori a természetben (talaj, állatok bundája, fa kérge, kövek).

Lila/bíbor [purple], rózsaszín, narancs
Az eddig utoljára kialakult alapszínnevek, de ezek megjelenési sorrendjében nem látunk törvényszerűséget.


Az angol -ish képző

Az angolban az -ish képző használata jelzi az alapszínnév státuszt. Jelentése: valami nem határozottan olyan színű, csak „közelít” ahhoz, pl.:
red
reddish (vörös – vöröses, vörösbe hajló).

A képző illeszkedik a black (blackish), white, red, yellow, green, blue, pink, brown, grey, purple és ochre* színnevekhez, de pl. az orange, violet, olive szavakhoz nem.
* Az ochre (okkersárga) nem alapszínnév, hanem egy barnássárga festék neve.
(Paterson 2003:216; Kicsi 2007:25)


Az egyes színtartományok vizuális
megjelenítése


Az alábbi ábrákon a kromatikus alapszínek és a szürke színtartomány sémája, kiemelve a legjellemzőbb (a prototipikus) árnyalatot. Jól látható, hogy az alapszínnevekkel jelölt mezők viszonylag széles színtartományt ölelnek fel: „kinyúlnak” a szomszédos színezetek felé (vízszintes irányban) és a világos-sötét (a függőleges) dimenzióban is. Ez még a szürkére is igaz, mert a szürke lehet hideg (kékes) és meleg (sárgás, narancsas) árnyalatú. A fehéret és feketét nem ábrázoltam, mert bár ezeknek is vannak hideg és meleg árnyalatai, de ezek roppant szűk színtartományok, lévén poláris színek: egyetlen dimenzió (a világosság) két végpontját képviselik.

Vegyük figyelembe, hogy a színkategóriák egy 3D kontinuumból metszenek ki egy (térbeli) mezőt, melynek határa mindig „elmosódott” (fuzzy edges), ezért az alapszínnév-határok közelében elbizonytalanodnak a megnevezések (pl. lehet liláskék vagy kékeslila).
Lehet vitatni pl., hogy a vörös színtartomány bal szélén az narancs-e vagy vörös, hasonlóan azt is, hogy a kiemelt prototipikus szín a legjellemzőbb-e vagy inkább a mellette lévő, stb.

A tört-szürkés árnyalatok is beletartoznak az adott színtartományba, de egy harmadik dimenzióban helyezkednek el (ha a kurzort az ábra fölé visszük akkor egy rétegük láthatóvá válik).

A vörös/piros színtartomány
  világos  
NARANCS LILA /
BÍBOR
  sötét  
Különböző vörös árnyalatok,
középen a prototípus, a „legvörösebb vörös”.
A tört árnyalatok megjelenéséhez vigyük a kurzort az ábra fölé.

A narancs színtartomány
  világos  
SÁRGA
VÖRÖS/
PIROS
  sötét  
Különböző narancs árnyalatok,
középen a prototípus, a „legnarancsabb narancs”.
A tört árnyalatok megjelenéséhez vigyük a kurzort az ábra fölé.

A sárga színtartomány
  világos  
ZÖLD NARANCS
  sötét  
Különböző sárga árnyalatok,
középen a prototípus, a „legsárgább sárga”:
A tört árnyalatok megjelenéséhez vigyük a kurzort az ábra fölé.

A zöld színtartomány
  világos  
KÉK /
TÜRKIZ
SÁRGA
  sötét  
Különböző zöld árnyalatok, középen a prototípus, a „legzöldebb zöld”.
A tört árnyalatok megjelenéséhez vigyük a kurzort az ábra fölé.

A kék színtartomány
  világos  
LILA ZÖLD /
TÜRKIZ
  sötét  
Különböző kék árnyalatok, középen a prototípus, a „legkékebb kék”.
A tört árnyalatok megjelenéséhez vigyük a kurzort az ábra fölé.

A lila színtartomány
  világos  
VÖRÖS
/ BÍBOR
KÉK
  sötét  
Különböző lila árnyalatok, középen a prototípus, a „leglilább lila
A tört árnyalatok megjelenéséhez vigyük a kurzort az ábra fölé.

A rózsaszín színtartomány
  világos  
világos
SÁRGA
világos
LILA
  sötét  
Különböző rózsaszín árnyalatok, kiemelve a prototípus,
a „legrózsaszínűbb rózsaszín

A barna színtartomány
  világos  
tört/sötét
ZÖLD
tört/sötét
BÍBOR
  sötét  
Különböző barna árnyalatok,
kiemelve a prototípus, a „legbarnább barna

A szürke színtartomány
  FEHÉR  
meleg színek hideg színek
  FEKETE  
Különböző szürke árnyalatok,
középen a prototípus, a „legszürkébb szürke



2.4.1. Alapszínnevek
Magyar alapszínnevek
Vörös és piros

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Berlin – Kay:
Basic Color Terms

de Bie-Kerékjártó:
A kék színnév használata a magyarban

Casson:
Color shift: evolution of English color terms from brightness to hue

Crystal (szerk.):
A nyelv enciklopédiája

Hardin – Maffi (ed.):
Color Categories in Thought and Language

Kicsi:
A magyar nyelv alapszínnevei

Kicsi:
Az alapszínnevek lexikalizálásáról

Kiss:
A piros, vörös és más színnevek használata a Magyar Nemzeti Szövegtér alapján

Különböző nyelvek színnevei:
Colour words in many languages

Leeuwen:
The Language of Colour

Papp:
A magyar színnevek terminológiai elemzése

Paterson:
A Dictionary of Colour

Alapszínnevek
« A színek nyelvi reprezentációja
Magyar alapszínnevek »
144.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.