Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.1.6.

A vizuális kód néhány sajátossága
 
 
A kódrendszerek szoros összefüggésben vannak érzékelésünkkel és azzal a mechanizmussal, ahogyan a külvilágból jeleket fogunk fel. A nemverbális, és különösen a vizuális kommunikáció, mind az üzenetek mennyiségét és jelentőségét tekintve, meghatározó számunkra a világ megismerésében és a benne való eligazodásban. Információink több mint 80 százalékához látás útján jutunk, ennek magyarázata agyunk működésében és felépítésében rejlik. Az evolúcióban legkésőbb kifejlődött, csak az emberre jellemző „új agy” (neocortex) majdnem fele a látási ingerek feldolgozásával foglalkozik.
(Sekuler 2004:31; Katona 2009:61; Kovács I. 2006b)

Hasonlóan a beszélt nyelvhez, a vizuális kommunikáció is végtelen számú közlés létrehozására képes azáltal, hogy véges számú elemet, véges számú szabály szerint rak össze. A szabályok bonyolultsága a vizuális kommunikáció egyik sajátossága. A vizuális kommunikáció nem mindig különül el élesen a verbálistól, illetve a többi nemverbális kódtól.
(Visual communication; The History of Visual Communication)

A vizuális üzenet értelmezése mindig függ meglévő ismereteinktől, a képek egy része asszociációk révén fejti ki hatását. Egy időben és egy kultúrán belül ezek az asszociációk hasonlóak, és az emberek nagy csoportjainak (műveltségi szinttől, lakóhelytől, életkörülményektől függően) hozzáférhető a látvány tartalma. Mennél jártasabb valaki a vizuális közlés „olvasásában”, annál gyorsabban és sokrétűbben tárul fel számára a képi tartalom.


Az érzékszervek „terei

Az emberi érzékelés számára a vizuális tér a legkiterjedtebb, látás útján jutunk a legnagyobb távolságból információhoz. A tőlünk kilométerekre (sőt fényévekre) lévő dolgokról is tudomást szerezhetünk, így a megfelelő cselekvésre, viselkedésre fel tudunk készülni. A hang és az illat sokkal kisebb távból jut el a megfigyelőhöz, a tapintás és ízlelés pedig csak közvetlen érintkezés esetén szolgáltat ingereket az idegrendszer számára. A látás és hallás hullámtermészetű ingereket dolgoz fel, ezek és a rájuk adott válaszok elérhetőbbek a tudományos vizsgálatok számára is, mint a molekulákhoz köthető, „bizonytalan”, ősi, íz- és szagérzetek.
(Vroon 2005:21)


Gyorsaság
A vizuális információkat gyorsan felfogjuk és értelmezzük, mert egyszerre látjuk az egészet. A „képi látvány” nem kényszeríti szemünket egy lineáris jelsorozat végigpásztázására, úgy mint az írás. A vizuális észlelés sajátossága, hogy szemünk a kép szerkezetén és elemein cikázva igen gyorsan és hatékonyan szűri ki a lényeget, mielőtt még a részletekben elmerülne. Ez negatívum is lehet, mert a képeket könnyű felszínesen szemlélni, akkor is, ha érdemes lenne elmélyülni benne.
» Gestalt

Látásunk e jellegzetességére épül a szemmozgáskövető technika (eye-tracking), mellyel a szem fókuszálásának mozgását és a nézéssel eltöltött időt lehet követni egy 2D képen. (Eye tracking)

Szemmozgás-követés
Egy monitorkép „áttekintése”: a kísérleti személy a pirossal fedett
területen időzött a legtöbbet, a sárgára rátekintett, a zöld foltokkal
fedett részeken csak végigsiklott a tekintete.
Kép forrás:
http://mashable.com/2011/11/30/social-profile-eye-tracking/

Az egészséges szem nemcsak az élesen fókuszált területeket látja, hanem –elmosódottan ugyan, de– ennek környezetét is.

Különösen gyors lehet az értelmezés ha a vizuális elemek lehatárolt és sík (2D) felületen, vagyis képen (fotó, rajz, monitor) tömörülnek: ekkor szemünk fókuszálási mélységét sem kell folyamatosan változtatni, mint a térbeli (3D) látvány nézése közben.

Bizonyos (ellentmondásos, strukturálatlan, illúzionisztikus, hiányos) képek nézése esetén azonban lelassul a szemmozgás és értelmezés, de csak amíg meg nem fejtjük a látottak rejtélyét. Második látásra már nincs szükség több időre, hogy ugyanazt a képet értelmezzük. (Sekuler 2000:34 és 158)

Miklós Pál szerint: „…az ingerek által szállított információkat a befogadás (érzékelés) pillanatától kezdve az egész észlelési (percepciós) folyamaton át szüntelenül rendezi, rangsorolja, értékeli és formálja tudatunk [információbefogadó és -feldolgozó rendszerünk]; a bonyolultakat egyszerűsíti, áttekinthetővé teszi, a hiányosakat kiegészíti, értelmesíti és egyben az előzményekkel veti össze, kontrollálja; észlelési sémákba [mintázatokba] rendezi és ezeket a sémákat őrzi meg emlékképként.” (Miklós 1980:40)


A látvány lényegi elemei: mozgás és szín

Környezetünket szempillantásnyi idő alatt átlátjuk és folyton keressük a látvány lényegi elemeit. Az emberi szem és a látási ingereket feldolgozó agy (az ébrenlét során) folyamatosan és akaratlanul is keresi az ingereket: a legerősebb vizuális ingerek mozognak és/vagy eltérő színűek környezetükhöz képest.

A legfontosabbnak általában azt tartjuk, ami mozog: az evolúció során megtanultuk, hogy a mozgáshoz veszély, zsákmány, ellenség vagy társak tartozhatnak. A mozgó dologról feltételezzük, hogy fontosabb (információt hordoz), mint az álló. Ami mozog, arra figyelnünk kell – ezért ejt rabul (sokszor akaratunk ellenére is) a tv, a számítógépes animáció, a villódzó reklámfény.

A másik fő figyelemfelkeltő a szín és kontraszt. A környezettől, a megszokott látványtól eltérő színes folt szintén jelezhet veszélyt, élelmet, társakat, az időjárás változását és más fontos dolgokat. A zöld lombok között az éretlen gyümölcsöt alig vesszük észre, de az érett pirosat már igen. Ami színes és kontrasztos, az a figyelem középpontjába „tolakszik”.
(Sekuler 2000:170)


A színlátás elvesztése
A színlátás jelentőségére ritka betegségek és balesetek szolgáltatnak bizonyítékot, egy ilyen esetet írt le Oliver Sacks neurológus. (2004:19)

Egy professzionális festőművész, tehát korábban normális színlátó, (baleset vagy stroke okozta) agysérülése* után, egyik napról a másikra, elvesztette színlátását. Kizárólag szürkéket látott, de nem olyanokat mint a fekete-fehér filmen, ahol a szürke fokozatok megfelelnek a színek világossági értékének, és így a látvány, ha sokkal szegényebb is, de érthető. A vöröset és zöldet majdnem feketének, a kéket és sárgát világosszürkének látta, de lényegében minden látvány zavaros volt a számára, és következetesen „piszkosnak” írta le.
*A könyvben kiderül, hogy szemének retinájában a színérzékelő csapok épek maradtak, a sérülés az agyában keletkezett, pont ahol a színingerek feldolgozása történik.

Teljesen megváltozott az élete, tájékozódási képessége leromlott, az étkezés kellemetlen élmény lett, hiszen csak szürke-fekete ételeket látott. Festő mesterségét ugyan folytatta, a színek nevét leolvasta a tubusról, de hamarosan áttért az akromatikus és nonfiguratív stílusra. Mély depresszióba esett, de –mivel gyógyítani nem tudták– egy év után lassan megtanult együtt élni a színtelen világgal...

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Eye tracking

Katona:
Az agy fejlődésének kultúrtörténete

Kovács I.:
Következtetés a külvilág tulajdonságaira

Miklós:
Kép és kommunikáció

Sacks:
Antropológus a Marson

Sekuler - Blake:
Észlelés

The History of Visual Communication

Visual communication - Wikipedia

Vroon – Van Amerongen –
de Vries:
A rejett csábító – A szaglás pszichológiája
A vizuális kód néhány sajátossága
« Technika és vizualitás
A vizualitás jelentősége »
81.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.