Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.1.2.

A látvány dimenziói
 
 
Síkbeli (2D) kép

A 2D kép –ellentétben a térbelivel– lehatárolt: a szemlélő térbeli orientációja helyett a sík képfelület kerete adja a vonatkozási rendszert.
A 2D képen adott a mező síkja és kerete, csak ezt „tölthetjük meg” vizuális tartalommal. A 2D és a 3D látványvilág közötti számos fontos különbség egyike, hogy a 2D kép (többnyire) egy nézőpontot feltételez, mely nagyjából a kép mértani középpontjából, a kép síkjára merőlegesen helyezkedik el, és olyan távolságra, hogy a kép beleférjen a szemlélő látókúpjába.

A képalkotás gyakorlata sok tízezer éves folyamatban alakult ki, melynek főbb állomásai: testfestés, barlangrajz, ornamentika, vonalas rajz, szövés, festmény, mozaikkép, térkép, sokszorosított grafika, tudományos ábra, műszaki rajz, fotó, fénymásolat, számítógépes grafika – a műfajokat még lehetne sorolni, és a lista állandóan bővül. Minden fejlettebb kultúrában fontos feladata van a szimbolikus képnek: a címernek, emblémának, logónak, piktogramnak, grafikonnak, ezek mind közvetlen információhordozók is.

A 2D kép tartalmát gyorsabban felfogjuk, mintha ugyanazt szavakkal írnánk körül. A mérnöki tervrajz vagy a térkép által megjelenített összetett információhalmazt másképp mint vizuálisan nem tudnánk sem átadni, sem megérteni. A térképészetben hosszú századok alatt alakultak ki a standard képi jelek (Tokaji I. 2008), melyek közt a szín és árnyalatai meghatározó jelentőségűek. A térkép minden infografika őse.

A domborzati térkép szín-alapkódjai: a zöld-barna közötti átmenetek a síkság és a hegy magassági fokozatait szemléltetik, a kék szín világossági átmenetei a vízmélységet jelzik. A másik térképfajta a tematikus (közigazgatási, csapadék-, napfényeloszlás stb.), melyben mennyiségi és minőségi adatok kifejezésére használják a grafikai- és színjeleket.

Térkép
Felszín alatti
vízvédelmi területek
Közigazgatás Domborzat


A klasszikus anaglif- és a legújabb filmes-számítógépes technikák együttes alkalmazása nyomán létrejött a –fizikai értelemben 2D–, de a valóság térbeli illúzióját keltő, –vagyis perceptív értelemben– 3D mozi. (3D film)

A képi látást –ép szemet feltételezve is,– tanulni kell és fejleszteni lehet, és ebben a korai életszakasz döntő jelentőségű. Nehéz elképzelnünk, de a képi látás nem magától értetődő. Gregory szerint az írásbeliséggel nem rendelkező természeti népek nem értik meg a fényképen látottakat, ugyanakkor a mozgókép nem okoz értelmezési gondot a számukra. (Gregory 1982:172)

A 19.század második felétől kezdve a fotó- majd a filmtechnika gyors fejlődése adta az egyik impulzust a modern festészeti stílusok és izmusok kialakulásának, mondván: ha a gép tökéletesen tudja reprodukálni a látványt, nincs értelme az ecsettel is ugyanazt tenni. Később, a 20.század első felében, olyan irányzatok (kubizmus, futurizmus, op-art) születtek, amelyek a tér- és időbeliség 2D képen való ábrázolását tűzték ki célul.

Irányzatok a mozgás és tér megragadására
Kubizmus.
Picasso: A gitáros
Futurizmus.
Duchamp: Lépcsőn lemenő akt



Térbeli (3D) látvány

A térbeli látványnak nincs rögzített határa, csak a tér „falai”, ami lehet valóságos fal, (a szobáé, az utcán az épületeké), vagy a természetben a hegyek, fasorok – ezek takarják a távolabbi tájakat. A horizonton túlra (a föld görbülete mögé) nem láthatunk.

A látott dolgok helyét, kiterjedését, távolságát a néző saját térbeli helyzetéből kiindulva értelmezi. A fent és a lent, a jobb és a bal, az elől és hátul középpontjában mindig a szemlélő áll, mozgása közben az észlelt látvány is átrendeződik*. A mozgás sebessége lehet kicsi, nagy vagy változó, de rendszerint folyamatos, így a látvány elemeinek mozgása is az.

*A látvány összetevői folytonosan változnak és mozognak: van, ami nagyon gyorsan (jármű, ember, felhő); van ami lassan változik, időközönként cserélődik (növényzet, kirakat, plakát a falon); van ciklikus látvány (évszaktól-napszaktól függő); olykor a változás alig észrevehető (természeti táj); máskor nagyon jól érzékelhető (új utcabútor, frissen átfestett épület) – mindezek véletlenszerű és pillanatnyi együttállása eredményezi a „hétköznapi" látványt.

A 3D látványvilág nem tökéletesen lehatárolt, és a 2D képpel ellentétben nemcsak egy, hanem szinte végtelen sok nézőpontja lehet. A térbeli látvány sokkal inkább függ a megvilágítástól (intenzitásától, irányától, színétől, jellegétől), míg a 2D kép esetén, ahol ugyan szintén alapfeltétel a kellő mennyiségű fény, de ez kevésbé modulálja a látványt. Ha hozzátesszük, hogy a térbeli látványvilághoz a tárgyak anyaga (anyagminősége, textúrája, állaga) is hozzájárul, akkor egyértelmű, hogy a 3D látvány élményszerűbb és informatívabb „képét” adja a világnak mint a síkbeli.

A vizuális kommunikáció szemszögéből vizsgálható az ember által alkotott vagy használt valamennyi tárgy és tárgycsoport: a természeti tárgyak (pl. Japánban a szabályos kúp-alakú Fuji hegy az ország egyik szimbóluma), művészeti és dizájn alkotások, kézműves és ipari termékek, a tárgyak csoportja és elrendezésük módja (kiállítás, kirakat), kultikus tárgyak, épületek, mérnöki konstrukciók stb. A katedrálisok és a modern felhőkarcolók (szakrális ill. gyakorlati jelentőségük mellett) mindig a város szimbólumai is, pl. az Eiffel-torony, –azonkívül, hogy remek kilátás nyílik róla,– Párizs fő jelképe. Ezek mind üzenetek, de tudni kell őket olvasni.

Most csak utalunk rá (korábban részletesen kifejtettük), hogy egy tárgy rendkívül összetett –funkcionális, társadalmi, szimbolikus, esztétikai– üzeneteket közvetít. A vizuális kommunikáció ebben az összefüggésben a tárgy anyaga, formája, színe, dísze által valósul meg.



Tér- és időbeli (4D) látványfolyamatok

Térben és időben lehatárolt, konstruált látvány a színház, film, táncelőadás, performansz, koncert, divatbemutató stb., melynek művészi, esztétikai, propagandisztikus, kommunikációs, kereskedelmi célja lehet. Ide sorolhatók továbbá a karneválok, rítusok, ünnepi rendezvények, politikai gyűlések, felvonulások, sportesemények, show-műsorok, hagyományos bálok is. E látványfolyamatokat Bergström multivizuális összjátéknak nevezi. (Bergström 2009:229)

A multivizuális folyamat tér- és időbeli, de helyszíne és időtartama lehatárolt, nézőpontja is többé-kevésbé rögzített, pl. nézőtérről, lelátóról szemlélhető. A konstruált látványban megtervezett és lényegi elem a szín és fény, valamint ezek tér- és időbeli változásai. Többnyire tervezője és rendezője is van, akinek ismernie kell a vizuális percepció, a vizuális kultúra legmélyebb összefüggéseit és a vizuális technika eszköztárát. Általában úgy tervezi és alkotja meg, hogy legyen egy (vagy néhány) kitüntetett nézőpont, ahonnan a látvány különösen hatásos, és a kompozíció, mint „vizuális sűrítmény” a legjobban befogadható a nézőközönség számára.

A film, tv, számítógépes animáció fizikai értelemben ugyan a síkban (2D) létezik, de a mozgás „plusz” dimenziót (4D) nyit a képnek. (Peternák 1993; Moholy-Nagy 1996:245)

Felhasznált és ajánlott irodalom:

3D film - Wikipedia

Bálványos – Sánta:
Vizuális megismerés, vizuális kommunikáció

Bergström:
Bevezetés a vizuális kommunikációba

Gregory – Gombrich:
Illúzió a természetben és a művészetben

Hampshire – Stephenson:
Jelek és szimbólumok

Moholy-Nagy:
Látás mozgásban

Peternák:
Új képfajtákról

Tokaji I.:
A térképjelek reprezentálása

A látvány dimenzió
« Gestalt – az alaklélektani megközelítés
A vizuális kommunikáció néhány biológiai vonatkozása »
77.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.