Síkbeli (2D) kép
A 2D kép –ellentétben a térbelivel–
lehatárolt: a szemlélő térbeli orientációja
helyett a sík képfelület kerete adja a vonatkozási
rendszert. A 2D képen adott a mező síkja
és kerete, csak ezt „tölthetjük meg”
vizuális tartalommal. A 2D és a 3D látványvilág
közötti számos fontos különbség
egyike, hogy a 2D kép (többnyire) egy nézőpontot feltételez, mely nagyjából a kép
mértani középpontjából, a kép
síkjára merőlegesen helyezkedik el, és
olyan távolságra, hogy a kép beleférjen
a szemlélő látókúpjába.
A képalkotás gyakorlata sok tízezer éves
folyamatban alakult ki, melynek főbb állomásai: testfestés, barlangrajz, ornamentika, vonalas rajz,
szövés, festmény, mozaikkép, térkép,
sokszorosított grafika, tudományos ábra,
műszaki rajz, fotó, fénymásolat, számítógépes
grafika – a műfajokat még lehetne sorolni,
és a lista állandóan bővül. Minden
fejlettebb kultúrában fontos feladata van a szimbolikus
képnek: a címernek, emblémának,
logónak, piktogramnak, grafikonnak, ezek
mind közvetlen információhordozók
is.
A 2D kép tartalmát gyorsabban felfogjuk, mintha
ugyanazt szavakkal írnánk körül. A mérnöki
tervrajz vagy a térkép által megjelenített
összetett információhalmazt másképp
mint vizuálisan nem tudnánk sem átadni,
sem megérteni. A térképészetben
hosszú századok alatt alakultak ki a standard
képi jelek (Tokaji I. 2008),
melyek közt a szín és árnyalatai meghatározó
jelentőségűek. A térkép minden
infografika őse.
A domborzati térkép szín-alapkódjai:
a zöld-barna közötti átmenetek a síkság
és a hegy magassági fokozatait szemléltetik,
a kék szín világossági átmenetei
a vízmélységet jelzik. A másik térképfajta
a tematikus (közigazgatási, csapadék-, napfényeloszlás
stb.), melyben mennyiségi és minőségi
adatok kifejezésére használják a
grafikai- és színjeleket.
| Térkép |
 |
Felszín
alatti
vízvédelmi területek |
Közigazgatás |
Domborzat |
A klasszikus anaglif- és a legújabb filmes-számítógépes
technikák együttes alkalmazása nyomán
létrejött a –fizikai értelemben 2D–,
de a valóság térbeli illúzióját
keltő, –vagyis perceptív értelemben–
3D mozi. (3D film)
A képi látást –ép szemet feltételezve
is,– tanulni kell és fejleszteni lehet, és
ebben a korai életszakasz döntő jelentőségű.
Nehéz elképzelnünk, de a képi látás
nem magától értetődő. Gregory szerint az írásbeliséggel nem rendelkező
természeti népek nem értik meg
a fényképen látottakat, ugyanakkor a mozgókép
nem okoz értelmezési gondot a számukra.
(Gregory 1982:172)
A 19.század második felétől kezdve
a fotó- majd a filmtechnika gyors fejlődése
adta az egyik impulzust a modern festészeti stílusok
és izmusok kialakulásának, mondván:
ha a gép tökéletesen tudja reprodukálni
a látványt, nincs értelme az ecsettel is
ugyanazt tenni. Később, a 20.század első
felében, olyan irányzatok (kubizmus, futurizmus,
op-art) születtek, amelyek a tér- és
időbeliség 2D képen való ábrázolását
tűzték ki célul.
| Irányzatok a mozgás és tér
megragadására |
 |
 |
Kubizmus.
Picasso: A gitáros |
Futurizmus.
Duchamp: Lépcsőn lemenő akt |
Térbeli (3D) látvány
A térbeli látványnak nincs rögzített
határa, csak a tér „falai”, ami lehet
valóságos fal, (a szobáé, az utcán
az épületeké), vagy a természetben
a hegyek, fasorok – ezek takarják a távolabbi
tájakat. A horizonton túlra (a föld görbülete
mögé) nem láthatunk.
A látott dolgok helyét, kiterjedését,
távolságát a néző saját
térbeli helyzetéből kiindulva értelmezi.
A fent és a lent, a jobb és a bal, az elől
és hátul középpontjában mindig
a szemlélő áll, mozgása közben
az észlelt látvány is átrendeződik*.
A mozgás sebessége lehet kicsi, nagy vagy változó,
de rendszerint folyamatos, így a látvány
elemeinek mozgása is az.
*A látvány összetevői
folytonosan változnak és mozognak: van, ami nagyon
gyorsan (jármű, ember, felhő); van ami lassan
változik, időközönként cserélődik
(növényzet, kirakat, plakát a falon); van
ciklikus látvány (évszaktól-napszaktól
függő); olykor a változás alig észrevehető
(természeti táj); máskor nagyon jól
érzékelhető (új utcabútor,
frissen átfestett épület) – mindezek
véletlenszerű és pillanatnyi együttállása
eredményezi a „hétköznapi" látványt.
A 3D látványvilág nem tökéletesen
lehatárolt, és a 2D képpel ellentétben
nemcsak egy, hanem szinte végtelen sok nézőpontja lehet. A térbeli látvány sokkal inkább
függ a megvilágítástól (intenzitásától, irányától,
színétől, jellegétől), míg
a 2D kép esetén, ahol ugyan szintén alapfeltétel
a kellő mennyiségű fény, de ez kevésbé
modulálja a látványt. Ha hozzátesszük,
hogy a térbeli látványvilághoz a
tárgyak anyaga (anyagminősége, textúrája,
állaga) is hozzájárul, akkor egyértelmű,
hogy a 3D látvány élményszerűbb
és informatívabb „képét”
adja a világnak mint a síkbeli.
A vizuális kommunikáció szemszögéből
vizsgálható az ember által alkotott vagy
használt valamennyi tárgy és tárgycsoport:
a természeti tárgyak (pl. Japánban a szabályos
kúp-alakú Fuji hegy az ország egyik szimbóluma),
művészeti és dizájn alkotások,
kézműves és ipari termékek, a tárgyak
csoportja és elrendezésük módja (kiállítás,
kirakat), kultikus tárgyak, épületek, mérnöki
konstrukciók stb. A katedrálisok és a modern
felhőkarcolók (szakrális ill. gyakorlati
jelentőségük mellett) mindig a város
szimbólumai is, pl. az Eiffel-torony, –azonkívül,
hogy remek kilátás nyílik róla,–
Párizs fő jelképe. Ezek mind üzenetek,
de tudni kell őket olvasni.
Most csak utalunk rá (korábban részletesen kifejtettük), hogy egy tárgy
rendkívül összetett –funkcionális,
társadalmi, szimbolikus, esztétikai– üzeneteket
közvetít. A vizuális kommunikáció
ebben az összefüggésben a tárgy anyaga,
formája, színe, dísze által
valósul meg.
Tér- és időbeli
(4D) látványfolyamatok
Térben és időben lehatárolt, konstruált látvány a színház, film, táncelőadás, performansz, koncert, divatbemutató stb., melynek művészi, esztétikai, propagandisztikus, kommunikációs, kereskedelmi célja lehet. Ide sorolhatók továbbá a karneválok, rítusok, ünnepi rendezvények, politikai gyűlések, felvonulások, sportesemények, show-műsorok, hagyományos bálok is. E látványfolyamatokat Bergström multivizuális összjátéknak nevezi. (Bergström
2009:229)
A multivizuális folyamat tér- és
időbeli, de helyszíne és időtartama
lehatárolt, nézőpontja is többé-kevésbé
rögzített, pl. nézőtérről,
lelátóról szemlélhető. A konstruált
látványban megtervezett és lényegi
elem a szín és fény, valamint ezek tér-
és időbeli változásai. Többnyire
tervezője és rendezője is van, akinek ismernie
kell a vizuális percepció, a vizuális kultúra
legmélyebb összefüggéseit és
a vizuális technika eszköztárát. Általában
úgy tervezi és alkotja meg, hogy legyen egy (vagy
néhány) kitüntetett nézőpont,
ahonnan a látvány különösen hatásos,
és a kompozíció, mint „vizuális
sűrítmény” a legjobban befogadható
a nézőközönség számára.
A film, tv, számítógépes animáció fizikai értelemben ugyan a síkban (2D) létezik,
de a mozgás „plusz” dimenziót (4D) nyit
a képnek. (Peternák 1993;
Moholy-Nagy 1996:245)
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
3D film - Wikipedia
Bálványos – Sánta:
Vizuális megismerés, vizuális kommunikáció
Bergström:
Bevezetés a vizuális kommunikációba
Gregory – Gombrich:
Illúzió a természetben és a művészetben
Hampshire – Stephenson:
Jelek és szimbólumok
Moholy-Nagy:
Látás mozgásban
Peternák:
Új képfajtákról
Tokaji I.:
A térképjelek reprezentálása
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
