Az információ és a kommunikációs
üzenet fogalmát gyakran szinonimaként
használjuk, pedig lényegi különbség
van közöttük, ezt Grice nyomán röviden
így foglalhatjuk össze:
| információ |
természetes jel, |
| |
vagyis
nem-szimbolikus és
nem-kommunikatív |
| |
|
| ember alkotta jel |
nem-természetes, |
| |
vagyis
szimbolikus és
kommunikatív |
(Terestyéni 2006:39)
A színekre vonatkoztatva:
A színinformáció természetes
jel, melyet –kellő tapasztalat birtokában–
dekódolni tudunk: pl. a vörös égalja
időjárás változást jelez, a
piros gyümölcs érett és édes.
A kommunikáció szándékolt közlés,
melyet szintén értelmezünk, dekódolunk.
A színkommunikáció nem természetes,
hanem szimbolikus jelekre épül: pl. a vörösre
festett tábla tiltást jelez, a piros mezt az X
sportcsapat viseli.
| Színinformáció és színkommunikáció |
 |
 |
| A
piros gyümölcs érett |
Tilos
a behajtás! |
Kép
forrás:
http://pixabay.com/en/photos/
strawberry/ |
|
A jelentés fogalmát Terestyéni (2006:24) így határozza
meg: „egy dolog hordozta információ értelme
megfelelő háttértudás alapján”
– érvényes a színjelekre is. (A színek
esetében a „háttértudás”
lehet pl. a nem-tudatos színasszociáció
is.)
A jel alapterminus mind az információ,
mind a kommunikáció körében, a jelek
világával a szemiotika (jelelmélet)
foglalkozik. (Hampshire 2009:188)
Szemiotikai alapfogalmak
(Bálványos 1998:31)
A kód: jelrendszer, ...
a jelek tudománya a szemiotika (szemion [görög]:
jel).
Minden érzékszervünk képes információkat
felfogni a világról, minden érzéklet
(látás, hallás, tapintás stb.) számára
vannak kódok.
A jel három fő tulajdonsága:
• Rendszert alkot
• Társadalmi jellegű
• Jelentése van
E három tulajdonság a szemiotika tudományának
fő ágait jelöli ki: Szintaktika, Pragmatika,
Szemantika
Szintaktika – jelnyelvtan:
– a jel és jel közötti viszony
A jelek kapcsolatrendszerével, a konvenciókkal
és szabályokkal (spontán és tudatos
megállapodásokkal) foglalkozik, és azzal,
hogyan szokás, ill. hogyan kell a jeleket együvé
rendezni, kombinálni ahhoz, hogy üzenet jöjjön
létre.
Pragmatika – jelhasználat:
– a jel és az emberek közötti viszony
A jel és az azokat használó emberek viszonya,
a jelhasználat gyakorlata és története.
Szemantika – jelentéstan:
– a jel és valóság közötti
viszony
A jeleknek az általuk jelzett dolgokhoz való jelentéses
viszonya, a jelek és a jeleznivaló valóság
közötti összefüggések.
Szemantikai szempontból – hogy ti. a jelentő
és a jelentett között milyen viszony van –
három jeltípust különböztetünk
meg: Index, Ikon, Szimbólum
Index
A jel és jelentettje között oksági viszony van: pl. a füst a tűz jele (indikátora);
a lábnyom egy korábban arra járt állaté;
az eper színe (ami a piros és a zöld között
változhat) az érettségi fok jele. Az index
a leghitelesebb, legegyértelműbb jeltípus.
| Index |
 |
 |
| a
füst a tűz jele, a lábnyom egy állaté |
| Jel
és jelentettje között oksági viszony
van |
Ikon
A jel és jelzettje között hasonlóság van, az ikon alakilag utal a jelzettre, ezért rendkívül
változatos az előfordulása. Ikon típusú
jel a piktogram, pl. az olimpiai sportágak jelei.
Az angol nyelvhasználatban ikonnak (icon) nevezik
a számítógép kezelőfelületén
lévő piktogramokat, pl. a nyomtató, nagyító,
olló stb., melyek mind egy-egy funkciót jelölnek.
A piktogram grafikailag a lehető legegyszerűbb, síkszerű,
de még éppen felismerhető ábrázolása
a jelzett dolognak. Más ikonok „élethű”
ábrázolásai valamely tárgynak: fotó,
festmény, rajz. Az ikon-jel emberi szándék
és cselekvés eredménye.
| Logó, piktogram, ikon |
 |
 |
 |
„kagyló”
a Shell cég logója
|
olimpiai
piktogram |
funkciókat
jelölő ikonok a számítógépen |
| Jel
és jelzettje között hasonlóság
van |
Az ikon több jelentésű
szó.
– Ikon, ikonikus: kép, képi, képpel
összefüggő. A képi jelek megkülönböztetése
a szövegtől, a nyelvi jelektől.
– Ikon, icon: piktogram. Grafikailag a lehető
legegyszerűbb, síkszerű, de még éppen
felismerhető ábrázolása a jelzett
dolognak.
– Ikon, szimbólum: egy korszakot kifejező
személyiség vagy tárgy. (pl. John Lennon
a beatkorszak ikonja, ikonikus alakja)
– Ikon, szentkép: a keleti kereszténységben
a vallási tartalmú táblakép, melyet
szigorú formai követelmények szerint festettek.
– Ikonográfia: a művészettörténet
segédtudománya, mely ahhoz szükséges,
hogy a régi festmények, szobrok jelentését
megértsük. (Ikonográfiai jelvény pl.
Szt. Márk evangélista mellett az oroszlán)
– Ikonosztáz: a bizánci szertartású templom legjellegzetesebb része, a szentélyt a hajótól elválasztó fal vagy állvány, melyen meghatározott szabályok szerint elhelyezett szentképek láthatók.
Szimbólum
A jel és jelentettje között megállapodásszerű a viszony. A megállapodás (konvenció) kialakulhat
– lassan, akár évszázadok alatt (kereszt,
csillag, zászló, címer)
– spontán használat során (státuszszimbólum,
városszimbólum)
– tervezési folyamatban (tervezett embléma,
céglogó,
közlekedési tábla)
A szimbólum-jel többnyire emberi szándék és cselekvés eredménye, de szimbólummá válhat természeti képződmény (a Fuji-hegy Japánban, Gibraltár és Dover sziklái); valós vagy képzeletbeli állat, növény (a brit oroszlán, a gall kakas, a lengyel, orosz, osztrák sas, az orosz medve, a kínai sárkány, a holland tulipán), stb.
(Bálványos 1998; Semiotics;
Szemiotika; Voigt 2008)
| Szimbólum |
 |
 |
 |
| Jin
és Jang |
Párizs
szimbóluma |
Közlekedési
táblák |
| Jel
és jelzettje között megállapodásszerű
a viszony |
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Bálványos – Sánta:
Vizuális megismerés, vizuális kommunikáció.
Vizuális kultúra I.
Gombrich:
A látható kép
Hampshire – Stephenson:
Jelek és szimbólumok
Horányi (szerk.): Kommunikáció I-II.
Maczó:
Infografika
Semiotics – Wikipedia
Szemiotika
Terestyéni: Kommunikációelmélet
Voigt:
Bevezetés a szemiotikába
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
