Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
1.1.3.1.

A látás szervei
 
 
Látószervünk három nagyobb egységből épül fel:

a szem, a látás érzékszerve
a látóidegpályák
az agyban lévő látóközpont


Az emberi szem szerkezete


A szem különböző hártyákkal burkolt gömb alakú test, melynek belsejébe a pupillán át jut be a fény. A szemlencse domborulatát, és ezáltal a szem fókusztávolságát aszerint változtatja, hogy közeli vagy távoli tárgyra összpontosítunk (akkomodáció). (Sekuler 2000:45)

Az emberi szem szerkezete
A szemgolyó és fontosabb részei
Kép forrás:
https://plus.google.com/+AlessandroLittara/posts/fhQHZcub54s


Retina
A retina (recehártya) a szemgolyó belső felületének nagy részét borító fényérzékeny hártya (felülete kb. 3 cm2). Felépítésének és működésének bonyolultsága miatt „az agy előőrsének” vagy „mini agynak” is nevezik, és ez nem csak metafora, az embrionális korban a retina és az agy ugyanabból a szövetből indul fejlődésnek. A retina kétféle fotoreceptort tartalmaz, pálcikákat és csapokat, melyek különböző intenzitású fényingerekhez adaptálódnak. A retinán a receptorok átlagos sűrűsége: 43.000/mm2.
A retina az emberi szervezet leginkább oxigénigényes szövete.
(Kahánné 1986:122; Sekuler 2000:59 és 75)


Pálcikák
A pálcikák a szürkületben vagy sötétben való, ún. szkotopikus látás esetén működnek, ezek fogják fel a gyenge fényingereket (a fénysűrűség kisebb mint 0,1 candela/m2). A spektrumról akromatikus érzet keletkezik, vagyis sötétben nem látunk színeket, csak szürkét, feketét, továbbá nem látunk élesen sem. Periferiális látásunk is a pálcikák működésétől függ. Az emberi szemben körülbelül 120 millió pálcika van. A pálcika fényérzékeny pigmentje a rodopszin, mely már egy fotonra is reagál.


Csapok
A csapok a világoshoz adaptálódtak, ez az ún. fotopikus látás, melyhez 30 candela/m2-nél nagyobb fénysűrűség kell. A csapok a világosságra csak kismértékben, sokkal inkább a hullámhosszra érzékenyek, vagyis az általuk felvett ingerek a spektrumról kromatikus érzetet keltenek a szemlélőben. Egyszerűbben: a csapok segítségével érzékeljük a színeket, feltéve, hogy a megvilágítás elegendő. Az emberi szemben körülbelül 8 millió csap van.

A retina csapjai háromfélék lehetnek, mindegyik különböző abszorpciós (elnyelő) képességű jodopszint, vagyis fényérzékeny pigmentet tartalmaz (ld. még Young-Helmholtz elmélet). Az éleslátás is teljesen a csapok működéséhez kötött: az éleslátáshoz és a színlátáshoz viszonylag sok fényre van szükségünk ! A túlságosan sok (150.000 lux felett) fény azonban akadályozza a látást, mert vakítás, káprázás lép föl, ekkor minden szín elfakul, csak fehér foltnak látszik.

A fotopikus* és szkotopikus** látás közötti különbséget akkor tapasztaljuk, ha sötét helyiségből hirtelen világosba, erős napsütésbe lépünk, ill. fordítva. A csapok és pálcikák működésének felcserélődéséhez egy bizonyos időre (akár több percre) van szükség. A világosra történő adaptálódás gyorsabban megy végbe, mint a sötétre történő.
(Majoros 1998:15; Photopic vision; Scotopic vision)

* Fotopikus:
más szóval fotopos, fényadaptált, nappali világossághoz szokott látás
** Szkotopikus:
más szóval szkotopos, sötétadaptált, szürkületi, sötétben való látás


Fovea
A retina középső részén egy apró, sárgán pigmentált terület van, ez a sárgafolt (macula lutea). A sárga festékanyag a lutein, ez védi a szemet a rövid hullámú (UV) sugaraktól. A sárgafolt középső része a látógödör (fovea centralis), körülbelül a pupillával szemben. A fovea az éleslátás helye, ez kizárólag csapokat tartalmaz. Ezen a kicsiny területen minden egyes csapnak közvetlen, önálló ideg-összeköttetése van a látóközponttal.

A retinán a sárgafolttól távolodva, a csapok aránya egyre csökken és növekszik a pálcikáké, a széleken már csak pálcikák vannak. A mintegy 128 millió fotoreceptor ingerületeit egy millió látóideg vezeti el, de kevesebb csaphoz tartozik egy-egy látóideg: a sárgafolt minden csapjából egy-egy látóideg vezet el. Az információ továbbítása szempontjából előnyösebb, ha csak kevés receptorhoz tartozik látóideg, mert így közvetlenebb az összeköttetése az aggyal. A retina szélei felé haladva, ahogy a pálcikák aránya növekszik, úgy jut egyre több receptor egy látóidegre. Jóllehet a pálcikák érzékenyebbek, kevesebb fényt is felfognak, mégis a csapok „intelligensebbek”, az általuk felvett és továbbított információk részletesebbek, feldolgozásuk közvetlenebb.


Látóidegpályák

A látóidegek köteget alkotva, a vakfolton (papilla nervi optici) lépnek ki a szemgolyóból és haladnak az agy felé. A vakfolt alatt nincsenek receptorok, ezért itt, ezen a ponton nem látunk. Tapasztalatból tudjuk, hogy ez nem zavar bennünket, részben mert a két szemmel való látás korrigál, másrészt a szem állandó, akaratunktól független, apró rezgéseket végez, akkor is ha egy pontra szegezzük a tekintetünket, ennek következtében a látvány egyes ingerei a retinának mindig más-más pontjaira esnek.


Agyi látóközpont

A látóideg rostjai az agyban két fő központba futnak be: egy részük az agytörzsnek arra a területére, mely a kezdetlegesebb fejlődési szintű és az alacsonyabb rendű gerincesekre jellemző. Más részük –az embernél ezek alkotják a nagyobb hányadot–, a nagyféltekék látókérgével tartanak kapcsolatot. A két szemből érkező látóidegek egy része a saját oldalának megfelelő agyféltekébe érkezik, más része viszont az ellenkező oldalra. Így a látókéreg mindkét fele mindkét szemből kap információkat.

Az ember a szemével néz és az agyával lát

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Eye - Wikipedia

de Grandis:
Teoria e uso del colore. 69.p.

Kahánné:
A látás biokémiája

Király:
Általános színtan és látáselmélet, 95.p.

Majoros:
Belsőterek világítása

Photopic vision – Wikipedia

Scotopic vision – Wikipedia

Sekuler – Blake:
Észlelés

Szem - Wikipedia

Visual system - Wikipedia

A látás szervei
« A látás folyamatai és biológiai feltételei
A szem színérzékenysége »
16.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.