Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
1.1.3.2.

A szem színérzékenysége
 
 
A napfény energiájának eloszlását az ún. láthatósági görbe (vagy láthatósági függvény) mutatja, eszerint szemünk csapjainak színérzékenysége a ráeső fény hullámhosszától függően változik. (Color Luminance)
A „legláthatóbb” (vagyis relatíve legvilágosabb, legragyogóbb) a sárgászöld, mely a spektrum közepe táján van (550 nm), innen a két széle felé csökken a relatív spektrális világosság, vagyis egyre sötétebbnek látszódnak a spektrumszínek. Legsötétebb az ibolyakék és a vörös, mellettük a spektrum már nem látható része –az ultraviola ill. infravörös tartomány– pedig értelemszerűen fekete.

A láthatósági görbe
Nappali fényben a sárgászöld a legvilágosabb szín


A láthatósági görbét úgy is elképzelhetjük, hogy ha a napfény spektrumáról fekete-fehér fényképet készítenénk, akkor a legvilágosabb szürke foltot a sárgászöld helyén látnánk, a többi fokozatosan egyre sötétebb szürke lenne.

Láthatóság - a spektrumszínek világossága
A spektrumról készített fekete-fehér képen a sárgászöld helyén
van a legvilágosabb szürke


A jelenség magyarázata, hogy a színlátás itt, a 510-570 nm hullámhossz környékén indult evolúciós fejlődésnek.


A Purkinje-jelenség

Jan E. Purkinje (1787-1869) cseh fiziológus.

A láthatósági görbe 550 nm-es csúcspontja csak a fotopikus* látás esetén érvényes. A fényintenzitás csökkenését követően a csapok érzékenysége is egyre csökken, és az ún. szkotopikus** látás kezd működni.
(Sekuler 2000:107 és 114; Scotopic vision; Photopic vision)

* Fotopikus:
más szóval fotopos, fényadaptált, nappali világossághoz szokott látás
** Szkotopikus:
más szóval szkotopos, sötétadaptált, szürkületi, sötétben való látás


Fotopikus és szkotopikus látás
Nappali fényben a sárgászöld, szürkületben a kékeszöld tűnik
a legvilágosabbnak, ekkor a vörös feketének látszik


A szkotopikus és a fotopikus látás spektrális érzékenysége különböző: a szkotopos látás maximális érzékenysége eltolódik a kékeszöld (kb. 480-500 nm) felé és nincs színérzékenység a hosszú hullámú sugarakra. Ez azt jelenti, hogy sötétedéskor nem a sárgászöld, hanem a kékeszöld tűnik a legvilágosabbnak, a piros tárgyak pedig feketének látszanak – ez az ún. Purkinje-eltolódás jelensége. Ez magyarázza, hogy az árnyékban lévő tárgyak meleg színei (sárga, vörös) inkább elveszítik ragyogásukat, mint a hideg (kék, zöld) színek, továbbá, hogy az esti fényreklámok között a kékeszöld a legfeltűnőbb szín. (Purkinje effect; Nemcsics 1990:36)

A Purkinje-eltolódás
A tárgycsoport nappali fényben és szürkületben.
Nappal a sárgászöld a legvilágosabb („legláthatóbb”),
sötétedéskor a türkiz, ekkor a vörös tárgyak feketének látszanak.
(Szimuláció)

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Color Luminance

Lukács:
Színmérés, 18.p.

Nemcsics:
Színdinamika, 32.p.

Photopic vision - Wikipedia

Purkinje effect - Wikipedia

Scotopic vision - Wikipedia

Sekuler - Blake:
Észlelés

A szem színérzékenysége
« A látás szervei
Fénykontraszt »
17.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.