2.4.1.1.

Magyar alapszínnevek
 
 
A magyarban szigorú nyelvi kritériumok alapján 9, kevésbé szigorúan 12 színcsaládnak van 13 neve (a vörös/piros egy színcsaládnak számít). (Kicsi 1990:1143 és 2007:22)

Az alapszínnevek sorrendje a magyar nyelvben:
fehér - fekete - vörös/piros - sárga - zöld - kék - szürke - barna - lila - rózsaszín - narancs és talán a bíbor. Vitatott a rózsaszín és a narancs is.

Színkör – színtartományok
A folytonos színkör és a 7 színtartomány (8 alapszínnévvel)

Világossági kategóriák
A folytonos színháromszög és 5 alapszínnév


A színtanban színtartománynak vagy színcsaládnak nevezik azokat a színcsoportokat, amelyek önálló nevet kapnak pl. kék, sárga, zöld, – ezek többnyire egybeesnek az alapszínnevekkel. A nagy színrendszerek (COS) nem feltétlenül a köznyelvben használt alapszínnevekre építik rendszerüket, hanem látáspszichológiai elvek, színösszetevők keverési aránya esetleg más koncepció alapján osztják fel a színkört. Ezért a színelméleti és a köznyelvi alapszínek nem mindig esnek egybe, az eltérések leginkább a vörös–kék és kék–zöld között fordulnak elő.



A magyar alapszínnevek

A magyar alapszínnevek részletes nyelvi elemzése megtalálható Mátray Ferenc és Bartha Katalin –saját korukban, nemzetközi mércével mérve is– magas színvonalú tanulmányában. Számos megállapításuk egybecseng az évtizedekkel későbbi Berlin-Kay féle tanulmányban leírtakkal. (Mátray főszínnek nevezi, amit ma alapszínnévnek mondunk.) (Mátray 1910:19; Bartha 1937:14)

Fehér és fekete
Fehér szavunk alapja a ragyogó, fényes jelentésű „feh” szó, finnugor eredetű. A fehér régies alakja a feiér, fejír, fejér (ld. Fejér megye nevében). A fehér egyik jelentése a „világos”, megmaradt pl. a fehér bor, fehér szőlő névben (ezek színe nem fehér, hanem világossárga). A fekete eredete kevésbé tisztázott, az egyik magyarázat szerint a „fete” (fedő, mint a mindent sötétbe borító éjszaka) szóból származik. A fekete is jelentette, olykor ma is jelenti, más színek sötét árnyalatait.
(
Bartha 1937:36; Mátray 1910:21)
Feltűnő, hogy mindkét színnév első szótagja fe-, ami megtalálható fény szavunkban is, és léteznek más nyelvek is, melyekben a fehér-fekete jelentésű szavak azonos szótaggal kezdődnek. (Kicsi 1990:1144)

Vörös, piros
Külön oldalon »

Sárga
Sárga szavunk ótörök eredetű, korábbi jelentése: „fehér”, „világos”, „sápadt”. Régebbi formái „sár”, „sári”, „sárig”, „sárog”, ezekkel csak régi szövegekben, népdalokban találkozhatunk (sárarany, sárhajú, sári tök, sárig virág, sárfehér, sármány, a tojás sáriga/sárogja). (Bartha 1937:18 és 42)

Kék
Szintén ótörök eredetű szó, régi változatai a „kík”, „köik”, „kök”, pl. a kökény és kökörcsin szavak is ebből származnak. Mellékjelentése: sötét, régebben a feketéhez legközelebbi színnek látták. A kék szó kezdetben még zöldet is jelentett, ami alátámasztja azt az elméletet, hogy e két szín sokáig egy kategóriát alkotott. (Bartha 1937:18; de Bie-Kerékjártó 2001)

Zöld

A zöld alán jövevényszó, eredeti jelentése: fű, gyep. A régi nyelvben a kék szót használták a zöld színtartományra is.
(Bartha 1937:18)

Barna
Idegen eredetű, közvetlenül a német nyelvből érkezett. Régi jelentésében általában sötétet, sőt feketét is jelentett, leggyakrabban állatok bundájára és tollazatára használták.

Szürke
A szürke egy ősi szó, a „szür” kicsinyítőképzős alakja, így alakultak ki más színneveink (tar+ka, sző+ke) is. Használata kezdetben a hamura és a juh gyapjára vonatkozhatott.
(Gáborján 2000:9)
Attól függően, hogy mire mondták, más elnevezés volt lovak, állatok és különféle anyagok (pl. kövek) szürke színére. Hasonló nyelvi jelenség ma a deres*: elsősorban emberi vagy állati szőrzetre mondjuk, egyéb anyagok szürke színére nem.
* deres: zuzmarás, ráfagyott pára, lehet pl. deres faág.

A fenti színnevek megfelelnek a fő alapszínnév-kritériumoknak, az alábbiak azonban nem minden vonatkozásban.


Lila
Óindiai eredetű, melyben orgonavirágot jelentett, perzsa-arab közvetítéssel került Európába, a magyar nyelvbe a franciából, német közvetítéssel jött. A lila színtartomány a kék és a vörös ill. bíbor közötti „határsáv önállósulása” révén jött létre.
Megfigyelhető, hogy inkább a köznyelvben használják (virág- és öltözet színeként), de a szaknyelvekben csak elvétve fordul elő, itt a viola és ibolya a hagyományos elnevezés. A pigmentek e csoportjára a festők is az ibolya/viola nevet használják. A fizikusok a spektrum legrövidebb hullám- hosszúságú tartományának (érzékelt) színét violának mondják, a még rövidebb hullámhosszak neve: ultraviola (UV), ultraibolya, ibolyántúli, ezek a nem látható sugárzások. Érdekesség, hogy lószínnévként is előfordult a lila.
(Mátray 1910:4 és 16)

Rózsaszín(ű)
A rózsaszín nem „tökéletes” alapszínnév, mert maga is összetett szó, és nehéz belőle igét képezni. Ugyanakkor a rózsaszín egy határozott színkategória, önálló színtartomány, a piros és fehér közti átmenet, tehát nem a rózsának a színe, ami nagyon sokféle lehet. A nyelvújítás előtt a rózsaszín és a rózsás inkább pirosat jelentett, az adott színtartományra pedig testszín, szegfűszín („szökfü szün”), barackvirágszín nevet használták. A rózsaszín összetett színnevek alapja is, van púderrózsaszín, tearózsaszín, lazacrózsaszín stb.
(Csüry 1922; Mojzsis 1988:257 és 325)

Narancs
A narancs/narancsszín(ű) sem teljes értékű alapszínnév, pl. nehéz belőle igét képezni. Narancs szavunk óindiai (szanszkrit) eredetű, perzsa, arab és olasz közvetítéssel érkezett. Mint színnév már a 17.században előfordul, Lippai János tulipánok színére írja: „...némellyek kénkő [sárga] színű, narancs színű, etc.” (Lippai 1982:255)
A narancs színkategória a vörös és sárga határán jött létre, önállósult két szomszédjától, a színtartomány régi neve a veressárga volt. Korábban a sárgát használtuk a vöröstől való eltérés kifejezésére: pl. sárgarépa, sárgabarack – percepciónk szerint ezek határozottan narancsszínűek (legalábbis ma ismert fajtáik).

Az újabban keletkezett frazémákban már mint alapszínnevet használjuk: narancs riasztás (második fokozatú figyelmeztetés a meteorológiában), ill. narancsos forradalom, az Ukrajnában lezajlott eseményekre utalva.

A Google-keresőben, ha nem is pontos, de tájékoztató adatot kaphatunk a szó előfordulásokról:
„narancs riasztás” 20.000, a „narancssárga riasztás” 13.000 esetben fordult elő, ami kb. 60% - 40% arány.
A 2004-es ukrajnai eseményekkel összefüggésben leggyakrabban a „narancsos forradalom” szerepelt (19.300), a többi változat ritkábban: „narancsforradalom” (185), „narancs forradalom” (36), „narancssárga forradalom” (110) esetben. (2013-as adatok)


A kikérdezésen alapuló színnévkutatásokban narancssárga a leggyakoribb válasz az adott színtartományra, de ebben a formában nem tekinthető alapszínnévnek, mert így csak a sárga egyik árnyalata.

A színt jelölő szó többesszámára helyesebb lenne a narancsak, árnyalatjelző melléknévnek a narancsas, (mindkettő létező, bár ritka alak), megkülönböztetendő a gyümölcsre vonatkozó narancsok, narancsos alaktól. (v.ö. bíborak, bíboras)


Bíbor
A magyarban feltételesen alapszínnévnek tekinthetjük a bíbort is. A kék és vörös közötti színtartományt két szegmensre bontjuk, a lilára és a bíborra: a lila a kékhez, a bíbor a vöröshöz közelebbi szín.
A szó többesszáma: bíborak (pl. bíbor festékek, virágok).
(Nemcsics 1990:91)

Ady Párisban járt az ősz c. versében is így szerepel:

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.


A „bíborba hajló” értelmű melléknév: bíboras, bár előfordul a bíboros is, ezt azonban a (főnévi értelmű) „magas rangú egyházi méltóság” értelemben általánosan használjuk, ezért melléknévként nem javasolt.

A bíbor az európai kultúrában, művészet- és festék-történetben különleges szerepet töltött be, a legtöbb modern európai nyelvben legalább 1-2 ezer éve ismert a bíborfestéket jelentő görög porphyr ill. a latin purpureus, és az ezekből származó színnevek.

angol: purple, német: purpur, francia: pourpre, olasz: porpora, spanyol, portugál: púrpura, orosz: purpurnij
(
Bíbor különböző nyelveken)

A magyar bíbor szó eredete homályba vész, nem zárható ki, de a Történeti Etimológiai Szótár (TESz I. 1967:295) szerint nem bizonyított a porphyr-ból ill. purpureus-ból való származása.

Az bizonyos, hogy az Árpád-házi királyok és a magyar előkelőségek több évszázadon át kapcsolatban álltak Bizánccal*. A Földközi tenger keleti partjain a bíbor festéstechnológiának akkor már legalább 2000 éves hagyománya volt, és a bíbor (az arany és kék mellett) a birodalom fő színszimbóluma is egyben. A bíbor nemcsak az előkelő öltözetek, hanem a mozaikok, szobrok, építészeti burkolatok és textilek** kedvelt színe is volt. Két bizánci császár nevében szerepelt a „Bíborbanszületett” (Porphyrogenitus), arra utalva, hogy születésük idején apjuk császár volt. Nehéz elképzelni, hogy ottlétük során a magyarok ne találkoztak volna a bíbor színnel és a porphyr szóval.
*Bizánc más néven Konstantinápoly, ma Isztambul.
** Kleopátra hajóján ... „Bibor vitorlák illatot leheltek” (Shakespeare, Antonius és Cleopátra)

A bíbor színre és festékre számos, ma már alig ismert nevünk volt: római bíbor, antikbíbor, görögbíbor, bizánci bíbor, királyszín, királybíbor, bársonyszín, bársony festék, császárbíbor/császárvörös, csigavérszín (t.i. bíborcsiga), újveres, purpián, szederjés/szedörjes, tyrosi/türoszi* bíbor, Tirus vörös, tíriai bíbor, tirannus bíbor.
* Tyros, Türosz, Tírus, tíriai, tirannus – mind Türoszra, a bíborfestés ókori központjára utal, ma Tir városa Libanonban.
(Bíbor (heraldika))

A bíbor alapszínnév volta ellen szól, hogy nyelvi összefüggésekben nem „viselkedik” úgy, mint az igazi alapszínnevek: nehéz belőle igét képezni, mint színnév-utótag ritka, és talán régiesnek, irodalminak érezzük, vagyis nem egyértelműen köznyelvi szó. (Földvári 2009:383)

A kreatív-vizuális területeken (képző-, iparművész, dizájner, grafikus, nyomdász stb.) általában ismerik a szót, szak- területeiken nem is nélkülözhető, mert egy fontos színtartomány neve, de az ún. „átlagembernek” jó ha a passzív szókincsében szerepel*. A természettudományokban (állat- és növénytan, ásványtan stb.) általában szabályozzák az elnevezéseket, ezekben igen gyakoriak a színnevek, így a bíbor is előfordul: pl. bíbor galóca, ~ánizs, ~ kadarka, ~ varjúháj, ~légy, ~pinty, ~tyúk stb.
*Mindezt megfigyeléseim alapján közlöm, tudomásom szerint eddig nem készült semmilyen felmérés a bíbor színnév ismertségéről.

A bíbor színtartomány
  világos  
VÖRÖS LILA
  sötét  
Különböző bíbor árnyalatok,
középen a prototípus, a „legbíborabb bíbor
A tört árnyalatok megjelenéséhez vigyük a kurzort az ábra fölé.

A bíbor szót nem színnévi értelemben is használták a magyar népművészetben: a fátyolszerű fehér vászon neve bíborvászon, a selyembíbor pedig még finomabb kelme volt, amit a falusi asszonyok maguk szőttek, pl. Sárközben.
(Malonyay IV.)


A jövő alapszínnevei ?

Az alapszínnevek kialakulása minden nyelvben történeti fejlemény, hosszú „evolúció” eredménye, semmi sem indokolja, hogy lezártnak tekintsük a folyamatot, így feltételezhető, hogy (igen lassan, évtizedek alatt) még nőni fog a számuk. A folyamatot erősítheti a 100-150 éve kezdődött „színforradalom”: mind az új festékek, mind a fényszínek korábban sosem látott színgazdagságot tettek elérhetővé.

Feltételezem, hogy egy alapszínnév kialakulása nem a nyelv felől indul, hanem a színkategória perceptív önállósodása következtében lesz rá (egyre nagyobb) szükség. Nem egy adott színnévhez „teremtünk” alapszíntartományt, hanem az egyre inkább elkülönülő színtartománynak keresünk nevet. Két példát hoztunk erre a fejezet elején: a bíbort-lilát és a narancsat. A bíbor és a lila a két ősibb alapszín, a vörös és kék közé ékelődött, a narancs pedig a vörös és sárga közé.

Megfigyelésem szerint, most a kék és zöld között zajlik „határvillongás”, ami az önállósodási folyamatra utalhat. A jelenséget már leírta néhány szerző, és saját megfigyelésem szerint is, a kékeszöld vagy zöldeskék vagy türkiz színeket sok ember nem tudja egyértelműen megnevezni, vagy kéket, vagy zöldet mondanak rá, amit a beszélgetőpartner vitat.
(Gósy 1998:61 és 65; Jankovics M. 2008:99; Földvári 2009:383)

Jellemző párbeszédek:

A türkiz milyen szín? Kék?
Nem, szerintem zöld.

vagy:

Ez neked zöld? Nem látod, hogy kék? Te színvak vagy!

Hipotézisem szerint itt új színkategória van kialakulóban, aminek egyelőre nincs általánosan elfogadott neve. A legnagyobb esélye a türkiz szónak van arra, hogy alap- színnévvé váljon, kisebb a valószínűsége az azúr* és a cián szónak, de bármelyik is, a folyamat még sokáig eltarthat.
* Az újlatin nyelvekben, ahol két szó van a kékre, az azúr az égszínkéket jelenti.

A jövő alapszínneve ?
Türkiz a kék és zöld határán

A türkiz színtartomány
  világos  
KÉK
ZÖLD
  sötét  
Különböző türkiz árnyalatok,
középen a prototípus, a „legtürkizebb türkiz
A tört árnyalatok megjelenéséhez vigyük a kurzort az ábra fölé.


Úgy vélem, hogy a drapp színtartomány is mutat „önállósodási törekvéseket” (a barna és fehér átmeneteként), továbbá elképzelhetőnek tartom, hogy a bíbor színtartományra a (nem eléggé köznyelvi) bíbor szó helyébe a magenta lép majd – de ez már tényleg a távoli jövő...


A szaknyelvi és a köznyelvi
alapszínnevek megfelelése


A különféle szakterületek más-más alapszínneveket használhatnak, ezek nem mindig esnek egybe a köznyelvi szavakkal. (Papp 2012:121)
A magyar szaknyelvi szavak közül legfontosabbnak és legautentikusabbnak a színelméletben használt elnevezések, jelesül a Nemcsics-féle Coloroid-színrendszer terminusai tekinthetők. A rendszer hét színcsaládra tagolódik, és nem minden pontján felel meg a köznyelvi alapszínneveknek. (Nemcsics 1990:91)

Coloroid színrendszer
A 48 határszínt 7 színcsalád fogja össze:
zöld, sárga, narancs, vörös, bíbor-ibolya, kék, kékeszöld
Képek forrása:
http://www.mogi.bme.hu/TAMOP/muszaki_optika/ch04.html


– A sárga, narancs, zöld és kék alapszó a Coloroidban, ezek megfelelnek a köznyelvi használatnak.
– A vörös és piros közül rendszerint a vöröset használja (a pirosat csak ritkán, a szóismétlések elkerülése miatt).
– A köznyelvi zöldre a zöld vagy meleg zöld használatos, ez kifejezi, hogy a sárgához közelebbi szín.
– A zöld és kék közötti színtartományt hideg zöldnek vagy kékeszöldnek nevezi, vagyis önálló kategóriának tekinti!
– A vörös és kék közötti színtartományra a bíbor és ibolya neveket írja, pontosan: „bíborak, ibolyák”. A bíbor a vöröshöz közelebbi szín, az ibolya pedig a kékhez, ami a köznyelvben megfelel a lilának – ezek egy színcsaládot alkotnak a Coloroidban.
– A fehér, fekete, szürke (akromatikus vagy semleges színek) alapszó a Coloroidban.
– A barna és rózsaszín nem alapszavak a színrendszerekben, mert nem tiszta színek, a fenti színkörben sem szerepelnek.




Angol és magyar alapszínnevek megfelelése

A magyar nyelv alapszínnevei általában megfelelnek a Berlin-Kay féle téziseknek, két ponton van eltérés: egyik a bíbor, másik a vörös/piros „iker-alapszínnevek”.

A purple szó lexikális (szótári) jelentése bíbor, de a színtartomány, amit a purple jelöl, a magyar nyelvben két alapszín-fogalmat foglal magában: a kékhez közelebb eső lilát és a vöröshöz közelebb eső bíbort. Bár az angolban is vannak önálló színnevek a lilára: violet, lilac, illetve a „mi bíborunkra” a magenta, de ezek ott nem alapszínnevek.

Purple: lila és bíbor; red: vörös/piros
Az angol purple (fent), alatta a két magyar színfogalom:
lila
és bíbor. A red-nek két magyar szó felel meg.

Ha a fordító egy színes ábrához tartozó szöveget ültet át magyarba, akkor a purple szót a kép vizuális tartalma szerint fordíthatja lilának vagy bíbornak.

Az angol red által jelölt színtartomány vizuálisan megfelel a magyar vörös/pirosnak, erre nálunk két lexéma van. A fordító a hangulati-érzelmi jelentés alapján dönthet, hogy a magyar „iker-színnevek” közül melyiket választja, pl. a Red Dragon bizonyosan nem Piros hanem Vörös Sárkány.
(de Bie-Kerékjártó 2003)


Alább két meghatározás Ian Paterson színszótárából:
(Paterson 2003)

Purple (316.p.)
A mixture of red and blue; a symbol of rank and a colour of the robes of emperors, kings and notability. (Those next to the hierarchy would be allowed to wear colours such as gold, silver and red but the hoi polloi would not be allowed any colour exuberance in the wearing apparel!) Associated in medieval times with the Zodiac signs Virgo and Gemini and with the planet Mercury.
One of the 140 colour in the X11 Color Set. It has hex code #800080.

Magenta (245.p.)
The brilliant crimson aniline dye and colour manufactured from 1860 in London, and taking its name from the town in Lombardy, Italy where in June 1859 the French and the Sardinians defeated the Austrians in battle and so called to commemorate that battle. Called fuchsine in French and also called aniline red, roseine and rosaniline.



Német és olasz bíborak
A magyarhoz hasonló jelenség tapasztalható a németben, pontosabban Goethe klasszikus munkájával (Zur Farbenlehre) kapcsolatban is. Goethe hat elemű színkörének egyik alapszínét purpur-nak (bíbor) nevezi, az angol fordításban, ill. a tanulmányról szóló angol nyelvű szakirodalomban azonban a purpur-t általában nem purple-nek fordítják, hanem magentának. (in: Theory of Colours)

Ez anakronizmus, hiszen a magenta színnév Goethe halála (1832) után keletkezett, egy francia festékgyár nevezte el új termékét az olasz Magenta városról, az ott 1859-ben lezajlott csata és francia győzelem emlékére. Az angolok pedig azért használják a magentát, mert ez a –vörösesbíbort jelentő– név (vizuálisan) jobban megfelel a Goethe által purpur-ral jelölt színnek, míg az angol purple egy lilásabb szín.
» Szerves pigmentek, magenta

Goethe bíbora
Goethe színköre, kiemelve a bíbor (purpur).
A rajz valamilyen vízfestékkel készült 1810 előtt, azóta változhatott
a színhatása, de úgy látszik, hogy a szín a vöröshöz áll közelebb.
Kép forrás:
http://www.brainpickings.org/2012/08/17/goethe-theory-of-colours/


Egy színekkel foglalkozó olasz blogon olvasható, hogy az angol purple és az olasz porpora –bár a szavak eredete azonos,– vizuálisan nem ugyanazt a színt jelentik. Az olasz porpora lilásvöröset, az angol purple lilát jelent, ez utóbbi színt az olaszok viola-nak mondják. Az olasz porpora teljesen megfelel a magyar bíbornak, a viola pedig a lilának.
(Purple non è porpora, è un falso amico)


Igeképzés színnevekből

Az angolban az -ish képző jelzi az alapszínnév státuszt, ennek magyar megfelelői nem játsszanak ilyen szerepet. A magyar -s, (deminutív) képző bármiféle színnévvel állhat: pirosas, bíboras, narancsas, rózsaszínes, feketés, sötétbarnás, szürkés, bordós, drappos, citromsárgás, téglavöröses stb.

A magyar nyelvben az igeképzés lehetősége árulkodik az alapszínnév gyökerének mélységéről. (Kicsi 1990:1145)
A színnévből képzett ige kifejezheti, hogy valami olyan színűvé válik, ill. valaki olyan színűvé tesz.
Három szintet találunk:

Fekete, fehér, vörös, piros (-edik, -odik, -ödik)
feketedik, fehéredik, vörösödik, pirosodik

Sárga, zöld, kék, barna, szürke, lila (-ul, -ül, -ít)
sárgul/sárgít, zöldül/zöldít, kékül/kékít, barnul/barnít,
szürkül/szürkít, lilul

Nincs (rendkívül ritka): *sárgodik, *kékedik stb.
Az -ul, -ül, -ít képzők illeszkednek a fekete, fehér, vörös, piros melléknevekhez is: feketít, fehérül, pirosít stb.

Rózsaszín, narancs, bíbor
A köznyelvben rendkívül ritka: rózsaszínül, narancsul, bíborul, bíborodik, az irodalmi nyelvben azonban előfordul, pl. Arany János Rege a csodaszarvasról c. művében:

Szellő támad hűs hajnalra,
Bíborodik az ég alja

Általában körülírással tudjuk kifejezni: rózsaszínűvé válik, narancsszínűvé lett, bíborszínűvé tesz, bíborrá vált. Más, egy szóból álló (de nem alap-) színnevekből sem képzünk igét: nincs *bordul, * drappul, még a „bordóvá tesz”, „drappá válik” is szokatlan, és csak ritkán fordulhat elő a nyelvhasználatban.

Nem színnevek, de ezek kontextusában használjuk a világos, sötét és színes mellékneveket, ezekből is képezhetünk igét:
világosodik,
sötétedik, színesedik
Ezek szerint az első szinthez tartoznak, mert a -odik, -edik képzővel is állhatnak. (Ide tartozik még: deresedik)

Van ugyan őszül és szőkül, de ezek a színek élőlényhez kötődnek, ezért nem számítanak alapszínnévnek.
A második szinthez tartoznak, mert csak az -ul, -ül képzővel állnak.
» Alapszínnév kritériumok

Kizárólag alapszínnévből tudunk igét képezni (vörösödik, sárgít, zöldül), előtagokkal és módosító jelzős összetételekből már nem: nincs, vagy rendkívül ritka a *sötétvörösödik, *citromsárgít, *fűzöldül stb.
Szintén nagyon ritka lehet az egytagú, de nem alapszínévből képzett ige: *drappít, *bordul.



Magyar színnévkutatások

A magyar nyelv színelnevezéseit az előző századfordulón már gyűjtötték és kutatták, az általam ismert legkorábbiak Csapodi István (1898), Mátray Ferenc (1910) és Bartha Katalin (1937) átfogó műve. Egy-egy részkérdést taglalt Csüry Bálint, Gárdonyi József, Selényi Pál, Szendrey Zsigmond a 1920-30-40-es években.

Az utóbbi pár évtizedben Kicsi Sándor András, de Bie-Kerékjártó Ágnes és Kiss Gábor nyelvészek publikáltak a témában; Papp Eszter (2012) a magyar színnevek terminológiai elemzését végezte doktori disszertációjában. Hammer Ferenc (2007) a fekete és fehér nyelvi és kulturális előfordulásait gyűjtötte össze.

A vörös/piros, mint ritka nyelvi jelenség külföldi nyelvészeket (MacLaury, Forbes, Wierzbicka, Uusküla) is foglalkoztatott.

A színelmélet szemszögéből röviden Nemcsics Antal is írt színnevekről (1990:118), megnevezi Coloroid rendszerének színeit (1990:327-331), és megemlítem saját internetes színszótáramat (Földvári 2005).

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Bartha:
Szókincstanulmány a magyar nyelv színelnevezéseiről

Basic Color Terms: Their Universality and Evolution – Wikipedia

Berlin – Kay:
Basic Color Terms

Bíbor (heraldika) – Wikipedia

Bíbor különböző nyelveken

de Bie-Kerékjártó:
A kék színnév használata a magyarban

de Bie-Kerékjártó:
A vörös színnév használata a magyarban

Csapodi:
A színek magyar nevei

Csűry:
Rózsaszín, rózsaszínű

Földvári:
A magyar nyelv színnevei és színjelentéseik

Földvári:
Színnév–Színszótár

Gáborján:
Cifraszűrök

Gárdonyi:
Piros vagy vörös

Goethe:
Zur Farbenlehre

Gósy:
Színmegnevezések gyermekkorban és felnőttkorban

Hammer:
Fekete & fehér gyűjtemény

Jankovics M.:
3+1, A négy évszak szimbolikája

Kicsi:
A magyar nyelv alapszínnevei

Kicsi:
Az alapszínnevek lexikalizálásáról

Kiss – Forbes:
Piros, vörös – red, rot, rouge

Lippai:
Virágos-kert

MacLaury – Almási – Kövecses:
Hungarian piros and vörös: Color from points of view

Malonyay:
A magyar nép művészete, IV.

Mátray:
A magyar színelnevezésekről

Mojzsis:
A régi magyar öltözködés

Nemcsics:
Színdinamika

Papp:
A magyar színnevek terminológiai elemzése

Paterson:
A Dictionary of Colour

Purple non è porpora, è un falso amico

Selényi:
Piros és veres

Szendrey:
A piros szín

TESZ
Benkő (szerk.):
A magyar nyelv történeti etimológiai szótára I.

Theory of Colours - Wikipedia

Uusküla – Sutrop:
Preliminary Study of Basic Colour Terms in Modern Hungarian

Uusküla:
Distribution of Colour Terms in Ostwald’s Colour Space in Estonian, Finnish, Hungarian, Russian and English

Wierzbicka:
The Meaning of Color Terms: Semantics, Culture and Cognition

Magyar alapszínnevek
« Alapszínnevek
Vörös és piros »
145.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.