A szerves pigmentek alapanyaga: növény, állat,
ma pedig a kőolaj alapú szerves vegyületek.
Lehetnek természetesek vagy mesterségesek. A szerves
pigmentek kevésbé fény- és színállóak
mint az ásványi eredetű szervetlenek.
Textilfestéshez szinte kizárólag csak szerves
eredetű pigmentet használnak, ezekből különféle
eljárásokkal szilárd pigmentet is elő
tudtak állítani.
Természetes szerves pigmentek
Természetes eredetűek a növényekből,
állatokból kivont festékanyagok, sőt
egy időben emberi maradványokból, az egyiptomi
múmiákból is készítettek
pigmentet. Szerves anyag (mert szenet tartalmaz) az elhalt élőlényekből
évmilliók alatt átalakult bitumen is. (Wehlte
2004:87; Ihász 1998:49)
A közvetlenül használható természetes
pigmentek csak egyszerű feldolgozást (tisztítás,
sűrítés) igényelnek: a szépia (barna folyadék, a tintahal termeli), a gumigutti (sárga gyantaféle Ázsiából),
az indiai sárga (mangólevéllel etetett
tehenek vizeletéből nyert ragyogó sárga),
az indigó (növényi cserjéből
áztatással, erjesztéssel nyert kék).
(Feller 1986:17; West FitzHugh 1997)
Ide sorolják a fából, csontból égetett szénalapú pigmenteket is. Számos
bogyóból, termésből készítenek
pigmentet, pl. a varjútövisből, mely zöld
színezék (nedvzöld) alapanyaga.
| Természetes
szerves pigmentek és alapanyagok |
 |
 |
 |
| Indiai
sárga |
Gumigutti
(gyanta) |
Nedvzöld
készítése
zöld bogyókból |
| Természetes
szerves pigment – szepia |
 |
 |
A
szepia (tintahal) menekülés közben engedi
ki magából a barnás folyadékot.
A művészek akvarell-festékként
használják.
Jobb oldalt Leonardo sepia-rajza. |
Kép
forrás:
1. http://www.delbuencomer.com.ar/index_archivos/sepia.htm
2. http://it.aliexpress.com/item/ |
Bonyolultabb feldolgozást követően vált
rendkívül kedvelt és drága színezék
különféle állatokból: a bíborcsigából bíborfesték, a bíbortetűből karmazsin, kármin.
(Feller 1986:255; Finlay 2004:356 és
387; Wehlte 2004:87)
Bíbor
A színek színpadán a legkülönlegesebb
szereplő a bíbor: akárhonnan közelítjük,
valahogy mindig kilóg a „rendes” színek
sorából. A spektrumban nem szerepel, csak virtuális hullámhossza létezik. A klasszikus bíborfesték előállítása
bonyolult, a szín fotokémiai folyamatban alakul
ki: előbb sárga, majd a levegőn nyeri el a
jellegzetes lilásvöröset. A bíbor sokáig
nem csak színt jelentett, hanem festési eljárást,
a tengeri puhatestűekből nyert színezéket,
ami lehetett kék (ld. tekhelet),
vörös, és e két szín között
számos átmenet.
A bíborfesték és -kelme mindig drága
volt, városok gazdagodtak meg az előállításából,
pl. a föníciai Türosz. Fönícia
neve is összefügg vele, phoinisz [görög]
bíbort jelent.
(Bradley 2009:193; Finlay 2004:356; Tyrian
purple; Bíbor különböző
nyelveken)
Az alábbi idézet (P.Szeoke
2003:23) rávilágít, miért
volt olyan drága a bíborszövet:
„A bíbor az ókori népek körében
a legdrágább és legmegbecsültebb festékanyag
volt, amelyet alapvetően két, a Földközi-tenger
vizében élő csigafaj, a murex trunculus és a murex brandaris mirigyváladékából
állítottak elő. Előbbiből liláspiros,
utóbbiból kékeslila szín nyerhető,
de Plinius a bíbor 13 féle
színárnyalatáról tudósít.
Az ókori Mediterráneumban számos bíborfesték-előállító
központ jött létre, így a nagy múltú,
föníciai eredetű központokon kívül
Itáliában, Kis-Ázsiában, Egyiptomban
és az Adriai-tenger partján is. A fent említett
két fajon kívül sok helyütt (Britanniában
és Galliában) ... másokat is felhasználtak,
és már a római hódítás
előtt is alkalmazták színezésre. A
színezőanyag kinyerése a bíborcsigákból
hosszadalmas és körülményes folyamat:
a házától megfosztott állatot besózás
után 10 napig vizelettel áztatták, majd
a leülepedett húscafatok eltávolítása
után ezt besűrítették. Ezután
adták hozzá a mézet, majd egy erre a célra
kialakított csőben melegítés közben
szilárd anyaggá sűrítették,
amely így került kereskedelmi forgalomba. Melegen,
tetszés szerinti hígításban vizelettel
vagy vízzel oldották fel. Nehéz volt egyenletesre
színezni vele, az 5-6 óráig tartó
eljárás alatt többször kiemelték
az anyagot. A legsötétebb és legdrágább
bíbort kettős színezéssel érték
el. Plinius és Martialis valószínűleg hiteles szavai szerint a bíborcsigával
festett kelme orrfacsaróan büdös volt. Valószínűleg
ez a színezéshez használt váladékon
kívül a vizeletnek is köszönhető
...”.
| Bíbor |
 |
 |
Bíborcsiga
(Murex Trunculus) és késő-ókori
bíborszövet.
A csiga fajtájától függően
lehet kékes, lilás vagy vöröses
a bíbor. |
Kép
forrás:
1. http://www.cotebleue.org/vignmol.html
2. ? |
Az idézet alapján arra a következtetésre
juthatunk, hogy régen a színekhez erős szagérzetek
is kapcsolódtak, és egy kelme festéstechnológiájáról
nemcsak a színe, hanem a szaga is árulkodhatott.
A modern vegyészet kialakulása előtt a vizelet –mint redukálószer– fontos segédanyag
volt a textiliparban, használták tisztításhoz,
fehérítéshez, színezéshez
is. Nem meglepő, hogy azokban a kultúrákban,
ahol szigorúak a rituális tisztasági előírások,
a kelmefestők a legalsó kaszthoz tartoznak.
»
A hatalom színei
Karmazsin
Az ókorban és középkorban népszerű skarlát és karmazsin kelme élénkvörös
színét a kermeszből (qirmizi, kermesztetű,
bíbortetű - Kermes ilicis, Kermes vermilio)
állították elő: a rovar, a színezési
technológia és a név (saqerlat)
Perzsiából származott. (Finlay
2004:139)
A legerősebb vörös festékanyagot a kermesztetű
nősténye és petéi hordozzák
(Kermes (insect)), a rovar egy
tölgyfélén (kermesztölgy, Quercus
coccifera) él. Az eurázsiai fajták
között számon tartanak egy lengyel kermesztetű-fajtát
is (Porphyrophora polonica), ez a mai Lengyelország
és Ukrajna területén volt elterjedt. (Scarlet
(color))
Keleten több nyelvben, pl. a törökben is, a qirmizi névből ered a vörös jelentésű
szó. A színezési technológia arab
közvetítéssel érkezett Európába,
így lett a magyarban karmazsin, az olaszban carmosino,
cremisi, franciában cramoisi, angolban carmesin,
carmosine, németben karmesin(rot), spanyolban carmesi.
| Karmazsin:
bíbortetvek (Európa) |
 |
 |
Eurázsiai
bíbortetvek,
a karmazsin festék alapja |
Karmazsin
szövet |
Kép
forrás:
1. https://www.pinterest.com/pin/367676757051381075/
2. http://www.cdmt.es/ |
Kármin
Amerika felfedezése után elterjedt egy kaktuszfélén
(Caccus Cacti) élő tetűből nyert
festék, a hidegvörös kármin.
A dél-amerikai bíbortetűből (kosenil,
cochineal, cochinilla, kokcsinella, cocciniglia - Dactylopius
coccus, népies magyar neve alkermes) nyert
pigment színezőereje kb. tízszerese az európainak,
ezért könnyen kiszorította az óvilágit.
Ma nemcsak textilfesték, hanem ételszínezék
(E120) és a kozmetikai festékek pigmentje.
(Feller 1986:255; Wehlte 2004:148; Delamare
2009:134)
| Kármin:
bíbortetvek (Dél-Amerika) |
 |
Dél-amerikai bíbortetvek élve (balra);
feldolgozás közben;
a belőlük készült festékkel
színezett hagyományos perui textil. |
Kép
forrás:
1. http://www.tecnopedia.org/contents/proyecto-rescate-del-cultivo-de-la-
cochinilla-proyecto-ruras.html
2. http://riihivilla.blogspot.hu/p/yarns.html
3. |
| E120
ételfesték |
 |
 |
| Színes
joghurt és rúzsok |
Kép
forrás:
1. http://twooldcrows.blogspot.com/2009_02_01_archive.html
2. https://www.tumblr.com/search/lipstick%20advice |
Festőfák
A festőfák (főleg) Dél- és Közép-Amerikában
élő egzotikus fafajták, melyekből áztatással
nyernek festéket. A brazilfa (portugálul: pau brasil, Brazília névadója; magyar neve
berzsenyfa, vörösfa; rendszertani neve: Caesalpinia
echinata) vörös festék készül
belőle. A kékfa (kempisfa; Haematoxylum
campechianum), ebből sötétvörös
és fekete nyerhető.
| Festőfa |
 |
| Brazilfa,
berzseny – vörös festék készül
belőle |
Kép
forrás:
http://cameo.mfa.org/wiki/Brazilwood_dye |
Festőbuzér
A festőbuzér cserje (Rubia tinctorum) gyökeréből
ősidők óta szép vörös pigmentet
állítottak elő, rendkívül hosszadalmas,
bonyolult eljárással.
(Finlay 2004:187; West FitzHugh 1997:109;
Rose madder)
Nemcsak szép és élénkszínű,
hanem igen tartós festék is, a keleti szőnyegek
vöröse sok évszázados használat
után élénk maradt, ami szerves festékeknél
ritkaság. Európában a törökök
terjesztették el, ezt mutatja egyik neve is: törökpiros. Egyéb nevei: buzérvörös, drinápolyi
vörös, krapp (holland), alizarin (a mesterséges
változat neve), angolul: madder lake, rose madder,
franciául: garance.
| Buzér |
 |
| Buzér
gyökere és buzérvörössel
színezett régi keleti szőnyeg |
Kép
forrás:
1. http://www.feelgoodnatural.com/search-results.27.php?showModuleDetails
=search&searchCase=category&searchCat=Herbs-Loose+Dried&start=449
2. http://www.spongobongo.com/her9598.htm |
Sáfrány
Az ókor óta kedvelt növényi színezék
a sáfrány. A krókusz virág
(Crocus sativus) bibéjéből meglehetősen
nehezen összegyűjthető por igen drága,
de mivel színezőereje rendkívül nagy,
kevés kell belőle. Színeztek vele textilt
(drága selymet) és használták művészeti
festőanyagnak. Nagyobb koncentrációban narancspiros,
hígabb állapotban sárga színt eredményez.
Nemcsak színezék, hanem fűszer, gyógyszer,
illatszer, afrodiziákum is. Vannak könnyebben beszerezhető,
olcsóbb helyettesítői is: szeklice, kurkuma
stb.
(Rätsch 1994:54; Finlay 2004:225;
Saffron; History of saffron)
| Sáfrány |
 |
 |
| Drága
színezék, fűszer, illatszer, gyógyszer,
afrodiziákum |
Indiai
kép sáfránnyal festve |
Kép
forrás:
1. http://www.irk.ru/obed/articles/20130502/india/
2. http://cameo.mfa.org/wiki/Saffron |
Indigó
Térben és időben nagy karriert futott be
az indigó, a legelterjedtebb szerves kék
festőanyag.
(Finlay 2004:319; Delamare 2009:47; West
FitzHugh 1997:81;
Eckstut 2013: 187; Indigo; Indigo dye)
A legerősebb festőanyagot az Indiában termő
indigó (Indigofera tinctoria) adja, de az Európában
is megtermő festőcsüllengből (Isatis
tinctoria) is nyerhető kék színezék,
bár ez gyengébb. A növényi részeket
áztatják, majd további feldolgozás
után a kész festéket tömbökbe
sajtolják, így kerül forgalomba.
| Indigó |
 |
 |
| Indigó
készítés |
Indigó
tömb, sarkánál levágva
belőle egy darab |
Kép
forrás:
1. http://www.rawrdenim.com/dictionary/i/indigo/
2. http://www.hdwalls.xyz/images/indigo_cake |
Ezzel színezik a kékfestőt (Domonkos
1981), a farmert (blue jeans), és Afrikában
is igen kedvelt (berber és joruba textilek). Marokkóban
nemcsak a textileket, hanem a házfalakat is festik vele.
Az indigó használata akkor terjedt el széles
körben, amikor a Karibi térségben (főleg
Haitin) is elkezdődött a növény termesztése.
Érdekes, hogy a (növényi) indigó és
a csigából nyert bíbor színezékek
kémiailag nagyon hasonló szerkezetű fényérzékeny
vegyületek, előállításuk során
fotokémiai reakciók is lejátszódnak.
| Indigó |
 |
 |
| Magyar
kékfestő |
Tuareg
fiú indigóval festett turbánban |
Kép
forrás:
1. http://www.otvenentul.hu/page.php?PageID=24072
2. http://www.africaresource.com/rasta/ |
| |
 |
| Blue
jeans-ek |
| Indigókék
város |
 |
| Chefchaouen,
Marokkó |
Kép
forrás:
http://luchasientevive.com/tag/moroccan-interior-paint-house-color/ |
Indiában, Marokkóban, ahol nagy hagyománya
van az indigó használatának, nemcsak textilt,
hanem házfalakat és sok más tárgyat
is szívesen festenek kékre. A sivatagi berbereket,
ruhájuk színe után „kék embereknek”
is nevezik.
Egyéb szerves pigmentek
Számos bogyóból (varjútövis),
növényi részekből (kurkuma, rezeda,
szurokfű, gránátalma stb.) különféle
színű (sárga, zöld, piros, kék,
barna) színezéket készítettek. Érdekesség,
hogy a pink színnév Angliában nem
mindig jelentett rózsaszínt, hanem a különféle
bogyókból nyert sárga, zöld és
barna színezéket is így hívták: yellow pink, green pink, brown pink. A Dutch pink pl. sárga színt jelentett.
(When Pink Was a Yellow Color)
Epe és vér – egyéb
állati pigmentek
Az állati epéből régebben zöld,
sárgászöld festéket állítottak
elő. Olykor az emberi vagy állati vért is megpróbálják festésre használni,
de az a levegőn gyorsan elveszti élénkvörös
színét. A vér és a növényeknek
zöld színt adó klorofill nagyon hasonló szerkezetű molekulák, egyikkel
sem érdemes festeni, mert instabilak, nem őrzik
meg élénk színüket. A vérrel
való festésnek csak szimbolikus jelentősége
van, illetve kötőanyagként valóban
használható, mint azt a prehisztorikus barlangképek
festékanalízise kimutatta.
Bitumen
Emberi eredetű pigment a múmiabarna, melyet
az Egyiptomban talált tetemekből készítettek,
a középkortól kezdve kb. a 19. századig,
de a 20.század elejétől már törvény
tiltotta. A halottak balzsamozásához az egyiptomiak
bitument is használtak, mely megóvta a tetemet
a bomlástól, a múmiákból
nyert pigment gyakorlatilag bitumenből állt.
(Wehlte 2004:183; Finlay 2004:108)
A bitumen (aszfalt, földszurok) nem-száradó,
természetes szerves anyag, mely vékony rétegben
sötétbarna, nagyobb tömegben fényes
fekete. Munkácsy Mihály (1844-1900) ezzel kísérletezett, vásznait
alapozta vele. Képein a festékrétegek emiatt
megcsúsztak, és a sötét anyag átszivárgott
a többi színbe (ún. „vérző
festék”), ezek a festményei lassan megsötétednek.
(Munkácsy sajátos festőtechnikája)
| Munkácsy
festőtechnikája |
 |
A
bitumenes alapozáson a színek megsötétedtek
Munkácsy: Búcsúzkodás c. képe
(1873) |
Szintetikus szerves pigmentek
Perkin festéke: a mauveine
Tulajdonképpen az utóbbi 100-150 évben,
a mesterséges szerves pigmentek megjelenése óta
lehet dúskálni a színekben. A „szerves”
jelző itt a kőszénkátrányra utal,
ebből készült az első ilyen pigment, a Perkin-lila vagy mauveine. William
H. Perkin (1838-1907) 18 évesen, laboratóriumi
munkája közben véletlenül állított
elő egy élénklila folyadékot kőszén-
kátrányból, amiről kiderült,
hogy jól festi a textilt.
(Finlay 2004:351; William H. Perkin;
Mauveine)
| W.H. Perkin és a mauveine |
 |
 |
| Laboratóriumában,
kezében lila fonalakkal |
Mauveine,
régi üvegekben |
Kép
forrás:
1. http://www.sensationalcolor.com/liveinfullcolor/a-competition-to-dye-for/
2. http://www.chemist.gr/2012/09/7936/ |
A szerves pigmentek nagy színválasztékban
és igen élénk árnyalatokban kaphatók,
bár sokáig nem voltak eléggé fényállóak
(könnyen kifakultak), de folyamatosan fejlesztették
őket: a szerves vegyipar az 1930-as évek óta
egyre jobb minőségű festékeket gyárt.
A régi, bevált földfestékeket is mesterséges
úton állítják már elő,
állandó és megbízható minőségben.
Ma áttekinthetetlenül nagy a szerves pigmentek választéka,
a legkülönfélébb –ipari, művészi,
hobbi – célokra egyaránt.
Míg a csekély számú és nagy
múltú klasszikus pigmenteknek saját neve
van, a szintetikus pigmenteket kémiai összetevőik
nevével (azo-, naftol-, fanál-, ftalo- stb.), kódszámokkal, olykor fantázianevekkel,
tulajdonnevekkel (Hansa-sárga, Winsor-kék,
Hooker-zöld) azonosítják. (Wehlte
2004:89 és 94)
Ez utóbbiak közül két pigmentnevet érdemes
kiemelni: a magentát és a solferinót.
(A magenta kémiai neve: Quinacridone vörös)
Magenta és Solferino
Mindkét pigment bíbor (a magenta vörösebb,
a solferino lilásabb), és mindkettő olasz
városról kapta a nevét. 1859-ben Magenta
(ejtsd: madzsenta), majd Solferino mellett nagy csaták
zajlottak az osztrák Südarmee és a francia-piemontiak
között, a hadműveletek ez utóbbiak győzelmével
zárultak.
A század legvéresebb csatái
után napokig hevertek ellátatlanul a mezőn
a halottak és sebesültek ezrei. Az egész
Európát megrázó események
hatására kezdte szervezni a svájci Henri
Dunant a Vöröskeresztet. Az osztrák császári
hadseregben jelentős számban voltak magyarok. (Szárd–francia–osztrák
háború)
A francia Renard fívérek
festékgyára, nyilván nemzeti büszkeségből,
ezután nevezte át bíborvörös
festékeit az akkor mindenki által ismert városok
nevére, magentára és solferinora (addig ezeket fuchsine-nak hívták, a fukszia
virág jellegzetes színe után.)
| Fantázianevek bíbor pigmentekre |
|
|
magenta
#E60082, rgb: 230-0-130; H: 326 |
solferino
#A60092, rgb: 166-0-146; H: 307 |
A magenta színnév ma szélsebesen
terjed, és már nem csak a nyomdaiparban ismert,
míg a solferino (mint festéknév)
szinte feledésbe merült, csak a szakirodalom emlékezik
meg róla. (Finlay 2004:171; Delamare
2009:98; Long 2008; Magenta)
| Fukszia |
 |
| A magenta
lehetett volna fuksziaszín is |
Kép
forrás:
http://www.fuchsia.be/en/ |
Érdekesség: a magenta nemrég színvédjegy-botrányba keveredett.
A Deutsche Telecom arculati színeként mi is naponta
láthatjuk a Telemagentát, amit a cég
levédetett a konkurens telefon-társaságokkal
szemben. Ennek bírósági úton próbált
érvényt szerezni, de az EU szerint a szín
nem márkajelzés és nem lehet kisajátítani.
2007 óta tart a kötélhúzás,
és Hollandiában, ahol a per zajlott, a grafikusok
és civilek mozgalmat indítottak a magenta „felszabadítására”
(Freemagenta).
A főbb szerves pigmentek:
| Természetes |
Mesterséges -
(vegyipari termékek) |
| indiai sárga |
| bitumen |
| gumigutti |
| sepia |
| buzérvörös,
alizarin |
| uruku (annatto) |
| bíbor |
| karmazsin |
| kármin |
| indigó |
| nedvzöld |
| biszter |
| múmiabarna |
| elefántcsontfekete |
| venyigefekete |
|
| Perkin-lila (mauveine) |
| magenta (quinacridone) |
| azo- (monoazo, diszazo
stb.) |
policiklikus
(dioxazin, kinakridon,
csávafesték, ftalo-cianin) |
| Trifenil-metán
származékok, fanál |
| stb. |
|
(Wehlte 2004:94)
Különleges festékek
A felhasználói igények differenciálódása,
növekedése és a festékvegyészet
fejlődése különleges anyagokat eredményez.
Speciális (dekoratív, biztonsági) nyomatokon,
és a csomagolás- technikában találkozhatunk
velük. (Viola 2005:54)
Íme néhány a szinte évente bővülő
listából:
• dörzsölés hatására színt
váltó lakk
• UV fény hatására fluoreszkáló
festék (bankjegyek biztonsági
jele)
• mágneses festék (biztonsági beléptető
jegyek)
• illatos lakkok, festékek (csomagolás, címke)
• UV-lakk, fényes-, matt-, struktúralakkok
• gyöngyházfényű festéklakk (falfesték,
nyomda)
• termofesték (hőmérséklet változására
módosul a színe)
|
Felhasznált
és ajánlott irodalom:
Ball:
Bright Earth, 147.p.
Bíbor különböző
nyelveken
Bradley:
Colour an Meaning in Ancient Rome
Delamare – Guineau:
Colour, 34.p., 81.p.
Domonkos:
A magyarországi kékfestés
Eckstut – Eckstut:
The Secret Language of Color
Feller (szerk):
Artists' Pigments, Vol.1.
Finlay:
Színek
Free magenta!
Greenfield:
A Perfect Red
History of saffron – Wikipedia
Ihász:
Művészeti technikák könyve, 49.p.
Indian yellow - Wikipedia
Indigo - Wikipedia
Indigo dye - Wikipedia
Kermes (insect) - Wikipedia
Magenta - Wikipedia
Mauveine - Wikipedia
Munkácsy sajátos festőtechnikája
Organic pigments - Wikipedia
P.Szeoke:
Római császárkori viselet és divat
Pigments through the Ages – WebExhibit
Purple - Wikipedia
Rätsch:
A szerelem füveskertje
Rose madder - Wikipedia
Saffron - Wikipedia
Scarlet (color) - Wikipedia
Szárd–francia–osztrák háború
Tyrian purple - Wikipedia
Viola: Zeller+Gmelin=minőség az UV-festékekgyártásában
Wehlte:
A festészet nyersanyagai és technikái,
87.p.
West FitzHugh (szerk.):
Artists' Pigments Vol.3.
When Pink Was a Yellow Color
William H. Perkin - Wikipedia
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E) |
