Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
1.3.4.2.2.

Szerves pigmentek
 
 
A szerves pigmentek alapanyaga: növény, állat, ma pedig a kőolaj alapú szerves vegyületek. Lehetnek természetesek vagy mesterségesek. A szerves pigmentek kevésbé fény- és színállóak mint az ásványi eredetű szervetlenek.

Textilfestéshez szinte kizárólag csak szerves eredetű pigmentet használnak, ezekből különféle eljárásokkal szilárd pigmentet is elő tudtak állítani.


Természetes szerves pigmentek

Természetes eredetűek a növényekből, állatokból kivont festékanyagok, sőt egy időben emberi maradványokból, az egyiptomi múmiákból is készítettek pigmentet. Szerves anyag (mert szenet tartalmaz) az elhalt élőlényekből évmilliók alatt átalakult bitumen is. (Wehlte 2004:87; Ihász 1998:49)

A közvetlenül használható természetes pigmentek csak egyszerű feldolgozást (tisztítás, sűrítés) igényelnek: a szépia (barna folyadék, a tintahal termeli), a gumigutti (sárga gyantaféle Ázsiából), az indiai sárga (mangólevéllel etetett tehenek vizeletéből nyert ragyogó sárga), az indigó (növényi cserjéből áztatással, erjesztéssel nyert kék).
(Feller 1986:17; West FitzHugh 1997)

Ide sorolják a fából, csontból égetett szénalapú pigmenteket is. Számos bogyóból, termésből készítenek pigmentet, pl. a varjútövisből, mely zöld színezék (nedvzöld) alapanyaga.

Természetes szerves pigmentek és alapanyagok
Indiai sárga Gumigutti (gyanta) Nedvzöld készítése
zöld bogyókból

Természetes szerves pigment – szepia
A szepia (tintahal) menekülés közben engedi ki magából a barnás folyadékot. A művészek akvarell-festékként használják.
Jobb oldalt Leonardo sepia-rajza.
Kép forrás:
1. http://www.delbuencomer.com.ar/index_archivos/sepia.htm
2. http://it.aliexpress.com/item/


Bonyolultabb feldolgozást követően vált rendkívül kedvelt és drága színezék különféle állatokból: a bíborcsigából bíborfesték, a bíbortetűből karmazsin, kármin.
(Feller 1986:255; Finlay 2004:356 és 387; Wehlte 2004:87)


Bíbor
A színek színpadán a legkülönlegesebb szereplő a bíbor: akárhonnan közelítjük, valahogy mindig kilóg a „rendes” színek sorából. A spektrumban nem szerepel, csak virtuális hullámhossza létezik. A klasszikus bíborfesték előállítása bonyolult, a szín fotokémiai folyamatban alakul ki: előbb sárga, majd a levegőn nyeri el a jellegzetes lilásvöröset. A bíbor sokáig nem csak színt jelentett, hanem festési eljárást, a tengeri puhatestűekből nyert színezéket, ami lehetett kék (ld. tekhelet), vörös, és e két szín között számos átmenet.

A bíborfesték és -kelme mindig drága volt, városok gazdagodtak meg az előállításából, pl. a föníciai Tűrosz. Fönícia neve is összefügg vele, phoinisz [görög] bíbort jelent.
(Bradley 2009:193; Finlay 2004:356; Tyrian purple; Bíbor különböző nyelveken)


Az alábbi idézet (P.Szeoke 2003:23) rávilágít, miért volt olyan drága a bíborszövet:

„A bíbor az ókori népek körében a legdrágább és legmegbecsültebb festékanyag volt, amelyet alapvetően két, a Földközi-tenger vizében élő csigafaj, a murex trunculus és a murex brandaris mirigyváladékából állítottak elő. Előbbiből liláspiros, utóbbiból kékeslila szín nyerhető, de Plinius a bíbor 13 féle színárnyalatáról tudósít. Az ókori Mediterráneumban számos bíborfesték-előállító központ jött létre, így a nagy múltú, föníciai eredetű központokon kívül Itáliában, Kis-Ázsiában, Egyiptomban és az Adriai-tenger partján is. A fent említett két fajon kívül sok helyütt (Britanniában és Galliában) … másokat is felhasználtak, és már a római hódítás előtt is alkalmazták színezésre. A színezőanyag kinyerése a bíborcsigákból hosszadalmas és körülményes folyamat: a házától megfosztott állatot besózás után 10 napig vizelettel áztatták, majd a leülepedett húscafatok eltávolítása után ezt besűrítették. Ezután adták hozzá a mézet, majd egy erre a célra kialakított csőben melegítés közben szilárd anyaggá sűrítették, amely így került kereskedelmi forgalomba. Melegen, tetszés szerinti hígításban vizelettel vagy vízzel oldották fel. Nehéz volt egyenletesre színezni vele, az 5-6 óráig tartó eljárás alatt többször kiemelték az anyagot. A legsötétebb és legdrágább bíbort kettős színezéssel érték el. Plinius és Martialis valószínűleg hiteles szavai szerint a bíborcsigával festett kelme orrfacsaróan büdös volt. Valószínűleg ez a színezéshez használt váladékon kívül a vizeletnek is köszönhető …”.

Bíbor
Bíborcsiga (Murex Trunculus) és késő-ókori bíborszövet.
A csiga fajtájától függően lehet kékes, lilás vagy vöröses a bíbor.
Kép forrás:
1. http://www.cotebleue.org/vignmol.html
2. ?

Az idézet alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy régen a színekhez erős szagérzetek is kapcsolódtak, és egy kelme festéstechnológiájáról nemcsak a színe, hanem a szaga is árulkodhatott. A modern vegyészet kialakulása előtt a vizelet –mint redukálószer– fontos segédanyag volt a textiliparban, használták tisztításhoz, fehérítéshez, színezéshez is. Nem meglepő, hogy azokban a kultúrákban, ahol szigorúak a rituális tisztasági előírások, a kelmefestők a legalsó kaszthoz tartoznak.
» A hatalom színei


Karmazsin
Az ókorban és középkorban népszerű skarlát és karmazsin kelme élénkvörös színét a kermeszből (qirmizi, kermesztetű, bíbortetű - Kermes ilicis, Kermes vermilio) állították elő: a rovar, a színezési technológia és a név (saqerlat) Perzsiából származott. (Finlay 2004:139)
A legerősebb vörös festékanyagot a kermesztetű nősténye és petéi hordozzák (Kermes (insect)), a rovar egy tölgyfélén (kermesztölgy, Quercus coccifera) él. Az eurázsiai fajták között számon tartanak egy lengyel kermesztetű-fajtát is (Porphyrophora polonica), ez a mai Lengyelország és Ukrajna területén volt elterjedt. (Scarlet (color))

Keleten több nyelvben, pl. a törökben is, a qirmizi névből ered a vörös jelentésű szó. A színezési technológia arab közvetítéssel érkezett Európába, így lett a magyarban karmazsin, az olaszban carmosino, cremisi, franciában cramoisi, angolban carmesin, carmosine, németben karmesin(rot), spanyolban carmesi.

Karmazsin: bíbortetvek (Európa)
Eurázsiai bíbortetvek,
a karmazsin festék alapja
Karmazsin szövet
Kép forrás:
1. https://www.pinterest.com/pin/367676757051381075/
2. http://www.cdmt.es/


Kármin
Amerika felfedezése után elterjedt egy kaktuszfélén (Caccus Cacti) élő tetűből nyert festék, a hidegvörös kármin. A dél-amerikai bíbortetűből (kosenil, cochineal, cochinilla, kokcsinella, cocciniglia - Dactylopius coccus, népies magyar neve alkermes) nyert pigment színezőereje kb. tízszerese az európainak, ezért könnyen kiszorította az óvilágit. Ma nemcsak textilfesték, hanem ételszínezék (E120) és a kozmetikai festékek pigmentje.
(Feller 1986:255; Wehlte 2004:148; Delamare 2009:134)

Kármin: bíbortetvek (Dél-Amerika)
Dél-amerikai bíbortetvek élve (balra);   feldolgozás közben;
a belőlük készült festékkel színezett hagyományos perui textil.
Kép forrás:
1. http://www.tecnopedia.org/contents/proyecto-rescate-del-cultivo-de-la-
cochinilla-proyecto-ruras.html
2. http://riihivilla.blogspot.hu/p/yarns.html
3.

E120 ételfesték
Színes joghurt és rúzsok
Kép forrás:
1. http://twooldcrows.blogspot.com/2009_02_01_archive.html
2. https://www.tumblr.com/search/lipstick%20advice


Festőfák
A festőfák (főleg) Dél- és Közép-Amerikában élő egzotikus fafajták, melyekből áztatással nyernek festéket. A brazilfa (portugálul: pau brasil, Brazilia névadója; magyar neve berzsenyfa, vörösfa; rendszertani neve: Caesalpinia echinata) vörös festék készül belőle. A kékfa (kempisfa; Haematoxylum campechianum), ebből sötétvörös és fekete nyerhető.

Festőfa
Brazilfa, berzseny – vörös festék készül belőle
Kép forrás:
http://cameo.mfa.org/wiki/Brazilwood_dye



Festőbuzér
A festőbuzér cserje (Rubia tinctorum) gyökeréből ősidők óta szép vörös pigmentet állítottak elő, rendkívül hosszadalmas, bonyolult eljárással.
(Finlay 2004:187; West FitzHugh 1997:109; Rose madder)

Nemcsak szép és élénkszínű, hanem igen tartós festék is, a keleti szőnyegek vöröse sok évszázados használat után élénk maradt, ami szerves festékeknél ritkaság. Európában a törökök terjesztették el, ezt mutatja egyik neve is: törökpiros. Egyéb nevei: buzérvörös, drinápolyi vörös, krapp (holland), alizarin (a mesterséges változat neve), angolul: madder lake, rose madder, franciául: garance.

Buzér
Buzér gyökere és buzérvörössel színezett régi keleti szőnyeg
Kép forrás:
1. http://www.feelgoodnatural.com/search-results.27.php?showModuleDetails
=search&searchCase=category&searchCat=Herbs-Loose+Dried&start=449
2. http://www.spongobongo.com/her9598.htm


Sáfrány
Az ókor óta kedvelt növényi színezék a sáfrány. A krókusz virág (Crocus sativus) bibéjéből meglehőtesen nehezen összegyűjthető por igen drága, de mivel színezőereje rendkívül nagy, kevés kell belőle. Színeztek vele textilt (drága selymet) és használták művészeti festőanyagnak. Nagyobb koncentrációban narancspiros, hígabb állapotban sárga színt eredményez. Nemcsak színezék, hanem fűszer, gyógyszer, illatszer, afrodiziákum is. Vannak könnyebben beszerezhető, olcsóbb helyettesítői is: szeklice, kurkuma stb.
(Rätsch 1994:54; Finlay 2004:225; Saffron; History of saffron)

Sáfrány
Drága színezék, fűszer, illatszer, gyógyszer, afrodiziákum Indiai kép sáfránnyal festve
Kép forrás:
1. http://www.irk.ru/obed/articles/20130502/india/
2. http://cameo.mfa.org/wiki/Saffron



Indigó
Térben és időben nagy karriert futott be az indigó, a legelterjedtebb szerves kék festőanyag.
(Finlay 2004:319; Delamare 2009:47; West FitzHugh 1997:81;
Eckstut 2013: 187; Indigo; Indigo dye
)
A legerősebb festőanyagot az Indiában termő indigó (Indigofera tinctoria) adja, de az Európában is megtermő festőcsüllengből (Isatis tinctoria) is nyerhető kék színezék, bár ez gyengébb. A növényi részeket áztatják, majd további feldolgozás után a kész festéket tömbökbe sajtolják, így kerül forgalomba.

Indigó
Indigó készítés Indigó tömb, sarkánál levágva
belőle egy darab
Kép forrás:
1. http://www.rawrdenim.com/dictionary/i/indigo/
2. http://www.hdwalls.xyz/images/indigo_cake


Ezzel színezik a kékfestőt (Domonkos 1981), a farmert (blue jeans), és Afrikában is igen kedvelt (berber és joruba textilek). Marokkóban nemcsak a textileket, hanem a házfalakat is festik vele. Az indigó használata akkor terjedt el széles körben, amikor a Karibi térségben (főleg Haitin) is elkezdődött a növény termesztése.

Érdekes, hogy a (növényi) indigó és a csigából nyert bíbor színezékek kémiailag nagyon hasonló szerkezetű fényérzékeny vegyületek, előállításuk során fotokémiai reakciók is lejátszódnak.

Indigó
Magyar kékfestő Tuareg fiú indigóval festett turbánban
Kép forrás:
1. http://www.otvenentul.hu/page.php?PageID=24072
2. http://www.africaresource.com/rasta/
 
Blue jeans-ek

Indigókék város
Chefchaouen, Marokkó
Kép forrás:
http://luchasientevive.com/tag/moroccan-interior-paint-house-color/

Indiában, Marokkóban, ahol nagy hagyománya van az indigó használatának, nemcsak textilt, hanem házfalakat és sok más tárgyat is szívesen festenek kékre. A sivatagi berbereket, ruhájuk színe után „kék embereknek” is nevezik.



Egyéb szerves pigmentek


Számos bogyóból (varjútövis), növényi részekből (kurkuma, rezeda, szurokfű, gránátalma stb.) különféle színű (sárga, zöld, piros, kék, barna) színezéket készítettek. Érdekesség, hogy a pink színnév Angliában nem mindig jelentett rózsaszínt, hanem a különféle bogyókból nyert sárga, zöld és barna színezéket is így hívták: yellow pink, green pink, brown pink. A Dutch pink pl. sárga színt jelentett.
(When Pink Was a Yellow Color)


Epe és véregyéb állati pigmentek
Az állati epéből régebben zöld, sárgászöld festéket állítottak elő. Olykor az emberi vagy állati vért is megpróbálják festésre használni, de az a levegőn gyorsan elveszti élénkvörös színét. A vér és a növényeknek zöld színt adó klorofill nagyon hasonló szerkezetű molekulák, egyikkel sem érdemes festeni, mert instabilak, nem őrzik meg élénk színüket. A vérrel való festésnek csak szimbolikus jelentősége van, illetve kötőanyagként valóban használható, mint azt a prehisztorikus barlangképek festékanalízise kimutatta.


Bitumen
Emberi eredetű pigment a múmiabarna, melyet az Egyiptomban talált tetemekből készítettek, a középkortól kezdve kb. a 19. századig, de a 20.század elejétől már törvény tiltotta. A halottak balzsamozásához az egyiptomiak bitument is használtak, mely megóvta a tetemet a bomlástól, a múmiákból nyert pigment gyakorlatilag bitumenből állt.
(Wehlte 2004:183; Finlay 2004:108)

A bitumen (aszfalt, földszurok) nem-száradó, természetes szerves anyag, mely vékony rétegben sötétbarna, nagyobb tömegben fényes fekete. Munkácsy Mihály (1844-1900) ezzel kísérletezett, vásznait alapozta vele. Képein a festékrétegek emiatt megcsúsztak, és a sötét anyag átszivárgott a többi színbe (ún. „vérző festék”), ezek a festményei lassan megsötétednek. (Munkácsy sajátos festőtechnikája)

Munkácsy festőtechnikája
A bitumenes alapozáson a színek megsötétedtek
Munkácsy: Búcsúzkodás c. képe (1873)



Szintetikus szerves pigmentek

Perkin festéke: a mauveine
Tulajdonképpen az utóbbi 100-150 évben, a mesterséges szerves pigmentek megjelenése óta lehet dúskálni a színekben. A „szerves” jelző itt a kőszénkátrányra utal, ebből készült az első ilyen pigment, a Perkin-lila vagy mauveine. William H. Perkin (1838-1907) 18 évesen, laboratóriumi munkája közben véletlenül állított elő egy élénklila folyadékot kőszén- kátrányból, amiről kiderült, hogy jól festi a textilt.
(Finlay 2004:351; William H. Perkin; Mauveine)

W.H. Perkin és a mauveine
Laboratóriumában, kezében lila fonalakkal Mauveine, régi üvegekben
Kép forrás:
1. http://www.sensationalcolor.com/liveinfullcolor/a-competition-to-dye-for/
2. http://www.chemist.gr/2012/09/7936/

A szerves pigmentek nagy színválasztékban és igen élénk árnyalatokban kaphatók, bár sokáig nem voltak eléggé fényállóak (könnyen kifakultak), de folyamatosan fejlesztették őket: a szerves vegyipar az 1930-as évek óta egyre jobb minőségű festékeket gyárt. A régi, bevált földfestékeket is mesterséges úton állítják már elő, állandó és megbízható minőségben. Ma áttekinthetetlenül nagy a szerves pigmentek választéka, a legkülönfélébb –ipari, művészi, hobbi – célokra egyaránt.

Míg a csekély számú és nagy múltú klasszikus pigmenteknek saját neve van, a szintetikus pigmenteket kémiai összetevőik nevével (azo-, naftol-, fanál-, ftalo- stb.), kódszámokkal, olykor fantázianevekkel, tulajdonnevekkel (Hansa-sárga, Winsor-kék, Hooker-zöld) azonosítják. (Wehlte 2004:89 és 94)
Ez utóbbiak közül két pigmentnevet érdemes kiemelni: a magentát és a solferinót. (A magenta kémiai neve: Quinacridone vörös)


Magenta és Solferino
Mindkét pigment bíbor (a magenta vörösebb, a solferino lilásabb), és mindkettő olasz városról kapta a nevét. 1859-ben Magenta (ejtsd: madzsenta), majd Solferino mellett nagy csaták zajlottak az osztrák Südarmee és a francia-piemontiak között, a hadműveletek ez utóbbiak győzelmével zárultak.

A század legvéresebb csatái után napokig hevertek ellátatlanul a mezőn a halottak és sebesültek ezrei. Az egész Európát megrázó események hatására kezdte szervezni a svájci Henri Dunant a Vöröskeresztet. Az osztrák császári hadseregben jelentős számban voltak magyarok. (Szárd–francia–osztrák háború)

A francia Renard fívérek festékgyára, nyilván nemzeti büszkeségből, ezután nevezte át bíborvörös festékeit az akkor mindenki által ismert városok nevére, magentára és solferinora (addig ezeket fuchsine-nak hívták, a fukszia virág jellegzetes színe után.)

Fantázianevek bíbor pigmentekre
 
 
magenta
#E60082, rgb: 230-0-130; H: 326
solferino
#A60092, rgb: 166-0-146; H: 307

A magenta színnév ma szélsebesen terjed, és már nem csak a nyomdaiparban ismert, míg a solferino (mint festéknév) szinte feledésbe merült, csak a szakirodalom emlékezik meg róla. (Finlay 2004:171; Delamare 2009:98; Long 2008; Magenta)

Fukszia
A magenta lehetett volna fuksziaszín is
Kép forrás:
http://www.fuchsia.be/en/


Érdekesség: a magenta nemrég színvédjegy-botrányba keveredett. A Deutsche Telecom arculati színeként mi is naponta láthatjuk a Telemagentát, amit a cég levédetett a konkurens telefon-társaságokkal szemben. Ennek bírósági úton próbált érvényt szerezni, de az EU szerint a szín nem márkajelzés és nem lehet kisajátítani. 2007 óta tart a kötélhúzás, és Hollandiában, ahol a per zajlott, a grafikusok és civilek mozgalmat indítottak a magenta „felszabadítására” (Freemagenta).



A főbb szerves pigmentek:

Természetes Mesterséges -
(vegyipari termékek)
indiai sárga
bitumen
gumigutti
sepia
buzérvörös, alizarin
uruku (annatto)
bíbor
karmazsin
kármin
indigó
nedvzöld
biszter
múmiabarna
elefántcsontfekete
venyigefekete
Perkin-lila (mauveine)
magenta (quinacridone)
azo- (monoazo, diszazo stb.)
policiklikus
(dioxazin, kinakridon,
csávafesték, ftalo-cianin)
Trifenil-metán származékok, fanál
   stb.
(Wehlte 2004:94)


Különleges festékek


A felhasználói igények differenciálódása, növekedése és a festékvegyészet fejlődése különleges anyagokat eredményez. Speciális (dekoratív, biztonsági) nyomatokon, és a csomagolás- technikában találkozhatunk velük. (Viola 2005:54)

Íme néhány a szinte évente bővülő listából:
dörzsölés hatására színt váltó lakk
UV fény hatására fluoreszkáló festék (bankjegyek biztonsági
      jele)
mágneses festék (biztonsági beléptető jegyek)
illatos lakkok, festékek (csomagolás, cimke)
UV-lakk, fényes-, matt-, struktúralakkok
gyöngyházfényű festéklakk (falfesték, nyomda)
termofesték (hőmérséklet változására módosul a színe)

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Ball:
Bright Earth, 147.p.

Bíbor különböző nyelveken

Bradley:
Colour an Meaning in Ancient Rome

Delamare – Guineau:
Colour, 34.p., 81.p.

Domonkos:
A magyarországi kékfestés

Eckstut – Eckstut:
The Secret Language of Color

Feller (szerk):
Artists' Pigments, Vol.1.

Finlay:
Színek

Free magenta!

Greenfield:
A Perfect Red

History of saffron – Wikipedia

Ihász:
Művészeti technikák könyve, 49.p.

Indian yellow - Wikipedia

Indigo - Wikipedia

Indigo dye - Wikipedia

Kermes (insect) - Wikipedia

Magenta - Wikipedia

Mauveine - Wikipedia

Munkácsy sajátos festőtechnikája

Organic pigments - Wikipedia

P.Szeoke:
Római császárkori viselet és divat

Pigments through the Ages – WebExhibit

Purple - Wikipedia

Rätsch:
A szerelem füveskertje

Rose madder - Wikipedia

Saffron - Wikipedia

Scarlet (color) - Wikipedia

Szárd–francia–osztrák háború

Tyrian purple - Wikipedia

Viola: Zeller+Gmelin=minőség az UV-festékekgyártásában

Wehlte:
A festészet nyersanyagai és technikái, 87.p.

West FitzHugh (szerk.):
Artists' Pigments Vol.3.

When Pink Was a Yellow Color

William H. Perkin - Wikipedia
Szerves pigmentek
« Szervetlen pigmentek
A természetes festékek
reneszánsza »
60.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.