A kommunikáció fogalmi rendszere és kutatástörténete
a nyelvhez, a beszédhez kötődik. (Terestyéni
2006; Fercsik 2006:21)
A klasszikus modell szerint az emberi (személyközi,
közvetlen, mikroszintű) kommunikációt
az alábbi diagram írja le:
A kommunikáció
modellje |
|
A
kommunikáció mindig társadalmi térben
játszódik, ahol a
kontextus befolyásolja az üzenetet. Az értelmezést
zavaró
körülmény (a zaj) lehet „társadalmi”
vagy természeti eredetű is. |
A kommunikáció kiindulópontja egy vagy
több személy, általános kifejezéssel:
a küldő (adó, kommunikátor,
ágens). Az üzenetet egy vagy több személy,
a fogadó kapja és értelmezi.
A kommunikációs tevékenység egy üzenet célba juttatására irányul,
mely rendszerint, –de nem kizárólag–
szándékot feltételező művelet.
– A szándékolt üzenet lehet gondolat,
érzés, eszme.
– Nem-szándékolt üzenet (metakommunikáció)
az
önkéntelen gesztus, mimika, mozgás, hanghatás, ami befolyásolja a szándékolt üzenet
be- és elfogadását, tükrözi a
beszélő viszonyát a kommunikációs
helyzethez.
A kód
Az üzenetet kifejező jel a kód, mely
az emberi érzékeléssel van szoros
összefüggésben, mert csak olyasmi lehet kód,
amit érzékszerveink felfognak. A kód: jelrendszer,
mely konvención (vagyis megszokáson, közmegállapodáson,
szabályokon, hagyományon) alapul. A kód
a konvenció erejénél fogva, az ember szándékától
függetlenül jelenti azt, amit jelent. (Terestyéni
2006:103)
A kódolást az üzenet küldője
végzi – elmondja, leírja, képet készít,
– és feltételezi az aktív dekódolást a befogadó oldalán, aki érti a nyelvet
és a beszédet, elolvassa az írást,
megnézi és megérti a képet, stb.
Az üzenet valamely csatornán, közvetítő
közegen keresztül jut el a küldőtől
a befogadó érzékszerveihez. A csatorna
fizikai kapcsolat, mely lehet hullámtermészetű
(fény és hang), anyag és tárgy,
lehet természetes vagy mesterséges. Annál
hatékonyabb az üzenet, és biztosabb a célba
jutása, mennél több csatornán át
érkezik egyszerre, vagyis látjuk, halljuk, esetleg
illat és tapintás együttes érzete
is kíséri.
Az üzenet – amennyiben célba ér –
rendszerint hatást gyakorol a befogadóra.
Érzelmi, fizikai, kognitív hatásokat különböztethetünk
meg: az üzenet emóciókat vált ki,
cselekvésre késztet, a tudást gyarapítja.
Az üzenet nem feltétlenül hat azonnal, és
az sem biztos, hogy a befogadó számára
tudatosul a hatás.
A kommunikáció soha nem elszigetelt jelenség,
az üzenet értelmezése mindig függ a kontextustól, attól a környezettől
és szituációtól, ahol a kommunikáció
zajlik, ahol az üzenet éppen fogadható. Ugyanaz
a kód különböző kulturális,
társadalmi, térbeli közegben egészen
más üzenetet hordoz.
Az üzenet fogadása és értelmezése
torzul vagy meghiúsul, ha célba érését zajok gátolják. Ha a befogadó valamiért
képtelen dekódolni az üzenetet (nem figyel
rá, nem ismeri a kódot, a külső tényezők
gátolják) nem jön létre kommunikáció,
az üzenet valószínűleg elvész.
A kommunikáció főbb típusai
A kommunikáció-típusokat osztályozzák
a kód fajtái szerint, eszerint vannak nyelvi és nem nyelvi kódok. A kommunikációelméletek
a beszéd, vagyis a nyelvi kód értelmezéséből
fejlődtek ki, a legtöbb kutatás a nyelvet helyezi
vizsgálatának középpontjába.
(Crystal 2003:495; Csákvári
1998:7 )
Azonban számos más, nem-nyelvi kóddal is
lehet kommunikálni:
Kommunikáció a kód fajtái szerint lehet:
írás, kép, látvány
(vizuális kód)
emberi test, testmozgás (kinezikus kód)
hang (vokális/akusztikus kód)
tapintás (taktilis kód)
térhasználat (proxemikus kód)
ízek és illatok (kémiai kód) |
Kommunikáció biológiai szintek szerint
lehet:
Sejtműködés szintjén;
Élőlények között (ember,
állat), fajon belül és fajok között;
Ökoszisztéma szintjén;
stb. |
Kommunikáció társadalmi lépték szerint lehet:
Társadalmi kommunikáció;
Tömegkommunikáció;
Interkulturális kommunikáció;
Tudománykommunikáció;
Szervezeti kommunikáció;
Marketing kommunikáció;
Szakrális / rituális kommunikáció;
stb. |
Kommunikáció csatorna típusa szerint
lehet:
nyomtatvány, szöveg (könyv,
újság);
álló és mozgó kép (rajz,
festmény, fotó, film, animáció);
elektronikus (kijelző, számítógép
monitor, tv, internet, mobil);
stb. |
A kommunikáció ma széles körben alkalmazott,
számos intézményben kutatott és
oktatott tárgy, magyar nyelvű irodalma is jelentős.
Ebben a fejezetben csak a vizuális kommunikáció
néhány, máshol talán ritkábban
tárgyalt, de a színkommunikáció
értelmezéséhez fontos kérdését
vázoljuk.
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Bálványos (szerk.):
Látás és szemléltetés
Bálványos – Sánta:
Vizuális megismerés, vizuális kommunikáció,
29.p.
Béres – Horányi:
Társadalmi kommunikáció
Bergström:
Bevezetés a vizuális kommunikációba
Blaskó - Margitházi:
Vizuális kommunikáció. Szöveggyűjtemény
Bubik (szerk.):
Vizualizáció a tudománykommunikációban
11.p.
Buda:
A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei
Crystal (szerk.):
A nyelv enciklopédiája
Csákvári – Malinák: Médiagalaxis.
A tömegkommunikáció nyelve és társadalmi
kérdései
Fercsik - Raátz:
Kommunikáció és nyelvhasználat
Gage:
Colour and Meaning. Art, Science and Symbolism
Horányi (szerk): Kommunikáció I-II.
Ivins:
A nyomtatott kép és a vizuális kommunikáció
Katona:
Az agy fejlődésének kultúrtörténete,
177.p.
Kolta:
Képmutogatók. A fotográfiai látás
kultúrtörténete
Miklós:
Kép és kommunikáció
Nyíri (szerk.):
A 21. századi kommunikáció
új útjai
Sándor:
A vizuális nyelv képi világa
Szemiotika
Terestyéni: Kommunikációelmélet
Töreky:
Vizuális kommunikáció
Tószegi:
A képi információ
Voigt:
Bevezetés a szemiotikába
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|