„Az ember szimbólumhasználó állat”*,
az egyetlen az élőlények közül,
aki (spontán módon) jelképeket készít,
használ és értelmez.
*Ernst Cassirer (1874-1945) német
filozófus gyakran idézett mondata
„A szimbolikus gondolkodásmód, a köznyelvi
képes beszéd és a rajzolt jelképek
évezredek óta az emberiség közismert
és nélkülözhetetlen eszközei”
... „Az emberi kultúra működése
elválaszthatatlan a jelek és jelképek használatától.
Az emberi közösségek létezése
feltételezi a jelekre épülő folyamatos
kommunikációt.” – írja Hoppál Mihály (1997:5)
könyve bevezetőjében.
Erdélyi Zsuzsanna szerint (1961:174):
„A szimbólum, a jel – képalkotás,
megelőzi az írást. Képpel előbb
fejeztek ki fogalmakat, mint írással. ... A szimbólumrendszer
históriai, művelődési, mitikus vagy
pszichológiai nyomokat őrizhet vagy rejthet”.
A színszimbólum hosszú idő alatt
kialakult, kulturális konvención alapuló
kapcsolat valamely fogalom és egy szín között.
Egy kultúrán belül és egy adott korban
a szimbólumok megértése szinte általános,
használata pedig csoport- (identitás-) képző,
erősíti a közösséghez tartozást,
és elkülönít a más szimbólumokat
használó csoportoktól. Jelentése
lassan alakul ki és lassan változik, gyökerei
mélyre nyúlnak, pl. a vallási és
nemzeti színek, a heraldika színei, sportcsapatok,
pártok, mozgalmak színei nagy állandóságot
mutatnak. Kialakulásában –a színasszociációk
mellett– szerepet játszik a történelmi
és kulturális hagyomány, a hiedelemvilág,
a táj és természeti környezet, az
elérhető festékek és színes
anyagok választéka.
Asszociáció – szimbólum
– kód
Korábban részleteztük a pszichológiai
előzményeket, benne a színasszociációt,
mely közös gyökere a színszimbólumnak és színkódnak, ezért sincs
éles határ e három fogalom között.
Olykor nem könnyű eldönteni, éppen melyikről
van szó, lehet egyszerre szimbólum és kód, továbbá „átjárás”
is lehetséges közöttük: a szimbólum
kóddá alakulhat és fordítva, ahogy
majd a zászlók esetében utalunk rá.
Az alábbi sémáról leolvasható: a (pszichológiai eredetű) színasszociáció a gyökere mind a színszimbólumnak, mind a színkódnak; ez utóbbiak a kultúra alkotóelemei és visszahatnak az asszociációra, de gyengébben. A szimbólum és kód között is van egy (aszimmetrikus) kölcsönhatás.
Asszociáció
– szimbólum – kód |
|
Kölcsönhatások |
A három fogalom, a kultúra és az időbeliség
viszonyának különbségei:
• Színasszociáció:
kultúrától
nagyrészt független, időben tartós
• Színszimbólum:
kultúrától
erősen függő, időben tartós
• Színkód:
nemzetközi, részben
kultúrától függő, időben
kevésbé tartós
Társadalmi produktum
Az ősi és egyéni színélmények asszociatív láncolata teszi alkalmassá
a színeket szimbolikus üzenetek közvetítésére.
A színasszociáció biológiai-evolúciós
élményeinkkel áll szoros összefüggésben,
épp ezért a különböző kultúrákban
többé-kevésbé hasonló tartalmakat
hordoz. A színszimbólum viszont társadalmi
produktum, ezért a távoli kultúrák
színjelképei között ugyan tapasztalhatunk
egyezéseket (mert a gyökerek azonosak: a vér
mindenütt vörös, az ég mindenütt kék), de éles eltéréseket
is. A színszimbólumok története sokszor
feltárható, a jelentéstartalom visszavezethető
valamilyen racionális okra, előzményre, pl.
a zöld szín megbecsülése, majd szimbolikus-szakrális
szerepe a sivatagi arabok között –és később
az iszlámban– összefügg a nép vízben
és növényzetben szegény környezetével.
A szín- és általában a képi
szimbólumok jelentősége azokban a kultúrákban
és történelmi időszakokban volt különösen
nagy, ahol/amikor az írásbeliség még
nem terjedt el. A középkorban a szegények
bibliájának (Biblia Pauperum) képeiből,
az egyházi liturgia színeiből tájékozódtak
az egyszerű hívek. Szimbólumokkal természetesen
ma is lépten-nyomon, igen változatos kontextusokban
találkozunk.
Kultúra
A színszimbólum kultúrafüggő, csak egy adott kultúrában értelmezhető.
Egyetemes színszimbólum, ami minden kultúrában
azonos jelentésű, csak kevés van. Ilyen a
fehér és fekete (nappal és éjszaka),
továbbá a vörös (vér és
tűz) szimbóluma. E színek szoros összefüggésben
vannak az emberiség ősi élményeivel,
az asszociációs tartalom igen korán alakult
szimbólummá.
Az egymáshoz közeli kultúrák között kisebb, távoli civilizációk között nagyobb különbségek lehetnek a színszimbólumok jelentésében. Példák: a gyász színe Európában a fekete, a Távol-Keleten a fehér, és sokáig Magyarországon is a fehér volt. A fekete és a fehér közös tulajdonsága, hogy mindkettő akromatikus („színtelen” szín). A középkori Európában a sárga a diszkrimináció és a járványok szimbóluma volt, míg Kínában, mint a legmegbecsültebb szín, csak a császárt illette. Az eltérés időben is megnyilvánulhat, a jelentés időben változhat: Európában a zöld a középkor folyamán „megvetett” szín volt, ma a természet, az egészség és a környezetvédelem jelképeként az egyik legbecsültebb. A 18.századig a kék elsősorban a nők színe volt, a vörös a férfiaké, azóta ez a jelentés megfordult.
A szimbólum általában nem magától értetődő, ismerni kell hozzá a történeti-kulturális hátteret. Félreértésekre ad okot pl. a rózsaszín szimbolikus jelentése, mely a kortárs nyugati kultúrákban mást jelent mint évszázadokkal ezelőtt.
Nyelv
Csak a nyelvben már régóta önálló kategóriát alkotó színeknek (fehér, fekete, vörös,
sárga, zöld, kék) van gazdag és határozott
szimbolikus tartalma. A később (az utóbbi
100-300 évben) „önállósodó”
színeknek (narancs, rózsaszín, lila) lényegesen
kevesebb jelentése van. Mondhatjuk: mennél ősibb
egy színkategória, annál több jelentése
van. A szín telítettsége is fontos tényező,
a tompa színekhez (barna, szürke, sötétkék)
sokkal kevesebb szimbólum tartozik.
Jelentés
A szimbólum rendszerint összetett jelentéseket hordoz. Érvényes ez a színekre is, ahol
gyakran jelentés-koncentrációval találkozunk,
másrészt különböző, akár
ellentétes tartalmak fűződnek ugyanahhoz a
színhez. A különböző jelentések
egy adott szín más-más árnyalataihoz
kapcsolódnak: pl. az élénk melegsárga
a Nap és az arany szimbóluma, a fakó sárga
a betegségé és halálé, a
tört zöldessárga (az epe színe) pedig
számos kellemetlen fogalommal (irigység, düh)
társul.
A színeknek egy korszakon és kultúrán
belül is ellentétes szimbolikus jelentései
vannak, így alkalmasak ellentmondásos jelenségek
kifejezésére is. Némelyik színt
erős jelentés-polaritás jellemzi, pl. a vörös egyszerre szimbolizálja az életet és a
halált, a szerelmet és a háborúskodást,
a császári hatalmat és a
baloldali munkásmozgalmat.
A szimbolikus tartalom attól is függ, mi hordozza
a színt. Az anyagok,
anyagminőségek akár ellentétes jelentésűvé
változtatják ugyanazt a színt, pl. a fehér
selyem: hatalom, gazdagság, tisztaság; a festetlen
nyersfehér vászon: szegénység, öregség,
gyász.
A
színszimbólum és színkód
csak egy adott társadalomban és kultúrában
értelmezhető |
Az előző fejezetben (Színkommunikáció
a természetben és a társadalomban)
a színszimbólumok számos példáját
soroltuk fel. A következő oldalon a színszimbólumok
(teljességre nem törekvő) felsorolása
olvasható. A szakirodalomban további adatokat
találhat az érdeklődő.
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Bódiné:
A bíbor méltóság, a sárga
árulás
Eco:
A szépség története
Erdélyi:
Adatok a magyar népköltészet színszimbolikájához
Color Meaning
Color Meaning, Symbolism, And Psychology: What Do Different Colors Mean
Gage:
Colour and Meaning
Gage:
Colour in Art
Gage:
Colour and Culture, 117.p.
Gazda:
Közösségi tárgykultúra - művészeti
hagyomány, 121.p.
Gulyás:
A fény és a szín
Hoppál – Jankovics – Nagy – Szemadám:
Jelképtár
Jankovics M.:
3+1, A négy évszak szimbolikája
Jankovics M.: Jelképkalendárium
Király:
Általános színtan és látáselmélet,
51.p.
Leeuwen:
The Language of Colour, 15.p.
Monoriné Rohlik:
A varázserejű hímes tojás, 60.p.
Pál – Újváry:
Szimbólumtár
Ripa:
Iconolgia
Seibert:
A keresztény művészet lexikona
The Meanings of Colors
Tokaji Zs.:
Kínai jelképtár
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|