Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.3.2.3.1.

Színkompozíció
 
 
Az előző pontban vázolt kompozíciós elveket a színekre is vonatkoztatjuk. Az esztétikai értéket –a színek harmonikus együttese és stíluskaraktere mellett– a színértékek mennyiségi- és méretviszonyai, továbbá elrendezése teremti meg.

A kompozíció és színkompozíció célja az esztétikus összhatás, feladata a látvány strukturálása, vagyis a figyelem felkeltése és irányítása. (Bergström 2009:174)


Paletta

A kompozíció-szerkesztés kiindulásaként egy (korlátozott elemszámú palettát állítunk össze (szerkesztünk vagy válogatunk), majd ennek elemeiből választunk. A paletta összeállítás módszere változhat a színtechnikától (festék, számítógép, anyagfajták stb.) függően, és itt van lehetőség (az előző fejezetekben ismertetett) színharmónia és színstílus elveinek alkalmazására.

Paletta
3 sarokszínből szerkesztett, 28 elemű paletta.
(Az ezen a lapon szereplő példák színelemei
mind ebből a palettából származnak)



Színhierarchia, színarány

Ugyanaz a színegyüttes más hatást kelt és mást jelent attól függően, hogy a színelemek mekkora felületen és milyen elrendezésben kerülnek egymás mellé. Tanulságos megfigyelni, hogy különböző nagyságú és arányú felületeken alkalmazva az ugyanabból a palettából való színeket – eltérő színhangulat keletkezik. A színelemek közül pedig akár egyet is elvéve vagy kicserélve, megváltozik a színegyüttesnek mind az esztétikai hatása, mind a hangulata, mind az üzenete.

Színhierarchia, színarány
Öt szín két különböző hierarchiában


Érdemes színhierarchiát kialakítani, vagyis egy-két főszínt, „vezérszínt” választani, mellé néhány másikat, de az összhatásukat mindig tesztelni kell. A fő- és mellékszínek felületi méretükben (arányaikban) különböznek majd a színkommunikációs tervben. A kompozíció színhangulatát a legnagyobb felületű szín fogja meghatározni, a „vezérszín” ragadja meg a figyelmünket legelőször.
(Gulyás 1977:226; Csavarga 2014:8)



Alapesetek

Az alábbi példákban elvonatkoztatunk a valóságos tárgyi/anyagi látványvilágtól, és pusztán a szín-komponálás alapeseteit modellezzük az alábbi szempontok szerint:
Kiterjedés
Elrendezés
Dinamika - statika


Kiterjedés

Kiterjedés – méret és mennyiség
A mennyiségi viszonyok (számosság, méretkülönbségek) hierarchiát fejeznek ki. Az egybefüggő nagy színfelületet hangsúlyosnak, erősnek, a kisebb felületet alárendeltnek érezzük. A színelemek mennyiségének változtatása (növelése, csökkentése) alapvetően határozza meg a kompozíció színhangulatát.

Kiterjedés – méret és arány
A méretviszonyok hierarchiát fejeznek ki

Kiterjedés – mennyiség
A mennyiségi viszonyok hierarchiát fejeznek ki


Kiterjedés – dimenzió
A színek összhatása attól is függ, hogy a színfoltok milyen kiterjedésű felületrészt foglalnak el. Dimenzió szerint lehet pont, vonal, mező és ezek különféle átmenetei és kombinációi. A kisméretű pont és a vékony vonal színe kevésbé érvényesül, mint a mező, ill. vastagabb vonal. Ugyanakkor az egészen vékony vonal is módosítja színével a teljes kompozíciót.
» Bezold-jelenség

Kiterjedés – dimenzió
Különböző méretű pontok és vonalvastagságok



Elrendezés

Elrendezés: hierarchia
A színek helye a kompozícióban jelentéshordozó erővel bír. A mennyiségi jellemzőhöz hasonlóan a színek hierarchiáját jelzi, ha fent-lent, középen-szélen, szemben-oldalt, vagy átlósan vannak elhelyezve az árnyalatok.

Vertikális hierarchia
Ami fent van, az fontosabb



Elrendezés: csoportosulás
A színek sohasem önmagukban hatnak, a „szomszédok” befolyásolják egymást (ld. kontraszt és harmónia). A közelség fontos elv a vizualitás és a színek világában, egy adott szín különböző színek mellett másképp hat és más a jelentése.

A közelség speciális esete a csoportosulás, amikor az azonos vagy egymással rokon színek vannak egymáshoz legközelebb, ennek hatása olyan, mint egy nagy kiterjedésű színfolt. Általában a csoportosuló színek határozzák meg a kompozíció összhatását, amennyiben méretük, felületi kiterjedésük megfelelő.
» Csoporthatás

Csoportosulás
A véletlenszerűen szóródott színek között az azonosak
csoportosulása határozza meg az összhatást



Elrendezés: színritmus
Az azonos szín és forma szabályos ismétlődése időbeli dimenziót ad egy színcsoportnak. A ritmus minden művészeti ágban erős figyelemfelkeltő. A színritmus a díszítő- és népművészetek ősi eszköze. Valóságos időbeli ritmus a mozgó színes elem (animáció, villogó fény, neonreklám), erre különösen érzékeny a szemünk.

Színritmus
Egyszerű és összetett színritmus



Dinamika - statika

A dinamikus vagy statikus színkarakter (a színfoltok elrendezésétől függetlenül is) elsősorban a színkontraszt erejétől függ.

Statikus
A statikus színkompozíció nyugodt, jellemző a gyenge kontraszt, a tört és inkább (de nem kizárólag) a hideg színek. A harmóniatípusok közül a csoport- és az általános harmóniát érdemes választani, ahol a színezetek „rokonságban” vannak egymással.

Statikus
Gyenge színkontraszt, csoportharmónia, tompa, hideg színek


Dinamikus
A dinamikus színkompozíció mozgalmas, jellemző az erős kontraszt, az élénk és (inkább) a meleg színek. A kontraszt nemcsak a színezetek, hanem a világossági értékek között is szükséges. A harmóniatípusok közül a komplementereket vagy az egyenlő osztásúakat használjuk, ahol a színezetek messze esnek egymással.

Dinamikus
Erős színezet- és világosságkontraszt, élénk és (főleg) meleg színek

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Bergström:
Bevezetés a vizuális kommunikációba

Csavarga:
Belső színtérkép

Feisner:
Colour

Gulyás:
A fény és a szín

Nemcsics:
Színdinamika

Nemcsics:
Színharmónia és vizuális mondanivaló
Színkompozíció
« Kompozíció
A szín informatív szerepe a kommunikációban »
132.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.