A kompozíció ([latin]: összetétel, összeállítás,
szerkezet) az egy képen szereplő elemek elhelyezését,
egymáshoz való viszonyának meghatározását jelenti. Mindig tudatos emberi tervezés,
melyet megkülönböztetünk a természeti-organikus
és a véletlen látványformák
létrejöttétől.
Szemiotikai értelemben a kompozíció megfelel
a szintaktikának, vagyis annak a szabályrendszernek,
mely szerint az elemi jelkészletből bonyolultabb jelkombinációkat hozunk létre. Ha
a képi elemeket (színeket, vonalakat, formákat
stb.) „szavaknak” tekintjük, akkor a kompozíció
a „mondat”.
Képi elemek
A képi elem kiterjedése szerint lehet:
• Pont (0 dimenzió):
Grafikai értelemben pontnak tekintünk minden kis
foltot, aminek két irányú kiterjedése
közel azonos. Formai variációi a kör,
négyzet, háromszög, egyenlő oldalú
sokszögek, csillag és keresztformák.
• Vonal
(1D)
A vonal nemcsak folytonos és egyenes lehet, hanem íves és szabálytalan, megszakításos (rövid vonalakból összetett), hullámvonalat leíró és pontok sorából álló is.
• Mező (2D)
Kétdimenziós képi elem, lehet zárt
vagy részben nyitott, határozott vagy határozatlan
körvonalú. Lehet kontúr- vonalakkal határolt
(keret), felület, a háttértől eltérő
színű, mintázatú, lehet negatív
forma (a pozitív formák közötti terület).
Geometriai értelemben lehet szabályos síkforma
(kör, háromszög), vagy szabálytalan
(amorf , organikus).
A képi alkotóelemek vizuális tulajdonságaik szerint különbözhetnek egymástól
méretükben, formájukban, színükben
stb:
Grafikai
elemek vizuális tulajdonságai |
|
|
Forma |
Méret |
|
|
|
|
Szín |
Mintázat,
textúra |
|
|
|
|
Elhelyezkedés |
Irány |
A
kiinduló forma (háromszög) fontosabb
vizuális változatai |
Képfelület, képmező
A felület, ahol a képi elemeket komponáljuk
lehet: kép, fotó, film, rajz, prezentáció,
weboldal, tárgycsoport, belső berendezés,
építészeti határoló szerkezet,
kirakat, öltözet stb. – lényegében
a vizuális kommunikáció valamennyi „csatornája”.
A kompozíciónak nemcsak síkbeli, hanem
térbeli (3D) tervezési elvei is vannak, itt azonban
csak a 2D „szabályokat” említjük.
A képfelület (hagyományosan négyszög
alakú, de ettől eltérő is lehet) mindig
korlátozott, és így új vizuális
„törvényeket” kíván. A képi
látvány függ elemeinek
• helyétől, elhelyezkedésétől,
• egymástól való távolságuktól,
• irányától,
• méretétől,
• színétől,
• hogyan viszonyulnak a képfelülethez,
• a képfelület széleihez, tengelyeihez.
A 2D kép vizuális „törvényeit”
alkalmazva kifejezhetjük a képi elemek között
lévő
•
térbeli,
• logikai,
• hangsúlybeli
• hierarchikus viszonyokat.
(Arnheim 1979; Kepes 1979a; Kent 2001:8)
A 2D képen adott a mező síkja és közepe,
ezekhez képest minden vizuális elem látszólag
előre vagy hátra, lefelé vagy fölfelé,
jobbra vagy balra lép. (Bálványos
1998:24 és 54; Király 1994:11)
A kép
elemeinek elrendezése |
|
A
képi elemek egymáshoz viszonyított
helye, mérete, színe
(valós vizuális tartalom nélkül
is) kifejező lehet |
Harmadolás
A fotósok körében kedvelt, egyszerű
kompozíciós elv a harmadolás. A képet
függőleges és vízszintes irányban
2-2 vonallal egyforma részekre osztják: a kép
legfontosabb elemét valamelyik keresztezési pontra
vagy a középső mezőbe fókuszálják,
a horizontot pedig az alsó harmadra helyezik.
(Präkel 2009:25)
Harmadolás |
|
A
fotó legfontosabb eleme a bal oldalra,
a horizont az alsó osztásra került |
Kép
forrás:
http://blogs.law.harvard.edu/ethicalesq/2009/01/19/the-sun-sets-on-
the-bush-presidency/ |
Formakompozíciós elvek
A látvány vizuális minősége,
a vizuális kommunikáció hatása a
• formaelemek
• elrendezés
• méret és arány
• ritmus
• feszültség-nyugalom
• dinamika-statika
• színek
viszonyain múlik.
Alább a kompozíció főbb alapeseteit
foglaljuk össze. A látvány legfontosabb elemét
(mely lehet fotó, rajz, logó, szövegblokk,
színfolt stb.) többféle módon helyezhetjük
el a nagyobb képmezőben. Az elrendezés jelentését
és jelentőségét meghatározza
az is, hogy a képmező milyen formátumú:
példáinkban álló és A méretarányú* képmező látható.
Ugyanaz az elrendezés fekvő, négyzetes, kör
vagy egyéb formátumú mezőben más-más
jelentést hordozna.
*Méretarány: szélesség-magasság
viszonya, A méretarány (1:1,414)
A példákban elvonatkoztatunk a valóságos
látvány tárgyi/anyagi tartalmától
–a fő látványelemet egy sötétebb
szürkéskék folt jelzi,– és pusztán
az elrendezés alapeseteit tekintjük át.
Függőleges elrendezés:
A fő látványelem lehet középen,
bal- vagy jobb oldalt. Álló képformátum
és arcot, emberi alakot ábrázoló
képi tartalom esetén ideális elrendezés.
Függőleges
elrendezés |
|
Középre,
balra vagy jobbra igazított |
Vízszintes elrendezés:
A fő látványelem lehet középen,
fent vagy lent. Széles horizontot ábrázoló
képi tartalom esetén a megfelelő elrendezés.
A fent elhelyezett elem dominanciát fejez ki, a lenti
pedig a stabilitás érzetét kelti.
Vízszintes
elrendezés |
|
Középre,
a felső vagy alsó részbe igazított |
Átlós elrendezés:
Az elrendezés irányulhat fentről lefelé
és fordítva. A balról jobbra író
kultúrákban a bal oldal számít kezdő
zónának és ettől függ a lefelé
vagy felfelé tartó irány. Az átlós,
ill. más ferde tengelyre szervezett kép mindig
figyelemfelkeltő, dinamikus hatású.
Átlós
elrendezés |
|
Dinamikus
hatás (lefelé ill. felfelé tartó
irány) |
Íves-centrális elrendezés:
Lehet kör formájú, ellipszis, karéjos
vagy más, ívekkel határolt képi
elem, továbbá forgásszimmetria is (lent,
a 3. forma). A centrális elrendezés és
az íves forma körforgást, sugárzást,
örvénylést, bizonyos fokú zártságot
fejez ki, erős figyelemfelkeltő hatású.
Íves-centrális
elrendezés |
|
|
|
|
Körforma |
Íves,
karéjos |
Íves,
forgásszimmetrikus |
Ritmus, sorolás:
A (közel) azonos méretű képi elemek
sorolása történhet egy vagy két irányban.
A modulhálós elrendezés (lenti ábra
3. része) is ritmust képez. A ritmus, akárcsak
a zenében, igen erős figyelemfelkeltő.
Ritmus,
sorolás |
|
Sorolás |
Ritmus |
Modulháló |
Keretes elrendezés:
Lehet teljes keret vagy (ami gyakoribb) a négy irány
közül valamerre nyitott, és arrafelé
„végtelen”. A weboldalak gyakori kompozíciós
elrendezése.
Keretes
elrendezés |
|
Teljes
keret és félkeretek |
Szimmetrikus elrendezés:
A függőleges vagy vízszintes tengely menti
elrendezés – a tükörszimmetria –
többnyire statikus, nyugodt benyomást kelt. Az emberi
arc és test (szemből nézve) a függőleges
tengelyre szimmetrikus, ezért ez megszokott, ismerős
elrendezés a számunkra. A függőleges
tengelyre szimmetrikus elrendezés gyakoribb és
inkább érezzük harmonikusnak, nyugodtnak,
mint a vízszintes tengelyre szerkesztett képet.
A formától és egyéb képi
elemtől függően azonban a szimmetria is kifejezhet
feszültséget, mint pl. a háromszög,
kontrasztos színek.
Szimmetrikus
elrendezés |
|
Függőleges
tengelyre szervezett |
Vízszintes
tengelyre szervezett |
Szimmetrikus,
de nem statikus |
Dinamikus elrendezés:
A dinamikus elrendezés feszültséget fejez
ki, a fő látványelem kiemelésére,
hangsúlyozására szolgál. Lehet:
aszimmetrikus elrendezés, csúcsán álló
sokszög, csúcsok érintkezése (1.);
centrumra irányulás, nem a kép közepén
lévő centrum (2.); átlós tengelyre
szervezett, hegyesszögekkel, konkáv határvonalakkal,
lendületes ívekkel határolt (3.); stb.
Dinamikus
elrendezés |
|
aszimmetria,
csúcsán álló sokszög,
csúcsok érintkezése |
centrumra
irányulás,
centrum nem a kép közepén van |
átlós
tengely,
konkáv határvonalak, hegyesszögek,
lendületes ívek |
|
Felhasznált
és ajánlott irodalom:
Arnheim:
A vizuális élmény, 21.p.
Bálványos – Sánta:
Vizuális megismerés, vizuális kommunikáció,
44.p., 52.p.
Berger:
A festészet felfedezése 1-2.
Bergström:
Bevezetés a vizuális kommunikációba
Bubik (szerk.):
Vizualizáció a tudománykommunikációban
37.p.
Kent:
Kompozíció
Kepes:
A látás nyelve, 13.p.
Király:
Az arányosításról
Präkel:
Kompozíció
Szilvitzky:
A látás élménye, 37.p.
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|