Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.3.2.3.

Kompozíció
 
 
A kompozíció ([latin]: összetétel, összeállítás, szerkezet) az egy képen szereplő elemek elhelyezését, egymáshoz való viszonyának meghatározását jelenti. Mindig tudatos emberi tervezés, melyet megkülönböztetünk a természeti-organikus és a véletlen látványformák létrejöttétől.

Szemiotikai értelemben a kompozíció megfelel a szintaktikának, vagyis annak a szabályrendszernek, mely szerint az elemi jelkészletből bonyolultabb jelkombinációkat hozunk létre. Ha a képi elemeket (színeket, vonalakat, formákat stb.) „szavaknak” tekintjük, akkor a kompozíció a „mondat”.


Képi elemek

A képi elem kiterjedése szerint lehet:
• Pont (0 dimenzió):
Grafikai értelemben pontnak tekintünk minden kis foltot, aminek két irányú kiterjedése közel azonos. Formai variációi a kör, négyzet, háromszög, egyenlő oldalú sokszögek, csillag és keresztformák.
• Vonal (1D)
A vonal nemcsak folytonos és egyenes lehet, hanem íves és szabálytalan, megszakításos (rövid vonalakból összetett), hullámvonalat leíró és pontok sorából álló is.
• Mező (2D)
Kétdimenziós képi elem, lehet zárt vagy részben nyitott, határozott vagy határozatlan körvonalú. Lehet kontúr- vonalakkal határolt (keret), felület, a háttértől eltérő színű, mintázatú, lehet negatív forma (a pozitív formák közötti terület). Geometriai értelemben lehet szabályos síkforma (kör, háromszög), vagy szabálytalan (amorf , organikus).


A képi alkotóelemek vizuális tulajdonságaik szerint különbözhetnek egymástól méretükben, formájukban, színükben stb:

Grafikai elemek vizuális tulajdonságai
Forma Méret
Szín Mintázat, textúra
Elhelyezkedés Irány
A kiinduló forma (háromszög) fontosabb vizuális változatai



Képfelület, képmező

A felület, ahol a képi elemeket komponáljuk lehet: kép, fotó, film, rajz, prezentáció, weboldal, tárgycsoport, belső berendezés, építészeti határoló szerkezet, kirakat, öltözet stb. – lényegében a vizuális kommunikáció valamennyi „csatornája”. A kompozíciónak nemcsak síkbeli, hanem térbeli (3D) tervezési elvei is vannak, itt azonban csak a 2D „szabályokat” említjük.

A képfelület (hagyományosan négyszög alakú, de ettől eltérő is lehet) mindig korlátozott, és így új vizuális „törvényeket” kíván. A képi látvány függ elemeinek
• helyétől, elhelyezkedésétől,
• egymástól való távolságuktól,
• irányától,
• méretétől,
• színétől,
• hogyan viszonyulnak a képfelülethez,
• a képfelület széleihez, tengelyeihez.

A 2D kép vizuális „törvényeit” alkalmazva kifejezhetjük a képi elemek között lévő
• térbeli,
• logikai,
• hangsúlybeli
• hierarchikus viszonyokat.
(Arnheim 1979; Kepes 1979a; Kent 2001:8)

A 2D képen adott a mező síkja és közepe, ezekhez képest minden vizuális elem látszólag előre vagy hátra, lefelé vagy fölfelé, jobbra vagy balra lép. (Bálványos 1998:24 és 54; Király 1994:11)

A kép elemeinek elrendezése
A képi elemek egymáshoz viszonyított helye, mérete, színe
(valós vizuális tartalom nélkül is) kifejező lehet


Harmadolás
A fotósok körében kedvelt, egyszerű kompozíciós elv a harmadolás. A képet függőleges és vízszintes irányban 2-2 vonallal egyforma részekre osztják: a kép legfontosabb elemét valamelyik keresztezési pontra vagy a középső mezőbe fókuszálják, a horizontot pedig az alsó harmadra helyezik.
(Präkel 2009:25)

Harmadolás
A fotó legfontosabb eleme a bal oldalra,
a horizont az alsó osztásra került
Kép forrás:
http://blogs.law.harvard.edu/ethicalesq/2009/01/19/the-sun-sets-on-
the-bush-presidency/



Formakompozíciós elvek

A látvány vizuális minősége, a vizuális kommunikáció hatása a
• formaelemek
• elrendezés
• méret és arány
• ritmus
• feszültség-nyugalom
• dinamika-statika
• színek
viszonyain múlik.

Alább a kompozíció főbb alapeseteit foglaljuk össze. A látvány legfontosabb elemét (mely lehet fotó, rajz, logó, szövegblokk, színfolt stb.) többféle módon helyezhetjük el a nagyobb képmezőben. Az elrendezés jelentését és jelentőségét meghatározza az is, hogy a képmező milyen formátumú: példáinkban álló és A méretarányú* képmező látható. Ugyanaz az elrendezés fekvő, négyzetes, kör vagy egyéb formátumú mezőben más-más jelentést hordozna.
*Méretarány: szélesség-magasság viszonya, A méretarány (1:1,414)

A példákban elvonatkoztatunk a valóságos látvány tárgyi/anyagi tartalmától –a fő látványelemet egy sötétebb szürkéskék folt jelzi,– és pusztán az elrendezés alapeseteit tekintjük át.


Függőleges elrendezés:
A fő látványelem lehet középen, bal- vagy jobb oldalt. Álló képformátum és arcot, emberi alakot ábrázoló képi tartalom esetén ideális elrendezés.

Függőleges elrendezés
Középre, balra vagy jobbra igazított


Vízszintes elrendezés:
A fő látványelem lehet középen, fent vagy lent. Széles horizontot ábrázoló képi tartalom esetén a megfelelő elrendezés. A fent elhelyezett elem dominanciát fejez ki, a lenti pedig a stabilitás érzetét kelti.

Vízszintes elrendezés
Középre, a felső vagy alsó részbe igazított


Átlós elrendezés:
Az elrendezés irányulhat fentről lefelé és fordítva. A balról jobbra író kultúrákban a bal oldal számít kezdő zónának és ettől függ a lefelé vagy felfelé tartó irány. Az átlós, ill. más ferde tengelyre szervezett kép mindig figyelemfelkeltő, dinamikus hatású.

Átlós elrendezés
Dinamikus hatás (lefelé ill. felfelé tartó irány)


Íves-centrális elrendezés:
Lehet kör formájú, ellipszis, karéjos vagy más, ívekkel határolt képi elem, továbbá forgásszimmetria is (lent, a 3. forma). A centrális elrendezés és az íves forma körforgást, sugárzást, örvénylést, bizonyos fokú zártságot fejez ki, erős figyelemfelkeltő hatású.

Íves-centrális elrendezés
Körforma Íves, karéjos Íves,
forgásszimmetrikus


Ritmus, sorolás:
A (közel) azonos méretű képi elemek sorolása történhet egy vagy két irányban. A modulhálós elrendezés (lenti ábra 3. része) is ritmust képez. A ritmus, akárcsak a zenében, igen erős figyelemfelkeltő.

Ritmus, sorolás
Sorolás Ritmus Modulháló


Keretes elrendezés:
Lehet teljes keret vagy (ami gyakoribb) a négy irány közül valamerre nyitott, és arrafelé „végtelen”. A weboldalak gyakori kompozíciós elrendezése.

Keretes elrendezés
Teljes keret és félkeretek


Szimmetrikus elrendezés:
A függőleges vagy vízszintes tengely menti elrendezés – a tükörszimmetria – többnyire statikus, nyugodt benyomást kelt. Az emberi arc és test (szemből nézve) a függőleges tengelyre szimmetrikus, ezért ez megszokott, ismerős elrendezés a számunkra. A függőleges tengelyre szimmetrikus elrendezés gyakoribb és inkább érezzük harmonikusnak, nyugodtnak, mint a vízszintes tengelyre szerkesztett képet. A formától és egyéb képi elemtől függően azonban a szimmetria is kifejezhet feszültséget, mint pl. a háromszög, kontrasztos színek.

Szimmetrikus elrendezés
Függőleges tengelyre szervezett Vízszintes tengelyre szervezett Szimmetrikus, de nem statikus


Dinamikus elrendezés:
A dinamikus elrendezés feszültséget fejez ki, a fő látványelem kiemelésére, hangsúlyozására szolgál. Lehet: aszimmetrikus elrendezés, csúcsán álló sokszög, csúcsok érintkezése (1.); centrumra irányulás, nem a kép közepén lévő centrum (2.); átlós tengelyre szervezett, hegyesszögekkel, konkáv határvonalakkal, lendületes ívekkel határolt (3.); stb.

Dinamikus elrendezés
aszimmetria,
csúcsán álló sokszög,
csúcsok érintkezése
centrumra irányulás,
centrum nem a kép közepén van
átlós tengely,
konkáv határvonalak, hegyesszögek,
lendületes ívek

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Arnheim:
A vizuális élmény, 21.p.

Bálványos – Sánta:
Vizuális megismerés, vizuális kommunikáció, 44.p., 52.p.

Berger:
A festészet felfedezése 1-2.

Bergström:
Bevezetés a vizuális kommunikációba

Bubik (szerk.):
Vizualizáció a tudománykommunikációban
37.p.

Kent:
Kompozíció

Kepes:
A látás nyelve, 13.p.

Király:
Az arányosításról

Präkel:
Kompozíció

Szilvitzky:
A látás élménye, 37.p.

***

Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom, elektronikus (E)

Kompozíció
« Színstílus és színhangulat
Színkompozíció »
131.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.