Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.3.2.3.

Kompozíció
 
 
A kompozíció ([latin]: összetétel, összeállítás, szerkezet) az egy képen szereplő elemek elhelyezését, egymáshoz való viszonyának meghatározását jelenti. Mindig tudatos emberi tervezés, melyet megkülönböztetünk a természeti-organikus és a véletlen látványformák létrejöttétől.

Szemiotikai értelemben a kompozíció megfelel a szintaktikának, vagyis annak a szabályrendszernek, mely szerint az elemi jelkészletből bonyolultabb jelkombinációkat hozunk létre. Ha a képi elemeket (színeket, vonalakat, formákat stb.) „szavaknak” tekintjük, akkor a kompozíció a „mondat”.


Képi elemek

A képi elem kiterjedése szerint lehet:
Pont (0 dimenzió):
Grafikai értelemben pontnak tekintünk minden kis foltot, aminek két irányú kiterjedése közel azonos. Formai variációi a kör, négyzet, háromszög, egyenlő oldalú sokszögek, csillag és keresztformák.
Vonal (1D)
A vonal nemcsak folytonos és egyenes lehet, hanem íves és szabálytalan, megszakításos (rövid vonalakból összetett), hullámvonalat leíró és pontok sorából álló is.
Mező (2D)
Kétdimenziós képi elem, lehet zárt vagy részben nyitott, határozott vagy határozatlan körvonalú. Lehet kontúr- vonalakkal határolt (keret), felület, a háttértől eltérő színű, mintázatú, lehet negatív forma (a pozitív formák közötti terület). Geometriai értelemben lehet szabályos síkforma (kör, háromszög), vagy szabálytalan (amorf , organikus).


A képi alkotóelemek vizuális tulajdonságaik szerint különbözhetnek egymástól méretükben, formájukban, színükben stb:

Grafikai elemek vizuális tulajdonságai
Forma Méret
Szín Mintázat, textúra
Elhelyezkedés Irány
A kiinduló forma (háromszög) fontosabb vizuális változatai



Képfelület, képmező

A felület, ahol a képi elemeket komponáljuk lehet: kép, fotó, film, rajz, prezentáció, weboldal, tárgycsoport, belső berendezés, építészeti határoló szerkezet, kirakat, öltözet stb. – lényegében a vizuális kommunikáció valamennyi „csatornája”. A kompozíciónak nemcsak síkbeli, hanem térbeli (3D) tervezési elvei is vannak, itt azonban csak a 2D „szabályokkal” foglalkozunk.

A képfelület (hagyományosan négyszög alakú, de ettől eltérő is lehet) mindig korlátozott, és így új vizuális „törvényeket” kíván. A képi látvány függ elemeinek
helyétől, elhelyezkedésétől,
egymástól való távolságuktól,
irányától,
méretétől,
színétől,
hogyan viszonyulnak a képfelülethez,
a képfelület széleihez, tengelyeihez.

A 2D kép vizuális „törvényeit” alkalmazva kifejezhetjük a képi elemek között lévő
térbeli,
logikai,
hangsúlybeli
hierarchikus viszonyokat.
(Arnheim 1979; Kepes 1979a; Kent 2001:8)

A 2D képen adott a mező síkja és közepe, ezekhez képest minden vizuális elem látszólag előre vagy hátra, lefelé vagy fölfelé, jobbra vagy balra lép. (Bálványos 1998:24 és 54; Király 1994:11)

A kép elemeinek elrendezése
A képi elemek egymáshoz viszonyított helye, mérete, színe
(valós vizuális tartalom nélkül is) kifejező lehet


Harmadolás
A fotósok körében kedvelt, egyszerű kompozíciós elv a harmadolás. A képet függőleges és vízszintes irányban 2-2 vonallal egyforma részekre osztják: a kép legfontosabb elemét valamelyik keresztezési pontra vagy a középső mezőbe fókuszálják, a horizontot pedig az alsó harmadra helyezik.
(Präkel 2009:25)

Harmadolás
A fotó legfontosabb eleme a bal oldalra,
a horizont az alsó osztásra került
Kép forrás:
http://blogs.law.harvard.edu/ethicalesq/2009/01/19/the-sun-sets-on-
the-bush-presidency/



Formakompozíciós elvek

A látvány vizuális minősége, a vizuális kommunikáció hatása a
formaelemek
elrendezés
méret és arány
ritmus
feszültség-nyugalom
dinamika-statika
színek
viszonyain múlik.

Alább a kompozíció főbb alapeseteit foglaljuk össze. A látvány legfontosabb elemét (mely lehet fotó, rajz, logó, szövegblokk, színfolt stb.) többféle módon helyezhetjük el a nagyobb képmezőben. Az elrendezés jelentését és jelentőségét meghatározza az is, hogy a képmező milyen formátumú: példáinkban álló és A méretarányú* képmező látható. Ugyanaz az elrendezés fekvő, négyzetes, kör vagy egyéb formátumú mezőben más-más jelentést hordozna.
*Méretarány: szélesség-magasság viszonya, A méretarány (1:1,414)

A példákban elvonatkoztatunk a valóságos látvány tárgyi/anyagi tartalmától –a fő látványelemet egy sötétebb szürkéskék folt jelzi,– és pusztán az elrendezés alapeseteit tekintjük át.


Függőleges elrendezés:
A fő látványelem lehet középen, bal- vagy jobb oldalt. Álló képformátum és arcot, emberi alakot ábrázoló képi tartalom esetén ideális elrendezés.

Függőleges elrendezés
Középre, balra vagy jobbra igazított


Vízszintes elrendezés:
A fő látványelem lehet középen, fent vagy lent. Széles horizontot ábrázoló képi tartalom esetén a megfelelő elrendezés. A fent elhelyezett elem dominanciát fejez ki, a lenti pedig a stabilitás érzetét kelti.

Vízszintes elrendezés
Középre, a felső vagy alsó részbe igazított


Átlós elrendezés:
Az elrendezés irányulhat fentről lefelé és fordítva. A balról jobbra író kultúrákban a bal oldal számít kezdő zónának és ettől függ a lefelé vagy felfelé tartó irány. Az átlós, ill. más ferde tengelyre szervezett kép mindig figyelemfelkeltő, dinamikus hatású.

Átlós elrendezés
Dinamikus hatás (lefelé ill. felfelé tartó irány)


Íves-centrális elrendezés:
Lehet kör formájú, ellipszis, karéjos vagy más, ívekkel határolt képi elem, továbbá forgásszimmetria is (lent, a 3. forma). A centrális elrendezés és az íves forma körforgást, sugárzást, örvénylést, bizonyos fokú zártságot fejez ki, erős figyelemfelkeltő hatású.

Íves-centrális elrendezés
Körforma Íves, karéjos Íves,
forgásszimmetrikus


Ritmus, sorolás:
A (közel) azonos méretű képi elemek sorolása történhet egy vagy két irányban. A modulhálós elrendezés (lenti ábra 3. része) is ritmust képez. A ritmus, akárcsak a zenében, igen erős figyelemfelkeltő.

Ritmus, sorolás
Sorolás Ritmus Modulháló


Keretes elrendezés:
Lehet teljes keret vagy (ami gyakoribb) a négy irány közül valamerre nyitott, és arrafelé „végtelen”. A weboldalak gyakori kompozíciós elrendezése.

Keretes elrendezés
Teljes keret és félkeretek


Szimmetrikus elrendezés:
A függőleges vagy vízszintes tengely menti elrendezés – a tükörszimmetria – többnyire statikus, nyugodt benyomást kelt. Az emberi arc és test (szemből nézve) a függőleges tengelyre szimmetrikus, ezért ez megszokott, ismerős elrendezés a számunkra. A függőleges tengelyre szimmetrikus elrendezés gyakoribb és inkább érezzük harmonikusnak, nyugodtnak, mint a vízszintes tengelyre szerkesztett képet. A formától és egyéb képi elemtől függően azonban a szimmetria is kifejezhet feszültséget, mint pl. a háromszög, kontrasztos színek.

Szimmetrikus elrendezés
Függőleges tengelyre szervezett Vízszintes tengelyre szervezett Szimmetrikus, de nem statikus


Dinamikus elrendezés:
A dinamikus elrendezés feszültséget fejez ki, a fő látványelem kiemelésére, hangsúlyozására szolgál. Lehet: aszimmetrikus elrendezés, csúcsán álló sokszög, csúcsok érintkezése (1.); centrumra irányulás, nem a kép közepén lévő centrum (2.); átlós tengelyre szervezett, hegyesszögekkel, konkáv határvonalakkal, lendületes ívekkel határolt (3.); stb.

Dinamikus elrendezés
aszimmetria,
csúcsán álló sokszög,
csúcsok érintkezése
centrumra irányulás,
centrum nem a kép közepén van
átlós tengely,
konkáv határvonalak, hegyesszögek,
lendületes ívek

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Arnheim:
A vizuális élmény, 21.p.

Bálványos – Sánta:
Vizuális megismerés, vizuális kommunikáció, 44.p., 52.p.

Berger:
A festészet felfedezése 1-2.

Bergström:
Bevezetés a vizuális kommunikációba

Bubik (szerk.):
Vizualizáció a tudománykommunikációban
37.p.

Kent:
Kompozíció

Kepes:
A látás nyelve, 13.p.

Király:
Az arányosításról

Präkel:
Kompozíció

Szilvitzky:
A látás élménye, 37.p.
Kompozíció
« Színstílus és színhangulat
Színkompozíció »
131.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.