Valamely kor és kultúra vizuális jeleinek
összessége, jellemző kifejezési
módja a stílus. Az egységes stíluskorszakokban
minden vizuális műfajnak (építészet,
képzőművészet, lakberendezés,
tipográfia, öltözködés, használati
tárgyak stb.) megtaláljuk az azonos stílusjegyeit
színben, formában, díszítő-
motívumokban. A stílusok azonosítását
a laikus számára is megkönnyíti a
díszítés (minta, ornamentika), vagy ennek
hiánya (Bauhaus, high-tech design). A stílus egy kor esztétikai konvenciója –a vizuális
minőségek, kulturális kódok, szimbólumok
komplex együttese,– és benne a színek
meghatározó szerepet játszanak.
A stílus felismerése könnyebb, ha időben
távol vagyunk az adott korszaktól, és már
van „rálátásunk”. Saját
korunk stílusát, vizuális összhatását
általában nehezen tudjuk megfogalmazni, hiszen
benne élünk. Az apró változásokat
alig vesszük észre, csak évtizedekkel később
fedezzük fel, mint az időszak vizuális „sűrítményét”.
Máskor, a felkavaró újdonságnak
számító vizuális változások
utóbb belesimulnak egy stíluskorszak fő áramlatába.
A stílusok olykor évtizedek, évszázadok
múltával visszatérnek (klasszicizmus, neoromán,
neogótika, neobarokk stb.). Ma a retro –
az 1950-60-as évek vizuális világának
– kultuszát tapasztaljuk.
A színstílus fogalmát –bár
sokféle meghatározása ismert– itt
egy „köznapi” értelemben használjuk:
a színasszociációk és a színhangulat
fejezetekben leírt jellemző színkarakterek összbenyomását értjük rajta.
A stílusterv különféle inspirációkból
meríthet, az ihlet forrásának érdemes
nevet is adni. (Bálványos
1998; Sándor 2003)
Színstílusok
Nagy művészettörténeti korszakok ill.
művészek alkotásait felismerhetjük stílusukról,
karakteres színhasználatukról. Egyes földrajzi
régiók táji környezete, építészete,
viselete is jellemző színjegyeket hordoz. (Nemcsics
2001; Color Inspiration...)
Egy kor ill. régió színstílusát
meghatározó tényezők:
•
Főbb szellemi áramlatok, eszmék (pl. vallás)
és ezeknek a színekhez
való viszonya
•
Uralkodó színszimbólumai és hagyományai
•
Nagy művészei és műalkotásaik
•
Az elérhető festékek és színtechnológiák
•
Táji és természeti környezete, éghajlata
• Színpreferenciája (Nemcsics
1990:168)
Stíluskorszakok
Néhány stíluskorszak legjellegzetesebb
színei:
• Az ókori Egyiptomban az arany,
kék, vörös, fehér és
narancs;
• A régi Rómában a vörös több
árnyalata, fehér, aranysárga;
• Bizáncban legjellegzetesebb az arany, bíbor, kék
és a zöld;
• A gótikában válik uralkodóvá
a kék, gyakori a piros, sárga, zöld
is;
• A reneszánszban a tiszta, „racionális”
színeket használják, de
még él a középkori tarkaság
is;
• A barokk kor már tudatosan használta az illúziókeltés
és a drámaiság kifejezésére
az erőteljes, fény-árnyék kontrasztra
(chiaroscuro) épülő színeket.
Gyakori a vörös, aranysárga, fekete, barna;
• A kifinomult rokokóval kezdődik a pasztell színek
kultusza: rózsaszín,
világossárga, halványkék;
• A 19.század közepén indul a festékforradalom. A színek
sosem látott választéka lett elérhető
az élet minden területén. Ez volt a technikai
előzménye és feltétele a különféle
izmusok (impresszionizmus, expresszionizmus, kubizmus, futurizmus,
Fauves csoport stb.) létrejöttének is.
• Az 1980-as évektől a számítógépes
monitorok szín-
felbontása már elég nagy volt ahhoz, hogy
elinduljanak a grafikai kísérletek: generált képek,
animációk, interaktív és nyomtatott
anyagok születtek rövid idő alatt. A nagy
felbontás és a színhasználat szabadsága
eleinte szükségképpen éktelen tarkaságot
eredményezett.
Alább néhány képpel próbáljuk
érzékeltetni a különböző korok
színhasználatát. A legjellemzőbb színárnyalatokat
kiemelve készül a „színkivonat”.
Míg a festményen egy adott árnyalat ún.
„kötött szín”, addig a színkivonatban
ugyanaz már „szabad szín”.
» Kötött-
és szabad színek
| Festmény
és színkivonata, 1. |
 |
| Lascaux-i
barlangfestmény és 5 elemű színkivonata |
| Festmény
és színkivonata, 2. |
 |
| Óegyiptomi
falfestmény és 8 elemű színkivonata |
| Festmény
és színkivonata, 3. |
 |
| Botticelli:
Tavasz c. képe, és 11 elemű színkivonata |
| Festmény
és színkivonata, 4. |
 |
| Degas:
Táncosnők, a kép részlete és
10 elemű színkivonata |
| Festmény
és színkivonata, 5. |
 |
| Picasso
képe a kék-korszakából, és
a 7 elemű színkivonat |
| Festmény
és színkivonata, 6. |
 |
| Matisse:
Zene c. képének részlete, és
a 8 elemű színkivonat |
| Számítógépes
grafika és színkivonata |
 |
| Mandelbrot
halmaz (1980-90-es évek) |
Színkutatók, belsőépítészek,
és más kreatív szakmák művelői
türelmes gyűjtőmunkával összeállították
egyes korszakok ill. régiók jellegzetes színmintáit.
A gyűjtemények forrása a fellelhető
művészeti alkotások, viseletek, tárgyak
és természeti anyagok. A legjellemzőbb színárnyalatokat
statisztikai, esetleg intuitív módszerekkel határozták
meg, ebben kiemelve a színezet, telítettség
és világosság szerinti leggyakoribb árnyalatokat.
E paletták a gyakorlati színalkalmazás
számára is igen hasznosak. Némi számítógépes
grafikai ismeret birtokában bárki előállíthat
hasonló „színkivonatot” pl. kedvenc
festője képeiből.
(Miller 2001; McCloud 2004; Lenclos 1976)
A történeti stíluskorszakok színvilágára
általában akkor érdemes építeni,
ha ezt a kontextus (forma, tárgy- és anyaghasználat,
tipográfia) igényli ill. megerősíti.
A klasszikus korok színvilága azonban, mint egy
kiérlelt stíluskorszak esszenciája, bármikor
lehet „ihlet” forrása.
Színhangulat
Több szín –egy színcsoport– együttes
asszociatív hatása a színhangulat (vagy: színhangzat, színélmény).
Ilyenkor a színek hatása összegeződik,
és egy magasabb szinten keletkezik színasszociáció (pl. a világoszöld és rózsaszín
együttese „tavaszi” hangulatot idéz).
Színcsoportokkal jobban irányítható
az érzelmi hatás és megfogalmazható
a jelentés, mint egy-egy színnel külön,
melyről korábban megállapítottuk,
hogy mindig van pozitív és negatív jelentéstartalma
is.
| Tavaszi
hangulat |
 |
| Fotó,
10 elemű színkivonattal |
Kép
forrás:
http://luanavergari.blogspot.com/2009_05_01_archive.html |
A színkommunikációban rendszerint meghatározott
színhangulatot szeretnénk kialakítani,
melynek célja lehet pl. vonzó benyomást
kelteni; a funkciónak megfelelő, ezt kifejező
árnyalatokat összeállítani; a célközönség
számára preferált színeket kínálni,
stb. Egy adott színegyüttes befolyásolja
az ember hangulatát, a hatás pedig függ az
együttesben szereplő színektől és
felületi méretüktől, minderről a Színkompozíció c. fejezetben lesz szó.
Ahogy az egyes színek könnyebben megragadhatóak
a nevükkel, úgy a színegyüttesek is:
könnyebb elképzelni, fejben tartani őket bizonyos
hangulatokhoz, inspirációkhoz kapcsolva. Néhány
ötlet a kimeríthetetlen választékból: évszakok, napszakok, égtájak, alapízek,
tájak stb. hangulatai. Asszociatív készségre
ebben az esetben is szükség van, kiindulásnak
és közvetlen segítségnek használhatunk
valós természeti látványt, színes
fotókat.
A színinspirációhoz egy palettában
rögzíthető karakteres színvilág
tartozik. A színárnyalatok összeválogatásához,
a színhangulatok létrehozásához
szükséges lehet valamilyen segédeszköz,
de nem feltétlenül kell bonyolult technika. A számítógépes
grafikai program a legkényelmesebb, (nincs „festékmaszat”),
de megfelel az iskolai festékkészlet, hobbiboltban
kapható festőszer, színminta, színkártya
is.
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Color Inspiration from the Masters of Painting
Bálványos:
Esztétikai-művészeti ismeretek, nevelés
Lenclos:
Living in Color
McCloud:
Válasszunk színeket
Miller:
Színek
Nemcsics:
Színdinamika
Nemcsics:
Különböző történelmi korok építészeti
stílusainak színhasználata
Sándor:
A vizuális nyelv képi világa
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
