A vizuális-memorikus képességnek
meghatározó szerepe van a tájékozódásban,
helyek, élőlények, tárgyak azonosításában,
ebben a folyamatban fontos a szín és forma felismerése.
A színt és formát Atkinson a tárgyak primitív vonásának nevezi, ami azt jelenti, hogy elsődleges, alapszintű,
és tudatos figyelem nélkül is szembeötlő.
(Atkinson 2005:185)
A hétköznapi életben viszonylag ritkán
fordul elő, hogy egy színt kifejezetten memorizálunk.
Tipikus „színemlékezet- gyakorlatok”:
egy tárgyat keresünk (pl. könyvet a polcon),
emlékszünk a színére, és szemünkkel
csak a keresett színre fókuszálunk; vagy:
üzletben vásárolnánk egy tárgyat,
aminek színben illenie kell egy másikhoz, ami
viszont nincs nálunk (pl. bútorhoz, ruhához),
ekkor erősen kutatunk színemléke- zetünkben.
A színemlékezet fontos a színkódok használatában, így szerepe van a színkommunikációban
is.
Gyakran látott, ismert tárgyak
színe
A gyakran látott anyagok, tárgyak, jelenségek
színére általában emlékezünk
és a megszokott színre számítunk.
A színkonstancia jelenségből ismert, hogy akkor is fehérnek
látunk egy papírlapot, ha a megvilágítás
torzítja a színt, mert erős bennünk
a papír fehérségének tudata. A jellegzetes
színkapcsolatok (az ég kékje, növények
zöldje, a vér vöröse, a kávé
barnája, a hó fehérsége) rögzülnek
bennünk.
(Nemcsics 1990:125)
Az ettől lényegesen eltérő színkapcsolat
gyönyörködtet (a naplemente, az őszi erdő
vörös-tarka színei), vagy megdöbbent (a
zöld sör, a „kék vér” a reklámban).
Színfelismerés
Bizonyos helyzetekben emlékeznünk kell(ene), hogy
egy tárgyhoz milyen szín tartozik, a színfelismerés
vagy színazonosítás akár életbevágóan
fontos lehet számunkra. Növények, kisebb állatok,
élelmiszerek esetében olykor szinte csak színük
alapján tudjuk elkülöníteni a jót
a veszélyestől, pl. némely ehető és
mérges gomba szinte csak színben különbözik
egymástól; a sokféle gyógyszert
szedő betegnek fel kell ismernie a pirulák színét,
stb.
Kevésbé életbevágó, de nagyon
fontos, hogy felismerjünk színkódokat az
élet bármely területén (közlekedés,
munkahely, egészségügy). A cégek marketing-,
pr- és reklámtevékenységének
egyik célja, hogy logójuk és termékeik
színét mennél szélesebb körben
felismerjék az emberek. Jellemző, hogy arculatváltásnál
legritkábban a színt változtatják
meg a cégek és intézmények. (Atkinson
2005:184)
Felidézett színek
Olykor fel kell idéznünk egy korábban (de
nem gyakran vagy csak egyszer) látott tárgy színét.
Ez nem működik megbízhatóan, akkor sem,
ha kifejezetten megfigyeltük a kérdéses színt.
Mivel mindig színes környezetben vagyunk, az éppen
a látóterünkben levő színek befolyásolják
a színemlékezetet, de szerepet játszik
a megfigyelés óta eltelt idő, az eltérő
világítás, vizuális kontextus és
környezet – ezek mind nehezítik a színemlék
felidézését.
Bizonytalan az egymáshoz közeli színekre
való emlékezés: téveszthetjük
a kéket a zölddel, a sárgát a naranccsal,
míg az ellentétes színekre könnyebb
emlékezni, hogy valami piros volt-e vagy zöld. Több
eset bizonyítja, hogy balesetek, bűnügyek szemtanúi
általában nem tudják határozottan
megmondani, milyen színű tárgyat (pl. autót, ruhát, hajat) láttak
a kritikus pillanatban, ill. gyakran tévesen emlékeznek
rá. (Green 2009)
Színemlékezet segítése
A színemlékezet nem erős képességünk,
nem úgy működik, mint a zene esetében,
ahol akár az egyszer hallott dallamot később
könnyen fel tudjuk idézni. A színemlékezetben
sokat segít a színasszociáció és a nyelv. A tárgyak, jelenségek
színét könnyebben emlékezetbe tudjuk
idézni, ha az alábbi feltételek közül
egy vagy több teljesül:
Sokszor látjuk
Az ismétlődés, mint minden tanulásnál,
segíti a bevésődést. A rendszeresen
látott tárgy, színes jelenség képe
„bevésődik” vizuális memóriánkba.
Vizuális környezet és
kontextus
Nemcsak egy tárgy színe, hanem annak vizuális kontextusa
raktározódik el, pl. hogy a színt milyen
anyagon látjuk, milyen térbeli pozícióban,
stb. A különleges élmény közben
látott szín emlékezetesebb lehet, mint
a hétköznapi körülményekhez kapcsolódó.
Egy kellemes esemény (utazás, kirándulás,
kiállítás, film stb.) koncentráltabb
élményt nyújt, mint a mindennapi környezet,
és az ahhoz kapcsolódó színek jobban
megmaradnak emlékeinkben.
Színezeti különbségek
Valamivel könnyebb megjegyezni, mint az árnyalatbelieket,
azaz jobban visszaemlékszünk arra, hogy egy tárgy
sárga-e vagy kék, mint arra, hogy világos-e
vagy sötét. Legtovább és leghatározottabban
a vörös szín emléke marad meg.
Tiszta alapszínek
A piros, sárga, kék, lila stb. elég
határozottan különböznek egymástól,
és előnyük, hogy egytagú nevük
van. A tört, átmeneti színeket (pl. szürkés
türkizkék, sötét sárgásbarna),
melyek egy alapszín „bizonytalan” változatai,
nehezebb felidézni, mind a vizuális tartalmat,
mind pedig a szóösszetételt.
Asszociáció ismert dolgokhoz
Ha ismert tárgyhoz/jelenséghez tudjuk kötni
(asszociálni) a színt és ezt névvel
is rögzítjük: borvörös, égszínkék,
fűzöld. Aminek nevet adunk, azt egy „magasabb
szintre” helyezzük. A színnév a finomabb
árnyalatok megnevezésében is segít,
így könnyebb azonosítani, emlékezetbe
idézni. Pl. a smaragdzöld pontosabb, mint
a zöld, a citromsárga mint a sárga.
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Albers:
A színek kölcsönhatása
Atkinson - Hilgard:
Pszichológia
Green:
Eyewitness Memory is Unreliable
Nemcsics:
Színdinamika
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|