Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.3.1.3.

Színkontraszt – figyelemfelkeltés
 
 
Egy, a környezetéhez képest eltérő szín egyből szembeötlik, vonzza a szemet. A „szokatlan” szín jellege, erőssége, felületi mérete, anyaga, elhelyezkedése gyorsan feltűnik a nézőnek. A figyelemfelkeltés vizuális eszközei között előkelő helyen állnak a színek: a színkontraszt-jelenséget az emberi látás sajátosságaival magyarázzuk, ennek pszichofiziológiai eredetéről korábban írtunk.


Környezet és fókuszpont

Tapasztaltuk, hogy egy színárnyalat megváltozik különböző más színek szomszédságában, az egyik környezetbe belesimul, egy másik környezetből szinte kirobban: a figyelemfelkeltés mindig csak a környezethez viszonyítva működik. Egy szín soha sem önmagában, hanem más színekkel összefüggésben lehet csak hangsúlyos, a figyelemfelkeltő erő nehezen kapcsolható egyetlen színhez.

A kiemelő színek megtervezéséhez mindenképpen ismernünk kell azt a 2D vagy 3D vizuális (képi, grafikai, tárgyi, téri) környezet, ahová a kiemelni kívánt objektum kerülni fog. A kiemelt tárgy mindig kisebb felület, mint környezete.
» Háttér és előtér

A 2D képen vagy a 3D tárgycsoportban (installációban) meghatározzuk azt a fókuszpontot, amelyre a legtöbb figyelmet szeretnénk összpontosítani. Ez a pont kapja majd a kiemelő színt, mely a leghatározottabban eltér környezetétől. Az alábbi 4 pár ábrán mindig ugyanott van a fókuszpont (balról és felülről a második cella), nézzük, hogyan lehet ezt kiemelni – és hogyan nem érdemes.

Figyelemfelkeltés színekkel:
telítettségi és színezeti kontraszt
A piros figyelemfelkeltő
a semleges környezetben
(telítettségi kontraszt)
A piros figyelemfelkeltő a komplementer színek között
(színezeti kontraszt)


Színtelítettség
A figyelemfelkeltő hatás mindenekelőtt a szín telítettségével van szoros összefüggésben. (Feisner 2006:72)

– Az élénk, és általában a meleg színek (piros, sárga, bíbor, narancs) valóban jobban vonzzák a szemet, messziről is észrevehetőek, de lehetnek olyan környezetben, amikor ez a hatásuk alig érvényesül.

– A kék, zöld, lila figyelemfelkeltés céljára kevésbé megfelelő, csak ha nagyon élénk, és ezt a környezet is kiemeli.

– A barna, szürke és fekete alig alkalmas a kiemelő szerepre, mert telítettségük kicsi vagy nincs is. Ezek csak kontrasztos színek között, célzott megvilágítás alatt, különleges anyagokon és felületi minőségük révén tűnhetnek ki.

Figyelemfelkeltés semleges színekkel
Piros vagy nagyon élénk színű környezetben a fekete feltűnő
(telítettségi kontraszt)
Világos környezetben
a fekete feltűnő
(világossági kontraszt)


Közvélekedés szerint a piros a leginkább figyelemfelkeltő szín, ám ez sem mindig igaz. Harsogó neonszínek mellett vagy sok-sok vörös között egy újabb vörös már egyáltalán nem lesz feltűnő (ld. alábbi 2 ábra).

Nem figyelemfelkeltő
A piros nem figyelemfelkeltő az
élénk tarka színek között
A piros nem figyelemfelkeltő
sok más piros szín között


Az esti reklámfények között sem a piros a leglátványosabb, mert sötétben a szemünk kevésbé érzékeny a hosszú hullámú sugarakra (mint amilyen a vörös), ekkor leghatásosabb a kékeszöld. Ráadásul a vörös kissé „elcsépelt”, túl gyakran próbálnak vele figyelmet felkelteni, pl. az újságos standon a magazinok többségének piros a fejléce. A szín- kommunikációban mindezt érdemes figyelembe venni, nem érdemes automatikusan és kizárólag a pirossal hangsúlyozni.

Figyelemfelkeltő a világos-sötét ellentétpár is, amennyiben a színek telítettség-különbsége nem túl nagy, mert ebben az esetben „automatikusan” a telítettebb lesz a feltűnő.

Figyelemfelkeltés színekkel:
világossági kontraszt
A sötét szín figyelemfelkeltő
a világos környezetben
(világossági és telítettségi
kontraszt)
A világos szín figyelemfelkeltő
a sötét környezetben
(világossági kontraszt)


A színkontraszt és a hangsúlyozó hatás különösen erős a komplementer (kiegészítő) színpárok között, ilyenek pl. az ibolyakék–sárga, vörös–zöldeskék, a bíbor–zöld, ezek egymást erősítik, feltűnőek és többnyire, kellemes, dinamikus összhatást eredményeznek. A rokonszínek között (pl. sárga és narancs) kicsi a kontraszt, az egymáshoz hasonló színek „összesimulnak”.


Általánosságban ...
mert abszolút szabály nincs:

– szürkés környezetben az élénk piros, narancs, sárga (a
„tüzes” meleg színek) igen feltűnőek, szemünk először ezekre összpontosít;
– élénk tarka színek között egy komplementer szín, a tiszta
fehér, de akár a fekete is lehet hangsúlyos;
– fehér és általában világos környezetben megfelelő egy szín
élénk, de viszonylag sötét árnyalata;
– sötét környezetben a fehér és a világos színek megfelelőek
kiemelésre;
– ne használjunk sok élénk színt, mert kaotikus hatást kelt.
ha mindent kihangsúlyozunk, akkor semmit sem hangsúlyozunk ki !




A látvány strukturálása

A színkommunikáció gyakori célja a látvány strukturálása – ennek jó eszköze a színkontraszt. Minden (2D, 3D) látványban folyton keressük a belső szerkezetet vagy mintázatot. Ilyen „látvány” pl. egy honlap (pár másodperc alatt kell áttekinteni a képernyőt), az út melletti óriásplakát (mozgásban látjuk), a dosszié lapjai (gyorsan kell megtalálni egy témát), a kiállítás tere (merre akarunk haladni), a kereskedelmi eladótér (számtalan árucikk van felhalmozva), stb. A vizuális reklámban, legyen az álló- vagy mozgókép, a színnek és a látvány struktúrájának döntő jelentősége van. (Sas 2006:111)

Ösztönösen igyekszünk tájékozódni, mindent a leggyorsabban áttekinteni, különösen az ismeretlen környezetben van erre szükségünk. A percepciót segítik a vizuális „kapaszkodók”, melyek azonnal feltűnnek a nézőnek, mert valamiben eltérnek környezetüktől, pl. színben, anyagminőségben, méretben, megvilágításban stb.
A kapaszkodópontok akkor segítenek, ha nem pusztán kitűnnek környezetükből, de valamilyen rendezettséget is mutatnak. A rendezettség lehet meghatározott tengelyeket követő (függőleges, vízszintes, átlós), folytonos, ritmikus vagy bármi más vizuális szabályosságot mutató mintázat.
(Király 1994:100)

Vizuális „kapaszkodók”
A közlekedő utat élénk színek határolják ill. jelölik ki


Egy zárt, önmagában egységes látvány (pl. fotó, 2D kép, weboldal, kirakat, újságlap) elemei között meg lehet tervezni a a hangsúlyozandó elemek közötti hierarchiát, pl. a kiemelő színeket. Ahol azonban több színes tárgy véletlenszerűen és mozgásban kerül egymás mellé (pl. az utcán), ott az összhatás kiszámíthatatlan. Nemcsak a szín, hanem egyéb tényezők is fokozzák vagy csökkentik a figyelemfelkeltő hatást.



Figyelemfelkeltő hatások

A környezet színei ...
kontraszthatásukkal vesznek részt a látvány strukturálásában. Legerőteljesebb hatása a telítettség-kontrasztnak van.

Mennyiségi kontraszt
Az apró méretű folt kevésbé feltűnő mint a nagy, még ha a kis folt színe élénk is. Pl. az élénk lila kb. háromszoros felületen fejt ki olyan erős vizuális hatást, mint egy élénk sárga.

Grafikai elrendezés
A színek mellett más képi elemeket is be kell vonni a látvány strukturálásába (kompozíció).
» Formakompozíció

Megvilágítás
A fény (intenzitása, iránya, színe) a 3D tárgyi világban játszik rendkívül fontos szerepet, mert az ember általában az erősebben megvilágított tárgyat nézi (pl. a színházban csak a színpad van megvilágítva).
» A megvilágítás szerepe

Anyagminőség ...
szintén a 3D tárgy és tér esetében van jelentősége. Ősi tapasztalat, hogy a fényes-csillogó anyag feltűnőbb mint a matt, (ez az ékszerviselés egyik „értelme”). A modern festék- és nyomdatechnika ma már képes előállítani csillogó, lakkozott, metál- és gyöngyházfényű, fluoreszkáló felületeket is, melyek több fényt vernek vissza mint a hagyományosak.
» Anyagminőségek „üzenete”


Szín–mozgás–fény
Különösen látványos, a figyelmet erősen megragadja a mozgó színes fény, ennek intenzív (néha agresszív) hatását tapasztaljuk televízió- és neonreklám, számítógépes animáció, tűzijáték nézése közben. A mozgó elem mindig sokkal feltűnőbb mint a statikus.

Ritmus
Akárcsak a zenében, a vizualitásban is magával ragad. A ritmus lehet: statikus (ismétlődésből származó, mintázatot alkotó színes foltok) vagy dinamikus (mozgó, villódzó fény, lüktető színek).

A tárgyi világban –a színek mellett– egyéb kompozíciós eszközök is alkalmasak a vizuális hangsúlyozásra:
egyedi megvilágítás
elhelyezés módja (pl. emelvényre állított tárgy)
üres tér a kiemelni kívánt tárgy körül
térbeliség, perspektivikus hatás
mozgások (a tárgy és/vagy a megvilágítás mozoghat)
díszítés
stb.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Albers:
A színek kölcsönhatása

Feisner:
Colour

Goethe:
Színtan

Király:
Az arányosításról

Nemcsics:
Színdinamika

Sas:
Reklám és pszichológia
Színkontraszt – figyelemfelkeltés
« Forma és szín
Színpreferencia »
119.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.