Egy, a környezetéhez képest eltérő
szín egyből szembeötlik, vonzza a szemet. A
„szokatlan” szín jellege, erőssége,
felületi mérete, anyaga, elhelyezkedése gyorsan
feltűnik a nézőnek. A figyelemfelkeltés
vizuális eszközei között előkelő
helyen állnak a színek: a színkontraszt-jelenséget
az emberi látás sajátosságaival
magyarázzuk, ennek pszichofiziológiai eredetéről korábban írtunk.
Környezet és fókuszpont
Tapasztaltuk, hogy egy színárnyalat megváltozik
különböző más színek szomszédságában,
az egyik környezetbe belesimul, egy másik környezetből
szinte kirobban: a figyelemfelkeltés mindig csak a
környezethez viszonyítva működik.
Egy szín soha sem önmagában, hanem más
színekkel összefüggésben lehet csak
hangsúlyos, a figyelemfelkeltő erő nehezen
kapcsolható egyetlen színhez.
A kiemelő színek megtervezéséhez mindenképpen ismernünk kell azt a 2D vagy 3D vizuális (képi, grafikai, tárgyi, téri) környezet, ahová a kiemelni kívánt objektum kerülni fog. A kiemelt tárgy mindig kisebb felület, mint környezete.
» Háttér
és előtér
A 2D képen vagy a 3D tárgycsoportban (installációban)
meghatározzuk azt a fókuszpontot, amelyre
a legtöbb figyelmet szeretnénk összpontosítani.
Ez a pont kapja majd a kiemelő színt, mely a leghatározottabban
eltér környezetétől. Az alábbi
4 pár ábrán mindig ugyanott van a fókuszpont
(balról és felülről a második
cella), nézzük, hogyan lehet ezt kiemelni –
és hogyan nem érdemes.
Figyelemfelkeltés
színekkel:
telítettségi és színezeti
kontraszt |
 |
A
piros figyelemfelkeltő
a semleges környezetben
(telítettségi kontraszt) |
A piros
figyelemfelkeltő a komplementer színek között
(színezeti kontraszt) |
Színtelítettség
A figyelemfelkeltő hatás mindenekelőtt a szín
telítettségével van szoros összefüggésben.
(Feisner 2006:72)
– Az élénk, és általában
a meleg színek (piros, sárga, bíbor,
narancs) valóban jobban vonzzák a szemet,
messziről is észrevehetőek, de lehetnek olyan
környezetben, amikor ez a hatásuk alig érvényesül.
– A kék, zöld, lila figyelemfelkeltés
céljára kevésbé megfelelő,
csak ha nagyon élénk, és ezt a környezet
is kiemeli.
– A barna, szürke és fekete alig alkalmas
a kiemelő szerepre, mert telítettségük
kicsi vagy nincs is. Ezek csak kontrasztos színek között,
célzott megvilágítás alatt, különleges
anyagokon és felületi minőségük
révén tűnhetnek ki.
| Figyelemfelkeltés
semleges színekkel |
 |
Piros vagy
nagyon élénk színű környezetben
a fekete feltűnő
(telítettségi kontraszt) |
Világos
környezetben
a fekete feltűnő
(világossági kontraszt)
|
Közvélekedés szerint a piros a leginkább
figyelemfelkeltő szín, ám ez sem mindig igaz.
Harsogó neonszínek mellett vagy sok-sok vörös
között egy újabb vörös már
egyáltalán nem lesz feltűnő (ld. alábbi
2 ábra).
| Nem
figyelemfelkeltő |
 |
A
piros nem figyelemfelkeltő az
élénk tarka színek között |
A
piros nem figyelemfelkeltő
sok más piros szín között |
Az esti reklámfények között sem a piros
a leglátványosabb, mert sötétben a szemünk kevésbé érzékeny
a hosszú hullámú sugarakra (mint amilyen
a vörös), ekkor leghatásosabb a kékeszöld.
Ráadásul a vörös kissé „elcsépelt”,
túl gyakran próbálnak vele figyelmet felkelteni,
pl. az újságos standon a magazinok többségének
piros a fejléce. A szín- kommunikációban
mindezt érdemes figyelembe venni, nem érdemes
automatikusan és kizárólag a pirossal hangsúlyozni.
Figyelemfelkeltő a világos-sötét ellentétpár
is, amennyiben a színek telítettség-különbsége
nem túl nagy, mert ebben az esetben „automatikusan”
a telítettebb lesz a feltűnő.
Figyelemfelkeltés
színekkel:
világossági kontraszt |
 |
A
sötét szín figyelemfelkeltő
a világos környezetben
(világossági és telítettségi
kontraszt) |
A
világos szín figyelemfelkeltő
a sötét környezetben
(világossági kontraszt) |
A színkontraszt és
a hangsúlyozó hatás különösen
erős a komplementer (kiegészítő) színpárok között,
ilyenek pl. az ibolyakék–sárga, vörös–zöldeskék,
a bíbor–zöld, ezek egymást erősítik,
feltűnőek és többnyire, kellemes, dinamikus
összhatást eredményeznek. A rokonszínek
között (pl. sárga és narancs) kicsi
a kontraszt, az egymáshoz hasonló színek
„összesimulnak”.
Általánosságban
...
mert abszolút szabály nincs:
– szürkés környezetben az élénk
piros, narancs, sárga (a
„tüzes” meleg színek) igen feltűnőek,
szemünk először ezekre összpontosít;
– élénk tarka színek között
egy komplementer szín, a tiszta
fehér, de akár a fekete is lehet hangsúlyos;
– fehér és általában világos
környezetben megfelelő egy szín
élénk, de viszonylag sötét árnyalata;
– sötét környezetben a fehér és
a világos színek megfelelőek
kiemelésre;
– ne használjunk sok élénk színt,
mert kaotikus hatást kelt.
– ha
mindent kihangsúlyozunk,
akkor semmit sem hangsúlyozunk ki !
A látvány strukturálása
A színkommunikáció gyakori célja
a látvány strukturálása – ennek
jó eszköze a színkontraszt. Minden (2D, 3D)
látványban folyton keressük a belső
szerkezetet vagy mintázatot. Ilyen „látvány”
pl. egy honlap (pár másodperc alatt kell áttekinteni
a képernyőt), az út melletti óriásplakát
(mozgásban látjuk), a dosszié lapjai (gyorsan
kell megtalálni egy témát), a kiállítás
tere (merre akarunk haladni), a kereskedelmi eladótér
(számtalan árucikk van felhalmozva), stb. A vizuális
reklámban, legyen az álló- vagy mozgókép,
a színnek és a látvány struktúrájának
döntő jelentősége van. (Sas
2006:111)
Ösztönösen igyekszünk tájékozódni,
mindent a leggyorsabban áttekinteni, különösen
az ismeretlen környezetben van erre szükségünk.
A percepciót segítik a vizuális „kapaszkodók”,
melyek azonnal feltűnnek a nézőnek, mert valamiben
eltérnek környezetüktől, pl. színben,
anyagminőségben, méretben, megvilágításban
stb.
A kapaszkodópontok akkor segítenek, ha nem pusztán kitűnnek környezetükből, de valamilyen rendezettséget is mutatnak. A rendezettség
lehet meghatározott tengelyeket követő (függőleges,
vízszintes, átlós), folytonos, ritmikus
vagy bármi más vizuális szabályosságot
mutató mintázat.
(Király 1994:100)
| Vizuális
„kapaszkodók” |
 |
| A
közlekedő utat élénk színek
határolják ill. jelölik ki |
Egy zárt, önmagában egységes látvány
(pl. fotó, 2D kép, weboldal, kirakat, újságlap)
elemei között meg lehet tervezni a hangsúlyozandó
elemek közötti hierarchiát, pl. a kiemelő
színeket. Ahol azonban több színes tárgy
véletlenszerűen és mozgásban kerül
egymás mellé (pl. az utcán), ott az összhatás
kiszámíthatatlan. Nemcsak a szín, hanem
egyéb tényezők is fokozzák vagy csökkentik
a figyelemfelkeltő hatást.
Figyelemfelkeltő hatások
A környezet színei ...
kontraszthatásukkal vesznek részt a látvány
strukturálásában. Legerőteljesebb
hatása a telítettség-kontrasztnak van.
Mennyiségi kontraszt
Az apró méretű folt kevésbé
feltűnő mint a nagy, még ha a kis folt színe
élénk is. Pl. az élénk lila kb.
háromszoros felületen fejt ki olyan erős vizuális
hatást, mint egy élénk sárga.
Grafikai elrendezés
A színek mellett más képi elemeket
is be kell vonni a látvány strukturálásába
(kompozíció).
» Formakompozíció
Megvilágítás
A fény (intenzitása, iránya, színe)
a 3D tárgyi világban játszik rendkívül
fontos szerepet, mert az ember általában az erősebben
megvilágított tárgyat nézi (pl.
a színházban csak a színpad van megvilágítva).
» A megvilágítás
szerepe
Anyagminőség ...
szintén a 3D tárgy és tér
esetében van jelentősége. Ősi tapasztalat,
hogy a fényes-csillogó anyag feltűnőbb
mint a matt, (ez az ékszerviselés egyik „értelme”).
A modern festék- és nyomdatechnika ma már
képes előállítani csillogó,
lakkozott, metál- és gyöngyházfényű,
fluoreszkáló felületeket is, melyek több
fényt vernek vissza mint a hagyományosak.
» Anyagminőségek „üzenete”
Szín–mozgás–fény
Különösen látványos,
a figyelmet erősen megragadja a mozgó színes
fény, ennek intenzív (néha agresszív)
hatását tapasztaljuk televízió-
és neonreklám, számítógépes
animáció, tűzijáték nézése
közben. A mozgó elem mindig sokkal feltűnőbb
mint a statikus.
Ritmus
Akárcsak a zenében, a vizualitásban is
magával ragad. A ritmus lehet: statikus (ismétlődésből
származó, mintázatot alkotó színes
foltok) vagy dinamikus (mozgó, villódzó
fény, lüktető színek).
A tárgyi világban –a színek mellett–
egyéb kompozíciós eszközök is
alkalmasak a vizuális hangsúlyozásra:
• egyedi megvilágítás
• elhelyezés módja (pl. emelvényre állított
tárgy)
• üres tér a kiemelni kívánt tárgy
körül
• térbeliség, perspektivikus hatás
• mozgások (a tárgy és/vagy a megvilágítás
mozoghat)
• díszítés
stb.
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Albers:
A színek kölcsönhatása
Feisner:
Colour
Goethe:
Színtan
Király:
Az arányosításról
Nemcsics:
Színdinamika
Sas:
Reklám és pszichológia
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
