A tér, tömeg és forma fogalmakat
különböző tudomány- és művészeti
ágak különféleképp értelmezik
(Moholy-Nagy Anyagtól az
építészetig c. könyvében a
tér 44 féle értelmezését
sorolja fel), ebben a tanulmányban építészeti
értelemben használjuk.
(Moholy-Nagy 1972:194; Nemcsics 1990:192;
Arnheim 1979:244;
Szilvitzky 1995:89)
A tér és tömeg 3D-ben létező,
ellentétes, de egymást feltételező
és kiegészítő entitás.
Mindkettőt felületek határolják el a
tér többi részétől ill. más
tömegektől. A „felület” nem feltétlenül
állandó forma (lehet pl. mozgó víztömeg),
és lehet virtuális is (nem-anyagi, pl. fénynyaláb,
vetítés, hologram, anaglif).
A határoló felületnek határozott színjellemzői
(színe, világossága) vannak, ezért
különül el –vizuálisan– a többi
tértől és tömegtől.
A forma (vagy alak) lehet 2D (síkforma) vagy 3D
(tér- vagy tárgyforma), melyet geometriai eszközökkel
lehet leírni.
| Tér – tömeg – forma |
 |
 |
A
teret felületek határolják,
a szemlélő belül helyezkedik el |
A
tömeget felületek határolják,
a szemlélő kívül helyezkedik el
(itt a tömeg formája: gömb) |
Tér
az, amiben járkálhatunk, ami legalább egy,
de inkább több oldalról lehatárolt,
és körbeveszi a szemlélőt. A térnek
iránya van: lent és fent, elől és
hátul, jobb és bal oldal. A tér érzékelését
meghatározza a gravitáció (a lent),
a fény (többnyire a fent). Térérzetet
kelt a növekvő távolság látványa
(a távlat), a mélység érzékelése,
vagy ennek illúziója.
A térérzetet nem lehet leírni a
tér fizikai adataival, mert az érzetet befolyásolja
a perspektivikus rövidülés, a benne álló/mozgó
testek takarása, a megvilágítás
és a határoló felületek színe
is. A reneszánsz óta kísérleteznek
a festők a perspektivikus ábrázolással,
de a barokk kor (17.sz.) fejlesztette tökélyre a
festészeti eszközökkel való térbeli
illúziókeltést, a térérzet
befolyásolását (trompe-l'oeil [francia], csalóka látszat). A technikát
a mai művészek is alkalmazzák: az aszfaltrajzok
tökéletes térbeli illúziót
keltenek, de csak egy nézőpontból, más
irányból nézve nem áll össze
a kép.
| Trompe-l'oeil – a szem becsapása |
 |
 |
A
kupola „megnyílik” az ég felé,
Mantegna freskója (15.sz.) |
Aszfaltrajz:
egy nézőpontból tökéletes
a térhatás |
Kép
forrás:
1. -
2. https://www.pinterest.com/OnTheDivide/art-street-art-photography-
painting-glass-art-and-/ |
A teret határoló felület rendszerint valamilyen
tömeghez tartozik (falak, utcán az épületek,
fasorok, hegyek), de a fény is képes teret, pontosabban
térérzetet létrehozni, vagyis térképző ereje van. Egy sötét szobába beeső erős
fénysugár fénykúpot alkot, amit
térbelinek érzékelünk, ugyanezt a
hatást tudatosan alkalmazzák a színpadon,
ahol a színes fénynyalábok képesek
tagolni a teret.
A tömeg
feltételezi a teret, benne van a térben, de kívülről
szemlélhető. Tér és tömeg elválaszthatatlan.
Egy tömeg belül lehet üreges, vagy kisebb tereket
foglalhat magába (pl. irodák egy irodaházban).
Tér és tömeg elhatárolódása
nem mindig éles, „átfolyhatnak” egymásba:
pl. a fasor bizonyos szögből nézve (perspektívikus
rövidülésben) zárt térfalat alkot,
de közelről „csak” tömegek, különálló
fatörzsek.
| Tér
és tömeg |
 |
| Bizonyos
távolságból nézve a fasor
zárt térfalat alkot |
Kép
forrás:
nsdorffvillas.com/swe/images/alle.jpg |
A tér-tömeg percepciójában több
érzékszervünk működik együtt:
– látás (mélységészlelés,
takarás, levegőperspektíva)
– mozgás (járkálunk a térben,
körbejárunk egy szobrot)
– hallás (visszhang, a hang közeledése,
távolodása)
– tapintás (hőhatás, légmozgás,
huzat)
– az illat is hordozhat térinformációkat,
pl. irányt.
(Batár 2005)
A forma
a tér, de elsősorban a tömeg alakja, mely lehet:
geometrikus, organikus, absztrakt, amorf, ornamentális.
A forma sík- vagy térbeli alakzatokra bontható,
a bonyolultságot egyszerű elemek gömb, hasáb,
gúla, henger, kúp stb., (az ún. geonok)
kombinálásával lehet elérni. Szabadkézi
rajz, térbeli vagy számítógépes
modellezésnél a formákat (általában)
ilyen alakzatokra bontva kezdjük felépíteni.
A formát a leglényegesebbnek tartott vonásokkal
ábrázoljuk. (Sándor
2003:16; Környeiné 2009:29; Feisner 2006:88)
Tagolás színekkel
A sík- és térbeli formákat és
térbeli viszonyukat a szín teszi láthatóvá,
érzékelhetővé. A formák összetettsége,
tagolása, térbeli viszonyaik, anyaguk minősége
a színek révén válik láthatóvá
a számunkra. (Arnheim 1979:85;
Király 1994:7)
| Forma
tagolása színekkel |
 |
| Kontúr
(1D) - a tagolatlan síkformát egy eltérő
színű vonal metszi ki |
| |
 |
| Előtér
(2D) - a tagolatlan síkforma színében
tér el a háttértől |
| |
 |
Transzparencia
(2D) - átlátszó síkformák,
tagolásukat a szín mutatja,
térbeli viszonyaik az átlátszóság
miatt nem egyértelműek |
| |
 |
Síkbeliség
(2D) - tömör síkformák, tagolásukat
a szín mutatja,
térbeli viszonyaikat a takarás érzékelteti |
| |
 |
Térbeliség
(3D) - tömör térformák (tömegek),
tagolásukat a szín,
térbeli viszonyukat a takarás mutatja.
A megvilágítás érzékelteti
anyagminőségüket is. |
Szín és forma „ellentmondása”
A szín és forma akár ellentmondhat egymásnak.
A formát „szétfeszítheti” a nem-adekvát
szín, erre szolgáltat jó példát
néhány arc- és testfestési stílus.
| Forma
és szín ellentmondásban |
 |
Először
a festett formát látjuk, a valódi
arc-forma
alig ismerhető fel alattuk |
Kép
forrás:
https://www.pinterest.com/joyc282003/face-painting/ |
A szín elsődleges vizuális inger, előbb
észrevesszük, felfogjuk, mint a formát. (Atkinson
2005:185)
| Forma
és szín |
 |
A
képre pillantva először a színek
tűnnek fel (színezet, mezők mérete,
kontraszt) és csak ezt követően keressük
és fogjuk fel a formát
(a színek és a fotó transzparenciája
50-50%) |
Kép
forrás:
http://www.earth.ox.ac.uk/~oesis/field/ |
Méret és távolság
A színek oldaláról tekintve a tér-tömeg-forma viszonyban a (látható) felületek mérete és a szemlélőtől való távolsága a legfontosabb tényező. Szerepe van a megvilágító
fénynek és a felület anyagának is
(ezekről korábbi fejezetekben volt szó).
A nagy távolság és/vagy a kis méretű
felület gyengíti a róla a szemünkbe
érkező színingert: csökken a kontraszt,
optikai színkeveredés keletkezik a szomszédos
felületek között, ezért telítetlenebb
lesz a színük – mindezek a színérzet
(és akár a térérzet) módosulását
eredményezik.
| Távolság
hatása a színérzékelésre |
 |
| A
közelről jól megkülönböztethető
színek nagyobb távolságból
nézve összemosódnak és törtebbé
válnak |
Kölcsönhatások
A tér, tömeg és forma kölcsönhatásban
van a színekkel:
A szín értelmezi a kiterjedés
határait, tagolja
a formát:
A tér–tömeg–forma megjelenhet stilizált
és valóságos módon –lehet vonalas/kontúros
rajz, tónusos kép, valósághű
fotó, valódi 3D tárgy stb.– minden
esetben színek (beleértve a semlegeseket is) határolják
el a környezettől és optikailag tagolják
a térbeli látványt.
A szín modulálja a teret, tömeget
és formát:
A szín térérzetmódosító
hatása révén befolyásolja az érzékelt
távolságot és kiterjedést.
A tér-tömeg-forma befolyásolja
a színérzékelést:
A távolság és kiterjedés (méret)
megváltoztatja a színérzetet, mint pl.
a levegőperspektívában.
Szimbolikus kapcsolat:
A tér-tömeg és forma asszociatív és
szimbolikus tartalmai megfelelhetnek a színek hasonló
tartalmainak, ebben az esetben szorosabb kapcsolatra léphetnek
egymással.
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Arnheim:
A vizuális élmény
Atkinson - Hilgard:
Pszichológia
Batár:
Láthatalan építészet
Feisner:
Colour
Király:
Az arányosításról
Környeiné:
A látásról
Lissák:
A formáról
Moholy-Nagy:
Anyagtól az építészetig
Nemcsics:
Színdinamika
Porter – Mikellides (ed.):
Colour for Architecture, 99.p.
Sándor:
A vizuális nyelv képi világa
Szilvitzky:
A látás élménye
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
