Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.3.1.1.

Színasszociációk
 
 
A szín könnyen felidézi bennünk egy tárgy/jelenség látványát, majd az ehhez kapcsolódó hangulatokat, érzelmeket, kognitív tartalmakat, élményeket is. A felidézés mozzanata a gondolattársítás, az asszociáció. A színasszociáció spontán módon, emlékképek hatására villan fel bennünk, de csak ritkán tudatos, akaratunktól nem függ. Ha nevet adunk egy asszociációs fogalomkörnek, akkor tudatunk könnyebben „hozzáfér” a tartalmához.

A percepció egyik sajátossága, hogy a külső ingerek agyi feldolgozása során a keletkező érzetek összekapcsolódnak egymással, korábbi tudattartalmakkal, sőt más ingerfajták érzeteivel is. A színnek különösen sok „szabad vegyértéke” van, könnyen társul más fogalmakkal és érzetekkel (egyéb látványelemekkel, anyagminőséggel, hanggal-zenével, illatokkal, ízekkel stb.). (Sivik 1976:123)

A színekhez fűződő emóciók és tudattartalmak az emberi törzs- és egyedfejlődés során alakultak ki, többé-kevésbé egyetemes élményei az emberi fajnak. (Nemcsics 1990:171)
Az egyéni és a kollektív színtapasztalat eredménye, hogy a gyakran látott tárgyak, jelenségek és színük emlékeinkben összekapcsolódnak: a vér és a vörös, az ég és a kék, a vegetáció és a zöld, a föld és a barna szinte mindenütt ismert képzettársítás. (Color Meaning)


A színasszociációk létrejötte

A színasszociációk létrejöttének sémáját az alábbi ábra szemlélteti.
– A leggyakrabban látott zöld szín a növényzeté, az egyik
legősibb látvány a számunkra.
– A színt el tudjuk vonatkoztatni a növényzettől, és
eltekintünk megszámlálhatatlan sok árnyalatától – ez a lépés az absztrakció.
– Egy másik, ritkán látott tárgy színét is el tudjuk
vonatkoztatni. Így létrejött egy tárgyaktól „elvonatkoztatott” zöld szín, egy ún. szabad szín.
– A szabad szín rendszerint a leggyakrabban látott ilyen színű tárgy képéhez kapcsolódik – ez a lépés az asszociáció.
Ezért: a zöldre festett ajtó képe a növényzetet juttat(hat)ja eszünkbe.

A színasszociáció kialakulásának sémája
A leggyakrabban látott zöld szín a növényzeté.
Az elvonatkoztatott „zöld” egy ún. szabad szín.
A zöldre festett ajtó a növényzetet juttat(hat)ja eszünkbe


Hasonló séma szerint létrejöhet egyéni színasszociáció más referencia-tárgyhoz kapcsolva is, pl. valaki gyerekkorában sokáig ragaszkodott egy zöld bögréhez, lehet, hogy neki az a bögre fog eszébe jutni egy másik zöld tárgy láttán.


Állandóság
Az asszociációk, bár függenek a kortól és kultúrától, mégis tapasztalható bennük állandóság.

Az asszociációk könnyen láncolatot alkotnak, a hasonlóságok és rokonfogalmak átadják egymásnak a jelentéstartalmakat, képzettársítások sora jöhet létre. Másodlagos jelentéstartalmak (konnotáció) egész hálózata jön létre, alább két példa:
– Az ég fent van – az ég elérhetetlen messzeségben van – az ég kék – a kék anyagtalan és elérhetetlen – a kék az isten(ek) színe – a kék a vallás és a spiritualitás színe – a kék fennkölt – a kék tiszta – a kék a tudás színe – a kék a megbízhatóság színe ...
– A zöld színt leggyakrabban a növényzeten látjuk, ezért kapcsolódhat a zöldhöz a „nyugalom” és a „remény” fogalma. A tavaszi megújulás mindenkit optimista várakozással tölt el, a vegetáció pedig alig rejt számunkra veszélyt (igaz, vannak mérgező növények, de ezek „passzív” veszélyforrások, és sokkal könnyebben kikerülhetőek, mint az „aktív” ragadozók).

Sok ember hordoz individuális színasszociációkat, ezért egy szín olyan emóciókat és gondolattársításokat is előhívhat valakiből, amelyekkel senki más nem rendelkezik.

Nemcsics megkülönbözteti a színasszociációk biológiai, esztétikai és szimbolikus tartalmait. (1990:173)

A színasszociáció az alapja a színszimbólumoknak és a színkódok használatának. A színszimbólum és színkód jelentéstartalma visszahat az asszociációra, a gondolat-társításba idővel beépülhetnek az ismert, gyakran látott színszimbólumok és -kódok is.
» Asszociáció – szimbólum – kód


Festők színasszociációi

A színekkel intuitív, de tudatos módon is foglalkozó festők megfogalmazták, mit jelentenek számukra az egyes színek. (Cole 1994:46)

Goethe nemcsak kutatta a színeket, de festett is, színháromszögében így jellemezte a színeket: a felső csúcsban vannak az „erős” színek (vörösek), a bal oldaliak „derűsek” (sárgák), a jobb oldaliak pedig „melankolikusak” (kékek).

Goethe színháromszöge
A kis háromszögek elrendezése:
derűs (balra) – erős (középen) – melankolikus (jobbra)


Kandinszkij szerint: a fekete és fehér a hallgatás két nagy lehetősége, a születés és halál. A sárga „földszín”, a kék „égi” szín, a narancs „erős”, a lila „beteges”, a piros „eltökélt”, a zöld „önelégült”.

Van Gogh az évszakokhoz négy színpárt társított. Tavasz: piros-zöld, nyár: kék-narancs, ősz: sárga-lila, tél: fehér-fekete. (Arnheim 1979:395)



A színasszociációk tartalmát befolyásoló
tényezők


A szín árnyalata:
Minden színnek számtalan árnyalata van, melynek asszociációs tartalmai többé-kevésbé különböznek egymástól. Pl. a tiszta kék és a tompa kék, a világoskék és sötétkék, a liláskék és zöldeskék – mind „kék”, jelentéseik mégis különböznek, más-más asszociációs tartalmaik vannak. A tompa kék közel esik a szürkéhez, ezért átveszi ennek nem túl pozitív tartalmait. A világoskék a fehér, a sötétkék a fekete asszociációiból „merít”. Hasonlóan a liláskék a lila, a zöldeskék a türkiz tartalmaiból kölcsönöz.

A szín és árnyalatai
Különböző kékek – különböző asszociációs tartalmak


Vizuális környezet – anyagminőség:
Az asszociációs tartalom függ attól, milyen tárgyon, anyagon, anyagminőségen látjuk a színt.

A szín vizuális kontextusa
Azonos szín különböző tárgyakon és anyagokon
(bársony, üveg, papír, bor)


A térbeli környezet színei:
A jelentést befolyásolja, hogy milyen színek kerülnek egymás mellé: pl. a piros fehérrel derűs, feketével drámai vagy ördögi, sárgával vidám vagy agresszív, kékkel erőteljes, dinamikus.

A szín és környezete
A piros különböző színű környezetekben


Egyéni élmények:
Az asszociációs tartalom függ az ember attitűdjétől, színélményeitől, emlékeitől, pillanatnyi hangulatától, az általa ismert és használt színszimbólumoktól is. (Schuster 2005:17)



Szinesztézia

Az asszociációval rokon jelenség a szinesztézia (synesthesia, [görög]: együtt érzékelés) vagy multimodális észlelés, melynek lényege, hogy valamely inger nemcsak a neki megfelelő érzékszervben kelt érzékletet, hanem másikra is hat.
(Gage 2000:261)
Vannak emberek, akik határozottan színeket „látnak” bizonyos hangok, hangszerek hallgatása közben, vagy bizonyos illatok, ízek, betű- és számkarakterek színélményt keltenek bennük.

A jelenség egyik lehetséges magyarázata szerint a csecsemő még mindent egyben érzékel, agyában nem válik szét élesen a különböző ingerek feldolgozása. Az „ősi”, diffúz érzékelési állapot csak később differenciálódik, ám néha felnőtt korban is megmaradhat egy-egy ilyen kapcsolat az agyban. Valószínűsíthető, hogy az asszociációknak is van valamilyen hasonló idegélettani háttere. (Vroon 2005:140)

Az irodalmi és a választékos nyelvhasználatban gyakori, hogy két különböző érzékletet fűznek össze jelzős szerkezetté: édes illat, fanyar sárga, hideg kék, súlyos csend, bársonyos nesz, fakó hang, éles fény, lágy meleg stb.



2.3.1.1. Színasszociációk
Színek asszociatív jelentései
Színasszociációk - Lista
Színek és más érzetek

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Arnheim:
A vizuális élmény, 395.p.

Cole:
A szín

Color Meaning

Feisner:
Colour

Gage:
Colour and Meaning

Nemcsics:
Színdinamika

Schuster:
Művészetlélektan

Sivik:
The Language of Colour:
Colour Connotations

Vroon – Van Amerongen –
de Vries:
A rejett csábító – a szaglás pszichológiája

Színasszociációk
« A szín pszichológiai szerepe a kommunikációban
Színek asszociatív jelentései »
110.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.