A szín könnyen felidézi bennünk egy
tárgy/jelenség látványát,
majd az ehhez kapcsolódó hangulatokat, érzelmeket,
kognitív tartalmakat, élményeket is. A
felidézés mozzanata a gondolattársítás,
az asszociáció. A színasszociáció
spontán módon, emlékképek hatására
villan fel bennünk, de csak ritkán tudatos, akaratunktól
nem függ. Ha nevet adunk egy asszociációs
fogalomkörnek, akkor tudatunk könnyebben „hozzáfér”
a tartalmához.
A percepció egyik sajátossága, hogy a külső
ingerek agyi feldolgozása során a keletkező
érzetek összekapcsolódnak egymással,
korábbi tudattartalmakkal, sőt más ingerfajták
érzeteivel is. A színnek különösen
sok „szabad vegyértéke” van, könnyen
társul más fogalmakkal és érzetekkel
(egyéb látványelemekkel, anyagminőséggel,
hanggal-zenével, illatokkal, ízekkel stb.). (Sivik
1976:123)
A színekhez fűződő emóciók
és tudattartalmak az emberi törzs- és egyedfejlődés
során alakultak ki, többé-kevésbé
egyetemes élményei az emberi fajnak. (Nemcsics
1990:171)
Az egyéni és a kollektív színtapasztalat
eredménye, hogy a gyakran látott tárgyak,
jelenségek és színük emlékeinkben
összekapcsolódnak: a vér és a vörös,
az ég és a kék, a vegetáció
és a zöld, a föld és a barna szinte
mindenütt ismert képzettársítás.
(Color Meaning)
A színasszociációk létrejötte
A színasszociációk létrejöttének sémáját az alábbi ábra
szemlélteti.
– A leggyakrabban látott zöld szín a
növényzeté, az egyik
legősibb látvány a számunkra.
– A színt el tudjuk vonatkoztatni a növényzettől,
és
eltekintünk megszámlálhatatlan sok árnyalatától
– ez a lépés az absztrakció.
– Egy másik, ritkán látott tárgy
színét is el tudjuk
vonatkoztatni. Így létrejött egy tárgyaktól
„elvonatkoztatott” zöld szín, egy ún. szabad szín.
– A szabad szín rendszerint a leggyakrabban látott
ilyen színű tárgy képéhez kapcsolódik
– ez a lépés az asszociáció.
Ezért: a zöldre festett ajtó képe
a növényzetet juttat(hat)ja eszünkbe.
A
színasszociáció kialakulásának
sémája |
|
A
leggyakrabban látott zöld szín a növényzeté.
Az elvonatkoztatott „zöld” egy ún. szabad szín.
A zöldre festett ajtó a növényzetet
juttat(hat)ja eszünkbe |
Hasonló séma szerint létrejöhet egyéni
színasszociáció más referencia-tárgyhoz
kapcsolva is, pl. valaki gyerekkorában sokáig
ragaszkodott egy zöld bögréhez, lehet, hogy
neki az a bögre szokott eszébe jutni egy másik
zöld tárgy láttán.
Állandóság
Az asszociációk, bár függenek a kortól
és kultúrától, mégis tapasztalható
bennük állandóság.
Az asszociációk könnyen láncolatot alkotnak, a hasonlóságok és rokonfogalmak átadják egymásnak a jelentéstartalmakat, képzettársítások sora jöhet létre. Másodlagos jelentéstartalmak (konnotáció) egész hálózata jön létre, alább két példa:
– Az ég fent van – az ég elérhetetlen messzeségben van – az ég kék – a kék anyagtalan és elérhetetlen – a kék az isten(ek) színe – a kék a vallás és a spiritualitás színe – a kék fennkölt – a kék tiszta – a kék a tudás színe – a kék a megbízhatóság színe ...
– A zöld színt leggyakrabban a növényzeten
látjuk, ezért kapcsolódhat a zöldhöz
a „nyugalom” és a „remény”
fogalma. A tavaszi megújulás mindenkit optimista
várakozással tölt el, a vegetáció
pedig alig rejt számunkra veszélyt (igaz, vannak
mérgező növények, de ezek „passzív”
veszélyforrások, és sokkal könnyebben
kikerülhetőek, mint az „aktív” ragadozók).
Sok ember hordoz individuális színasszociációkat,
ezért egy szín olyan emóciókat és
gondolattársításokat is előhívhat
valakiből, amelyekkel senki más nem rendelkezik.
Nemcsics megkülönbözteti
a színasszociációk biológiai,
esztétikai és szimbolikus tartalmait. (1990:173)
A színasszociáció az alapja a színszimbólumoknak és a színkódok használatának. A színszimbólum és színkód jelentéstartalma
visszahat az asszociációra, a gondolat-társításba
idővel beépülhetnek az ismert, gyakran látott
színszimbólumok és -kódok is.
»
Asszociáció – szimbólum – kód
Festők színasszociációi
A színekkel intuitív, de tudatos módon
is foglalkozó festők megfogalmazták, mit
jelentenek számukra az egyes színek. (Cole
1994:46)
Goethe nemcsak kutatta a színeket,
de festett is, színháromszögében így
jellemezte a színeket: a felső csúcsban vannak
az „erős” színek (vörösek),
a bal oldaliak „derűsek” (sárgák),
a jobb oldaliak pedig „melankolikusak” (kékek).
Goethe
színháromszöge |
|
A
kis háromszögek elrendezése:
derűs (balra) – erős (középen)
– melankolikus (jobbra) |
Kandinszkij szerint: a fekete
és fehér a hallgatás két nagy lehetősége,
a születés és halál. A sárga
„földszín”, a kék „égi”
szín, a narancs „erős”, a lila „beteges”,
a piros „eltökélt”, a zöld „önelégült”.
Van Gogh az évszakokhoz
egy-egy színpárt társított.
Tavasz: piros-zöld, nyár: kék-narancs, ősz:
sárga-lila, tél: fehér-fekete. (Arnheim
1979:395)
Van Gogh
évszak-színei |
|
Az évszakokhoz kapcsolódó színek Van Gogh szerint:
tavasz - nyár - ősz - tél |
A színasszociációk tartalmát
befolyásoló
tényezők
A szín árnyalata:
Minden színnek számtalan árnyalata van,
melynek asszociációs tartalmai többé-kevésbé
különböznek egymástól. Pl. a tiszta
kék és a tompa kék, a világoskék
és sötétkék, a liláskék
és zöldeskék – mind „kék”,
jelentéseik mégis különböznek,
más-más asszociációs tartalmaik
vannak. A tompa kék közel esik a szürkéhez,
ezért átveszi ennek nem túl pozitív
tartalmait. A világoskék a fehér, a sötétkék
a fekete asszociációiból „merít”.
Hasonlóan a liláskék a lila, a zöldeskék
a türkiz tartalmaiból kölcsönöz.
A szín
és árnyalatai |
|
Különböző
kékek – különböző asszociációs
tartalmak |
Vizuális környezet –
anyagminőség:
Az asszociációs tartalom függ attól,
milyen tárgyon, anyagon,
anyagminőségen látjuk a színt.
A szín vizuális kontextusa |
|
|
|
|
Azonos
szín különböző tárgyakon
és anyagokon
(bársony, üveg, papír, bor) |
A térbeli környezet színei:
A jelentést befolyásolja, hogy milyen színek
kerülnek egymás mellé: pl. a piros fehérrel
derűs, feketével drámai vagy ördögi,
sárgával vidám vagy agresszív, kékkel
erőteljes, dinamikus.
A szín
és környezete |
|
A
piros különböző színű
környezetekben |
Egyéni élmények:
Az asszociációs tartalom függ az ember attitűdjétől,
színélményeitől, emlékeitől,
pillanatnyi hangulatától, az általa ismert
és használt színszimbólumoktól
is. (Schuster 2005:17)
Szinesztézia
Az asszociációval rokon jelenség a szinesztézia
(synesthesia, [görög]: együtt érzékelés)
vagy multimodális észlelés, melynek lényege,
hogy valamely inger nemcsak a neki megfelelő érzékszervben
kelt érzékletet, hanem másikra is hat.
(Gage 2000:261)
Vannak emberek, akik határozottan színeket „látnak”
bizonyos hangok, hangszerek hallgatása közben, vagy
bizonyos illatok, ízek, betű- és számkarakterek
színélményt keltenek bennük.
A jelenség egyik lehetséges magyarázata
szerint a csecsemő még mindent egyben érzékel,
agyában nem válik szét élesen a
különböző ingerek feldolgozása. Az
„ősi”, diffúz érzékelési
állapot csak később differenciálódik,
ám néha felnőtt korban is megmaradhat egy-egy
ilyen kapcsolat az agyban. Valószínűsíthető,
hogy az asszociációknak is van valamilyen hasonló
idegélettani háttere. (Vroon
2005:140)
Az irodalmi és a választékos nyelvhasználatban
gyakori, hogy két különböző érzékletet
fűznek össze jelzős szerkezetté: édes
illat, fanyar sárga, hideg kék, súlyos
csend, bársonyos nesz, fakó hang, éles
fény, lágy meleg stb.
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Arnheim:
A vizuális élmény, 395.p.
Cole:
A szín
Color Meaning
Feisner:
Colour
Gage:
Colour and Meaning
Nemcsics:
Színdinamika
Schuster:
Művészetlélektan
Sivik:
The Language of Colour:
Colour Connotations
Vroon – Van Amerongen –
de Vries:
A rejett csábító – a szaglás
pszichológiája
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E) |