Afrodiziákumok – sáfrány
és méz
Az ókorban –Indiától Rómáig–
kedvelt és rendkívül drága növény
volt a sáfrány (Crocus sativus), melyet
sokféleképp használtak, többi között
színezékként és afrodiziákumként
is. (Rätsch 1994:54) A legenda
szerint Kleopátra nagyon
kedvelte a sáfrányfürdőt ...
A méznek már az ősidők óta vágyserkentő
és termékenységet segítő hatást
tulajdonítottak. A sáfrány (mint színezék)
és a méz színe is jellegzetesen élénksárga.
Az édes íz kedvelése általános,
mert magas energiatartalmú élelmiszerek hordozzák,
a méz mellett csak az érett gyümölcsök.
Különleges értéküket az adta, hogy
nehezen, ill. nem folyamatosan elérhetőek, így
(a cukorgyártás elterjedése előtt)
az édes élelmiszer ritka és drága
volt. Kellemes íze, magas energiatartalma és más
előnyös biológiai tulajdonságai miatt
a méz is az afrodiziákumok sorába tartozott,
emellett gyógyszerként használták
és erjesztés révén alkoholos italt
is nyertek belőle. (Rätsch
1994:170)
A piros/vörös is szerelem- és termékenységszín,
a régmúltban (a mediterrán régióban
ma is) a gránátalma volt az egyik legfőbb
szimbóluma, a mi égövünkön az alma
vette át a szerepét. Egyes régiókban
(pl. Törökországban) az esküvői ételek
között mindig szerepel piros színű is,
pl. vörös lencse.
Flora és Floralia
Flora istennő (a név
jelentése: virág), a görög mitológiában Khloris* (Chloris), a tavasz,
a virágok, a kertek-mezők és a termékenység
istennője. Flora alakja olykor
összemosódott Vénuszéval,
a szerelem istennőjével.
*A Khloris név zöldet vagy
rügyező zöld ágat jelent, ebből ered
a klorofill szó.
A pogány Róma egyik nevezetes ünnepe volt
a Floralia. Az április végi ünnepen a templomokat
virágokkal díszítették, az ünneplők
virágdíszeket aggattak magukra, mézes italokat
fogyasztottak és az általában nyersfehér
ruhát viselő nép is színesbe öltözött.
Színházi előadások, tánc, ivászat
és cirkuszi programok zajlottak, a virágdíszek
mellett egyéb termékenység-szimbólumokat
is felvonultattak. Az ünnep egyben a prostituáltak
ünnepe is, akik Florát saját istennőjüknek tekintették, köznévként
(flora) pedig az örömlányok elnevezése
volt. Alakját az ókori
freskókon, majd az újkori festményeken
rendszerint lenge sárga ruhában ábrázolták.
(Voigt 1987:13; Floralia)
Flora sárgában |
|
|
Virágszedő Flora,
római freskó, i.u. 1.sz. |
Floralia
ünnep, a virágistennő és
a nimfák felvonulása,
Tiepolo (1696-1770) festményének részlete |
A sárga és piros, mint a női termékenység
színszimbóluma más összefüggésben
is felbukkan a pogány Rómában: a menyasszony
jellegzetes viselete a sáfránnyal festett flammeum, a fejet és részben az arcot elfedő hosszú
fátyol, a mai menyasszonyi fátyol őse. Színe
narancs vagy élénk piros volt, aranysárga
díszítéssel. A sáfrány mint
színezék nagy töménységben
narancspirosra, hígabb oldatban sárgára
fest. A flammeum a flamma ([latin] láng)
szóból ered, és a tűz színére
utal. (Bódiné 2011:98)
Az esküvő egyéb női textilkellékeinek
(ruháknak, ágyneműnek) is sárga volt
a domináns színe. A mézeshetek kifejezés
abból a szokásból ered, hogy az esküvő
után mézes italokat adtak az ifjú párnak,
mert a méznek termékenységet növelő
hatást tulajdonítottak és ugyanezt tartották
a vörös színű élelmiszerekről
is.
Flammeum |
|
Ókori
római menyasszonyi viselet, rekonstrukció |
Kép
forrás:
http://www.arsetfuror.com/r7Costume28.htm |
Lysistrate
Arisztophanész (i.e. 450-385) Lysistrate c. vígjátékában
utalásokat találunk a sárga és vörös
erotikus jellegére. A darabban a háborúzó
férfiak feleségei összefognak, és
mindaddig megtagadják a szexet, amíg tart a csetepaté.
De, hogy még hatásosabb legyen a „sztrájk”,
a legcsábosabb ruháikat öltik magukra: a
sárga (sáfrány-) és a piros
(berzseny-) színűeket. (Arisztophanész
1968:575, ford. Arany János)
„Hisz épen ez fog ám
megmenteni,
A sárga köntös, a kenet, cipő,
A berzseny, és az áttetsző ruha”
– majd Lysistrate esküje:
(u.o. 585) –
„Nem fog se férj, se szerető soha
Kéjelegve hozzám közelíteni
Úgy töltöm otthon életemet, szüzen
Felpiperézve, sáfrányszín
ruhában
Hogy vesszen értem a férj mentül inkább
...” |
A sárga az ókori kultúrákban vált
a szexualitás, erotika, szerelem és mámor
színszimbólumává. A szín
erotikus és feminin jellege a Floralia pogány
ünnepből, a nő menyegzői viseletéből,
közvetve pedig a sáfrány és méz
színjelképből származhat. Később
az iszlám kultúrában, mely sok mindent
átvett a késő ókori mediterráneum
szokásaiból, a sáfrány a női
szépség tartozéka, és a méz
is nőszimbólum volt.
(Kéri 2002:42)
A közép- és újkori Európában
sárga volt a prostituáltak színe, valószínűleg
a pogány kori szabadabb nemi erkölcsök „emlékére”.
Érdekes, hogy a távoli Kínában is
hasonló szerepe volt a sárgának: a sárgarigó (prostituált), sárga virágcsarnok (elegáns bordélyház), sárga irodalom (pornográf tartalom) elnevezések erre utalnak.
(Tokaji Zs. 2002)
»
Prostituáltak
Virágnyelv
A nemek közötti kommunikációban a vonzalom
jelzésére századok óta használják
a színt, mint „titkos jelet”, mely nyílt
vagy kevésbé nyílt üzenetek küldésére
alkalmas. Ilyenfajta kódokra mindig szükség
volt ott, ahol szigorú erkölcsi előírások
voltak érvényben, és az idősebb nemzedék
ellenőrizte, korlátozta a fiatalokat. A résztvevők
olyan tárgyat választottak közvetítőnek,
ami sokféle színben érhető el, és
a színkódokat a konvenció vagy egyéni
megegyezés alapján jól ismerték.
Nem véletlen a színkódok és a heraldikai
színek közötti párhuzam sem, a középkori
színkommunikáció számos eleme évszázadokig
fennmaradt.
Szerelmi színkódok
A legősibb és legelterjedtebb színhordó
médium (a kommunikációs terminológia
szerint „csatorna”) mindig a virág volt,
mely –Európában és Ázsiában
szinte mindenütt– a szerelmet, szépséget,
a fiatal nőt jelképezi. A virág szín-
és formagazdagsága, és illata miatt is
alkalmas az érzelmek kifejezésére. A virág
mellett más növények (alma, gránátalma),
tárgyak: zsebkendő, kesztyű, legyező,
ékszer, drágakő, képeslap is hordozhatott
szerelmi kódokat.
(Mehner 2000).
Mindezek közül a szín- és virágnyelvet,
ha csökevényesen is, de ma is használják:
a színszimbólumok részét képezik
a divatos ezotériának, virágvásárlásnál
pedig illik ismerni a különböző virágok
jelentését.
Rózsaszín életérzés
– 19. század |
|
L.W. Czachorski képe
(lengyel festő, 1850-1911) |
J.-D.
Court képe
(francia festő, 1797-1865) |
A virágnyelv a keleti kultúrákban
gyökerezik, Ráth-Végh szerint az unatkozó török háremhölgyek
találták ki, hogy egy virághoz hozzákapcsoltak
valamilyen üzenetet, melyben a virág neve és
az üzenet rímet alkot, valahogy így:
„Nefelejcs. Engem soha el ne felejts!”
Európában először a lovagkorban terjedt
el a „titkos” virágnyelv, később
elfelejtették, aztán többször is újra
felfedezték. Legutóbbi fénykora a 19.században
volt, és egészen a 20.század elejéig,
a „boldog békeidők” végéig
maradt szokásban. Ez a romantikus időszak Közép-Európában
a biedermeier (a 19.sz. első fele), Angliában a
viktoriánus kor (Victoria királynő uralkodása, a 19.század),
mindkettőre jellemző volt a prüdéria.
A társas összejöveteleken üzeneteket küldtek
egymásnak a fiatalok, remélve, hogy csak ketten
értik a titkos jeleket. Nehéz elképzelni,
hogyan maradhatott titokban az üzenet tartalma, hiszen
akkoriban bárki megvásárolhatta a kódokat
leíró apró füzeteket.
Színnyelv |
Acélszín |
|
Férfiasság,
merészség |
Aranyszín |
|
Méltóság |
Barna |
|
Lemondás |
Bíborvörös |
|
Büszkeség |
Égszínkék |
|
Erény |
Eperszín |
|
Érzékiség,
szenvedélyesség |
Ezüstszín |
|
Halhatatlanság |
Fehér |
|
Ártatlanság |
Fekete |
|
Gyász, halál |
Krémszín |
|
Gyöngédség |
Lila |
|
Őszinteség |
Narancsszín |
|
Hiúság |
Rézszín |
|
Hidegség |
Rózsaszín |
|
Fiatalság |
Rőtvörös |
|
Ravaszság |
Sárga |
|
Irigység |
Sötétbarna |
|
Bosszú, erélyesség |
Sötétbordó |
|
Feltűnni vágyás |
Sötétsárga |
|
Kétszínűség,
hamisság |
Sötétszürke |
|
Bizonytalanság, kétség |
Sötétvörös |
|
Erőszakosság |
Sötétzöld |
|
Féltékenység |
Szivárvány |
|
Változékonyság |
Szürke |
|
Közönyösség |
Vérvörös |
|
Szerelem |
Világosbarna |
|
Gyötrelem |
Világosbordó |
|
Önzetlenség |
Világoskék |
|
Hit |
Világossárga |
|
Állandóság |
Világosszürke |
|
Szegénység |
Világoszöld |
|
Sejtelem |
Violaszín |
|
Szenvedély, barátság |
Zöld |
|
Reménység |
|
|
A különböző színek egymással
való párosítása összetettebb
jelentést hordozott, pl. kék pirossal: rajongó
szerelem; rózsaszín zölddel: ábrándozás;
sárga violaszínnel: bizalmatlanság, stb.
Alább egy csokor a virágnyelv „mondataiból”:
Virágnyelv |
Árvácska |
Búzavirág |
Dália |
Fukszia |
|
|
|
|
Bízom
benned |
Lelkem mindig
veled van |
Hű
kísérőd leszek |
Ne légy
oly hideg |
|
|
|
|
Gólyahír |
Gyöngyvirág |
Hóvirág |
Ibolya |
|
|
|
|
Boldog
vagyok, ha a közeledben lehetek |
Nem
olvasod szememből forró
vágyamat? |
Vonzalmadat
észrevettem |
Vonzalmad
új életre ébreszt |
|
|
|
|
Jácint |
Mákvirág |
Mályva |
Nefelejcs |
|
|
|
|
Becsüllek
mint barátot, de még nem szeretlek |
Szerelmed
elbódít |
Szerényebb
lehetnél |
Aki
úgy szeret, mint én, az nem felejt |
|
|
|
|
Orgona |
Pipacs |
Pünkösdi
rózsa |
Rózsa
(piros) |
|
|
|
|
Oly
édes az élet körödben |
Szerelmedet
csak mutatod |
Szerelmed
forró,
de rövid ideig tart |
Lángolok
érted! |
|
|
|
|
Szarkaláb |
Szekfű (fehér) |
Tulipán |
Verbéna |
|
|
|
|
Ne
hitegess, ne csalogass |
Légy
az enyém! |
Szíved
egyetlen bálványa a divat |
Nem
bízom benned |
A fenti két lista Fazakas (1990) könyvének adatai
alapján készült, a különböző
források azonban más-más jelentést
tulajdonítanak ugyanannak a virágnak. A virágnyelv
üzenetei soha nem voltak kőbe vésve. Érdemes
tudni, hogy a virágnyelv és a virágok
szimbolikája –bár lehet közöttük
átfedés– két különböző
dolog. (Hoppál 1997:235)
A kaméliás hölgy
Bár igen beszédes színjelet választott Dumas hősnője Gautier Margit (a kaméliás hölgy és előkelő kurtizán), a dekódolást
mégis meggátolta a prüdéria, legalábbis
a regény szerint:
|
„A hónapnak huszonöt
napján fehér kaméliát viselt,
öt napon át pedig vörös bokréta
kísérte. Soha senki nem tudta, mit jelent
ez a színváltoztatás ... Soha
más virág nem díszítette,
mint kamélia.”
(Dumas: A kaméliás
hölgy) |
Valentin
Az angolszász világban több száz éve
népszerű, hozzánk az USA-ból érkezett
és 1990 óta terjed a Valentin, vagyis a szerelmesek
napja (február 14.). E napon a fiatalok verset, levelet
írnak, megajándékozzák egymást.
Az ajándékok és virágcsokrok túlnyomórészt
rózsaszínűek vagy pirosak, és erre
készül a kereskedelem is: az ünnepben érdekelt
boltokat ilyenkor elözönlik a piros és rózsaszínű
tárgyak.
(Szvetelszky 2008:11)
Valentin-nap |
|
|
Jellegzetes
virágcsokor |
Angol
képeslap az 1900 évek elejéről |
Kép
forrás:
1. http://heystamford.com/2013/02/06/valentinesday2013/
2. http://www.clipartqueen.com/kids-valentine-cards.html |
Valentin-napi kirakat |
|
Kép
forrás:
http://www.sabc.co.za/news/a/edb717804e8cb4d78f68ff7da4cd6ad7/
Digital-messages,-proposals-expected-to-rise-on-Valentines-Day-20130214 |
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Arisztophanész vígjátékai, Lysistrate.
Arany János ford.
Bódiné:
Ruházat és jelképek
Dumas:
A kaméliás hölgy
Fazakas:
Virágnyelv és egyéb társasági
titkos nyelvek
Floralia - Wikipedia
Hoppál – Jankovics – Nagy – Szemadám:
Jelképtár
Kéri:
Holdarcú, karcsú ciprusok – Nők a középkori
iszlámban
Mehner:
Legújabb és legteljesebb legyező-, bélyeg-,
keztyű-, zsebkendő- és színnyelv
Rätsch:
A szerelem füveskertje – Az afrodiziákumok
a mítoszokban, a történelemben és
napjainkban
Szvetelszky:
Noé márkája
Tokaji Zs.:
Kínai jelképtár
Voigt:
Másfél évtized a szerelem kertjében
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|