Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.2.6.

Heraldika
 
 
A heraldika (címertan) a középkori címerek, pajzsok, zászlók, hatalmi és hadi jelvények szimbólumvilágát tanulmányozza. A heraldikai jelrendszer a 12.századtól, a lovagok fegyver-használatához idomulva fejlődött ki Nyugat-Európában. A 14.századig számítják az ún. élő heraldika korát, bár azóta is, mind a mai napig használnak és alkotnak címereket.

A jelvények és színek azonosítottak az ellenséggel szemben, jelezték a rangot, a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyet, és ezek alapján ismerték fel az elesett harcosokat a csatamezőn.

Címerek
A címeres pajzsok használatának előzményei láthatók a 11.sz. végén készült Bayeux-i kárpiton, mely a 1066-os hastingsi csatát „meséli el”.

A címerhasználat kezdetei
Harcosok címeres pajzzsal, a Bayeux-i kárpit részlete, 11.sz.

Jelképek utaltak a királyra, nemesi családokra, hadseregre, régiókra, városokra, céhekre, polgárokra, sőt parasztoknak is volt címere. A címer azonosította az egyént és tulajdonát, ezért ügyeltek rá, hogy ne legyen két egyforma címer. Lényegében a feudális világ vizuális kommunikációjának egyik legfontosabb eleme volt: a középkorban még nagyon kevesen tudtak írni-olvasni, az élőbeszéd mellett a kommunikáció fő eszköze a kép és a képi szimbólum volt, és ebben fontos szerep jutott a színeknek. (Hampshire 2009:36)

Címerhordozó pajzsok
Fent: különböző országok címerei. Lent: magyar címerek
(részletek Gelre herold címerkönyvéből, kb. 1380) (Gelre)
Kép forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Gelre

A címer, mint vizuális jelrendszer, egyszerre többféle dolgot fejezhetett ki, a jelentéstartalom a középkor idején még benne volt a köztudatban. De akkor sem volt nagyon egyszerű a címer olvasása, a változások nyomon követése, ezért címer- szakértőket (heroldokat) alkalmaztak, innen a tudomány elnevezése.

Új területek meghódítása vagy házasságok révén különféle címerek egyesültek is, így néhány száz év alatt sok ősi címerből mozaikszerűen összetett, igen bonyolult címerek jöttek létre.

Egyesített címerek
Ausztria címere a 16.században Aragónia címere
Kép forrás:
1. http://www.flickriver.com/photos/odisea2008/tags/habsburgs%E2%80%9D/
2. http://pasapues.es/aragonesasi/escudos/escudo.php


Jelvényhordozók
A kezdeti időkben a címereket pajzsok hordozták. Később a zászló, köpeny, sisak, ruha, nyeregtakaró is címerhordozó lehetett, majd épületeken és egyéb tárgyakon is megjelent a rajzolat.

Jelvényhordozók
Király és lova címerrel, díszes öltözetben
Kép forrás:
http://en.wikipedia.org/wiki/Alfonso_X_of_Castile

A pajzs címer befogadására alkalmas területe a mezô. A korai pajzsokon valódi anyagokat (vásznat, prémet, kisebb tárgyat) helyeztek el és fémmel erősítettek fel. Később befestették ill. figurákat festettek rá. Elsősorban mértani és stilizált formákat (ember, állat, tárgy, épület) alkalmaztak, síkbeli (nem perspektivikus) ábrázolásban, a természethű alak sokáig ritka. Az állatfigurák közül leggyakoribb a tekintélyes-félelmetes oroszlán, sas, medve, a mitikus griff, sárkány, de előfordulnak békésebb állatok (bárány, ló, vízimadár) is.

Az államok, városok, nagy intézmények és sportcsapatok ma is használnak címert, és ez szolgált mintául a kereskedelmi cégjelzéseknek: cégér, céhjel, áruvédjegy, modern márkajel – mindnek a címer az őse.


A heraldikus színek

A címer színes jelvény, a színhasználatra szigorú szabályok vonatkoztak. A középkori címereken –a kor ízlésének megfelelően– csak tiszta, élénk és árnyalatlan színeket használtak, mert ezek a legfeltűnőbbek, könnyen reprodukálhatók, névvel azonosíthatók, és a színek keverése akkor még amúgy sem volt elterjedt gyakorlat. A kezdetleges reprodukálási technikák korában fekete-fehérben is kellett ábrázolni a színeket, ennek mintázatát is meghatározták.

Hét fő címerszín volt (ez a harmónia száma), a szak- irodalomban francia* neveikkel azonosítják őket:
*E színneveket a középkori francia irodalmi nyelvben használták, némelyik mára csak a heraldikában maradt meg. (Pastoureau 2012:92)

Klasszikus heraldikai színek:
szín: jelentése: francia neve:
vörös bátorság guilles
kék őszinteség, kegyesség azure
zöld termékenység, fiatalság vert
fekete fájdalom, bűnbánat sable


Fémszínek:
szín: jelentése: francia neve:
arany tisztelet, hatalom, királyhűség or
ezüst tisztaság, hit arg

Festett felületen az aranyat sárgával, az ezüstöt fehérrel helyettesítették.


Későbbi színek:
szín: jelentése: francia neve:
bíbor méltóság
díszítőszín
purpur
narancs,
barna
természetes ábrázoláshoz
(emberi test, állatok bundája)
tenne
murrey

A címerleírásokban nem mindig vesznek tudomást a narancsról és barnáról, nem számítanak bele a 7 fő címerszínbe sem. Fekete-fehér helyettesítésük van, de használatuk nem terjedt el.


Heraldikus színek és helyettesítésük
Az egyes színek alatt a fekete-fehér mintával való helyettesítésük

A színek használatának szigorú szabályai voltak, pl. a vörös mezőben álló figura lehetett sárga vagy fehér (fémszínű), de nem lehetett kék, zöld vagy fekete. Hasonlóan a fémszínek sem kerülhettek egymásra, ezek mellé csak a klasszikus színek jöhettek.

A színek és fémek együttesét máznak nevezik a heraldikai szakirodalomban, a szín, fém és bundabőr együtt a borítás. A felhasznált prém többnyire hermelin és evet (kékesszürke bundájú mókus) volt, színei pedig: fehér, fekete, kékesszürke.

Lovagtörténetek
A középkori lovagtörténetekben, melyek mesék formájában máig élnek, a főhősnek ismeretlen lovagokkal kell megküzdenie. A mondabeli figurák heraldikus alapszíneket viseltek, nemcsak maguk, hanem lovaik is: a vörös lovag kezdetben az ördög és a túlvilág követe, később egyértelműen pozitív figura lett. A fekete lovag lehetett jó és rossz is, míg a fehér mindig pozitív. A kék a hűségé és bátorságé, a zöld pedig a fiatalság jelképe, de a kelta mitológiában éppen ördögi figura, akit a balszerencse és a halál fogalmával társítottak.
(Pastoureau 2004:59 és 2012:100; Sir Gawain és a Zöld Lovag)

Lovagok
A Fekete, a Vörös és a Zöld lovag
Kép forrás:
1. http://www.ludlowadvertiser.co.uk/leisure/gdo/8277289.More_great_
days_out_from_Philippa_May/
2. http://sorcerers-stone.net/1/previous/2.html
3. http://theflatlandalmanack.typepad.com/the_flatland_chronicles/2007/12/
pictures-from-1.html

A magyar népmesékben mindig hármas színhierarchiát látunk, melyet fémek hordoznak: arany, ezüst és réz.


A magyar címer és zászló

A magyar királyi (később állami) címerek legkorábban megjelenő eleme a kettőskereszt több mint nyolcszáz éve szerepel címertörténetünkben, a jelnek bizánci gyökerei vannak. A kereszt alá „naturalisztikus” módon pázsitot tettek, ez a zöld hármashalom. (Bertényi 1983 és 2003)

Magyar címerek
Nagy Lajos címere (14.sz.):
egyesítve a liliomos Anjou-címer,
a Lengyel és Magyar Királyság
és Dalmácia címere
Rákóczi-címer
Kép forrás:
1. http://www.wikiwand.com/hu/Magyar_Kir%C3%A1lys%C3%A1g
2. http://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1
roz%C3%B3/R%C3%A1k%C3%B3czi_c%C3%ADmer

Államcímerünk másik, 1202-től napjainkig élő eleme a vörössel és ezüsttel hétszer vágott (vízszintesen sávozott, csíkolt) pajzsmező. Az ezüstöt, fémszín lévén, festett változatban mindig fehérrel helyettesítették. A magyar államcímer forma- és színvilága a 14.század végére rögzült. A legrégebbi piros-fehér-zöld zászló is ebből a századból származik (Szt. László falképek Ponik katolikus templomában, ma Poniky, Szlovákia). A piros-fehér-zöld, az ún. pannon színek (jelentésük: „erő-hűség-remény”), már a 16.században feltűnnek külföldi ábrázolásokon is. (Bertényi uo.)

Magyar királyok és címereik
Szent István (Képes Krónika) Szent László (Képes Krónika)
Nagy Lajos (Thuróczy Krónika) Mátyás király (Thuróczy Krónika)
Kép forrás:
1. http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_t%C3%B6rt%C3%A9nelem
2. http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Krakko_ostroma.jpg
3. http://mek.oszk.hu/01900/01918/html/index428.html
4. http://matyaskiraly.network.hu/kepek/portrek_matyas_kiralyrol
/turoczi_kronika

A Dózsa-féle parasztháború (1514) idején fehér alapon vörös keresztet hordoztak a felkelők, ami Szt.György zászlaja (valamint Angliáé és Grúziáé). A török kori katonai zászlók és a függetlenségi harcok lobogói többnyire vörösek, a fejedelmi család címerével.

A francia forradalom után alakult ki a trikolór, a háromszínű nemzeti zászló, és a Reformkor idején egyre gyakrabban használják ebben az összeállításban a magyar színeket is. A 1848-as forradalom egyik követelése volt a Habsburg császári színek felváltása a piros-fehér-zölddel.

Habsburg ás magyar zászló
Habsburg zászló: „schwarz-gelb” 1848-as magyar zászló
Kép forrás:
1. http://www.fahnenversand.de/fotw/flags/ah%5E.html
2. http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=100324&aid=101043

Habsburg-színek: fekete (schwarz) és sárga (gelb). A „schwarz-gelb” a császárpártiakra használt szó, árulót is jelentett, de a sárgának a középkor óta volt „áruló" jelentése.


Zászlók

A zászló szerepe kezdetben a nagy távolságból jól látható jeladás volt (ún. csatajel), ezért is használtak rajta élénk színeket, de hosszú időn át a korízlés is ezt preferálta.
A keresztesháborúkban a különféle nemzetek más-más színű keresztet hordtak a ruháikon és a zászlóikon: a franciák pirosat, az angolok fehéret, a flamandok zöldet, stb., ebből alakulnak ki később a nemzeti zászlók. A nemzetközi hajózás elterjedésével a hajókra is a nemzetiséget jelző zászlókat tűztek.

A középkori színszimbólumokból fejlődtek és máig fennmaradtak az országzászlók színei. A heraldikai jelvények évszázadokra rögzítették és megerősítették az akkori világ színjelrendszerét, vagyis a középkori színkommunikációt.

A skandináv (dán, svéd, norvég, finn, izlandi, feröeri) zászlók kereszt-rajzolata egyforma, csak színeikben különböznek. Dánia volt a mintaadó, a 13.században tűnt fel a dán zászló – abban az időben Európa-szerte gyakori volt a kereszt a pajzsokon, hadi jelvényeken, a kereszteshadjáratok is innen kapták a nevüket.

Nemcsak a címereket, hanem a zászlókat is lehetett egyesíteni, erre legismertebb példa az Egyesült Királyságé, a zászlónak neve is van: Union Jack. Az 1801 óta használt zászló a három országot és ezek védőszentjeit jelképezi: Anglia védőszentje Szt. György – fehér alapon vörös kereszt; Skócia védőszentje Szt. András – kék alapon fehér ferde v. átlós kereszt (az ún. András-kereszt); az írek (Észak-Írország) védőszentje Szt. Patrik – fehér alapon vörös átlóskereszt.

A brit zászló kialakulása
Anglia és Skócia zászlaja: Union Jack, 1606
Union Jack (1606) és Írország zászlaja: Union Jack, 1801


A francia forradalom után kialakult a trikolor (három-szín), ennek nyomán a piros-fehér-kék együtt a szabadságot jelképezi több más ország zászlajában is. Ez a nemzeti színe a szláv népek többségének, Hollandiának, az Egyesült Államoknak, és számos más országnak is. (Piros jelentése: szabadság, fehér: hűség, kék: testvériség)

Az Egyesült Államok lobogójában a vörös-fehér sávok az eredeti tizenhárom gyarmatot jelképezik, az ötven csillag kék mezőben pedig a jelenlegi ötven tagállamot.

A holland királyi ház alapítója Hallgatag Vilmos (1533-84) Nassau grófja, a dél-franciaországi Oránia vagy Orange (narancs) megye hercege volt. Ő vitte a narancs színt Németalföldre, az első zászló még narancs-fehér-kék volt. A narancs színnel azonban gondok voltak: vörös és sárga (szerves festékek) keverékeként állították elő, vagyis nehéz volt a színállandóságot tartani, a vöröshöz viszonyítva a narancs sápadtabb szín és a sárga alkotórész előbb kifakult. Mindezek miatt a 17.század első felében felhagytak a naranccsal, és vörös-fehér-kék lett a holland zászló.

Az ír zászlóban a zöld a katolikusokat, a narancs a protestánsokat jelképezi. Ez utóbbi szín eredete ugyanaz, mint a holland nemzeti színszimbólumé, vagyis az Orániai-ház színe.

A narancs ritka szín a heraldikában, a fentieken kívül India zászlajában is szerepel (a zöld és a fehér mellett), de ezt sáfrányszínnek nevezik. A sáfrány sokoldalú felhasználásának –így a vele való festésnek is– nagy hagyománya van az indiai kultúrkörben, többek között a buddhista vallás egyik színe.

Az olasz és német zászló a napóleoni háborúk idején (18-19.század) alakult ki. Érdekes, hogy az olasz zászló (zöld-fehér-piros) sávjai először vízszintesen helyezkedtek el, mint ma a magyaré.

Sok arab ill. iszlám ország zászlaja tartalmazza a fekete-fehér-vörös-zöld színeket. A zöld az iszlám jelképe, az arabok számára, mint sivatagi népnek, a növényzet színe mindig becses volt.

Afrika számos országában a vörös-zöld-sárga fordul elő, ezek dinamikus, természetes színek: a vörös a szabadsággal, a zöld az iszlámmal kapcsolatos, míg a sárga az ásványi kincseket jelképezi.

Speciális zászlók: Az egyszínű fehér a fegyvertelenség és megadás jele (békekövet). Az egyszínű fekete a gyászt jelzi. A középkorban sárga zászló figyelmeztetett a járvánnyal sújtott városnegyedekre. A tengeri kalózok az elfoglalt hajókra fekete zászlót tűztek, rajta (a halálos veszélyt szimbolizáló) fehér koponyával és lábszárcsontokkal, jelezve, hogy nem viccelnek…

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Bertényi:
Kis magyar címertan

Bertényi:
Államcímerünk kialakulása

Gage:
Colour and Culture, 80.p.

Gelre - Wikipedia

Hampshire – Stephenson:
Jelek és szimbólumok

Heraldika (színek) - Wikipedia

Heraldry – Wikipedia

Leeuwen:
The Language of Colour, 17.p.

Pandula:
Állami, nemzeti zászlók

Pastoureau:
A fekete – Egy szín története

Pastureau:
Blue - the History of a Colour

Sir Gawain és a Zöld Lovag – Wikipedia

Heraldika
« Vallás és egyház
Ünnepek »
101.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.