Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.2.4.4.

Polgárok és közemberek
színviselete
 
 
A régi korokból természetesen a kiváltságos rétegek viseletéről tudunk a legtöbbet, erről maradtak fent képi ábrázolások, tárgyi és írásos emlékek. A hatalommal rendelkezők (uralkodók, egyházi méltóságok, hadvezérek) mindig sokkal színesebb-díszesebb ruhát hordhattak mint a nép, a ruha anyaga, elkészítése és festése sokáig drága volt. A cifra öltözködés, a „túl sok hívság” jellemhibára engedett következtetni a középső és alsóbb társadalmi rétegek körében. A szegények évekig-évtizedekig hordtak egy-egy darabot, és ha festették is az anyagot, csak gyengébb színezékhez jutottak hozzá.


Történeti vázlat

A csekély számú óegyiptomi textilleletek általában nyersszínűek, de ismerünk festett darabokat is. Növényi eredetű színezékeket használtak: festőcsüllenget (kék), sáfrányt (sárga, narancspiros), buzérgyökeret, hennát (vörös). Zöldet és olcsó bíbort kétféle festék keverésével állítottak elő (zöldet kékből és sárgából, ill. bíbort kékből és vörösből). Ritkaságnak számít, hogy szervetlen anyaggal is festettek, vörösokker levébe áztatták a textilt. (Az okker földfesték, pigmentje súlyosabb, nagyobb méretű, és roncsolja a textilt. A textilfestés gyakorlatában sosem vált általánossá a földfestékek használata.) (Hall R. 2001:10; Art Quill Studio)

Az ókori Rómában a kelmefestők színek szerint szakosodtak, külön neve volt a festőmestereknek: violarius (ibolyaszínt festett), crocotarius (sárga, sáfrányszín), flammarius (vörös), purpurarius (bíbor). (Ürögdi 1969:98)
Voltak továbbá kék- és mályvafestők is, ez utóbbiak lilás színt állítottak elő. Az ókori mediterrán kultúrákban –a fehér mellett– leginkább a meleg színeket szerették.
A római nők házasságkötésük alkalmával sárga, narancs v. piros ruhadarabokat és fátylat (flammeumot) viseltek, ezek a színek a nők világához tartoztak. Vénusznak, a szerelem istennőjének az aranysárga és a zöld volt a színjelképe.

Római polgárok
Bíbor, zöld, kék, sárga és fehér ruhaszínek (pompeji freskók)
Kép forrás:
1. http://www.italymagazine.com/featured-story/ancient-roman-beauties-
and-their-makeup-bag
2. https://www.pinterest.com/hayleyfrancise/chapter-4-etruria-and-rome/


A textilanyagok színezésében több ezer éves tudás halmozódott fel a középkor végére. A textilfestékek készítése, kereskedelme és felhasználása az európai ipar egyik motorja volt sok évszázadon át, és városok, régiók gazdagodtak meg belőle. Európa térképén a közép- és újkori textilkészítés központjai nagyjából egybeesnek a mai legfejlettebb régiókkal. A szövetek iránti növekvő kereslet a mechanika és a gépipar fejlődésére volt serkentő hatással, a színek iránti igények pedig a kémiára és vegyiparra.
(Endrei 1989:36; Spufford 2007:229; Pastoureau 1987:19)

Kelmefestők
Flamand műhely (15.sz.) Indigó festés (17.sz.)
Kép forrás:
1. en.wikipedia.org/wiki/Natural_dye
2. http://fileunderfiber.blogspot.hu/2011/05/from-alizarine-to-vermilion-
color.html


A későközépkorban a technológia és kereskedelem fejlődésével, az életszínvonal növekedésével párhuzamosan a viselet egyre színesebb lett a polgárság körében is. Az öltözködés terén egyáltalán nem volt „sötét a középkor”! Egy időben divatos volt, hogy egy öltözék jobb és bal oldalát kétféle élénk színű anyagból varrták, ez az ún. mi-parti (felemás) ruha. Később már csak az udvari bolondok hordtak ilyet. (Broby-Johansen 1969:342)

Mi-parti (felemás) ruhák
14-16. századi öltözetek – élénk, kontrasztos színek


A középkor és reneszánsz kontrasztos, élénk színei után az európai barokk (17.sz.) „súlyos”, sötét színeket hozott az öltözködésbe.

A barokk ruhaszínei
Magyar női viselet
Rubens önarcképe feleségével
(1610)
Kép forrás:
1. http://www.magyarmuzeumok.hu/kiallitas/176_
2. -


A magyar vonatkozású adatok közül érdekes egy angol utazó feljegyzése, aki az 1660-as évek végén járt Magyarországon, a Royal Society megbízásából. Észreveszi, hogy itt harchoz, lovagláshoz szabott a viselet, és „... a magyarok nagyon szeretik a színeket, kék, sárga, zöld és vörös ruhákat hordanak, fekete öltönyöket nemigen lehet látni, mert még a papok is hosszú vörös ruhában járnak.” (Jankovics J. 1990:23)


Rokokó és ipari forradalom

Elsőre furcsa lehet együtt a címben szereplő két fogalom, pedig ha az idővonalon nézzük, a két időszak átfedi egymást: ez a 18. század, a felvilágosodás százada. Az ipari forradalom egyik húzóágazata a textilipar volt, és folytak a kutatások a kémia és a fizikai optika* tudományában is. (Gage 2000:134)
*Newton 1704-ban adta ki Opticks or a Treatise of the Reflections, Refractions and Colours of Light c. munkáját, a modern színelméletet is megalapozó művét.


Ekkor alakultak ki a modern színtudomány és a háromszínnyomás technikai alapjai. Mindez tükröződött a kor öltözködésében, mert bár a rokokó ruha többnyire kényelmetlen és túldíszített, de a színek kifinomodnak.
(Pastoureau 1987:38)

Most először lesz divat a pasztell szín, csökken a tiszta színek és az erős kontraszt kedvelése, és elkezdenek ügyelni a ruha és kiegészítők (kalap, legyező, cipő) színbeli összehangolására. Ekkor kezdenek távolodni egymástól a férfi és női polgári viseletek színei: a férfiruhák inkább sötétebb és semleges színűek, míg a nőké színes marad, de egyre világosabb árnyalatú. Ekkor kezd feminin színné válni a rózsaszín.

Rokokó színek, minták és ruhák
Kép forrás:
1. https://www.pinterest.com/erlindaj/17th-century/
2. https://historiadeltraje.wordpress.com/tag/petillo/
3. ?
 
Különleges pasztell árnyalatok
Kép forrás:
1. https://www.pinterest.com/pin/69172544250158921/
2. http://www.metmuseum.org/collection/the-collection-online/search/159249
3. http://makeyourideasart.com/art/masters-of-art-thomas-gainsborough-
1727-1788/

Ebben a korban születik meg a különböző árnyalatok megnevezésének igénye is, a francia királyi udvarban „felfedezik” a színneveket. Nem tudjuk, hogy előkelőségből vagy bolondozásból, de különleges neveket találtak ki, pl.: bolhaszín (couleur de puce), trónörökös-kaka szín (caca Dauphin), és hasonlók, melyekből Ráth-Végh István könyveiben többet is találunk. (Ráth-Végh 1936 és 1977)


Protestáns viseletek
A Luther-féle vallásreformáció Európa protestáns országaiban elsöpörte a buja tarkaságot, a polgárság megvetette a hivalkodást és tiszta feketébe öltözött, amit csak a fehér kiegészítők (gallér, főkötő) oldottak egy kissé. A jómódú ember persze a színtelenségben is megtalálta a módját, hogy öltözetével jelezze vagyoni státuszát, lásd az alábbi Rembrandt-portrék közül Soolmansét.

Holland polgárok
Holland polgárok fekete és fehér öltözetben, Rembrandt képein.
Balra: a Claesz házaspár (1641);   jobbra: Soolmans portréja (1634)

Azonban a fehér és fekete is „nehéz” szín, mert a természetes kelme mindig tört (sárgás, barnás, szürkés) színű, és nem volt könnyű árnyalatmentes tiszta fehéret és feketét előállítani. A fehéret a kelmék sárgás színének vegyi úton való kivonásával érték el: aludttejjel kezelték az anyagot, ami savas közeg; vagy kiterítették a napra, ott volt heteken át és az UV sugarak kiszívták a sárga színt. Feketét egyes növényi festékek (tölgygubacs, kékfa v. kempisfa) eredményeztek.
(Pastoureau 2012:182 és 1987:35; Finlay 2004:102)

A viseletek később ugyan visszaszínesedtek, de ünnepi alkalomra ma is a fekete-fehér az elvárt összeállítás.


Munkaruhák

A munkaruhák színe évszázadok óta a mai napig a szürke-kék-barna színtartományban van, a szürke és barna általában festetlen, nyers-színű textilt jelent. Tiszta fehér textilt előállítani és tisztán tartani sosem volt egyszerű. A céhekben vagy házilag készített és a közemberek által viselt természetes anyagok nem túl színesek: sárgás, törtfehér (gyapjú, len, kender, bőr), szürke (posztó, nemez), sárgásbarna, drapp (kender, gyapjú). Ha festeni akarták, kerti növényekből (rezedából, rekettyéből), vadon termő bogyókból, gyökerekből olcsó, nem túl erős festőanyagot tudtak nyerni. A munkaruhával szemben a tartós, erős anyag volt a fő követelmény, melyen a kopás és a piszok sem volt feltűnő.

Holland polgárok és munkások
Kék, barna, szürke, fehér, kevés piros és sárga
(Színes nyomat, 18.sz. vége)
Kép forrás:
http://www.oldantiqueprints.com/Headdress-en.html


A munkaruhák gyakori színe (férfiak és nők számára is) a kék, a hagyományt a szóhasználat őrzi: a kékgallérosok a fizikai munkások, a fehérgallérosok az irodai dolgozók, vezetők.

Az angolszász világban vannak más „színes galléros” szakmák is: a zöldgalléros a környezetvédő, a rózsaszíngalléros a női munkakörben dolgozó, a szürkegalléros a szakmunkás ill. a nyugdíj mellett dolgozó, stb.

Munkásnők
Munkaruhák: törtkék, barna, nyersfehér
15-16. századi ábrázolások
Kép forrás:
1. http://en.wikipedia.org/wiki/Limbourg_brothers
2. http://resources42.kb.nl/MIMI/MIMI_MMW_10F33/MIMI_MMW_10F33_
007R_MIN_1.JPG
3. https://thehistoricfoodie.wordpress.com/2012/11/29/the-victualling-trades/

Munkások
Munkaruhák: törtkék, barna, nyersfehér
J.F.Millet és G.Courbet képeinek részlete (19.sz.)


A nehéz fizikai munkát végzők világában az ünnepi viselet annál színesebb, ezt mutatja az ünneplő ruhák és a karneválok tarkasága (Ünnepek).


„Blue jeans mester”
Néhány éve bukkant fel egy ismeretlen észak-olasz festő néhány képe városi koldusokról, nyomorgó családokról. Amennyiben a képek eredetiek (és nem kortárs „tréfák”), akkor azt olvashatjuk le róluk, hogy a 17-18.századi Itáliában a legszegényebbek a maihoz nagyon hasonló karakterű, kék denim anyagú ruhákat hordtak, igaz, már a munkásoknak, tengerészeknek sem megfelelő, szakadt, rongyos darabokat.
(Master of the Blue Jeans)

„Blue jeans mester”
Ismeretlen észak-olasz festő koldusokról készült képei
Kép forrás:
http://www.artsology.com/blog/2011/01/the-master-of-the-blue-jeans/

Egyéb forrásokból tudható, hogy a 17.századi genovai tengerészek a mai kék farmervászonhoz nagyon hasonló erős, strapabíró öltözeteket hordtak, így valóban elképzelhető, hogy az általuk levetett holmikat a város legszegényebbjei örökölték.


Festékforradalom

A 17-18. század folyamán újabb és újabb pigmenteket fejlesztettek, elsősorban francia, angol és német kutatók.
(Delamare 2009:82)
Legnagyobb hatása alighanem a Perkin által elindított festékforradalomnak volt (1856). Perkin fiatalon festékgyárat alapított, kőszénkátrányból készült lila festéke, melynek a mauve ([francia] mályva) nevet adta, – évtizedekig rendkívül kedvelt volt a viktoriánus Angliában. A szín elterjedéséhez és népszerűségéhez maga Victoria királynő is hozzájárult, mert sokáig viselte férje, Albert herceg halála (1861) után. Az 1860-as éveket ezért a „mályva évtizedének” nevezték.
A már régóta nem használt ókori bíbor után ismét lehetett élénk lila és bíbor színezéket készíteni, melynek népszerűsége máig töretlen. (Finlay 2004:351)

„A mályva évtizede”
Korabeli divatrajz A népszerű „mauve” színű ruha, 19.sz. második fele, Anglia Szinyei Merse Pál:
Lilaruhás nő (1874)
Kép forrás:
1. http://www.vam.ac.uk/users/node/5417
2. http://www.sciencemuseum.org.uk/online_science/explore_our_collections /objects/index/smxg-67835
3. -

A divat Magyarországra is eljutott, Szinyei Merse Pál a Lilaruhás nő c. képét (felesége portréját) 1874-ben festette, sőt vidéken a jobb módú lányok is violaszín kötényt hordtak. (Hoppál 1990:41)

A kőszénkátrány a 20.század közepéig a szerves vegyipar legfőbb nyersanyagbázisa volt, és a szintetikus pigmentgyártás fellendülését hozta. Azóta a legélénkebb árnyalatokat is elő lehet állítani, és egyik szín sem drágább, mint a többi, így a színes öltözet státuszjelző szerepét jóformán elvesztette. Ma bárki bármilyen színt viselhet, a választás fő szempontja az alkalomhoz, életkorhoz, testalkathoz és az aktuális divathoz való alkalmazkodás.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Art Quill Studio

Boulnois:
A selyemút

Bradley:
Colour an Meaning in Ancient Rome

Broby-Johansen:
Az öltözködés története

Delamare – Guineau:
Colour

Endrei:
Patyolat és posztó

Finlay:
Színek

Gage:
Colour and Meaning

Hall, R.:
Egyptian Textiles

Hoppál:
Tulipán és szív

Jankovics J.:
Régi erdélyi viseletek

Master of the Blue Jeans

Pastoureau:
A fekete

Pastoureau:
L‘uomo e il colore

Ráth-Végh:
Hatalom és pénz

Ráth-Végh:
Királyok divatjától a divatkirályokig

Spufford:
Hatalom és haszon

Ürögdi:
Róma kenyere Róma aranya


Polgárok és közemberek színviselete
« A diszkrimináció színei
A kortárs öltözködés színei »
96.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.