A hatalom színeit a ritka és ezért drága
anyagok hordozták. Az arany, a drágakövek
és a prémek ma is drágák, a színes
anyagok közt pedig azok jelezték az előkelőséget,
amelyeknek elkészítéséhez drága
alapanyag, színezék és bonyolult technológiai
eljárás volt szükséges. Az élénk
színű öltözet hosszú ideig csak
a gazdagok kiváltsága volt, az erős szín
összeforrt a gazdagság és hatalom fogalmával.
Az anyagminőségek közül a csillogó,
fényes kelme számított előkelőnek,
ez részben ma is így van.
A hatalomhoz mindig meghatározott színek is tartoztak,
legtöbbször a vörös/bíbor és
fehér. Nagy térbeli és időbeli
távolságokban voltak más színek
is: kék, fekete és aranysárga.
| A
hatalom színei |
 |
 |
Napoleon
császárrá koronázása
(Ingres festménye, 1806) |
A
Bourbonok címere |
Kép
forrás:
1. -
2. http://en.wikipedia.org/wiki/National_emblem_of_France |
Korona
A korona –minden korban a lényegbeli és legszentebb
hatalmi jelkép,– Egyiptomban színkódot
kapott, mely az ismert legősibb hatalmi színszimbólum.
A dinasztikus kor előtt Felső-Egyiptom uralkodója
–aki pap és király is volt– fehér
koronát (hedzset) viselt, mely valószínűleg
ezüstből készült. Alsó-Egyiptomban
(az ország északi részén, a Nílus
alsó folyásánál) pedig vöröset
(desret), ami réz, vagy festett anyaggal (textillel,
bőrrel) bevont lehetett. A birodalom egyesítése
után (i.e. 3000 körül) a két koronát
is egyesítették (psent). A fehér korona
a pap (az „istenkirály”) jele, a vörös
pedig a földi hatalomé. A fáraónak
volt egy kék koronája is (heperes), melynek funkciója
nem pontosan ismert, talán háború idején
vagy ünnepeken hordta. Anyaga és színezésének
technológiája is bizonytalan: lehetett kék
pigmenttel kezelt bőr, vagy kék (üveg, fajansz,
drágakő) szemcséket varrtak rá. Az
ásatások során egyik koronatípus
sem került elő. (Kákosy
1979:222)
| Óegyiptomi
koronák |
 |
Felső-Egyiptom
(hedzset) |
Alsó-Egyiptom
(desret) |
Kettős
korona
(psent) |
Kék
korona
(heperes) |
Kép
forrás:
http://imgarcade.com/1/ancient-egyptian-crowns/ |
Vörös
A hatalomhoz a legszorosabban kapcsolódó szín
sok ezer éven át a vörös volt.
Nemcsak a tiszta piros, hanem ennek árnyalatai: a mélyvörös karmazsin és a lilásvörös bíbor számítottak a legmegbecsültebb színeknek
mind Európában, mind Ázsia egyes részein.
A textilanyagok értékét és szépségét
emelte a beleszőtt vékony arany- vagy ezüstszál.
Ilyen anyag a brokát, melynek dekorativitását
részben a textil anyagától eltérő
fém csillogása, részben a ruhaanyag súlya
adja, ami az öltözetet szinte szoborszerűvé
teszi.
| Uralkodók
vörösben, bíborban és aranyban |
 |
 |
VIII.Henrik angol király
(ifj.H.Holbein festménye, 1537)
|
V.Ferdinánd osztrák császár
(19.sz.) |
Jó minőségű (tartós és
élénk színű) vörös textilfestéket
többféle módon lehet előállítani,
állati és növényi alapanyagok felhasználásával.
A drága vörös kelmefajtáknak külön
nevei vannak: bíbor, skarlát, karmazsin.
Bíbor
A lilásvörös bíbor évezredeken
át a legfelsőbb hatalom jelképe volt a Földközi
tenger partvidékén, majd Európa más
régióiban is. Mint sok más ókori
divatjelenségnek, a bíborfestésnek is valószínűleg Perzsia volt a szülőhelye,
onnan Föníciába került a technológia,
Tyros (vagy Türosz, ma Libanonban Tir) városából
származott a legértékesebb bíborszövet.
A „bíbor” kezdetben inkább a színezési
technológiát jelentette: csigafajtától
és a festési eljárástól függően
különböző színű bíborokat
készítettek, a kék és vörös
között többféle árnyalat lehetett.
(Finlay 2004:351; Szelényi 2012:163;
Bradley 2009:189; Tyrian purple)
Legkedveltebb a lilásvörös árnyalat
lett, bíbor szavunk* ma ezt jelenti.
* A bíborra számos
régi nevünk volt, egyebek között: szederjes,
királyszín, violaszín, purpián stb.
Az antik Rómában a császár hordott
bíborszín ruhát, a nemesek legfeljebb bíbor
szalagot vagy egy szegélyt viselhettek a tógájukon,
melynek szélessége jelezte a társadalmi
rangot. A háborúból győztesen hazatérő
császár arannyal hímzett bíbor tógát
(toga picta) viselt a diadalmenetben. A Vesta-szűzek
fehér fátylát is bíborszegély
díszítette. Alacsonyabb néprétegek
nem hordhattak bíbort, ezért büntetés
járt volna. Viszont, ha a császár érdekelve
volt a bíborkereskedelemben, akkor kötelező
volt hordaniuk.
A bíbort, mint a hatalom színjelképét
Rómától örökölte a keresztény egyház.
A Bizánci birodalomban szintén a császári
hatalomhoz tartozott: a „Bíborbanszületett”
a legmagasabb rangot és a császári apától
való származást jelentette. A hatalom egyik
színjelképeként a katolikus egyházban
máig fennmaradt. (Boulnois 1972:31)
Az európai kultúrkörben a bíbor évezredeken
át a legfelső hatalom jelképe, és
így a férfiak színe volt. Szimbolikus jelentése
kettős, mert a mártíromságra is utal,
hiszen Krisztus bíborpalástot
kap keresztre feszítése előtt.
| Bíbor
koronázási palást |
 |
A magyar koronázási palást (1031.),
arany- és selyemhímzéssel díszített
bíborszövet |
Kép
forrás:
http://mek.oszk.hu/00900/00941/html/doc/c100808.htm |
| Késő
ókori bíborszövetek |
 |
| Bizánci bíborszövet |
Szír
bíborszövet, aranyszálakkal átszőve |
A bizánci kultúrkörben az arany, a bíbor és a kék volt a legfontosabb
színszimbólum, az előkelőségek
színe. Nemcsak az ikonokon, textileken, mozaikokon láthatjuk
számos példáját, hanem a könyvművészetben (bíbor pergamen) és az építészeti
burkolatokon is. A bizánci és az itáliai
(ravennai, velencei) mozaikokon bíborszínű
öltözéket csak Krisztus vagy az istencsászár visel. Az antikvitás
lehanyatlása és Bizánc eleste (1453. május
29.) után a bíborkészítés
ismerete szinte feledésbe merült, később
vörös és kék festék keverésével
próbálták meg előállítani
a színt.
| Bizánci
bíbor – császári palást |
 |
 |
Justinianus bizánci császár,
ravennai mozaik, (i.u. 6.sz.) |
I.Simeon
bolgár cár, néhány évtizeddel
Szt.István előtt élt (20.századi
festmény) |
Kép
forrás:
1. -
2. http://www.mactel.com.au/news-56356-in_ohrid_marked_1000_years_
since_the_death_of_king_samoil_-en |
A középkori Európában olykor a városi
előljárók is hordtak bíbor vagy skarlátvörös
köpenyt, a korabeli ábrázolásokon
a bíró mint bíborszín ruhát
viselő öregember jelenik meg.
(Bódiné 2011:94)
Karmazsin és skarlát
Az ókorban és középkorban a legszebb
élénkpiros színezéket a kermeszből
(bíbortetűből) nyerték, a színezési
technológia a pompakedvelő Perzsiából
származott. Két néven találkozunk
vele: karmazsin és skarlát.
Eleinte csak a karmazsin jelentett vöröset,
ezt olykor össze is tévesztették a bíborral,
mert mindkettő hatalomszín. A karmazsin kelme- és
bőrszínezék évszázadokon át
igen drága volt, ritkasága, bonyolult előállítási
módja és szép mélyvörös
színe miatt. A karmazsin név szanszkrit eredetű,
a kermesz rovar neve (qirmizi, krimdzsa, kirmidja, krmi),
arab közvetítéssel terjedt el Európában,
néhány keleti nyelvben a vörös színnév őse. (Finlay
2004:150; Scarlet (color))
| Karmazsin
és skarlát |
 |
 |
Lorenzo, a firenzei bankár- és mecénás
család, a Mediciek nagyhatalmú tagja karmazsinban
(Bronzino képe, 16.sz.)
|
Trevisani
dózse aranybrokát
velencei skarlát öltözetben
(Tiziano festménye, 16.sz.) |
A skarlát viszont lehetett bármilyen színű,
kék, zöld, sárga sőt fekete is, a lényeg,
hogy élénk színű volt, a fekete esetében
nagyon sötét – ugyanis ezt volt nehéz
előállítani, és emiatt volt olyan
drága. A „saqerlat” perzsa szó,
eredetileg a különleges minőségű
és élénk színű szövetet
jelentette, még a középkori Európában
is. (Finlay 2004:139)
Századokon át igen drága volt és
csak a legjobb minőségű kelméket festették
így, melyek amúgy is drágák voltak,
de festés után még 50-100%-kal növekedett
az áruk.
(Mojzsis 1988:321; Spufford 2007:246;
Greenfield 2005)
Különleges minőséget képviselt
a Velencében készített, gyakran arannyal
átszőtt skarlátszövet. A skarlát
és az élénkvörös öltözet
csak a hatalom felső régióiban és
a legvagyonosabbak körében volt szokás, ill.
megengedett, merthogy ruharendeletekkel tiltották a polgárságnak.
(Finlay 2004:364)
| Karmazsin |
 |
| Arannyal átszőtt, késő középkori
karmazsin kelmék |
Kép
forrás:
http://www.cdmt.es/ |
Az utóbbi pár száz évben a skarlát
és a karmazsin szinonimává vált,
mindkettő a szép, vörös és drága
kelme neve.
Kék
A kék színt más technológiákkal,
más anyagokon már 3000 évvel korábban
elő tudták állítani: a kék
üveg, kerámiamáz, zománc, művészpigment
már Egyiptomban ismert volt, ezekhez ásványi
eredetű anyagokat (azuritot, lapis lazulit, kobaltot, réz-tartalmú
ásványokat) használtak.
(Delamare 2009:32)
A kelmét azonban sokáig nem sikerült szép,
élénk kékre festeni, ehhez ugyanis szerves
(állati vagy növényi eredetű) színezék
szükséges. Indigótartalmú drága
színezéket Észak-Afrikából
és Ázsiából (India) importáltak
Európába, de termesztették is az indigótartalmú
festőcsüllenget (Isatis tinctoria).
Valóságos „divat- és színforradalomnak”
számított, amikor a 10.század végén
Nyugat-Európából, elsősorban Francia-országból
kiindulva elterjedt a kék viselet. A fordulatot technológiai
fejlődés előzte meg, mert ebben az időben
a festőcsüllengből hatékonyabban tudták
kinyerni a kék színanyagot, bár nem érte
el az indiai indigó (Indigofera tinctoria) színezőerejét.
Legalább ilyen fontos volt a színezék stabilizálása
a kelmén (pl. timsóval), ezt is az ipar és
kereskedelem fejlődése tette lehetővé.
(Spufford 2007:167; Pastoureau 2001:62).
Megszületett a ragyogó kék kelme, a szín
hamarosan a francia királyok és hercegek színe
lett (királykék), és gyakran arannyal
társították (ld. Bourbon címer).
E két szín együtt nemcsak a hatalom, hanem
a kifinomult elegancia jele mind a mai napig. Különösen
szép kékeket láthatunk a Limbourg fivérek (15.századi németalföldi miniatúra-festők)
híres művében, a Berry herceg hóráskönyvében. (Limbourg
brothers)
| Királykék |
 |
 |
VIII.Lajos
francia király
koronázása (13.század) |
Berry
hercege
(Limbourg fivérek képe, 15.sz.) |
Kép
forrás:
1. http://ca.wikipedia.org/wiki/Blanca_de_Castella_i_d%27Anglaterra
2. http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Fr%C3%A8res_Limbourg_-
_Tr%C3%A8s_Riches_Heures_du_duc_de_Berry_-_mois_de_mai_-
_Google_Art_Project_cropped.jpg |
Megjegyzés a fenti képekhez: a miniatúrák
kék festéke az ásványi eredetű
azurit vagy ultramarin. Nem biztos, hogy a korabeli ruhák
valóban ennyire ragyogó kékek voltak, mert
azokat szerves anyaggal színezték!
Vörös és kék versengése
Európában a vörös és kék,
mint a hatalom két szimbolikus színe a gótika
korában kezdett versengeni egymással. Ez városok
közötti rivalizálást is jelentett: Velence
gazdagságához hozzájárult a skarlátvörös
kelme, Magdeburg a buzérvörösnek, más
német és francia városok (pl. Erfurt, Toulouse)
pedig a kéknek köszönhették felemelkedésüket.
A középkorban külön céhekbe tömörültek
a vöröskelme- ill. a kékkelme-festők,
és az ősibb hagyományokkal bíró
vöröskelme-festők megpróbálták
akadályozni az új divat, a kék terjedését.
Olykor városokon belül is dúlt a harc, erre
érdekes példa: a vöröskelme-festők
a templomi üvegablakok készítőitől
kék ördög-ábrázolást rendeltek,
hogy ezzel ijesszék el a híveket az új
divatszíntől. (Pastoureau
2001:64)
Európában ebben az időszakban indult fejlődésnek
a kereskedelem (Spufford 2007:332),
a városi kultúra és a gazdagodó
polgárság szívesen követte a divatot
– a kék ebben az összefüggésben
is jelkép lehetett, hiszen eltért az arisztokrácia
által preferált vöröstől. A spirituális
emelkedettség, a lovagkor kifinomultsága, a fényűzés
terjedése és a technikai fejlődés
együttesen eredményezte a korábban szinte
megvetett kék szín kedvelését, mely
a mai napig tart, sőt Európának ma fő
színszimbóluma.
Fehér és fekete
A fehér és fekete, mint minden szín, kétpólusú:
utalhat a gazdagságra, hatalomra, de kifejezheti a szegénységet
és védtelenséget is. A jelentés
a kontextustól függ, vagyis milyen tiszta árnyalatban,
milyen anyagon, ki és hol viseli.
Az egyszerű textilek (pl. lenvászon) nyers fehér
színe mindig tört árnyalatú (sárgás,
szürkés), a fehérítéshez természetes
vegyszereket kellett használni. A sokáig csak
Ázsiából beszerezhető hernyóselyem,
a munkaigényes csipke és a hófehér
hermelinprém igen drága volt.
A hatalom szimbolikájához az árnyalatmentes fehér tartozott, ez fejezte ki a fényt,
tisztaságot, az isteni eredetet. Hasonló szerepe
volt az ezüstnek és az aranynak is: az aranyat csak
ma látjuk „sárgának” – évszázadokon
keresztül a tiszta (fehér) fényt, vagyis
a dicsfényt jelentette. (Eco 2010:102)
| Fehér |
 |
 |
Marquis
de Cinq-Mars portréja
(L. Lestang-Parade képe, 17.sz.)
|
J.
Bonaparte nápolyi király
(F. Gérard képe, 1806) |
A fekete is csak nemes anyagokon, sötét és
árnyalatmentes tónusában illő a hatalomhoz.
Először a 15.században, az akkoriban Európa
divatközpontjának számító Burgundiában
lett a hatalom színe. A feketét kevés arannyal
és fehérrel egészítették
ki, mely színek ma is az elegancia csúcsát
jelentik.
(Delamare 2009:148; Broby-Johansen
1969:73)
Flandriából került a színdivat Spanyolországba,
ahol a királyi udvar szigorú és merev etikettje
követelte meg a fekete viseletet, ahogy a 16.században
festett képeken láthatjuk. A fenséges és
komor fekete felelt meg legjobban ennek a szellemiségnek,
és legjelentősebb képviselőjének, II. Fülöpnek. A polgárság
körében majd a protestáns országokban
terjed el a fekete viselet, a 16-17.században.
(Pastoureau 2012:147; Bódiné
2011:94)
| Fekete |
 |
 |
Jó
Fülöp burgundi herceg
(Van Der Weyden képe, 1450.k.) |
II.
Fülöp spanyol király
(S. Anguissola képe, 1564.) |
Sárga
A távoli kultúrák közül említsük
meg Kínát, ahol a sárga, –az arany
és a nap színe–, vált a hatalom jelképévé,
bizonyos árnyalatát (császársárga)
csak az uralkodó és közvetlen hozzátartozói
viselhették. (Boulnois 1972:12) A Han-dinasztia császárai rituális
köntösük színét aszerint választották,
hogy a természet mely eleméhez fohászkodtak:
pl. a Holdhoz imádkozva fehéret, a Naphoz vöröset
vettek fel. (Bódiné
2014:21)
| Sárga |
 |
 |
| Kínai
császári öltözetek (14-15.sz.) |
Kép
forrás:
1. https://www.tumblr.com/search/siglo15dc
2. http://news.xinhuanet.com/english/2007-05/16/content_6107146.htm |
A kínai civilizáció bölcsője
a Sárga folyó völgye, a birodalom
alapítója a Sárga Császár (Huang ti). Egy bizonyos zöldmázas kerámiát
a szeladont szintén csak a császár
használhatott, mert azt tartották, méreg
hatására a zöld máz megváltoztatja
színét. A kék a hivatalnokok ruhájának
színe volt, a piros pedig az életet és
a szerencsét jelképezte, és ma is jelképezi
Kínában.
Magyar főúri viseletek
A magyar elit viseletére vonatkozó egyik legkorábbi feljegyzés Gurdezi keleti szerzőtől származik. Honfoglaló őseinkről írja (1052 körül): „Ruházatjuk színes selyem szövetből készült, fegyverzetük ezüsttel bevont, színt és fényt kedvelők.”
(Mátray 1910:11)
Az újkor elején a magyar főúri férfiviselet
még sokat őrzött a honfoglalás kori
öltözködés jellegzetességeiből,
hatottak rá a bizánci kapcsolatok, majd a megszálló
törökök is. A kortárs európai divathoz
képest a magyaros férfiruha keleti stílusúnak
tűnt: élénk színű volt, katonás
szabású és sok díszítményt
(gombokat, zsinórt, csipkét, paszományt)
varrtak rá. A 17.században még feltűnést
keltett külföldön egzotikus színességével
és szabásával. A csizmák is színesek
voltak, vörös (daliveres) és sárga,
s csak jóval később válik divattá
a fekete. (Tóth 1998:13)
| Magyar
főúri viseletek |
 |
Báthory
István, Nádasdy Ferenc és Csáky
István felesége
Forgách Éva portréi (16 és
17. századi festmények).
A férfiruhák keleties szabásúak
és díszítésűek,
a női a korabeli spanyol divatot követi. |
Kép
forrás:
1. http://en.wikipedia.org/wiki/Stephen_B%C3%A1thory
2. http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Count_Ferenc_N%C3%A1dasdy.jpg
3. http://commons.wikimedia.org/wiki/File:%C3%89va_Forg%C3%A1ch,
_wife_of_Count_Istv%C3%A1n_Cs%C3%A1ky.jpg |
A női öltözködés rugalmasabban követte
az európai divatot. A reneszánsz idején
(Mátyás korában) az olasz, később
–ahogy más európai országokban is– a
spanyol divat terjedt el. A női viselet sajátosan
magyar darabja volt a szűk, fűzött mellény
és a kötény. (Ezek később a népviseletben
is felbukkannak.) A főúri nők, ahogy a férfiak
is, kedvelték az ékszereket, ruhadíszeket
és a színeket: az „elsőszámú”
piros mellett a kék, sárga, zöld, szederjes (bíbor) és meggyszín volt a leggyakoribb. A főúri esküvőkön
a menyasszony akár háromszor is átöltözött,
de a fehér ruha még nem volt általános,
lehetett kék, zöld, piros és más színű,
a sokszínűség még a 19.században
is divatban volt.
(Apor 1987:90; Mojzsis 1988:32; Tompos
2005:72)
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Apor:
Metamorphosis Transylvaniae
Bódiné:
Ruházat és jelképek
Bódiné:
A bíbor méltóság, a sárga
árulás
Boulnois:
A selyemút
Bradley:
Colour an Meaning in Ancient Rome, 189.p.
Broby-Johansen:
Az öltözködés története
Greenfield:
A Perfect Red
Eco (szerk):
A szépség története, 105.p.
Finlay:
Színek
Kákosy:
Ré fiai
Limbourg brothers - Wikipedia
Mojzsis:
Régi magyar öltözködés
Pastoureau:
A fekete
Pastoureau:
Blue - the history of a colour
Ráth-Végh:
Királyok divatjától a divatkirályokig
Scarlet (color) - Wikipedia
Spufford:
Hatalom és haszon
Szelényi:
Színek
Tóth:
Magyaros viselet és nájmódi öltözködés
a kora újkorban
Tyrian purple - Wikipedia
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
