Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.2.4.

Viselet és öltözködés
 
 
Ruha teszi az embert” – tartja a mondás, és arra a „hatalomra” utal, amit a ruha (anyaga, színe, szabása, dísze) mint szimbólum hordoz.

Barthes (1999) szerint a divat –és vele a szín is,– az emberi viszonyok láthatóvá tétele, szabályozásának egyik eszköze. Az emberi test (testfestés, tetoválás, hajviselet), majd mesterséges „kiterjesztése” (ruhaviselet, maszk, ékszer, fejfedő, paróka stb.) jól olvasható üzeneteket hordoz. Az öltözködés és kellékei mind társadalmi produktumok, jelzik a közösségben elfoglalt státuszt, a vagyoni, nemi és életkorbeli különbségeket.

Sebeok
szerint az öltözék egyszerre védelmi és kommunikatív funkciót tölt be. Az ember külső megjelenése (öltözet, haj- és szakállviselet, ékszer, színek stb.) az ókortól kezdve a mai napig képes kifejezni az ember státuszát, a társadalomban betöltött szerepét (hatalom, vagyon, életkor, nem, etnikum, vallás, ideológiai-politikai csoporthoz való tartozás, identitás, foglalkozás), esetleg más társadalmi jellemzőit.
(Klaniczay 1982; Zsolt 2007; Bódiné 2011; Hankó 2007; Tompos 2005:25)

Az öltözet kifejezi a státuszt
Harold dán király Szibériai sámán
Kép forrás:
1. http://www.1st-art-gallery.com/Pierre-Duflos/Harold-King-Of-Denmark.html
2. http://thespiritualwarrior.co.uk/what-is/

Más tárgyakhoz (lakhely, használati tárgyak) képest az öltözködés sokkal rugalmasabban jelzi a státuszt, követi a változásokat, és mindezt szélesebb társadalmi csoportok számára mutatja meg.

Az öltözet az emberi test „kiterjesztése”. A ruha és színe szimbólumhordozó, a vizuális kommunikáció eszköze, kifejezi a társadalmi viszonyrendszert, a ruha és szín „beszél” viselőjéről.


Egy kis divatelmélet

A divat az adott korszellem megnyilvánulása az emberi testen. Az öltözködést ugyan az éghajlat, a gazdasági és technikai fejlettség is befolyásolja, de a szimbolikus vagy jelfunkció legalább olyan mértékben.

Barthes nyomán a szociológiában különbséget tesznek a viselet és az öltözet fogalma között. A viselet egy adott korra jellemző, az általános stílusjegyek és ruhafajták összessége; az öltözet az éppen egyedileg hordott, a kor viseletének megfelelő ruha és annak kiegészítői. (Barthes 1982: 111)

A divat alaptörvényei Simmel (2001) szerint: különbözni és hasonlítani. A divatkövető különbözni akar a többségtől, viszont az általa mintának tekintett csoporthoz hasonlítani kíván. A differenciált társadalmakban általános jelenség, hogy az alsóbb néposztályok a felettük lévők divatját követik, a divat rendszerint a felsőbb társadalmi osztályokból indul és lefelé terjed. Legalábbis az 1960-as évekig így volt, de azóta a fiatal (tizen- és huszonéves) korosztályok lettek a „divatdiktátorok”, pontosabban őket célozzák meg a divat valódi vezérei, és őket követik az idősebbek. (Zsolt 2007:27)


Ruharendeletek
Hosszú időn át (az ókortól egészen az 19.század végéig) ruharendeletekkel szabályozták, hogy melyik társadalmi réteg mikor és mit viselhet. Ezek, a ma már meghökkentő rendeletek erkölcsi, hatalmi, részben gazdasági (piacvédő) megfontolásból írták elő a viselhető ruhadarabok fajtáját, számát, színét, díszítettségét. A magyar történelemben Könyves Kálmán nevéhez fűződik az első ismert rendelet, de még II. József is hozott ruharendeletet.
(Bódiné 2011:87 és 2014:65)

Az előírások olykor egészen kis részletekre is kiterjedtek, a betartásukat ellenőrizték, a „vétkeseket” büntették. A törvénykezés a színek használatára is kiterjedt, pl. skarlátvöröset sokáig csak nemesember hordhatott, valamint a pallosjoggal rendelkező városok bírái. A prostituáltaknak kötelező volt valamilyen sárga ruhadarabot felvenni. Egy német parasztfelkelés egyik követelése az volt, hogy engedjék számukra a vörös szín viselését. Magyarországon, falusi viszonyok között a cifraszűr díszítését korlátozták, sőt büntették azzal az ürüggyel, hogy annyira vonzza a szegényebbeket, hogy törvénytelen úton is igyekeznek azt megszerezni.

A korlátozások valódi oka mindig a hatalom erőfeszítése volt, mellyel meg akarta őrizni a társadalmi osztályok között a viseletben is megnyilvánuló határozott elkülönülést.
(Klaniczay 1982:114; Tompos 2055:25; Bódiné 2011 és 2014:65;
Ernyey 1998:198; Ráth-Végh 1936
)

Ma már ruharendeletek nincsenek (kivéve az egyenruhákat és a hivatásrendek formaruháit), de tiltott színek vannak. Ezt nem a „hatalom” írja elő, hanem a közösség, a kulturális hagyomány. Jeles alkalmakon (ünnepség, esküvő, temetés) a közösség elvárja tagjaitól a szokásoknak megfelelő öltözetet. Esküvőn csak a menyasszony öltözik fehérbe, ez más nőnek nem illik, ők élénk-világos színeket vesznek fel. Temetésen a közeli hozzátartozók feketét viselnek, a többi gyászolónak is sötét vagy semleges színű ruhában illik megjelennie, és súlyos modortalanságnak számítana élénk pirosat vagy sárgát felvenni.


Viselet és szín
A viselet és szín viszonyában két dimenziót kell kiemelni – a vagyoni és a társadalmi nemi különbségeket:
Az elmúlt több ezer év során a színes-díszes, ill. a „jellegtelen színű” és dísztelen viselet határvonala a vagyoni különbségek mentén húzódott. A különleges festés-technológiák és az élénk textilszínezékek igen drágák voltak, sokáig csak a gazdagok engedhették meg maguknak.
A férfiak sokáig legalább olyan színesen-díszesen öltöztek mint a nők, a hatalom csúcsain még színesebben is. Bizonyos színek sokáig és elsősorban a férfiakhoz, mások a nőkhöz „illettek”, ám ezek az idők folyamán felcserélődhettek (ilyen a piros és kék).


* * *

A színkommunikáció szembetűnő módon nyilvánul meg a viseletekben – térbeli, időbeli és társadalmi metszeteit vizsgálva rendkívül sokrétű jelenségeket találunk. A következő alfejezetekben ezeket próbáljuk meg röviden áttekinteni.


2.2.4. Viselet és öltözködés
Császárvörös, királykék – a hatalom színei
Egyenruha
A diszkrimináció színei
Polgárok és közemberek színviselete
A kortárs öltözködés színei
Férfiak, nők és gyerekek színei
A magyar népviselet színei

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Barthes:
A divat mint rendszer

Barthes:
Az öltözkodés története és szociológiája

Bódiné:
Ruházat és jelképek

Bódiné:
A bíbor méltóság, a sárga árulás

Broby-Johansen:
Az öltözködés története

Ernyey:
Tárgyvilágunk 1896-1996

Hankó – Kiszely:
Szokatlan szokások – Testdíszítések és más biológiai és társadalmi furcsaságok, 298.p.

Kalla:
Mezopotámiai öltözködés

Klaniczay – S.Nagy: Divatszociológia I-II.

Klaniczay:
Öltözködés és ideológia a középkorban

Pastoureau:
L‘uomo e il colore

Ráth-Végh:
Királyok divatjától a divatkirályokig

Schuster:
Művészetlélektan, 68.p.

Simmel:
A divat

Spufford:
Hatalom és haszon

Tompos:
A díszmagyar – A magyar díszöltözet története

Zsolt:
Divatszociológia

Viselet és öltözködés
« Dekoratív kozmetika
Császárvörös, királykék –
a hatalom színei »
92.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.