Az ember igen régen felfedezhette, hogy bizonyos anyagok
érintése színes nyomot hagy a bőrén.
A vörös anyagok (vas-oxid, hematitkő, cinnabarit),
melyek minden kontinensen előfordulnak, különösen
korán felkeltették az ember, sőt már
a neandervölgyi ember érdeklődését
is, mert a vérhez hasonló színű nyomot
hagynak. A vérrel való hasonlóság
élménye a nyelvekben is megmaradt: a hematit görög eredetű szó, azt jelenti, olyan
mint a vér, a cinóbert pedig az istenek vérének
tartották a prekolumbiánus Peruban. (Allison)
| A
testfestés kezdetei, 1. |
 |
 |
A
hematitkő
megfesti a bőrt |
Átmenet
a testfestés és a barlangrajz
között, El Castillo-barlang, 40-50.000
éves kéznyom |
Kép
forrás:
1. http://wediscustreff.siteboard.eu/t1103f3321-Mythos-Traumzeit.html
2. http://grupos.unican.es/arte/Ingles/prehist/paleo/k/3.htm |
Az emberi díszítőtevékenység
legősibb tárgya maga az emberi test és arc
lehetett, évezredekkel megelőzve a barlang-festményeket.
(Donald 2001:247)
A testfestés és a barlangrajzok között
átmenetet képeznek azok a kéznyomok, amelyek
úgy készültek, hogy az ember a kőhöz
szorította tenyerét és körbe szórta
festékporral. Ekkor nemcsak kézfeje lett színes,
hanem a kövön ottmaradt kezének negatív
nyoma. Az egyik legrégibb ilyen kéznyom a spanyolországi
El Castillo-barlangban maradt meg, 40-50.000 évesre becsülik,
talán neandervölgyi rokonunk hagyta ránk.
Az Altamira- és Lascaux-színvonalú barlangrajzokhoz,
melyek „csak” kb. 15-20.000 évesek, már
rendkívül fejlett látás és
„kézügyesség” (vagyis az agy, a
szem és a kéz koordinációja)
kellett, míg a testfestéshez elég volt
csak rákenni a bőrre a porszerű vagy nedves
anyagot, ahogy ma is minden kisgyerek megteszi ...
| A testfestés
kezdetei, 2. |
 |
Kép
forrás:
http://www.dumpaday.com/humor-pictures/81-funny-pictures/ |
A testfestésre utaló legkorábbi emlékeket
(különböző színű okkerdarabokat)
a dél-franciaországi Terra Amataban találták,
a régészek 300.000 (!) évesre becsülik
a leletek korát. A lény, aki ezt használhatta
még biztosan nem a Homo sapiens volt.
(Donald 2001:246; Morris 1997:194)
A dél-afrikai Blombos barlangban talált okkerdarab
70-100.000 éves lehet, és minden bizonnyal testfestésre
(is) használták. Ugyanitt átfúrt
kagylókat is találtak, melyeket felfűzve
gyöngysorként használhattak. Kutatók
szerint a testfestés és testdíszítés
a szimbolikus gondolkodás jele.
(Blombos Cave)
| A testfestés
kezdetei, 3. |
 |
| A Blombos-okker |
Kép
forrás:
http://www.donsmaps.com/blombos.html |
„Az teszi az embert emberré [az állatoknál
különbbé], hogy meg tudja változtatni
testének színét” – vélik
az amazóniai indiánok. (Boglár
2000:141)
A test vagy egy tárgy színének megváltoztatása
az archaikus ember számára a természetbe
való beavatkozás képességét,
a tárgy és anyag „átalakítását”
jelenthette. Olyan tevékenységek sorába
illeszkedett mint a tűz domesztikálása, az
eszköz-készítés, fazekasság,
fémművesség.
A testfestés „feltalálásához”
bizonnyal hozzájárult a földanyagoknak és
növényeknek a gyógyításban
való felhasználása is. A primitív
ember nedves agyagot, iszapot kenhetett sajgó testrészére,
ami legalább hűsítette, védte, gyorsította
a regenerálódást, színes nyoma pedig
még napokig látszódott. Később
a növények gyógyító erejét
is megtapasztalták, ezek egy részét festőszerként
is alkalmazták.
(Benedek 1987:307)
A pigmentporokat az ókorban, sőt még a középkorban
is használták gyógyszerként, külsőleg
és belsőleg.
(Delamare 2009:23)
A szokás nyomokban ma is fennmaradt, az indiai Holi fesztiválon a színes porok egymásra szórása
egy ősi egészség-varázslás
rítus maradványa lehet. A népi botanikai
ismeretekben nem különül el egy növény
gyógyászati és festési célra
való alkalmazása.
Érdekes, hogy több festő gyógyszerész
is volt, mint id.Lucas Cranach, Rippl Rónai József,
Csontváry Kosztka Tivadar.
Anyagok és színek
A testfestés gyakorlatát és szimbolikáját
meghatározzák az elérhető festékanyagok is, melyek növényi, állati vagy ásványi
eredetűek. Az ősi alapszíneket –a fehéret,
feketét, pirosat és sárgát–
általánosan használták, mert ezek
szinte mindenütt előfordulnak.
A mai Magyarország területén is hosszú
időn át működött festékbánya
a Veszprém megyei Lovas község közelében.
Az élénk színű, mélyvörös
oxid-festékkel cserekereskedelmet is folytattak, kb.
40.000 évvel ezelőtt. (Mészáros
1983:9)
A fehér a mésztartalmú anyagokból
nyerhető, a fekete a koromból. A piros lehet növényekből
(gyökérből, bogyóból) kivont,
állati eredetű (rovarokból), és ásványi
festék (oxid-tartalmú agyag) is. A vörös,
sárga és barna okker minden földrészen
megtalálható, vas-oxidokat tartalmazó agyag.
A kék és zöld szín ritkább,
mert nehezebben előállítható festék,
ehhez fejlettebb technikai ismeretek szükségesek.
A kéket főleg indigótartalmú növényekből,
a zöldet bogyókból, ritka ásványokból,
valamint a réz oxidjaiból lehet nyerni. Az ókori
Egyiptomban zöld szemkontúr festék készült
a réztartalmú malachitból, mely nemcsak
dekoráció volt, hanem az élősködők
ellen is védett. (Lips 1962:51)
A törzsi jel
A testfestés a ruhaviselést megelőző
civilizációs fázis, mindkettő számos
gyakorlatias és szimbolikus elemet tartalmaz. A festés
mintaképéül a környezetben élő
állat, vagyis a mitikus állatős, állat-istenség
szolgálhatott. Az archaikus színkommunikációban
a test- és arcfestés az egyénnek a közösségben
elfoglalt helyét, az adott alkalom (rítus, ünnep)
jelentőségét, az istenséggel vagy
az ősökkel való kapcsolatát fejezi ki.
(Hankó 2007:10; Morris 1997:192)
A festés szolgálhatta vagy kiegészíthette
az állatalakoskodás és a (termékenységi,
mezőgazdasági) varázslás rítusait,
lehetett harci dísz, egészségvédelem,
a szexuális vonzerő fokozása. A rituális
színkommunikáció megnyilvánulása,
ha egy törzs tagjai pl. sötét bundájú
állatra vadásznak, akkor feketére festik
magukat.
Néhány példa:
A namíbiai himba törzs tagjai barnásvörös
agyaggal kenik be egész testüket, még a hajukat
is.
| Afrika,
Namíbia |
 |
| Himba
nő: arcát, testét és haját
is vörös agyaggal festi |
Kép
forrás:
http://www.jenmansafaris.com/tours-and-lodges/great-trans-african
-lodge-safari/ |
A szaharai övezetben, Nigerben élő egyik nomád
népcsoport (különböző neveken ismert:
fulbe, fulani, bororo, wodaabe) tagjai évente összegyűlnek,
és a fiatal férfiak szépségversenyt
tartanak. Az alkalomra dekoratív arcfestéssel,
testdíszítéssel készülnek,
és különleges arcjátékkal fokozzák
az esztétikai hatást, ezt értékelve
választanak közülük párt a törzs
nőtagjai.
(Guérewol)
| Afrika,
Niger |
 |
| Fiatal
wodaabe férfiak testdíszei |
Kép
forrás:
1. https://mathildasanthropologyblog.wordpress.com/2008/07/11/the-
fulani-people-of-the-sahel/
2. https://www.tumblr.com/search/wodaabe%20fulani |
A természeti népek általában kedvelik
a bőrük színével erősen kontrasztos
fehér, vörös és sárga színeket.
Az alábbi két képen látható
(sárga, vörös, fekete) arcfestéshez
ma a kereskedelemben beszerezhető vegyipari termékeket
használják a pápua Huli törzs tagjai.
Természetes eljárással ilyen élénk
színek (pl. a sárga) nem állíthatók
elő, korábban különféle agyagokat
kentek magukra. (Lomas 1998)
| Pápua
Új-Guinea |
 |
| Erős
kontrasztok, élénk színek, harcias
megjelenés – Huli törzs |
Kép
forrás:
http://wikitravel.org/en/Papua_New_Guinea |
Az amazóniai indiánok szerint az a képesség
teszi őket emberré, hogy meg tudják változtatni
testük színét. Saját magyarázatukat,
–azért festik magukat vörösre, mert az
ember belül is vörös,– (Boglár
2000) elfogadhatjuk, mert a színek között
a vörös primátusa jórészt a vérnek
köszönhető. Véleményük egybecseng
az antirasszista jelmondattal: belül minden ember piros/rózsaszín.
| Dél-amerikai
indiánok |
 |
 |
| „Az
ember belül is vörös” |
Kép
forrás:
1. http://www.flickriver.com/photos/oswaldoforte/popular-interesting/
2. https://www.pinterest.com/jorgesalvadorfo/tribes-brazil/ |
A dél-amerikai indiánok piros festéküket
(urucu v. annatto) az orleánfa (Bixa
orellana) terméséből nyerik, amivel nem
csak testüket, de textilt és ételt is színeznek.
A nyugati ipar is felhasználja étel- és
kozmetikai színezékként (E160b).
(Hankó 2007:56; Bixa orellana
(urucu))
| Piros
festék |
 |
| Az
orleánfa termése; magjai; a
feldolgozott festék |
Kép
forrás:
1. http://www.ccbolgroup.com/achiote2E.html
2. ?
3. https://www.tumblr.com/search/indigenous%20peoples%20in%20brazil |
Homlokjelek
A festékfolt a testen, függetlenül attól,
hogy milyen színű, nyilvánvalóan jel,
hiszen az ott nem „természetes”, a színnel
együtt pedig határozott és differenciált
jelentést hordoz. A hinduizmusban a homlokra festett
folt (tilak, bindi) a harmadik szemet jelképezi,
aminek viselésére a kétszer születettek
jogosultak. A tilak kifejezi a kaszthoz való tartozást,
továbbá, hogy a személy melyik isten (Síva,
Visnu) követője. A nők homlokjele a bindi,
a családi státuszra utal, a „női energiák”
kifejezése. A színek: fehér, vörös,
sárga; a festékanyagok: szantálfából
nyert vörös kenőcs, kurkuma-por, szentelt hamu.
(Tilaka)
| Indiai
homlokjelek |
 |
 |
 |
| Tilak:
Visnu-követő homlokjele |
Tilak:
Síva-követő homlokjele |
Bindi:
női homlokjel |
Kép
forrás:
1. https://mypatrika.wordpress.com/
2. http://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Tripundra#/media/
File:Face_of_Parvati_dancer.jpg
3. ? |
A testfestés lehet maradandó, mint a tetoválás,
és lehet kevésbé tartós, néhány
napig vagy óráig fennmaradó, mint a hennafestés.
(Lips 1962:57; Hampshire 2009:40; Hankó
2007:62)
| Tetoválás
és hennafestés |
 |
 |
 |
Tetovált
női arc
(Burma) |
Japán
tetoválás |
Ünnepi
hennafestés |
Kép
forrás:
1. http://go.huanqiu.com/picture/2011-07/1832404_10.html
2. http://tattoo-kid.com/chris-nunez-tattoo-gallery.htm
3. http://mehndipk.com/2011/05/mehndi-designs-2011-to-2012/ |
Harci dísz
A testfestés félelmet keltő harci dekoráció
volt, és gyógyászati célokat is
szolgált. Az indiánok vörös és
sárga agyaggal festették be magukat, valószínűleg
innen ered a rézbőrű ill. vörösbőrű elnevezésük. (Finlay 2004:32)
Az ókori Britannia harcosai a festőcsülleng
(Isatis Tinctoria) leveléből készült
kék festékkel kenték be a testüket,
ami harc közben félelmetes külsőt kölcsönzött
nekik, ugyanakkor bőr-összehúzó hatása
révén csökkentette a sebesülés
okozta vérveszteséget. A kék emberi test
természetellenes és ijesztő látvány,
nem csoda, hogy ellenfeleik visszataszítónak találták
ezt a színt. A rómaiak pictus-nak (festett,
angolul pictish) nevezték őket. (Voigt
2008:5; Lips 1962:56)
| Harci
dísz |
 |
 |
 |
Indián
harcos
George Catlin (1796-1872) amerikai festő képe |
Egy kelta fesztivál
résztvevője |
Pictus
(pictish),
kék harcos |
Kép
forrás:
1. http://www.artcyclopedia.com/artists/catlin_george.html
2. https://www.pinterest.com/pin/270075308875767684/
3. http://www.kelticos.org/forum/viewtopic.php?f=8&t=907 |
Szerepjáték
Végül a gyerekzsúrokon is polgárjogot
nyert az arcfestés. A szerepjáték –a
személyiség időleges megváltoztatása,–
részeként a kicsik legjobban a mesefigura- és
állatarcokat kedvelik magukon, és persze a klasszikus
fehér-fekete-piros bohócarcot.
| Gyerekek
arcfestése |
 |
 |
 |
| A
szerepjáték része |
|
Felhasznált és ajánlott
irodalom:
Allison:
El Cinabrio: la sangre de los dioses
Barlangrajzok – Wikipedia
Benedek:
Tibeti orvoslás és varázslás
Bixa orellana (urucu) - Wikipedia
Blombos Cave - Wikipedia
Boglár:
Pau Brasil
Delamare – Guineau:
Colour. Making and Using Dyes and Pigments
Donald:
Az emberi gondolkodás eredete
Finlay:
Színek
Gazda:
Közösségi tárgykultúra –
művészeti hagyomány
Guérewol - Wikipedia
Hampshire – Stephenson:
Jelek és szimbólumok
Hankó – Kiszely:
Szokatlan szokások. Testdíszítések
és más biológiai és társadalmi
furcsaságok, 44.p.
Katona:
Az agy fejlődésének kultúrtörténete,
69.p.
Lips:
A dolgok eredete
Lomas:
Traditional Huli Society
Mészáros:
A kőkori ember piros festéke
Morris:
Az emberállat
Tilaka - Wikipedia
Voigt:
Bevezetés a szemiotikába
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
