Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.2.3.1.

Testfestés
 
 
Az ember igen régen felfedezhette, hogy bizonyos anyagok érintése színes nyomot hagy a bőrén. A vörös anyagok (vas-oxid, hematitkő, cinnabarit), melyek minden kontinensen előfordulnak, különösen korán felkeltették az ember, sőt már a neandervölgyi ember érdeklődését is, mert a vérhez hasonló színű nyomot hagynak. A vérrel való hasonlóság élménye a nyelvekben is megmaradt: a hematit görög eredetű szó, azt jelenti, olyan mint a vér, a cinóbert pedig az istenek vérének tartották a prekolumbiánus Peruban. (Allison)

A testfestés kezdetei, 1.
A hematitkő
megfesti a bőrt
Átmenet a testfestés és a barlangrajz
között, El Castillo-barlang, 40-50.000
éves kéznyom
Kép forrás:
1. http://wediscustreff.siteboard.eu/t1103f3321-Mythos-Traumzeit.html
2. http://grupos.unican.es/arte/Ingles/prehist/paleo/k/3.htm


Az emberi díszítőtevékenység legősibb tárgya maga az emberi test és arc lehetett, évezredekkel megelőzve a barlang-festményeket. (Donald 2001:247)
A testfestés és a barlangrajzok között átmenetet képeznek azok a kéznyomok, amelyek úgy készültek, hogy az ember a kőhöz szorította tenyerét és körbe szórta festékporral. Ekkor nemcsak kézfeje lett színes, hanem a kövön ottmaradt kezének negatív nyoma. Az egyik legrégibb ilyen kéznyom a spanyolországi El Castillo-barlangban maradt meg, 40-50.000 évesre becsülik, talán neandervölgyi rokonunk hagyta ránk.

Az Altamira- és Lascaux-színvonalú barlangrajzokhoz, melyek „csak” kb. 15-20.000 évesek, már rendkívül fejlett látás és „kézügyesség” (vagyis az agy, a szem és a kéz koordinációja) kellett, míg a testfestéshez elég volt csak rákenni a bőrre a porszerű vagy nedves anyagot, ahogy ma is minden kisgyerek megteszi ...

A testfestés kezdetei, 2.
Kép forrás:
http://www.dumpaday.com/humor-pictures/81-funny-pictures/


A testfestésre utaló legkorábbi emlékeket (különböző színű okkerdarabokat) a dél-franciaországi Terra Amataban találták, a régészek 300.000 (!) évesre becsülik a leletek korát. A lény, aki ezt használhatta még biztosan nem a Homo sapiens volt.
(Donald 2001:246; Morris 1997:194)
A dél-afrikai Blombos barlangban talált okkerdarab 70-100.000 éves lehet, és minden bizonnyal testfestésre (is) használták. Ugyanitt átfúrt kagylókat is találtak, melyeket felfűzve gyöngysorként használhattak. Kutatók szerint a testfestés és testdíszítés a szimbolikus gondolkodás jele.
(Blombos Cave)

A testfestés kezdetei, 3.
A Blombos-okker
Kép forrás:
http://www.donsmaps.com/blombos.html


„Az teszi az embert emberré [az állatoknál különbbé], hogy meg tudja változtatni testének színét” – vélik az amazóniai indiánok. (Boglár 2000:141)
A test vagy egy tárgy színének megváltoztatása az archaikus ember számára a természetbe való beavatkozás képességét, a tárgy és anyag „átalakítását” jelenthette. Olyan tevékenységek sorába illeszkedett mint a tűz domesztikálása, az eszköz-készítés, fazekasság, fémművesség.

A testfestés „feltalálásához” bizonnyal hozzájárult a földanyagoknak és növényeknek a gyógyításban való felhasználása is. A primitív ember nedves agyagot, iszapot kenhetett sajgó testrészére, ami legalább hűsítette, védte, gyorsította a regenerálódást, színes nyoma pedig még napokig látszódott. Később a növények gyógyító erejét is megtapasztalták, ezek egy részét festőszerként is alkalmazták.
(Benedek 1987:307)
A pigmentporokat az ókorban, sőt még a középkorban is használták gyógyszerként, külsőleg és belsőleg.
(Delamare 2009:23)
A szokás nyomokban ma is fennmaradt, az indiai Holi fesztiválon a színes porok egymásra szórása egy ősi egészség-varázslás rítus maradványa lehet. A népi botanikai ismeretekben nem különül el egy növény gyógyászati és festési célra való alkalmazása.

Érdekes, hogy több festő gyógyszerész is volt, mint id.Lucas Cranach, Rippl Rónai József, Csontváry Kosztka Tivadar.



Anyagok és színek
A testfestés gyakorlatát és szimbolikáját meghatározzák az elérhető festékanyagok is, melyek növényi, állati vagy ásványi eredetűek. Az ősi alapszíneket –a fehéret, feketét, pirosat és sárgát– általánosan használták, mert ezek szinte mindenütt előfordulnak.

A mai Magyarország területén is hosszú időn át működött festékbánya a Veszprém megyei Lovas község közelében. Az élénk színű, mélyvörös oxid-festékkel cserekereskedelmet is folytattak, kb. 40.000 évvel ezelőtt. (Mészáros 1983:9)

A fehér a mésztartalmú anyagokból nyerhető, a fekete a koromból. A piros lehet növényekből (gyökérből, bogyóból) kivont, állati eredetű (rovarokból), és ásványi festék (oxid-tartalmú agyag) is. A vörös, sárga és barna okker minden földrészen megtalálható, vas-oxidokat tartalmazó agyag. A kék és zöld szín ritkább, mert nehezebben előállítható festék, ehhez fejlettebb technikai ismeretek szükségesek. A kéket főleg indigótartalmú növényekből, a zöldet bogyókból, ritka ásványokból, valamint a réz oxidjaiból lehet nyerni. Az ókori Egyiptomban zöld szemkontúr festék készült a réztartalmú malachitból, mely nemcsak dekoráció volt, hanem az élősködők ellen is védett. (Lips 1962:51)


A törzsi jel

A testfestés a ruhaviselést megelőző civilizációs fázis, mindkettő számos gyakorlatias és szimbolikus elemet tartalmaz. A festés mintaképéül a környezetben élő állat, vagyis a mitikus állatős, állat-istenség szolgálhatott. Az archaikus színkommunikációban a test- és arcfestés az egyénnek a közösségben elfoglalt helyét, az adott alkalom (rítus, ünnep) jelentőségét, az istenséggel vagy az ősökkel való kapcsolatát fejezi ki. (Hankó 2007:10; Morris 1997:192)
A festés szolgálhatta vagy kiegészíthette az állatalakoskodás és a (termékenységi, mezőgazdasági) varázslás rítusait, lehetett harci dísz, egészségvédelem, a szexuális vonzerő fokozása. A rituális színkommunikáció megnyilvánulása, ha egy törzs tagjai pl. sötét bundájú állatra vadásznak, akkor feketére festik magukat.


Néhány példa:
A namíbiai himba törzs tagjai barnásvörös agyaggal kenik be egész testüket, még a hajukat is.

Afrika, Namíbia
Himba nő: arcát, testét és haját is vörös agyaggal festi
Kép forrás:
http://www.jenmansafaris.com/tours-and-lodges/great-trans-african
-lodge-safari/


A szaharai övezetben, Nigerben élő egyik nomád népcsoport (különböző neveken ismert: fulbe, fulani, bororo, wodaabe) tagjai évente összegyűlnek, és a fiatal férfiak szépségversenyt tartanak. Az alkalomra dekoratív arcfestéssel, testdíszítéssel készülnek, és különleges arcjátékkal fokozzák az esztétikai hatást, ezt értékelve választanak közülük párt a törzs nőtagjai.
(Guérewol)

Afrika, Niger
Fiatal wodaabe férfiak testdíszei
Kép forrás:
1. https://mathildasanthropologyblog.wordpress.com/2008/07/11/the-
fulani-people-of-the-sahel/
2. https://www.tumblr.com/search/wodaabe%20fulani


A természeti népek általában kedvelik a bőrük színével erősen kontrasztos fehér, vörös és sárga színeket. Az alábbi két képen látható (sárga, vörös, fekete) arcfestéshez ma a kereskedelemben beszerezhető vegyipari termékeket használják a pápua Huli törzs tagjai. Természetes eljárással ilyen élénk színek (pl. a sárga) nem állíthatók elő, korábban különféle agyagokat kentek magukra. (Lomas 1998)

Pápua Új-Guinea
Erős kontrasztok, élénk színek, harcias megjelenés – Huli törzs
Kép forrás:
http://wikitravel.org/en/Papua_New_Guinea


Az amazóniai indiánok szerint az a képesség teszi őket emberré, hogy meg tudják változtatni testük színét. Saját magyarázatukat, –azért festik magukat vörösre, mert az ember belül is vörös,– (Boglár 2000) elfogadhatjuk, mert a színek között a vörös primátusa jórészt a vérnek köszönhető. Véleményük egybecseng az antirasszista jelmondattal: belül minden ember piros/rózsaszín.

Dél-amerikai indiánok
„Az ember belül is vörös”
Kép forrás:
1. http://www.flickriver.com/photos/oswaldoforte/popular-interesting/
2. https://www.pinterest.com/jorgesalvadorfo/tribes-brazil/

A dél-amerikai indiánok piros festéküket (urucu v. annatto) az orleánfa (Bixa orellana) terméséből nyerik, amivel nem csak testüket, de textilt és ételt is színeznek. A nyugati ipar is felhasználja étel- és kozmetikai színezékként (E160b).
(Hankó 2007:56; Bixa orellana (urucu))

Piros festék
Az orleánfa termése;  magjai;  a feldolgozott festék
Kép forrás:
1. http://www.ccbolgroup.com/achiote2E.html
2. ?
3. https://www.tumblr.com/search/indigenous%20peoples%20in%20brazil



Homlokjelek

A festékfolt a testen, függetlenül attól, hogy milyen színű, nyilvánvalóan jel, hiszen az ott nem „természetes”, a színnel együtt pedig határozott és differenciált jelentést hordoz. A hinduizmusban a homlokra festett folt (tilak, bindi) a harmadik szemet jelképezi, aminek viselésére a kétszer születettek jogosultak. A tilak kifejezi a kaszthoz való tartozást, továbbá, hogy a személy melyik isten (Síva, Visnu) követője. A nők homlokjele a bindi, a családi státuszra utal, a „női energiák” kifejezése. A színek: fehér, vörös, sárga; a festékanyagok: szantálfából nyert vörös kenőcs, kurkuma-por, szentelt hamu. (Tilaka)

Indiai homlokjelek
Tilak: Visnu-követő homlokjele Tilak: Síva-követő homlokjele Bindi: női homlokjel
Kép forrás:
1. https://mypatrika.wordpress.com/
2. http://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Tripundra#/media/
File:Face_of_Parvati_dancer.jpg
3. ?


A testfestés lehet maradandó, mint a tetoválás, és lehet kevésbé tartós, néhány napig vagy óráig fennmaradó, mint a hennafestés. (Lips 1962:57; Hampshire 2009:40; Hankó 2007:62)

Tetoválás és hennafestés
Tetovált női arc
(Burma)
Japán tetoválás Ünnepi hennafestés
Kép forrás:
1. http://go.huanqiu.com/picture/2011-07/1832404_10.html
2. http://tattoo-kid.com/chris-nunez-tattoo-gallery.htm
3. http://mehndipk.com/2011/05/mehndi-designs-2011-to-2012/



Harci dísz

A testfestés félelmet keltő harci dekoráció volt, és gyógyászati célokat is szolgált. Az indiánok vörös és sárga agyaggal festették be magukat, valószínűleg innen ered a rézbőrű ill. vörösbőrű elnevezésük. (Finlay 2004:32)

Az ókori Britannia harcosai a festőcsülleng (Isatis Tinctoria) leveléből készült kék festékkel kenték be a testüket, ami harc közben félelmetes külsőt kölcsönzött nekik, ugyanakkor bőr-összehúzó hatása révén csökkentette a sebesülés okozta vérveszteséget. A kék emberi test természetellenes és ijesztő látvány, nem csoda, hogy ellenfeleik visszataszítónak találták ezt a színt. A rómaiak pictus-nak (festett, angolul pictish) nevezték őket. (Voigt 2008:5; Lips 1962:56)

Harci dísz
Indián harcos
George Catlin (1796-1872) amerikai festô képe
Egy kelta fesztivál
résztvevője
Pictus (pictish),
kék harcos
Kép forrás:
1. http://www.artcyclopedia.com/artists/catlin_george.html
2. https://www.pinterest.com/pin/270075308875767684/
3. http://www.kelticos.org/forum/viewtopic.php?f=8&t=907



Szerepjáték

Végül a gyerekzsúrokon is polgárjogot nyert az arcfestés. A szerepjáték –a személyiség időleges megváltoztatása,– részeként a kicsik legjobban a mesefigura- és állatarcokat kedvelik magukon, és persze a klasszikus fehér-fekete-piros bohócarcot.

Gyerekek arcfestése
A szerepjáték része

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Allison:
El Cinabrio: la sangre de los dioses

Barlangrajzok – Wikipedia

Benedek:
Tibeti orvoslás és varázslás

Bixa orellana (urucu) - Wikipedia

Blombos Cave - Wikipedia

Boglár:
Pau Brasil

Delamare – Guineau:
Colour. Making and Using Dyes and Pigments

Donald:
Az emberi gondolkodás eredete


Finlay:
Színek

Gazda:
Közösségi tárgykultúra – művészeti hagyomány

Guérewol - Wikipedia

Hampshire – Stephenson:
Jelek és szimbólumok

Hankó – Kiszely:
Szokatlan szokások. Testdíszítések és más biológiai és társadalmi furcsaságok, 44.p.

Katona:
Az agy fejlődésének kultúrtörténete, 69.p.

Lips:
A dolgok eredete

Lomas:
Traditional Huli Society

Mészáros:
A kőkori ember piros festéke

Morris:
Az emberállat

Tilaka - Wikipedia

Voigt:
Bevezetés a szemiotikába

Testfestés
« Az emberi test
Maszk »
88.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.