Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.2.3.

Az emberi test
 
 
A nem-verbális és nem-szándékolt kommunikáció körébe számos színnel kapcsolatos vegetatív jelenség tartozik: az elsápadás, elpirulás vagy a dühtől „pulykavörös” arc a lelkiállapot –akaratunktól független– színbeli kivetülése. Az egészséges fiatal arca rózsás, az idős betegé viaszfehér. Számos betegségnek határozott színjele van: a bőr szederjessége (lilás elszíneződése) a fagyás, mérgezés, ütés tünete, a sárgaság a májbetegségé, és a sárgaláz is a bőr besárgulásával jár. Az erős arcpír a lázas állapot és más betegségek jele, a skarlát tünetei a vörös foltok a testen. A vizelet és széklet színe árulkodhat betegségekről, de az elfogyasztott élelmiszer fajtájáról is.
(Gage 2006:128)
A szemiotika tudományának egyik előfutára a betegségek tüneteinek felismerése volt, melyekben fontos indikátor a szín. (Voigt 2008:37)


Testszínek

Az ember és számos élőlény (emlősök, madarak) testszíneit a bőrben, szőrzetben, tollazatban lévő sötétbarna melanin határozza meg. A melanin véd az erős UV sugárzás ellen, és az ember bőrének, hajának és szemének színét adja, amit összefoglalva színkomplexiónak neveznek. A melanin hiánya az albinizmus: fehér bőr, szőke haj és világos (gyakran piros) szem jár vele. (Eckstut 2013:200; Skin Color Adaptation)

Emberi bőrszínek
Kép forrás:
http://gratefulforgrace.com/2011/11/wanna-help-someone-adopt/


Normális esetben a melanin mennyisége genetikai okoktól függ, továbbá a földrajzi környezettől (az egyenlítő közelében az őslakosság egészen sötét bőrű), életkortól (gyerekkorban kevés, felnőttkorban több, majd öregkorban csökken), és a nemtől is. A férfiak bőre –egy rasszon és népcsoporton belül is– valamivel több melanint tartalmaz, ezért általában sötétebb mint a nőké. Ez a megfigyelés magyarázza, hogy a történelmi korok művészetében a nőket mindig világosabb bőrszínnel ábrázolták.

Férfi és női testszínek
Házaspárok óegyiptomi ábrázolásokon
Vénusz és Mars,
pompeji falfestmény, i.u. 1.sz.
Ádám és Éva
id.L.Cranach képe (15-16.sz.)

Az arc- és test bőrének színét, egészen a 20.századig, igyekeztek fehéríteni, mert a világos bőr a magasabb társadalmi helyzet jele volt, azoké, akik nem kényszerültek a szabadban, nehéz fizikai munkát végezni. A 20.század első harmadától kezdve éppen ellenkezőleg: a jómódú és ráérő emberek a tengerparton szerzett barnasággal jelzik kivételezett státuszukat.


Démonikus testszínek
Egyes színek éles ellentétben vannak az élő emberi test színével. A feketére festett bőr (legalábbis Európában) alvilági-ördögi, vagyis ijesztő képzeteket kelt. A sötét bőrű rasszoknál éppen ellenkezőleg: ott a fehérre festett test számít démoninak. (Lips 1962:51)
A „démonikus fehér” ismert Európában is, a hazajáró lélek, a „szellem” fehér lepelbe burkolt. A magyar népszokásokban elterjedt volt a Luca-napi fehér leples alakoskodás.

Démonikus arcszínek
Afrikában a fehérre festett arc démonikusnak számít
(etióp és kongói arcok)
Kép forrás:
1. http://beudjull.e-monsite.com/pages/le-coin-des-femmes/photos-citations-
maquillage-d-afrique.html
2. http://infovilag.hu/hir-16939-torday-emil-afrika-kutato-nyomaban.html


A középkor folyamán az ördögöt rendszerint fekete, vörös, kék és zöld színnel ábrázolták. A „kék ördög” máig megmaradt a karneválokon (Trinidad-Tobago), az egyik fő látványosság a kékre festett, szarvakkal ellátott félelmetes figura. A populáris kultúrában a zombi (élő halott) teste zöld színű. A Távol-Keleten a démonok rendszerint kékek és zöldek, de előfordul a vörös is.

Kék és zöld test
Kék ördög a trinidadi karneválon Zombi
Kép forrás:
1. ?
2. http://www.democraticunderground.com/ 10021671059



Halál, temetés és gyász

A halállal kapcsolatos színhasználat:
a halál okozta színelváltozások a testen
a halott öltöztetése
a temetési szertartás kellékei
a gyászolók öltözete.

A halott teste
A vérkeringés leállása után a halott testszíne először fehér vagy fakósárga, ezért sok kultúrában ezek halál-színek. A sárga a magyar folklórban is gyakran a betegség és a halál jele:
sárga leszek mint a halál”, mondja egyik népdalunk.
(Erdélyi 1961:189)
A további bomlási folyamatokat különböző színek kísérhetik: a holttest zöld, lila végül fekete lesz.

Temetés
A temetési rituálékban ősidők óta használnak színeket. Az élők feladata a halott lelkének átsegítése a túlvilágra, és megakadályozni a gonosz szellemeket, hogy elragadják az úton lévő lelket. Több tízezer éves sírleletek, köztük a neandervölgyi emberé is, azt mutatják, hogy elterjedt szokás volt a halottak testét beszórni vörös anyaggal (vörös okkerrel, cinnabarit-porral, virágszirmokkal) – ebben a túlvilághit jelét látjuk. Az „ősember számára nélkülözhetetlen volt a piros földfesték”, mondják a régészek. (Mészáros 1983:18)

Sok helyen szokás volt a második temetés: egy év múltán a holttestet kiásták és a csontokat utólag szórták be vörös festékporral. A piros, mint a vér színe valamennyi (és nem csak európai) kultúrában az örök élet, az újjászületés színe, de az erőszakos halálé is, továbbá a legerősebb démonűző szín is. (Mészáros 1983:23; Hankó 2007:44 és 611)

A cavilloni asszony
A koponyán jól látszik a rászórt vörösokker és a hajába fűzött kagylódíszek. Franciaországi lelet, kb. 30.000 éves.
Kép forrás:
http://www.sciencesetavenir.fr/archeo-paleo/20110607.OBS4659/yves-
coppens-et-le-secret-des-deux-cranes.html

A későbbi kultúrákban a szertartás része a holttest mosdatása és felöltöztetése, ill. díszítése. Az ógörögök piros lepellel fedték le a holttestet, ezzel „áldozattá avatták”, hitük szerint ezzel az aktussal megkönnyítették a lélek útját a másvilágra.

A halott öltözete és testdíszei megfelelnek az életében betöltött státusznak. A gazdagok természetesen díszesebb ruhában feküdtek a koporsóban is, de minden társadalmi réteg a legjobb ruháját adta a halottra. A magyar paraszti kultúrában a halott ruhája és annak színe kor- és állapotjelző volt. A 12 éves kora előtt meghalt gyermeket fehérbe, világoskékbe öltöztették, ezek az ártatlanság színei. Fiatalok temetésénél előfordult a zöld és piros, mindkettő az ifjúság színjelképe, valamint a fehér is. A még meg nem házasodott fiatal halottakat rendszerint színes-díszes ruhában temették, amit az esküvőjükön kellett volna viselniük. Az erőszakos halált jelezte a vörös (pl. Erdélyben). Idős halottakat régebben fehérbe, később feketébe öltöztettek.

A temetési szertartás kellékeinek színei (gyászlepel, koporsó, templomi díszek) általában megfeleltek a halott (még életében betöltött) státuszának. A katolikus liturgiában fekete és lila a gyászszín.

Gyászolók
Európában a gyászolók öltözetszíne már hosszú ideje és általánosan a fekete, míg Keleten (Kína, iszlám országok) a nyers, festetlen fehér. Az iszlám kultúrákban előfordul a kék gyászszín is.

A fehér és fekete közös tulajdonsága, hogy nem-színes színek. Az élet színes, a halálhoz nem tartoznak színek. A gyászoló a színtelen, dísztelen, gyakran durva tapintású anyagból készült ruhával fejezi ki a veszteség felett érzett fájdalmát, és így kíván „elrejtőzni” a szellemvilág gonosz lakói elől is.

Fehér gyász
Csököly, Somogy megye
Kép forrás:
http://www.zselica.hu/?page=f09.html

A magyar népi kultúrában is sokáig fehér volt a gyász színe. Az 1960-as évek végén Moldován Domokos még rövidfilmet* készíthetett az archaikus viseletről, mely a Somogy megyei Csökölyön maradt fent.

*Három részes filmetűdje: „Halálnak halálával halsz...”, ennek a második része szól a somogyi fehér gyászról.

Gyászszín volt a sárga is, természetesen nem az élénk, hanem a halvány és fakó árnyalat. A sárga gyásznak keleti gyökerei lehetnek, és összefügg azzal is, hogy a holttest szín- változásának kezdetén a bőr fakósárga lesz. A magyar folklórban gyakran előfordul, mint a betegség és a halál előjele. A magyar népviseletekben a félgyász színe a tompa zöld és kék volt, melyet távoli rokon halálakor viseltek, vagy a közeli hozzátartozó halála után még több mint egy évvel.
(Fél 1969:23)

A 17-18.századi Erdélyben feketét, szederjes- és violaszínt (bíbort és lilát) viseltek a gyászolók, de a ruhadarabok közönséges (nem fényes!), sőt olykor durva anyagból készültek. (Apor 1987:113)



Az emberi test díszítése

Az emberi test „jelhordozó”: mint színes médium térben és időben rendkívül változatos megjelenést mutat. Buda Béla ezeket a kommunikációs jeleket kulturális szignálnak nevezte. (Buda 1988:120)

A testfestés művészi kellék is, erre a színházi színhasználatról szóló fejezetben térünk ki. A csoportképző színek, a „törzsi jelek” újra felbukkannak a sportban, a szurkolók kedvenc csapataik színeit festik magukra. A színes testdíszítések különböző válfajait az alábbi fejezetekben foglaljuk össze.


2.2.2. Az emberi test
Testfestés
Maszk
Ékszer
Dekoratív kozmetika

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Apor:
Metamorphosis Transylvaniae

Buda:
A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei

Eckstut – Eckstut:
The Secret Language of Color

Erdélyi:
Adatok a magyar népköltészet színszimbolikájához. I-II-III.

Fél - Hofer - K.Csilléry:
A magyar népművészet

Gage:
Colour in Art

Hankó - Kiszely:
Szokatlan szokások. Testdíszítések és más biológiai és társadalmi furcsaságok

Lips:
A dolgok eredete

Mészáros:
A kőkori ember piros festéke

Skin Color Adaptation

Voigt:
Bevezetés a szemiotikába
Az emberi test
« Az ember és a színes élőlények
Testfestés »
87.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.