Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
2.2.2.1.

Az ember és a színes élőlények
 
 
Az ember számára előnyös fejlemény a különféle állat- és növényfajok színessége, mert a szín számos fontos információt hordoz róluk. A színes állatokban, növényekben gyönyörködünk, az ember tenyészti ill. termeszti azokat, kísérletezik nemesítésükkel, ami gyakran éppen színük módosítását, új színes fajták kialakítását célozza.


Állatok



A lónak szinte minden kultúrában különleges jelentősége és szimbolikus szerepe van. (Hoppál 1997:144) Nemcsak egyike a haszonállatoknak, hanem hatalmi jelkép, harci „eszköz”, a mondák és mesék csodatevő lénye. A sámánizmus szerint a ló lélekvezető, a halottak lelkét kíséri. Fizikai ereje, szépsége és intelligenciája miatt szinte emberi személyiségjegyekkel ruházzuk fel a lovat.

A lónak általában, a fehér lónak pedig különösen gazdag szimbolikája van a magyar kultúrában: a fehér ló fejedelmi-hatalmi jelkép volt, csak a vezért illette. Jeles alkalmakkor fehér lovat áldoztak, a honfoglalás kori monda szerint fehér lóért szereztük országunkat. Vándorló őseink a seregtesteket törzsenként, nemzetségenként más-más színű lovaik szerint csoportosították: a ló színét (mint valami egyenruhát) a színkommunikáció eszközeként használták.
(Hoppál 1997:146; Szőllősy 2013)

Jelentőségére a nevek is rávilágítanak, feljegyzések szerint még 1-2 száz évvel ezelőtt is kb. 300 lószínnevet használtunk, ma alig 1-2 tucatot ismerünk (pej, szögsárga, daruszőrű, fakó, almásderes, legyesszürke stb.)
(Herman 1914; Szerepi; Mátray 1910:13)

Fehér ló
Mitikus lény, Fehérlófia,
Jankovics Marcell rajzfilmje
Hatalmi jelkép
XIV. Lajos király fehér lovon
(R.A. Houasse képe)


A lovagkorban (már a név is sejteti) lovag és lova „szimbiózisban” élt, ezért természetes lehetett, hogy egységes stílusú „ruhában”, páncélban és azonos díszítményekkel jelentek meg a csatában vagy az udvari rendezvényeken. Díszfelvonulások, karneválok és lakodalmak alkalmával a lovak ma is színes takarót, fejdíszt, nyerget és egyéb ékes szerszámot (sallangot) kapnak. A szíjgyártó a bőrből való lószerszámokat színes rátéttel, fonatokkal, csillogó fémdíszekkel cifrázta. A halottaskocsit mindig fekete ló húzza, díszei is mind feketék. (Balassa 1979:400)

Lovag
Ló és lovasa hasonló öltözetben (Simone Martini képe, 1328.)


Díszített és festett ló
A nyugati világban a ló az egyetlen állat, melyet díszítünk. (Indiában az elefántnak van hasonló kitüntetett szimbolikus szerepe, az egyik tavaszi ünnepen befestik, színes mintákkal díszítik az állatot. Indiában a tevét és a tehenet is feldíszítik egyes ünnepeken.)

Díszes állatok
Németország Szicília India
Kép forrás:
1. http://news.bbc.co.uk/2/hi/in_pictures/7996791.stm
2. https://www.pinterest.com/knis444/taormina/
3. https://www.pinterest.com/pin/329959110168863390/

Festett ló
Hennával festett lovak Pakisztánban USA, Idaho
Kép forrás:
1. https://www.flickr.com/photos/tylersharp/3343042513/
2. https://www.pinterest.com/pin/563442603352480245/


Egyes „harcias” ázsiai kultúrákban (perzsa, indiai, török) hennával vörösre festették a vezér fehér lovát, leginkább a ló lábszárát. A vörösre festéssel az állat bátorságát fejezték ki: „a csatában térdig/szügyig gázolt a vérben”. A vörös minden kultúrában igen kedvelt, és a bátorságot, erőt, elszántságot jelző szín. (Cs.Varga 2008:83)

Festett ló – harci paripa
„A csatában szügyig gázolt a vérben”, perzsa és indiai miniatúrák
Kép forrás:
1. http://www.iranreview.org/content/Documents/Persian_Miniature.htm
2. https://simplymarvelous.wordpress.com/page/18/


Apor Péter 1736-ban írt munkájában utal a magyarországi lófestésre és ennek török összefüggéseire: az erdélyi urak lovainak fehér farkát berzsennyel festették vörösre, másutt „festett portai [török] paripát” említ. (Apor 1987:44 és 63)

A „kék ló” rejtélye
Régi (17.századi) magyar leírásokban, hagyatéki leltárakban szerepel: kékszőrű ökör, kék ló kanca. (
Mátray 1910:18; Bartha 1937:19).

Találgatások és viták folytak arról, hogy elődeink vajon miért festették kékre ezeket az állatokat? Biztosra vehető, hogy nem festésről volt szó, mert –ellentétben a vörössel– a kék festék ritka, nehéz stabilizálni a színt, és arról sincs adat, hogy milyen szimbolikus jelentősége lehetett egy kék állatnak. A félreértést a színkategóriák bizonytalansága okozhatja, valószínűleg egy szürke árnyalatot neveztek kéknek. Majd szó lesz arról, hogy a szürke színnév valamennyi nyelvben később jelenik meg mint a kék, és a vitát kiváltó szövegek keletkezésének idejében talán még nem volt általánosan elterjedt a szürke szó. Különben vannak állatok, pl. macskafajták (oroszkék, angolkék, perzsakék), melyek bundája a semleges szürkéhez képest valóban enyhén kékes árnyalatú.



Más emlősállatok

Hermelin
A menyét bundája nyáron vörhenyes, télen hófehér, de farka vége sötét. A fehér hermelinprém évszázadokig a legdrágább szőrme volt, csak uralkodók és főnemesek palástját díszítette, a fekete farokvégek száma a rangot jelezte. A hermelin régi magyar nevei a menyét és hölgy, a honfoglalás kor előtt hermelinprémmel fizettek a menyasszonyért.

Hermelin – hatalmi jelkép
XIV.Lajos francia király hermelinpalástban
H. Rigaud képe (1701)
Hermelinpalást, aranyzsinór
Kép forrás:
1. http://likesuccess.com/182646
2. http://www.treasurenet.com/forums/what/192750-anyone-recognize-
coat-arms.html


Fehér és fekete állatok

A fehér galamb a kereszténységben a Szentlélek szimbóluma, a szekuláris világban pedig a békéé.

Az antikvitás vallásaiban az égben lakó istenek állatai fehérek, Zeusz fehér bika, fehér hattyú képében jelenik meg a földön. Az alvilág isteneihez fekete állatok tartoznak, pl. Hadésznek fekete juhot áldoztak.

Az állatok fekete egyedeit ma is baljóslatúnak tekintjük, és a házi kedvencek között is kevesebb a fekete kutya, macska. A fekete macskát ma is babonás félelem övezi, ő a boszorkány társa, a sötétben látó rejtélyes lény. A fekete bárányt azért sem becsülték sokra, mert gyapját nem érdemes festeni, hiszen színezés közben úgyis sötétebbé válik az anyag.
(Pastoureau 2012:72; Pál 2001)

Az állattenyésztő falvakban a gazdák megjelölték állataikat: nemcsak a marhákra sütöttek tulajdonjegyet (billogot), hanem báránypirosító fűvel (Alkanna tinctoria) a juhokra is foltot festettek, mielőtt a pásztor kivitte a nyájat.


Madarak

Madarak ugyan minden nép természeti környezetében előfordulnak, a tollművészet mégis leginkább a színes madárfajokban gazdag trópusi tájakon (Amerika, Óceánia, Pápua-föld) terjedt el. Mintha a madarak színgazdagsága inspirálná az embert e különös tárgyak létrehozására. Nehéz eldönteni, hogy azok a tollmunkák, amelyeket pl. az Amazonas-menti indiánok magukra öltenek tollruhák-e vagy inkább tollékszerek, de funkciójuk ugyanaz, mint a testfestés-ékszer-ruha jelrendszereké.

Tolldísz és arcfestés
Brazíliai indiánok tolldíszekkel
Kép forrás:
1. http://www.wikiwand.com/en/Tupiniquim_people
2. https://www.pinterest.com

A megválogatott színes tollakból készült díszek rítusokhoz, ünnepekhez kötődnek, kifejezik a közösség tagjainak státuszát. Boglár Lajos szerint az Amazonas-menti indiánok több mint 20 féle színes madár tollaiból válogattak, és mitikus rokonságot is kifejeztek a törzs és a madár között. A japu madár (Psarocolius decumanus) sárga farktollából készült fejdísz napjelkép és a világosság hordozója. Gyakori volt a vörös, zöld, kék, türkiz is, de fekete tollakat csak férfiak viseltek. Színneveik is a madárfajokhoz kapcsolódnak. A színek több árnyalatát kompozícióba rendezve –vagyis tudatosan– használták, ez azt bizonyítja, hogy a természeti népeknek kifinomult a színlátása, ha színneveik száma nem is olyan nagy, mint a technikai civilizációkban élőké.
(Boglár 2000:85)

Rangjelzők a Hawaii szigeteken ősidők óta viselt tollpalástok is. Az egzotikus madarak apró és puha tollaiból színpompás királyi palást, sőt női szoknya is készült. (Feather cloak)
Ilyen palástot viseltek az inka uralkodók is. Fő színeik a sárga, piros, fekete, ritkábban a fehér – Európában szintén ősi alapszínek.

Tollpalást
Hawaii tollruhák festményen ill. fotón
Kép forrás:
1. http://en.wikipedia.org/wiki/Feather_cloak
2. http://fineartamerica.com/featured/royal-hawaiian-feather-cape-detail-
scott-massey.html

A főúri kertek díszállata volt a színpompás páva, a még tarkább papagáj pedig ma is kedvelt hobbiállat.



Virág

A virág, hatalmas fajta-, szín- és formagazdagsága miatt minden kultúrában szimbólumokkal telített és számtalan kommunikációs kódot hordoz. A virágokat gyakorlati célokra (élelem, fűszer, gyógyászat, illatszer, festőszer) is használják, de elsődlegesen a díszítés és áldozat kellékei. A virág az ünneplés, köszöntés, ajándékozás, hódolat, vigasztalás, megemlékezés, gyász kifejezője lehet – az öröm és bánat minden megnyilvánulásának van szimbolikus virága. A virág fajtájának és színének jelentősége van: ma is illik tudni milyen alkalomra milyen fajta és milyen színű virágot kell választani, milyen színű szalaggal átkötve, stb.

Rózsa és liliom
A virág önmagában is kifejezi a férfi-nő kettősséget (porzó és bibe), a liliom és a rózsa pedig ősi virágszimbólum, nőjelkép. A rózsának igen gazdag szimbolikája van, a kereszténységben Krisztus és Szűz Mária jelképe, a világi kultúrában a fiatal nőre, a szépségre és a szerelemre utal. Bár mindkét virág többféle színben terem, szimbólumként a fehér liliom (szüzesség) és a piros rózsa* (szerelem) számos kultúrában elterjedt. (Géczi 2006, 2007, 2008)
» Szerelmi színjelek

*A rózsáról Géczi János írt monográfiát A rózsa és jelképei címmel. Eddig három kötet jelent meg: az antik, a keresztény és a reneszánsz kor rózsaszimbolikája (2006, 2007, 2008).

Liliom és rózsa
Fra Filippo Lippi: Angyali üdvözlet
(15.század)
Arie de Vois: Fiatal nő arcképe
(17.század)


Vallások
A virágfüzér, virágkoszorú istenségek (Krisna, Héra) attribútuma, rítusok és ünnepek tartozéka. Indiában a virág más áldozati tárgyakat szimbolizál, a sokkal drágábbakat helyettesíti. A kert –az ősi Egyiptomtól és Kínától kezdve máig– a virágkultusz „temploma”, jelképe az Édenkertnek, vagyis az ideális természeti környezetnek. (Géczi 2006)

Virágáldozatok hindu istenszobrokon
Nepáli Síva szobor, a virág mellett
színes port is szórtak rá
Krisna virágfüzérrel


Japán
Japánban az ikebana, a virágrendezés művészete a legmagasabb szintre emelte a virágokban rejlő szimbolikus kifejezőerőt. Japán egyik nemzeti jelképe a cseresznyefavirág, hagyományos virágnéző-ünnepük a Szakura. A pár napra rózsaszínbe borult ligetekben japánok milliói sétálnak, őket az élet rövidségére és a halálra emlékeztetik a dús virágú, szépséges fák. (Sakura)

Japán virágkultusz
Ikebana Szakura ünnep - virágzó cseresznyefák
Kép forrás:
1. http://www.top13.net/ikebana_arrangements/
2. http://www.wallpaper-free-download.com/photo/cherry_blossom_
computer_wallpaper.html#.VTxbDvCdeVc


Hollandia
A gazdaságtörténeti könyvek rendszerint megemlítik a Hollandiában 1633-37 között tomboló tulipán-őrületet. A keletről származó tulipánt nagyon kedvelték, és már hosszú ideje nemesítették Hollandiában, de ebben a néhány évben szó szerint vagyonokat ért, olykor egy városi ház árát is! Mind között a legbecsesebb nemesített tulipánfajták a Semper Augustus és a Viceroy különleges formájuknak, mintázatuknak és bíbor színüknek köszönhetően váltak a legkeresettebb, legdrágább fajtákká. (Surányi 1985:312; Tulip mania)

A Viceroy és a Semper Augustus
A legdrágább holland tulipánfajták a 17.században
Kép forrás:
http://vintageprintable.com/botanical/vintage-printable-botanical-3/
vintage-printable-botanical-9/


Magyar népművészet
A virágos reneszánsz stílusa tovább élt a magyar népművészetben, a díszítőfestésben (bútor, kerámia), és mint virágének egy másik művészeti ágban, a népköltészetben. Díszítő és szimbolikus szerepe van az élő- (sőt a mű-) virágnak is, a festményeken a virágábrázolásnak, a tárgyakon a festett vagy faragott virágmotívumnak. (Tombor 1967; Gazda 2008:277)

Virágmotívumok a magyar népművészetben
Virágos reneszánsz, református
templom festett famennyezete
Festett láda
(19.sz., Hódmezővásárhely)
Kép forrás:
1. http://mek.oszk.hu/02700/02790/html/267.html
2. http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1119.html


Hippik
Az 1960-70-es évek hippi-mozgalmában a virág a béke és szerelem jelképe volt, a hippik magukat „virág-gyermekeknek” nevezték. Testüket, tárgyaikat még autóikat is virággal díszítették.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Apor:
Metamorphosis Transylvaniae

Balassa – Ortutay:
Magyar néprajz

Bartha:
Szókincstanulmány a magyar nyelv színelnevezéseiről

Bódiné:
A bíbor méltóság, a sárga árulás

Boglár:
Pau Brazil

Csókos Varga:
Festékeskönyv

Feather cloak – Wikipedia

Gazda:
Közösségi tárgykultúra - művészeti hagyomány

Géczi:
A rózsa és jelképei

Herman:
A magyar pásztorok nyelvkincse

Hoppál – Jankovics – Nagy – Szemadám:
Jelképtár

Mátray:
A magyar színelnevezésekről

Pál – Újvári:
Szimbólumtár

Pastoureau:
A fekete

Sakura - Wikipedia

Surányi:
Kerti növények regénye

Szerepi:
A ló szine

Szőllősy:
A lovak színe

Tombor:
Régi festett asztalosmunkák a XV-XIX. században

Tulipan mania - Wikipedia

Az ember és a színes élőlények
« Biológiai színkommunikáció
Az emberi test »
86.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.