A valóságos látvány mindig „egyedi”:
nemcsak a szemlélő nézőpontjától
függ, hanem az anyagok jellegétől, a tapintási
érzetektől, a megvilágítás
intenzitásától, minőségétől,
irányától, ezek változásaitól
és még pár dologtól – vagyis
a teljes, 3D fizikai környezettől. A 2D képen
mindebből sokkal kevesebb jön át, mert ez mindig
csak egy kimerevített pillanata az időnek, és
egyetlen nézőpont a számtalan sok közül.
A fotón vagy képernyőn reprodukált
szín majdnem „steril”, sohasem azonos a valóságos
tárgy vizuális hatásával. Nem is
teljesen megbízható, a 2D színminták
csak korlátozottan adják vissza az egyes anyagok
vizuális minőségét vagy a festékfelület
karakterét.
Anyagminőség
Minden anyagnak rá jellemző struktúrája és felületi minősége van, és
e két tulajdonság szorosan összefügg
(pl. egyes kövek tömött szövetű ásványokból
állnak, ezért természetes felületük
durvaszemcsés). Az anyagstruktúra pedig meghatározza
az anyag színhatását, pl. másként
hat ugyanaz a szín matt, fényes vagy hamvas stb. felületeken. Az anyagstruktúra és
felületi minőség 3D tulajdonság, mely
csak korlátozott mértékben érvényesül
a 2D képen, monitoron.
„Az anyag felületi minőségében
benne rejlik az idő – a természet és
az ember munkája.”
A természettudósok és mérnökök
másfajta, sokkal mélyebb tudással rendelkeznek
az anyag tulajdonságairól mint a hétköznapi
ember. A művész- és mesteremberek is többnyire,
de a laikusok mindenképpen, a különféle
–tapintási (taktilis), optikai, akusztikai, hő,
illat– érzetek alapján tájékozódnak
az anyagok világában. Számunkra az érzékszerveink
által közvetített textúra, szín,
hővezetés, fajsúly, keménység-lágyság,
szemcsézettség-simaság, és hasonló
jellemzők elegendőek, hogy felismerjük és
használjuk az anyagokat.
A tapintási tulajdonságoknak rendre vizuális
leképeződései vannak, hiszen a látás
evolúciós gyökere a tapintási érzetben
van. Az anyag taktilis és vizuális karaktere könnyen összekapcsolódik a percepcióban,
az egyik érzet felidézi a másikat: gondoljunk
a homokra, a jégcsapra, a papírra, vagy a bársonyra
...
| Vizuális és taktilis érzetek |
|
 |
 |
 |
| Homok,
jégcsap, papír, bársony: a látvány
felidézi a tapintási érzetet |
Az anyagok és színek kölcsönhatását
akkor tudnánk teljességében feltárni,
ha az anyagminőségeket egzakt módon lehetne
kategorizálni, de ez a tulajdonság olyan sokdimenziós
és olyan sok tényezőn múlik, hogy
nem tudunk minden anyagot elhelyezni egy rendszerben. Annyit
tehetünk, hogy kiemelünk néhány dimenziót,
melyben az anyagok vizuális megjelenése, –legalább
fő vonásaiban,– értékelhető.
Ilyen jellemző az optikai és a taktilis tulajdonság, a struktúra, és itt
térünk ki az anyagokhoz fűződő asszociációkra és szimbólumokra is.
|
Felhasznált
és ajánlott irodalom:
Bálványos – Sánta:
Vizuális megismerés, vizuális kommunikáció
Csavarga:
Belső színtérkép
Fiell:
Design kézikönyv
Földvári:
Építőanyagok rendszerezése színük
szerint
Ihász:
Művészeti technikák könyve
Kepes:
A látás nyelve
Lissák:
A formáról
Meerwein – Rodeck – Mahnke:
Color Communication in Architectural Space, 50.p.
Moholy-Nagy:
Az anyagtól az építészetig
Moholy-Nagy – Sugár:
A festéktől a fényig
Morant:
Az iparművészet története a kezdetektől
napjainkig
Slézia:
Design évkönyv 2008
Solymár (szerk.):
A képzőművészet iskolája
I-II.
Szilvitzky:
A látás élménye
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
