Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
1.3.4.3.

A természetes festékek reneszánsza
 
 
A gyári pigmentek térnyerése, nagy színválasztéka, (viszonylagos) olcsósága és javuló tulajdonságai ellenére idegenkedés is tapasztalható a vegyipari termékekkel szemben, és az utóbbi évtizedekben feléledt a természetes festékek iránti érdeklődés. Műhelyek, közösségek, „mozgalmak” alakultak a természetes festékek újra-felfedezéséért, és itt nem csak a színek-festékek próbálgatásáról van szó. A lassan elvesző, ősi tudást szeretnék megmenteni, ami már csak a kevésbé iparosodott-polgárosodott vidékeken lelhető fel. A népi festésmódok kutatása nemcsak festőnövények és segédanyagok gyűjtését jelenti, hanem receptek és festési műveletek újraélesztését is. Az eljárások, festési műveletek ismerete procedurális tudás (csak a készítés folyamatában adható át), nincs minden leírva, ezért félő, hogy lassan elenyészik. (Natural dye; Kemendi 1989 és 2014)

A dokumentálás azért is nehéz, mert a keleti közösségekben, ahol a festékkészítés és fonalfestés férfiak dolga volt, a receptek és eljárások sok egyéni megoldást tartalmaztak, és mindezt titkosan őrizték. (Milanesi 1995:14).

A keleti szőnyegszövő közösségek a 19.sz. végén átálltak a kényelmesen használható, élénk színű, viszonylag olcsó gyári festékekre. A hagyományos festékkészítő tudás már sok helyen feledésbe merült. A gyűjtők és szőnyegkereskedők azonban nem sokra becsülték a vegyipari színezéket, mert idővel kifakult, és a fonalat is roncsolta. Perzsiában a sah 1890-ben betiltotta a használatukat. Az is előfordult, hogy a falusi közösségeknek újra kellett tanulniuk az ősi festékkészítést, és ebben európai kutatók segítették őket.

Ugyanaz a festőanyag másképp festi meg az állati és a növényi eredetű kelmét (gyapjú, selyem, ill. pamut, len), hiszen a textil és a színezék is természetes-szerves anyag, a kémiai folyamatok pedig meglehetősen bonyolultak lehetnek közöttük. A páclé kémhatása is befolyásolja a színt: savas közegben a vörös, lúgos közegben a kék felé változik.

A természetes szerekkel festett anyag színe nem olyan egyenletes minőségű mint a gyári, és csak kis mennyiséget tudnak belőle előállítani, de a mozgalom motivációja nem a vegyiparral való rivalizálás. A keleti szőnyegeknek éppen értéknövelő tulajdonsága a nem tökéletesen egyenletes szín, az „árnyalatingadozás” (szakszóval: abras), mert jelzi, hogy a fonalfestést és a szövést kézzel végezték.
(Cs. Varga 2008:80; Milanesi 1995:16)

Természetes textilszínezékek
Nyers gyapjú, fonalak és nemezek
Kép forrás:
1. http://www.ecosnippets.com/diy/a-beginners-guide-to-natural-dyeing/
2. http://simmy.typepad.com/echoesofadream/2006/09/you_know_
i_thin.html

A megújuló természettel való harmónia, a festőember és nyersanyaga közötti bensőséges viszony újramegtalálása az egyik cél, ami pár száz éve még általános és mindennapos gyakorlat volt. Művészek és laikusok, hagyományőrző körök, kreatív kedvtelésből és a természetes anyagok iránti elkötelezettségből gyűjtik a növényeket és egyéb nyers- anyagokat, próbálgatják a hagyományos festékrecepteket és valóságos kutatómunkát végeznek. (Cs. Varga 2008)

Természetes színezék
Festett gyapjú: Mihály Eszter Nemez Műhelye
Kép forrás:
http://eszternemez.blogspot.hu/


Etnobotanika
A tradícióikat megtartó népek, közösségek (pl. a tibetiek) jól ismerik a területükön termő növényeket és sokoldalúan használják (élelmiszer, fűszer, gyógyszer, festés stb.) A népi festésmódok és festékkészítés a keleti kultúrákban évszázadokig igen magasszintű volt, a perzsák és törökök voltak a legjobb mesterei, nálunk Erdélyben maradt meg legtovább ez a fajta tudás. A népi növényismeret kutatásával, a hasznos növényekkel, a velük kapcsolatos tudással és műveletekkel az etnobotanika foglakozik.
(Cs. Varga 2008:230; Benedek 1987:307)



Festőnövények

A festőnövények (több tucat van belőlük, csak Magyarországon is) listája még fellelhető és jó pár recept is, de ez nem mindig elegendő. A festés művelete meglehetősen összetett és hosszadalmas eljárás: ismerni kell, hogy melyik növény és annak mely része (virága, levele, szára, termése, gyökere) használható, melyik évszakban, milyen érettségi fokban lehet begyűjteni és hogyan kell előkészíteni, milyen segédanyag (savas, lúgos, egyéb) kell hozzá, milyen arányban kell ezeket együtt alkalmazni, meddig kell főzni, áztatni benne a fonalakat, stb.

Néhány példa a festőnövények listájából, melyek nálunk is megteremnek:
(Györffy 1921; Cs. Varga 2008; Monoriné 1990:27; Kemendi 1989:25)

Sárga, narancssárga:
rekettye (leveles ága, virága); rezeda (leveles szára); kurkuma (gyökere); kutyabenge (virága); cserszömörce (levele, kérge), ez cserzőanyag is; vadalma (levele, kérge); pipitér (virága); parasztsáfrány v. szeklice (virága), ez Egyiptomból származik és helyettesíti a sokkal drágább valódi sáfrányt*; sárga gyopár v. bársonyvirág (virága); festőzsoltina; kutyatej (gyökere) stb.
* valódi sáfrány (Crocus sativus) rendkívül drága, de erős színezőanyag nyerhető belőle, meleg vidékeken (India, Észak-Afrika, Spanyolország) terem.

Vörös/Piros:
sáfrányos szeklice; dália, rózsa (szirma); kökény (termése); festőbuzér (gyökere); sóskaborbolya (termése); ecetszömörce (termése); festőmályva; báránypirosító fű (alkanna); almafa, szilvafa, juharfa; alkörmös; berzseny stb.

– A berzseny, börzsöny (általában a vörösre, vöröses
árnyalatra festő szert jelentette) itt két különböző növényre utalhat: egy egzotikus fafajtából (Caesalpinia) készült porfesték, importból került Magyarországra (Györgyi 1974:9);
a másik az alkörmös vagy festőszőlő, karmazsinbogyó, tintabogyó (Phytolaccaceae) pedig sötétbíbor bogyókat terem. Ezt korábban ételfestéknek is használták, de ma már tilos, mert egyes részei mérgezőek.

Berzseny
Berzsenyfa Alkörmös vagy festőszőlő, karmazsinbogyó, tintabogyó
Kép forrás:
1. http://cameo.mfa.org/wiki/Brazilwood_dye
2. http://www.phytoimages.siu.edu/imgs/Cusman1/r/Phytolaccaceae_ Phytolacca_acinosa_45054.html

– A berzselés a tojásfestés egyik technikája, hasonlít a
batikéhoz: apró növényi levelet, szirmot rögzítenek a tojás felületén, és így teszik a festőlébe. A takart rész fehér marad.
– Az alkörmös nem tévesztendő össze az alkermessel: ez
utóbbi a bíbortetűből nyert, hidegvöröset adó erős festőszer (Kármin), hozzánk külföldről érkezett.
– Az al- előtagú nevek (alkörmös, alkermes, alkanna) arab eredetre utalnak.

Barna:
dió (levél, burok); szurokfű (leveles szára); vöröshagyma (héja); taplógomba; tölgy (kéreg, gubacs*); vadkörtefa, vadalmafa, nyírfa (kéreg) stb.
*gubacs: a gubacsdarazsak által megszúrt tölgyfaleveleken kialakuló gömb, ebben fejlődik a lárva, és sok csersav gyűlik fel benne.

Zöld:
varjútövisbenge (termése); dió (levele); csalán (levele); fagyal (levele); bürök, leánykökörcsin (levele, virága); nyírfa (levele, rügye); bodza, áfonya (levele, zöld termése); almafa stb.

Kék:
festőcsülleng (levele); festőmályva (virága); csillagvirág; cserszömörce; fagyal (termése); bodza (termése) stb.

Lila, bíbor:
áfonya (termése); bodza (kérge); alkörmös (termése); cékla; vöröskáposzta; nyárfa (virága) stb.

Fekete:
tölgyfa (kérge, gubacsa); borostyán (termése); égerfa (kérge, áltoboz); bodza (érett termése) stb.

Fehér színezék nincs, viszont fehérítőt vagy kékítőt használtak, hogy a nyers textilből „kivonják” a sárgás, szürkés árnyalatot.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Benedek:
Tibeti orvoslás és varázslás

Csókos Varga:
Festékeskönyv

Eszter Nemez Műhelye

Festőnövények
(in: Magyar Néprajzi Lexikon)

Györffy:
A hazai festőnövények és a velük való népi festési módok

Györgyi:
A tojáshímzés díszítménykincse

Kemendi:
Festőnövények

Kemendi:
Festés növényekkel

Milanesi:
A szőnyeg

Monoriné:
A varázserejű hímes tojás

Natural dye - Wikipedia

A természetes festékek reneszánsza
« Szerves pigmentek
Festékrendszerek »
61.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.