A legfontosabb információkat itt csak pár
mondatban foglaljuk össze, részletes leírások
bőven találhatók a magyar és idegen
nyelvű szakirodalomban és az interneten.
Festék
Tágabb, köznapi értelemben mindenféle
anyag, ami egy tárgy színét megváltoztatja: fedőfesték, máz, zománc, lakk,
pasztell, lazúr stb.
Szűkebb értelemben: a felületre felvitt, az
alapot (szinte) teljesen elfedő, vékony, pigmentált
réteg. A kötőanyagtól függően
lehet: enyv-, olaj-, akril*-, tempera**-, viasz-,
méz-, gyanta- stb. festék.
*Akril: szintetikus gyanta, száradás
után nem oldódik;
**Tempera: kötőanyaga emulzió, vagyis vizes
és zsíros kötőanyagok keveréke,
ez lehet tej, kazein, tojás stb.
A festék kémiailag (általában) nem,
csak fizikailag kötődik a felülethez:
ragad, tapad, és idővel lekopik.
Ha a festék
nem teljesen fedi az alapot, akkor lazúros festésnek
nevezik.
Festékek |
|
|
Fedőfesték |
Lazúrfesték |
Kép
forrás:
1. http://chromosartsupplies.blogspot.com/2010_06_01_archive.html
2. ? |
Több olyan technika is van, ahol a színezőanyagot
egy üvegszerű anyagban elkeverve ráégetik
a hordozóanyagra, ilyen a mázas kerámia
és a tűzzománc. Ez lényegesen tartósabb
és szebb bevonatot eredményez mint az egyszerű
festék.
A festék többnyire anyagok felületi védelmét
is szolgálja, ezért többféle alkotórészből
áll, melyek között csak egyik a színes
pigment.
Színezék
Vízben oldható színezőanyag, mely
kötőanyagot nem tartalmaz, jellemzően a kelmefestés
kelléke. Az anyagot nem fedi el a színezék,
hanem beleivódik a rostjaiba, a pigment kémiailag
kötődik az anyaghoz. A létrejövő
szín és teltsége függ a textilanyag fehérségétől, a kezelés
időtartamától, a festőoldat sűrűségétől,
az elő- és utókezelés módjától,
anyagától (pácoktól*), ezek vegyi
összetételétől, olykor más
tényezőktől is.
*Pác: a „benne hagy a pácban / csávában”, „cserben hagy” szólások erre utalnak. A cser, pác, csáva festőlevek, melyek annál sötétebbre színeznek mennél tovább van bennük a textilanyag, ráadásul büdösek is.
A pácok segédanyagok (citromsav, ecetsav,
kénsav, lúgkő, szóda, trisó
stb.), melyeket a színezés művelete előtt,
közben vagy után használnak. Ugyanaz a színezék
más színt hozhat létre savas ill. lúgos
közegben. A segédanyagok a kémiai kötést
segítik, gyorsítják és oldhatatlanná
teszik. A hagyományos kelmefestés anyagai növényi
vagy állati eredetűek, vagyis szerves pigmentek.
(Kemendi 2014; Mihalik 1977:25; Dyeing;
Dye)
Fonalak
színezése |
|
|
A
pigment kémiailag kötődik az anyaghoz |
Kép
forrás:
1. ?
2. http://www.tumblr.com/search/cochineal%20dyeing |
Textilszínezékből fejlesztették nemcsak
a tojásfestéket, de az első hajfestéket
(helyesebben: hajszínezéket) is. A különféle
típusú hajfestékek különböző
mértékben ivódnak be a hajszálakba,
a tartós festék 1-2 hónapig is megőrzi
a színt, az ún. hajszínező csak a
következő fejmosásig.
Színezékek |
|
|
A
pigment kémiailag kötődik a hajhoz |
A
húsvéti tojás élénkebb
színű, ha fehér a héja és
a festés után zsiradékkal bekenik.
A festéshez használt ecet segíti
a kémiai kötést. |
Kép
forrás:
1. http://www.short-haircut.com/cool-hair-colors-for-short-hair.html
2. ? |
Folyékony színezékből szilárd
pigmentet is elő lehet állítani pl. ülepítéssel,
szárítással, lakkosítással,
kicsapatással. Ekkor a folyékony színezéket
összekeverik valamilyen fehér porral (krétával,
fémsóval), mely magába szívja a
színezéket és ez száradása
után mint porfesték használható.
(Angolul: festék – paint; színezék
– dye, dyestuff, colorant;
pigment - pigment; pác: mordant )
Néhány színes technikáról
– röviden
Néhány fogalom több összefüggésben
is szerepel, többféle technikát jelent: ilyen
a máz, zománc és a lakk.
Máz
Mázazás: kerámiai
máz, mely lehet agyagmáz, sómáz,
ólommáz, ónmáz. Égetett agyag
felületének vízhatlan, üvegszerű
bevonata, fémsókkal színezhető (pl.
kéket kobalt-oxiddal állítanak elő).
Mázolás: fafelület
védelme az erre a célra fejlesztett festékanyaggal
Máz: a
heraldikában a fémek (arany, ezüst) és
a színek (fekete, vörös, kék, zöld,
bíbor) összefoglaló neve.
Zománc
Zománctechnika: a zománc üvegalapú
porszerű anyag, mely fémre olvasztva (kötőanyag
nélkül is) tartós, fényes bevonatot
képez. Színét különféle
fémsók eredményezik. Ősi díszítőtechnika,
legismertebb Egyiptom, Bizánc, Limoges zománcművészete.
Zománcfesték: lakkban
elkevert pigment, célja a szín mellett az anyag
védelme, a fémtárgyak esztétikus,
magasfényű bevonata.
Lakk
Lakkművészet: a távol-keleti
technika növényi eredetű lakkot használ
tárgyak bevonására, melyet sok (10-100)
rétegben visznek fel a felületre, közben színezik,
faragják, fényesítik.
Lakkfesték: műgyanta alapú
pigmentált festék, mely erős filmet képez,
védi az alapanyagot, pl. a fát, fémet.
Lakkosítás: organikus
eredetű folyékony színezékből
szilárd pigment készítése.
Körömlakk: dekorkozmetikai
termék, egyebek közt nitrocellulózt, pigmentet
tartalmaz.
Lakkművészet |
|
Maki-e,
japán lakkmunkák |
Akvarell és gvas
Az akvarell vízfestést jelent, mert a festéket
vízzel oldják, és a kép könnyed,
áttetsző hatását a bőséges
vízhasználat eredményezi. Az akvarell lazúrozó
festéstechnika, a festőanyag alatt látszódik
a hordozó felület, a papír. A vízfesték
a pigment vizes oldata, melyben a pigmentnek nagyon apró
szeműnek kell lennie.
Szintén vízfesték, de fedő-jellegű
a gvas (gouache [francia]), ezt tubusból használja
a festő, míg az akvarellt kis festéktáblácska
vagy festékgomb vízzel való oldásával.
Az akvarell régóta nagyon népszerű
Angliában, híres mestere volt William Turner (1775-1851).
(Ihász 1998:60; Wehlte 2004:299;
Watercolor)
Akvarell,
lazúrtechnika |
|
A
vízfesték alatt jól látszik
a papír textúrája |
Viaszfestés
Enkausztika: a fehérített
méhviaszba, mint kötőanyagba keverték
a pigmentet. Az ókorban széles körben elterjedt,
leghíresebb példái az egyiptomi Fajjumból
kerültek elő, ahol a romanizált (római
kultúrájú) lakosság halottainak
portréit készítette ezzel a technikával,
az i.u. első századokban. Meglepően tartós,
színálló, és az olajfestéshez
hasonlóan tüzes színhatású
képeket készítettek e technikával.
(Wehlte 2004:387; Fayum mummy portraits)
Enkausztika |
|
Római
kori portré részlete az egyiptomi Fajjumból,
i.u. 200 körül |
Spanyolozás: A 17.századtól
ismert, nálunk a 19.században elterjedt díszítőtechnika.
A fába, szaruanyagba vésett rajzolatot színes
(piros, fekete, kék) spanyolviasszal töltötték
ki. A magyar népművészetben a pásztorfaragások
jellegzetes, gyakori díszítése. (Spanyolozás)
Spanyolozás |
|
Somogyi
pásztorfaragás, tükrös, vörös
és fekete viaszkitöltéssel |
Kép
forrás:
http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/262.html |
Pasztell
Mint művészeti technika átmenet a grafika
és festészet között. A pasztellkréta
anyaga tiszta pigment kevés kötőanyaggal (pl.
olajjal, viasszal) összegyúrva. Puha, bársonyos,
matt foltokból és vonalakból álló
felületet ad. Színe csak szűk határok
között keverhető, legfeljebb dörzsöléssel
lehet összedolgozni a színeket, ezért az
átmeneti árnyalatokat is készen kell venni.
A pasztell egyik leghíresebb mestere Edgar
Degas (1834-1917).
(Ihász 1998:58; Wehlte 2004:289)
Pasztell |
|
Pasztellkréták, a kevert árnyalatokat
is tartalmazza |
Rajzeszközök
Vonalas rajzok készítéséhez használják,
árnyalatokat nem tartalmaz. Lehet gyengébben vagy
erősebben nyomni az alapra, ekkor vékonyabb vagy
vastagabb vonal keletkezik.
Kréta: finom szemcséjű
fehér mészkő.
Rőtli, bólusz, vöröskréta: vörös vas-oxid-tartalmú finom agyagföld.
Biszterkréta: barna kréta,
gyantás fenyőkoromból.
Szén, rajzszén: szerves
anyagok (faág, vessző, állatcsont) levegőtől
elzártan való izzítása révén
állítják elő.
Ceruza: a ceruzabél az őrölt
grafit mellett finom agyagot is tartalmaz, a keveréket
kiégetik. A grafit és az agyag arányától
függ a ceruza keménysége (a több grafit
a keményebb). A színes ceruzában a grafit
helyén pigment van. (Finály
1948)
Rőtli
és szén |
|
|
Vas-oxid
tartalmú vörös
rőtli v. bólusz |
Rajzszén,
növényi ágak
elszenesítése |
Rőtli
és pasztellkép |
|
|
Fehér-
és vöröskréta (rőtli) rajz
F. Primaticcio képe, 16.sz. |
Degas
pasztellképe (19.sz.) |
Tus és tinta
Tus: Ősi kínai találmány.
Nem oldat, nem színezék, nem fedőfesték,
hanem erősen diszpergált (hígított)
pigmentiszap, alapja a fenyőszurokból és
szezámolajból előállított lámpakorom.
Vízálló, és száradás
után nem oldódik. Európában később,
a 11.században kezdték a gubacs*-alapú
tintával való kisérleteket.
*gubacs: a gubacsdarazsak által
megszúrt tölgyfaleveleken kialakuló gömb,
ebben fejlődik a lárva, és sok csersav gyűlik
fel benne.
A tus leggyakrabban fekete (korom alapú), barna (biszter*-tus,
szépia**), ritkábban színes.
*Biszter: sötétbarna lazúros
tinta, diópác, v. gyantás fenyőkorom;
**Szépia/sepia: a tintahal váladékából
készül, vörösesbarna rajztus.
(Miklós 1973:21; Finlay 2004:94;
Finály 1948)
Tinta: szintetikus festék vizes
oldata, száradás után vízzel oldódik.
Színe: kék, fekete, vörös, barna, zöld
stb.
Filctoll: belsejében színes,
szintetikus tintával átitatott préselt,
szőrszerű „bél” van. A festéknyom
lazúros, szubtraktív színkeverésre
alkalmas.
Tusrajz |
|
|
Fekete tus, kínai
kép |
Biszter-tus rajz,
(L. Dubreuil műve, 16.sz.) |
Kép
forrás:
1. https://www.pinterest.com/eduardmoes/nature-drawings/
2. http://cameo.mfa.org/wiki/Bister |
Sokszorosított grafika
»
A színes nyomtatás történeti előzményei
Mozaik- és üvegfestészet
Mozaik: a falfestészet (murália)
egyik ága. Több ezer éves technika: színes,
kisméretű kockákból a helyszínen
összerakva alakul ki a kép a falon vagy padlón.
A mozaikszemek méretétől függően
csak egy bizonyos távolságból nézve
áll össze a kép.
Anyagfajtától függően eltérő
a színezési lehetősége, felületi
karaktere, fénye, és így egész összhatása.
Anyaga lehet: színes agyagszegecs (ősi, mezopotámiai
technika), kőmozaik (válogatott színes kőkockák),
üvegmozaik (fémoxidokkal színezett) és
kerámiamozaik (a kerámia kockák egyik oldalára
színes mázat égetnek).
Az egész ókori világban rendkívül
elterjedt műfaj volt, számos alkotás ma is
jó állapotban látható (Magyarországon
pl. Aquincumban, Balácán, Szombathelyen). Legfontosabb
szerepe Bizánc művészetében volt,
a város manufaktúráiban több ezer
féle színt tudtak előállítani.
(Faludy 1982; Ihász 1998:84; Wehlte
2004:432; Mosaic)
Mozaik-
és üvegkép |
|
|
Mozaikkép,
Ravenna, i.u. 6.sz. |
Üvegablak,
Freiburgi katedrális, 13.sz. |
Üvegfestészet: fiatalabb
műfaj mint a mozaik, Európában a középkorban
terjedt el, és a gótikában élte
fénykorát. A különböző színű,
kisebb-nagyobb, méretre alakított üveglapokat
ólomkeretekbe foglalták és ezeket rögzítették
a vázhoz. Az ólomkeretek erős fekete kontúrja
jellegzetes stílusjegye a gótikus ablakoknak.
Az üveg színezéstechnikái közül
a két legfontosabb:
– a folyékony üvegmasszához keverik
a színezőanyagot,
rendszerint különféle fém-oxidokat,
ez az anyagában színezett üveg;
– a (megszilárdult) átlátszó
üveglap egyik oldalára színes, őrölt
üvegzománcot és üvegport hordanak fel,
majd ráégetik a hordozó anyagra, ezt festett
üvegnek nevezik.
(Itt csak a hagyományos építészeti
üvegekről van szó. A modern építészeti
üvegeket, ill. a dísz- és használati
üveg- tárgyakat még számos más
módon is színezhetik.)
(Mester 2012; Ihász 1998:86; Stained
glass; Üveg).
Verdaccio, sfumato, chiaroscuro
Olasz nyelvből származó képzőművészeti
szakkifejezések, összefüggésben vannak
a színekkel is.
Verdaccio,
sfumato, chiaroscuro |
|
|
|
Verdaccio
Ugolino di Nerio képe
(14.sz.) |
Sfumato
Leonardo képe
(1510 k.) |
Chiaroscuro
G. de La Tour képe
(17.sz.) |
Verdaccio: (verde [zöld] szóból
képzett; ejtsd: verdáccso). Zöldföld
és szürke festékek keveréke, kb. szürkés-világos
olajzöld. A középkorban kialakult, majd évszázadokig
használt technika a freskók, ill. az emberi testszín
alapozásához. (A fenti, bal oldali képen
jól látszik a zöld alapozás az arc
szélein) Később a hollandok zöld helyett
sárga okkert használtak ugyanerre a célra.
Jellemző példáit a sienai trecento* festészetben
találjuk.
*Trecento: jelentése háromszáz,
vagyis az 1300-as évek, a 14.század. A középkori
és a reneszánsz művészet közötti
stílusátmenet Itáliában.
Sfumato: (kb. füstös, fátyolos, ködös,
hajnali pára; ejtsd: szfumáto) finom árnyék,
lágy színátmenet. A világos és
az árnyékos részek között az
átmenet fokozatos, nincsenek kontúrok. Leonardo által kidolgozott és elnevezett festésmód,
az ő képein figyelhetjük meg az emberi testek
árnyékaiban, a tájképek áttetsző
„párás” színeiben. (Leonardo
1973:183)
Chiaroscuro: chiaro–scuro (világos–sötét,
fény–árnyék; ejtsd: kjároszkúro)
festményen, fotón az éles világosság-
különbség, „drámai” fényhatás,
erős fénykontraszt. A kép fő tárgyára
éles fény esik, míg a többi része
mély árnyékban van. Leggyakrabban a barokk
festészetben találkozunk vele, lásd Caravaggio,
Rembrandt képeit. (Cole
1994)
|
Felhasznált
és ajánlott irodalom:
Dye – Wikipedia
Dyeing – Wikipedia
Faludy:
Bizánc festészete és mozaikművészete
Farkas E. (ford.):
Festés, mázolás, tapétázás
Fayum mummy portraits - Wikipedia
Finály:
Tus, tinta, ceruza
Finlay:
Színek
Ihász:
Művészeti technikák könyve
Kemendi:
Festés növényekkel
Leonardo:
A festészetről
Mester:
Az építészeti üvegek iparművészeti
értékei
Mihalik - Szomolányiné:
Kézzel festett textiliák
Miklós:
A sárkány szeme – Bevezetés a kínai
piktúra ikonográfiájába
Mosaic -Wikipedia
Paint - Wikipedia
Solymár (szerk.):
A képzőművészet iskolája
I-II.
Spanyolozás - MEK, OSZK
Stained glass - Wikipedia
Üveg - Wikipedia
Watercolor
Wehlte:
A festészet nyersanyagai és technikái
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|