Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
1.3.4.1.

Néhány alapfogalom
 
 
A legfontosabb információkat itt csak pár mondatban foglaljuk össze, részletes leírások bőven találhatók a magyar és idegen nyelvű szakirodalomban és az interneten.



Festék

Tágabb, köznapi értelemben mindenféle anyag, ami egy tárgy színét megváltoztatja: fedőfesték, máz, zománc, lakk, pasztell, lazúr stb.

Szűkebb értelemben: a felületre felvitt, az alapot (szinte) teljesen elfedő, vékony, pigmentált réteg. A kötőanyagtól függően lehet: enyv-, olaj-, akril*-, tempera**-, viasz-, méz-, gyanta- stb. festék.
*Akril: szintetikus gyanta, száradás után nem oldódik;
**Tempera: kötőanyaga emulzió, vagyis vizes és zsíros kötőanyagok keveréke, ez lehet tej, kazein, tojás stb.

A festék kémiailag (általában) nem, csak fizikailag kötődik a felülethez: ragad, tapad, és idővel lekopik.
Ha a festék nem teljesen fedi az alapot, akkor lazúros festésnek nevezik.

Festékek
Fedőfesték Lazúrfesték
Kép forrás:
1. http://chromosartsupplies.blogspot.com/2010_06_01_archive.html
2. ?


Több olyan technika is van, ahol a színezőanyagot egy üvegszerű anyagban elkeverve ráégetik a hordozóanyagra, ilyen a mázas kerámia és a tűzzománc. Ez lényegesen tartósabb és szebb bevonatot eredményez mint az egyszerű festék.

A festék többnyire anyagok felületi védelmét is szolgálja, ezért többféle alkotórészből áll, melyek között csak egyik a színes pigment.


Színezék

Vízben oldható színezőanyag, mely kötőanyagot nem tartalmaz, jellemzően a kelmefestés kelléke. Az anyagot nem fedi el a színezék, hanem beleivódik a rostjaiba, a pigment kémiailag kötődik az anyaghoz. A létrejövő szín és teltsége függ a textilanyag fehérségétől, a kezelés időtartamától, a festőoldat sűrűségétől, az elő- és utókezelés módjától, anyagától (pácoktól*), ezek vegyi összetételétől, olykor más tényezőkzől is.

*Pác: a „benne hagy a pácban / csávában”, „cserben hagy” szólások erre utalnak. A cser, pác, csáva festőlevek, melyek annál sötétebbre színeznek mennél tovább van bennük a textilanyag, ráadásul büdösek is.

A pácok segédanyagok (citromsav, ecetsav, kénsav, lúgkő, szóda, trisó stb.), melyeket a színezés művelete előtt, közben vagy után használnak. Ugyanaz a színezék más színt hozhat létre savas ill. lúgos közegben. A segédanyagok a kémiai kötést segítik, gyorsítják és oldhatatlanná teszik. A hagyományos kelmefestés anyagai növényi vagy állati eredetűek, vagyis szerves pigmentek. (Kemendi 2014; Mihalik 1977:25; Dyeing; Dye)

Fonalak színezése
A pigment kémiailag kötődik az anyaghoz
Kép forrás:
1. ?
2. http://www.tumblr.com/search/cochineal%20dyeing


Textilszínezékből fejlesztették nemcsak a tojásfestéket, de az első hajfestéket (helyesebben: hajszínezéket) is. A különféle típusú hajfestékek különböző mértékben ivódnak be a hajszálakba, a tartós festék 1-2 hónapig is megőrzi a színt, az ún. hajszínező csak a következő fejmosásig.

Színezékek
A pigment kémiailag kötődik a hajhoz A húsvéti tojás élénkebb színű, ha fehér a héja és a festés után zsiradékkal bekenik. A festéshez használt ecet segíti a kémiai kötést.
Kép forrás:
1. http://www.short-haircut.com/cool-hair-colors-for-short-hair.html
2. ?


Folyékony színezékből szilárd pigmentet is elő lehet állítani pl. ülepítéssel, szárítással, lakkosítással, kicsapatással. Ekkor a folyékony színezéket összekeverik valamilyen fehér porral (krétával, fémsóval), mely magába szívja a színezéket és ez száradása után mint porfesték használható.

(Angolul: festék – paint; színezék – dye, dyestuff, colorant;
pigment - pigment; pác: mordant )



Néhány színes technikáról – röviden

Néhány fogalom több összefüggésben is szerepel, többféle technikát jelent: ilyen a máz, zománc és a lakk.

Máz

Mázazás: kerámiai máz, mely lehet agyagmáz, sómáz, ólommáz, ónmáz. Égetett agyag felületének vízhatlan, üvegszerű bevonata, fémsókkal színezhető (pl. kéket kobalt-oxiddal állítanak elő).
Mázolás: fafelület védelme az erre a célra fejlesztett festékanyaggal
Máz: a heraldikában a fémek (arany, ezüst) és a színek (fekete, vörös, kék, zöld, bíbor) összefoglaló neve.


Zománc

Zománctechnika
: a zománc üvegalapú porszerű anyag, mely fémre olvasztva (kötőanyag nélkül is) tartós, fényes bevonatot képez. Színét különféle fémsók eredményezik. Ősi díszitőtechnika, legismertebb Egyiptom, Bizánc, Limoges zománcművészete.
Zománcfesték: lakkban elkevert pigment, célja a szín mellett az anyag védelme, a fémtárgyak esztétikus, magasfényű bevonata.


Lakk

Lakkművészet: a távol-keleti technika növényi eredetű lakkot használ tárgyak bevonására, melyet sok (10-100) rétegben visznek fel a felületre, közben színezik, faragják, fényesítik.
Lakkfesték: műgyanta alapú pigmentált festék, mely erős filmet képez, védi az alapanyagot, pl. a fát, fémet.
Lakkosítás: organikus eredetű folyékony színezékből szilárd pigment készítése.
Körömlakk: dekorkozmetikai termék, egyebek közt nitrocellulózt, pigmentet tartalmaz.

Lakkművészet
Maki-e, japán lakkmunkák



Akvarell és gvas


Az akvarell vízfestést jelent, mert a festéket vízzel oldják, és a kép könnyed, áttetsző hatását a bőséges vízhasználat eredményezi. Az akvarell lazúrozó festéstechnika, a festőanyag alatt látszódik a hordozó felület, a papír. A vízfesték a pigment vizes oldata, melyben a pigmentnek nagyon apró szeműnek kell lennie.
Szintén vízfesték, de fedő-jellegű a gvas (gouache [francia]), ezt tubusból használja a festő, míg az akvarellt kis festéktáblácska vagy festékgomb vízzel való oldásával. Az akvarell régóta nagyon népszerű Angliában, híres mestere volt William Turner (1775-1851).
(Ihász 1998:60; Wehlte 2004:299; Watercolor)

Akvarell, lazúrtechnika
A vízfesték alatt jól látszik a papír textúrája



Viaszfestés

Enkausztika: a fehérített méhviaszba, mint kötőanyagba keverték a pigmentet. Az ókorban széles körben elterjedt, leghíresebb példái az egyiptomi Fajjumból kerültek elő, ahol a romanizált (római kultúrájú) lakosság halottainak portréit készítette ezzel a technikával, az i.u. első századokban. Meglepően tartós, színálló, és az olajfestéshez hasonlóan tüzes színhatású képeket készítettek e technikával.
(Wehlte 2004:387; Fayum mummy portraits)

Enkausztika
Római kori portré részlete az egyiptomi Fajjumból, i.u. 200 körül

Spanyolozás: A 17.századtól ismert, nálunk a 19.században elterjedt díszítőtechnika. A fába, szaruanyagba vésett rajzolatot színes (piros, fekete, kék) spanyolviasszal töltötték ki. A magyar népművészetben a pásztorfaragások jellegzetes, gyakori díszítése. (Spanyolozás)

Spanyolozás
Somogyi pásztorfaragás, tükrös, vörös és fekete viaszkitöltéssel
Kép forrás:
http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/262.html



Pasztell

Mint művészeti technika átmenet a grafika és festészet között. A pasztellkréta anyaga tiszta pigment kevés kötőanyaggal (pl. olajjal, viasszal) összegyúrva. Puha, bársonyos, matt foltokból és vonalakból álló felületet ad. Színe csak szűk határok között keverhető, legfeljebb dörzsöléssel lehet összedolgozni a színeket, ezért az átmeneti árnyalatokat is készen kell venni. A pasztell egyik leghíresebb mestere Edgar Degas (1834-1917).
(Ihász 1998:58; Wehlte 2004:289)

Pasztell
Pasztellkréták, a kevert árnyalatokat is tartalmazza



Rajzeszközök

Vonalas rajzok készítéséhez használják, árnyalatokat nem tartalmaz. Lehet gyengébben vagy erősebben nyomni az alapra, ekkor vékonyabb vagy vastagabb vonal keletkezik.

Kréta: finom szemcséjű fehér mészkő.
Rőtli, bólusz, vöröskréta: vörös vas-oxid-tartalmú finom agyagföld.
Biszterkréta: barna kréta, gyantás fenyőkoromból.
Szén, rajzszén: szerves anyagok (faág, vessző, állatcsont) levegőtől elzártan való izzítása révén állítják elő.
Ceruza: a ceruzabél az őrölt grafit mellett finom agyagot is tartalmaz, a keveréket kiégetik. A grafit és az agyag arányától függ a ceruza keménysége (a több grafit a keményebb). A színes ceruzában a grafit helyén pigment van. (Finály 1948)

Rőtli és szén
Vas-oxid tartalmú vörös
rőtli v. bólusz
Rajzszén, növényi ágak
elszenesítése

Rőtli és pasztellkép
Fehér- és vöröskréta (rőtli) rajz
F. Primaticcio képe, 16.sz.
Degas pasztellképe (19.sz.)



Tus és tinta

Tus: Ősi kínai találmány. Nem oldat, nem színezék, nem fedőfesték, hanem erősen diszpergált (hígított) pigmentiszap, alapja a fenyőszurokból és szezámolajból előállított lámpakorom. Vízálló, és száradás után nem oldódik. Európában később, a 11.században kezdték a gubacs*-alapú tintával való kisérleteket.
*gubacs: a gubacsdarazsak által megszúrt tölgyfaleveleken kialakuló gömb, ebben fejlődik a lárva, és sok csersav gyűlik fel benne.

A tus leggyakrabban fekete (korom alapú), barna (biszter*-tus, szépia**), ritkábban színes.
*Biszter: sötétbarna lazúros tinta, diópác, v. gyantás fenyőkorom;
**Szépia/sepia: a tintahal váladékából készül, vörösesbarna rajztus.

(Miklós 1973:21; Finlay 2004:94; Finály 1948)
Tinta: szintetikus festék vizes oldata, száradás után vízzel oldódik. Színe: kék, fekete, vörös, barna, zöld stb.
Filctoll: belsejében színes, szintetikus tintával átitatott préselt, szőrszerű „bél” van. A festéknyom lazúros, szubtraktív színkeverésre alkalmas.

Tusrajz
Fekete tus, kínai kép Biszter-tus rajz,
(L. Dubreuil műve, 16.sz.)
Kép forrás:
1. https://www.pinterest.com/eduardmoes/nature-drawings/
2. http://cameo.mfa.org/wiki/Bister


Sokszorosított grafika

» A színes nyomtatás történeti előzményei


Mozaik- és üvegfestészet

Mozaik: a falfestészet (murália) egyik ága. Több ezer éves technika: színes, kisméretű kockákból a helyszínen összerakva alakul ki a kép a falon vagy padlón. A mozaikszemek méretétől függően csak egy bizonyos távolságból nézve áll össze a kép.
Anyagfajtától függően eltérő a színezési lehetősége, felületi karaktere, fénye, és így egész összhatása. Anyaga lehet: színes agyagszegecs (ősi, mezopotámiai technika), kőmozaik (válogatott színes kőkockák), üvegmozaik (fémoxidokkal színezett) és kerámiamozaik (a kerámia kockák egyik oldalára színes mázat égetnek).
Az egész ókori világban rendkívül elterjedt műfaj volt, számos alkotás ma is jó állapotban látható (Magyarországon pl. Aquincumban, Balácán, Szombathelyen). Legfontosabb szerepe Bizánc művészetében volt, a város manufaktúráiban több ezer féle színt tudtak előállítani.
(Faludy 1982; Ihász 1998:84; Wehlte 2004:432; Mosaic)

Mozaik- és üvegkép
Mozaikkép, Ravenna, i.u. 6.sz. Üvegablak, Freiburgi katedrális, 13.sz.


Üvegfestészet: fiatalabb műfaj mint a mozaik, Európában a középkorban terjedt el, és a gótikában élte fénykorát. A különböző színű, kisebb-nagyobb, méretre alakított üveglapokat ólomkeretekbe foglalták és ezeket rögzítették a vázhoz. Az ólomkeretek erős fekete kontúrja jellegzetes stílusjegye a gótikus ablakoknak.
Az üveg színezéstechnikái közül a két legfontosabb:
– a folyékony üvegmasszához keverik a színezőanyagot,
rendszerint különféle fém-oxidokat, ez az anyagában színezett üveg;
– a (megszilárdult) átlátszó üveglap egyik oldalára színes, őrölt üvegzománcot és üvegport hordanak fel, majd ráégetik a hordozó anyagra, ezt festett üvegnek nevezik.
(Itt csak a hagyományos építészeti üvegekről van szó. A modern építészeti üvegeket, ill. a dísz- és használati üveg- tárgyakat még számos más módon is színezhetik.)
(Mester 2012; Ihász 1998:86; Stained glass; Üveg).


Verdaccio, sfumato, chiaroscuro
Olasz nyelvből származó képzőművészeti szakkifejezések, összefüggésben vannak a színekkel is.

Verdaccio, sfumato, chiaroscuro
Verdaccio
Ugolino di Nerio képe
(14.sz.)
Sfumato
Leonardo képe
(1510 k.)
Chiaroscuro
G. de La Tour képe
(17.sz.)


Verdaccio: (verde [zöld] szóból képzett; ejtsd: verdáccso). Zöldföld és szürke festékek keveréke, kb. szürkés-világos olajzöld. A középkorban kialakult, majd évszázadokig használt technika a freskók, ill. az emberi testszín alapozásához. (A fenti, bal oldali képen jól látszik a zöld alapozás az arc szélein) Később a hollandok zöld helyett sárga okkert használtak ugyanerre a célra. Jellemző példáit a sienai trecento* festészetben találjuk.

*Trecento: jelentése háromszáz, vagyis az 1300-as évek, a 14.század. A középkori és a reneszánsz művészet közötti stílusátmenet Itáliában.

Sfumato: (kb. füstös, fátyolos, ködös, hajnali pára; ejtsd: szfumáto) finom árnyék, lágy színátmenet. A világos és az árnyékos részek között az átmenet fokozatos, nincsenek kontúrok. Leonardo által kidolgozott és elnevezett festésmód, az ő képein figyelhetjük meg az emberi testek árnyékaiban, a tájképek áttetsző „párás” színeiben. (Leonardo 1973:183)

Chiaroscuro: chiaro–scuro (világos–sötét, fény–árnyék; ejtsd: kjároszkúro) festményen, fotón az éles világosság- különbség, „drámai” fényhatás, erős fénykontraszt. A kép fő tárgyára éles fény esik, míg a többi része mély árnyékban van. Leggyakrabban a barokk festészetben találkozunk vele, lásd Caravaggio, Rembrandt képeit. (Cole 1994)

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Dye – Wikipedia

Dyeing – Wikipedia

Faludy:
Bizánc festészete és mozaikművészete

Farkas E. (ford.):
Festés, mázolás, tapétázás

Fayum mummy portraits - Wikipedia

Finály:
Tus, tinta, ceruza

Finlay:
Színek

Ihász:
Művészeti technikák könyve

Kemendi:
Festés növényekkel

Leonardo:
A festészetről

Mester:
Az építészeti üvegek iparművészeti értékei

Mihalik - Szomolányiné:
Kézzel festett textiliák

Miklós:
A sárkány szeme – Bevezetés a kínai piktúra ikonográfiájába

Mosaic -Wikipedia

Paint - Wikipedia

Solymár (szerk.):
A képzőművészet iskolája
I-II.

Spanyolozás - MEK, OSZK

Stained glass - Wikipedia

Üveg - Wikipedia

Watercolor

Wehlte:
A festészet nyersanyagai és technikái
Néhány alapfogalom
« Pigment, festék, színezék
Pigmentek csoportosítása »
57.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.