Alapszínek
A színek folytonosan töltenek ki egy térbeli
alakzatot, vagyis kontínuumot képeznek. Az ember nem
tud sem használni, sem megnevezni folytonos mennyiségeket,
ezért mérték- egységeket talál
ki, koordinátákat vezet be (CIE
és COS rendszerek), nyelvi kategóriákat
alkot (színnevek).
A szakaszolást segítik az alapszínek is.
Az alapszínek fogalma és száma változott
térben és időben, továbbá a
tudományos szemlélettől és a technikai
környezettől függően is.
Az alapszínek körül gyakran zavar tapasztalható,
mivel többféle van forgalomban. Az ellentmondás
feloldódik, ha figyelembe vesszük, hogy az alapszínek
mindig valamilyen technikai összefüggésben
szerepelhetnek csak, bizonyos eszközökhöz (fény,
festék stb.) köthetőek, és nem cserélhetőek
fel egymással. Az eddigiek ismeretében érdemes
összefoglalni az alapszíneket, melyekről a
színkeveréssel kapcsolatban esett szó:
• Az alapszíneknek az eszközfüggő modellekben van
szerepük
• Egy rendszerben az alapszínek száma legkevesebb
három
(lehet 4-6 is, de a több
alapszín megnehezíti a
számításokat)
• Az alapszínek kritériuma, hogy függetlenek legyenek.
• Alapszíneket nem lehet előállítani
keveréssel, ezeket
készen kell kapnunk.
Eszközfüggő modellek
(device-dependent models)
Az eszközfüggő modellek és alapszíneik
szorosan kapcsolódnak valamely technikához és színingerek keverését írják
le. Akkor használjuk őket, amikor színeket
kell létrehozni pl. számítógépen,
festékekkel vagy egyéb módon.
A legfontosabb eszközfüggő modell az RGB (additív) és a CMY (szubtraktív) modell, továbbá idesorolható
a festészetben használt RYB+WK (szubtraktív) modell is.
A betűszavak a modell alapszíneit jelölik:
• RGB (vörös, zöld, kék),
fényszínek modellje, e három szín
adja a legnagyobb színterjedelmet (gamutot)
• CMYK (ciánkék, magenta/bíbor, sárga,
fekete),
nyomdai festékek modellje, e négy szín
adja a legnagyobb színterjedelmet.
• RYB+WK (vörös, sárga, kék + fehér,
fekete)
fedőfestékek, pigmentek modellje, itt ez az öt
szín adja a legnagyobb színterjedelmet.
Az eszközfüggő modellek hátrányai:
• Csak az adott technikában használatosak, az elvek
és tapasztalatok nem konvertálhatóak egyszerűen
más modellekbe. A konverzió az egyes modellek
között meglehetősen bonyolult!
• Nem-szemléletesek, adataikból nehéz elképzelni,
milyen szín lesz az eredmény, színtervezési
feladatokhoz nem ideális.
• A nyomdatechnikában, ahol a kiindulás rendszerint
fotó, szkennelt kép, majd különféle
műveletek után színes nyomat a végeredmény,
– nem könnyű feladat a különböző
modellek közötti átváltás. A
probléma professzionális megoldása a színkezelés (Color management).
• E modellek a színelőállítási
lehetőségeknek csak egy részét írják
le, nevezetesen a monitorok ill. festékek színeit
– a gyakorlatban sokkal több színelőállítási
módszer létezik, melyek nem sorolhatók
egyértelműen az additív és szubtraktív „skatulyába”.
Független alapszínek
Az alapszínek részletezése előtt ki
kell térni egy fontos társfogalomra, a független színekre.
Egy színkeverési rendszerben legkevesebb 3 független
alapszín kell. Három alapszín között
az a független szín, amit a másik kettőből
nem lehet kikeverni. Ilyen a C,M,Y is: pl. a ciánkéket
nem lehet létrehozni a magenta és sárga
keverékeként.
A független alapszínek úgy helyezkednek el
a színkörben, hogy az általuk kifeszített
háromszög közrefogja a semleges tengelyt, vagyis
a kör közepét.
| Különböző
modellek független színei, 1. |
 |
 |
RGB:
kék-zöld-vörös |
CMY:
ciánkék-sárga-bíborvörös |
| Az
alapszínek és helyük a színkörben |
Az RGB alapszínek páronkénti keverékei
megfelelnek a CMY rendszer alapszíneinek és viszont:
RGB párok: B+G=C; B+R=M; R+G=Y
CMY párok: C+M=B; C+Y=G; M+Y=R
Az RGB és a CMY egymás komplementerei.
(A valóságban ezek a keverékek „nem
tiszták”, világosabbak ill. sötétebbek
mint az alapszínek, csak a színezetükre érvényes az állítás!)
A RYB modell és a szekunder (másodrendű)
színek modellje között hasonló a viszony,
mint a RGB és CMY között: egyenlő arányú
keverékeik adják a másik rendszer színeit.
| Különböző
modellek független színei, 2. |
 |
 |
RYB:
kék-sárga-vörös |
Szekunder
színek:
zöld-lila-narancs |
| Az
alapszínek és helyük a színkörben |
Az RYB és a szekunder színek egymás komplementerei
B+Y= zöld; B+R=lila; R+Y=narancs
zöld+lila=B; zöld+narancs=Y; narancs+lila=R
A szekunder színeket csak didaktikai
és tervezési célból használják,
színkeverési modellként nem.
Végül egy példa a nem-független színekre:
a kék-bíbor-vörös színhármasban
a bíbor nem független, mert létrehozható
a kék és vörös keverékeként.
(Az alábbi ábrán jól látszik,
hogy a színkör közepe kívül esik
a kiinduló színek háromszögén.)
| Nem
független színhármas |
 |
Pl.
a kék-bíbor-vörös nem független,
mert a bíbor előállítható
a kék+vörös keverékéből |
Elsődleges, másodlagos és
harmadlagos színek
Az alábbi néhány ábrán azonos
szerkezetben mutatjuk be az alapszíneket. A szemléltetésre
legalkalmasabb a színkör: az alapszínek a
legnagyobb körcikkeken látszódnak, a másodlagos
színek közepes, a harmadlagos színek a legkisebb
körcikkeken.
• Az alap- (elsődleges, elsőrendű, primer)
színek keveréssel
nem hozhatók létre, ezeket készen kell
kapnunk (pl. fényforrás, festék, tinta).
• A másodlagos (másodrendű, szekunder)
színek az
alapszínek egyenlő arányú keverékei.
• A harmadlagos (harmadrendű, tercier) színek
az alap- és a
másodlagos színek keverékeként jöhetnek
létre.
A másodlagos és harmadlagos színeket kevertszíneknek is mondják.
A keverékszínek világossága függ
a technikától: fényszínek esetén
világosabb, festékszínek esetén
sötétebb lesz mint az alapszíneké.
A keverékszínek telítettsége minden
esetben kisebb mint az alapszíneké!
Additív
Az additív színkeverés három alapszíne,
a vörös-zöld-kék fényszínek,
hullámhosszukkal egyértelműen azonosíthatók.
A fehér-szürke-fekete a fény-alapszínek
mennyiségével állítható be,
(arányuk itt mindig azonos, r=g=b), a fehérhez
maximális fényerő kell, a feketéhez
a fény teljes hiánya. Egy általános
színárnyalat pedig az 1-3 alapszín egymáshoz
viszonyított arányától és
mennyiségétől (a fényszínek
intenzitás-különbségétől)
függ.
| Additív
alapszínek – RGB |
 |
Primerszínek
(R,G,B) - Szekunderszínek (C,M,Y) -
Tercierszínek (a 6 közbenső) |
»
Additív színkeverés – RGB
Szubtraktív
A szubtraktív színkeverésben a ciankék-bíborvörös-sárga
az alapszínhármas, melyhez társulhat a
fekete. Ezek a nyomtatásban használt festékek
vagy tinták, a színfoltok lazúrosan fedik egymást, vagyis nem fedőfestékek. A
fehér-szürke-fekete az alapszínek mennyiségével
állítható be, feltételezve, hogy
fehér papírra kerül a színes tinta.
Egy általános színárnyalat az 1-4
alapszín mennyiségétől és egymáshoz
viszonyított arányától függ.
A keverékszínek világossága és
telítettsége mindig kisebb mint az alapszíneké.
Az additív és szubtraktív alapszínek
egymás komplementerei.
| Szubtraktív
alapszínek – CMY |
 |
Primerszínek
(C,M,Y) - Szekunderszínek (R,G,B) -
Tercierszínek (a 6 közbenső) |
»
Szubtraktív színkeverés – CMY
Az additív és a szubtraktív modellek kék
alapszínei különbözőek: az additív
kékje (B, Blue) mélykék, a szubtraktív
kékje (C, cyan) világosabb és türkizes
árnyalatú.
A CMYK modellben a fekete azért K betűvel jelzett
(BlacK v. Key), mert a B foglalt a kékre (Blue).
A különböző modellben más eredménye
van ugyanazon színek keveredésének. Legérdekesebb
a kék és a sárga: fényszínek
esetében fehér, festékeknél zöld,
általános színkeverésnél:
szürke.
| Kék
és sárga keveréke |
 |
 |
| Fényszínek
esetén fehér; anyagszíneknél
(festék) zöld |
A Pantone Hexachrome rendszere a CMY mellett a zöldet (G)
és narancsot (O) is tartalmazza. E kettő nem „független”
szín, hiszen a C,M,Y-ből kikeverhetőek, de
a Hexachrome sokkal telítettebb zöldet és
narancsot ad a rendszerhez, mint a keverék, ezáltal
növeli az elérhető színterjedelmet.
» Színterjedelem
Szubtraktív elvű, de fedőfestékekre vonatkozó keverési modell a RYB+WK. Az alapszínek
itt a vörös-sárga-kék + a fehér
és fekete. A fedőfesték takarja a színt
hordó felületet (papírt, fát, fémet
stb.), ezért itt a fehér és fekete is alapszín,
mert ezek keveréssel nem állíthatók
elő.
Szubtraktív
alapszínek (fedőfestékekre)
RYB+WK |
 |
Primerszínek
(R,Y,B) - Szekunderszínek (narancs, zöld,
lila) -
Tercierszínek (a 6 közbenső) |
» A festők alapszínei
Eszközfüggetlen modellek
(device-independent models)
Az eszközfüggetlen színmodellek nem valamely
technikához, színkeverési elvhez kötődnek,
hanem az emberi színérzetet írják
le: percepció- vagy érzékelés-orientált modellek. Akkor használjuk őket, ha pl. a színek
perceptív jellegzetességeit tárgyaljuk;
a színek vizuális összhatását
tervezzük; színmérési eredményeket
értékelünk, stb.
Mivel a színeket mindig 3D halmazként értelmezzük,
ezekben a színmodellekben is 3 adatra van szükség.
A 3 adat (modelltől függően) lehet színérzet-paraméter
vagy koordináta-érték. Az eszközfüggetlen
modelleknek nincsenek alapszínei sem kevertszínei.
| Színkör |
 |
| Perceptív színkör – nincsenek
alapszínek sem kevertszínek! |
Pszichofizikai szinten léteznek ugyan „alapszínek”,
pontosabban alapszíningerek, de agyi feldolgozásuk
után ezek vizuálisan „belesimulnak”
a teljes színkörbe. Ezt írja le Hering modellje,
ahol a 3 alapszínpár a vörös-zöld,
sárga-kék és (e kettő síkjára
merőleges) fehér-fekete.
| Hering
modellje |
 |
Alapszíningerek:
vörös-zöld, sárga-kék és
síkra merőlegesen
elhelyezkedő fehér-fekete |
» A Hering–
(ellenszín) elmélet
A főbb eszközfüggetlen modellek:
– Hering modellje,
– a színelrendezési rendszerek (COS),
– a színmérő-
(CIE) rendszerek
– a (Munsell-rendszer alapján kidolgozott) HSL modell-család
A konverzió az egyes modellek között meglehetősen
bonyolult!
HSL-tipusú modellek
A számítógépek grafikus programjaiban
szereplő HSL-tipusú (HSB, HSV, HSI) modellek nem
a színkeverés körébe tartoznak, hanem
az emberi színérzékelés (leegyszerűsített)
modelljei, ahol:
– H: hue, (színezet)
– S: saturation, Chroma, (telítettség)
– L: lightness, B: brightness, V: value, I: intensity,
(világosság)
Ezeket a modelleket a Munsell-rendszer alapján dolgozták ki (a 1970-80-as években)
és csak számítógépes környezetben
használják. Lényegük, hogy hengerkoordináta-rendszerben
helyezik el a színeket.
A HLS-tipusú modell-család rendkívül
hasznos a számítógépen, mert szemléletes,
a tervezéshez ez a legmegfelelőbb, ugyanakkor az
eredeti modell (a Munsell-rendszer) leegyszerűsítése
miatt vannak bennük kisebb- nagyobb szemléletbeli
„zavarok”.
Pl. a HVS-modell (alsó ábra,
balra) azt mutatja, hogy a 6 alapszín (RGB és
CMY) a fehérrel azonos világosságú,
ez azonban perceptíve nem lehetséges. Nem felel
meg színérzékelésünknek az
sem, hogy a RGB és CMY alapszínek pontosan egyforma
hatodokra tagolják a színkört (ld. a napfény
színspektrumát!). Emiatt a komplementer színpárok,
bár igen könnyű őket kiszámítani,
nem pontosak a HLS-típusú modellekben. (HSL
and HSV model)
| HLS-tipusú modellek |
 |
| HVS-modell |
HLS-modell |
Kép
forrása:
http://www.getreuer.info/home/colorspace |
Összefoglalva:
Eszközfüggő
modell
|
Eszközfüggetlen
modell |
| Device-dependent model |
Device-independent model |
| Színingerekre vonatkozik |
Színérzetekre
vonatkozik |
Technikához kötött
(fény, festék stb.)
|
Technikához nem
kötött |
| Színkeverési
modell |
Perceptív modell |
| Min. 3 független alapszín
kell |
Nincs alapszín,
sem keverékszín |
-RGB modell
-CMYK modell
-RYB+WK modell |
-Hering-modell
-COS (Ostwald, Munsell, NCS, Coloroid stb.)
-CIE (xyY, XYZ, LAB, LUV stb.)
-HSL, HSB, HSI, HSB |
| A konverzió a modellek
között bonyolult! |
A konverzió a rendszerek
ill. modellek között bonyolult! |
A konverzió az egyes modellek
között (mind az eszközfüggő-,
és –független csoporton belül,
mind ezen csoportok között) meglehetősen
bonyolult! |
Alapszínek egyéb összefüggésekben
A festékipar alapszínei
A festékiparban is többféle alapszínt
használnak (általában 10-20 között
van a számuk), ezeket fehérrel, feketével
ill. egymással különböző arányban
keverve hozzák létre a festéktermékeket,
melyek száma így több ezerre vagy tízezerre
rúg.
| Festékipari
alapszínek |
 |
| Egy
külföldi festékgyár alapszínei |
Alapszínek a kultúrában
és a nyelvben
Az alapszínek fogalma és száma változott
térben és időben:
• Az ókori görögök négy színt
különböztettek meg, ezek:
fekete - fehér - piros - sárga, melyeket
a négy alapelemmel kötöttek össze.
• Európában a középkor folyamán
a fehér-fekete-vörös volt a
három alapszín, ugyanez a népművészetekben
és sok természeti nép kultúrájában is.
• Kínában öt alapszínt használtak: fekete - fehér - piros - sárga - zöld.
(Gage 1993:11; Gulyás 1976:6)
Ez nem azt jelenti, hogy más színt „nem láttak” és nem használtak, csak azt, hogy ezek alá
sorolták (kategorizálták) be az összes
többi színt.
Alapszínnevek
Az alapszín és az alapszínnév különböző fogalmak:
• az alapszín valamely keverési modell vagy
festékrendszer sarkalatos színpontja. Alapszínekből
keverjük ki a többi árnyalatot – ez a
fő funkciójuk.
• az alapszínnév nyelvi kategória,
egy-egy színcsaládra vonatkoznak. Az alapszínnév
mindig több árnyalatot ölel fel, pl. a kék lehet lilás és zöldes, sötét
és világos, élénk és tompa.
A magyar nyelvben alapszínnévnek minősül:
fekete - fehér - vörös/piros - sárga
- kék - zöld - szürke - barna - lila - rózsaszín
- narancs - bíbor(?), vagyis amelyek önmagukban
egy-egy jól körülhatárolható
színcsaládot jelölnek.
»
Alapszínnevek
|
Felhasznált
és ajánlott irodalom:
CIE 1931 color space - Wikipedia
CIELUV - Wikipedia
Colorimetry - Wikipedia
Feisner:
Colour
Gage:
Colour and Culture
Gulyás:
A színek rendje
HSL and HSV model - Wikipedia
Itten:
A színek művészete
Lab color space (CIELAB) - Wikipedia
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
