Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
1.3.1.3.

Alapszínek, eszközfüggő és
-független modellek
 
 
Alapszínek

A színek folytonosan töltenek ki egy térbeli alakzatot, vagyis kontinuumot képeznek. Az ember nem tud sem használni, sem megnevezni folytonos mennyiségeket, ezért mérték- egységeket talál ki, koordinátákat vezet be (CIE és COS rendszerek), nyelvi kategóriákat alkot (színnevek). A szakaszolást segítik az alapszínek is. Az alapszínek fogalma és száma változott térben és időben, továbbá a tudományos szemlélettől és a technikai környezettől függően is.

Az alapszínek körül gyakran zavar tapasztalható, mivel többféle van forgalomban. Az ellentmondás feloldódik, ha figyelembe vesszük, hogy az alapszínek mindig valamilyen technikai összefüggésben szerepelhetnek csak, bizonyos eszközökhöz (fény, festék stb.) köthetőek, és nem cserélhetőek fel egymással. Az eddigiek ismeretében érdemes összefoglalni az alapszíneket, melyekről a színkeveréssel kapcsolatban esett szó:

Az alapszíneknek az eszközfüggő modellekben van
     szerepük
Egy rendszerben az alapszínek száma legkevesebb három
      (lehet 4-6 is, de a több alapszín megnehezíti a
      számításokat)
Az alapszínek kritériuma, hogy függetlenek legyenek.
Alapszíneket nem lehet előállítani keveréssel, ezeket
      készen kell kapnunk.



Eszközfüggő modellek
(device-dependent models)


Az eszközfüggő modellek és alapszíneik szorosan kapcsolódnak valamely technikához és színingerek keverését írják le. Akkor használjuk őket, amikor színeket kell létrehozni pl. számítógépen, festékekkel vagy egyéb módon.

A legfontosabb eszközfüggő modell az RGB (additív) és a CMY (szubtraktív) modell, továbbá idesorolható a festészetben használt RYB+WK (szubtraktív) modell is.

A betűszavak a modell alapszíneit jelölik:
RGB (vörös, zöld, kék),
fényszínek modellje, e három szín adja a legnagyobb színterjedelmet (gamutot)
CMYK (ciánkék, magenta/bíbor, sárga, fekete),
nyomdai festékek modellje, e négy szín adja a legnagyobb színterjedelmet.
RYB+WK (vörös, sárga, kék + fehér, fekete)
fedőfestékek, pigmentek modellje, itt ez az öt szín adja a legnagyobb színterjedelmet.


Az eszközfüggő modellek hátrányai:
Csak az adott technikában használatosak, az elvek és tapasztalatok nem konvertálhatóak egyszerűen más modellekbe. A konverzió az egyes modellek között meglehetősen bonyolult!
Nem-szemléletesek, adataikból nehéz elképzelni, milyen szín lesz az eredmény, színtervezési feladatokhoz nem ideális.
A nyomdatechnikában, ahol a kiindulás rendszerint fotó, szkennelt kép, majd különféle műveletek után színes nyomat a végeredmény, – nem könnyű feladat a különböző modellek közötti átváltás. A probléma professzionális megoldása a színkezelés (Color management).
E modellek a színelőállítási lehetőségeknek csak egy részét írják le, nevezetesen a monitorok ill. festékek színeit – a gyakorlatban sokkal több színelőállítási módszer létezik, melyek nem sorolhatók egyértelműen az additív és szubtraktív „skatulyába”.


Független alapszínek

Az alapszínek részletezése előtt ki kell térni egy fontos társfogalomra, a független színekre.

Egy színkeverési rendszerben legkevesebb 3 független alapszín kell. Három alapszín között az a független szín, amit a másik kettőből nem lehet kikeverni. Ilyen a C,M,Y is: pl. a ciánkéket nem lehet létrehozni a magenta és sárga keverékeként.

A független alapszínek úgy helyezkednek el a színkörben, hogy az általuk kifeszített háromszög közrefogja a semleges tengelyt, vagyis a kör közepét.

Különböző modellek független színei, 1.
RGB:
kék-zöld-vörös
CMY:
ciánkék-sárga-bíborvörös
Az alapszínek és helyük a színkörben

Az RGB alapszínek páronkénti keverékei megfelelnek a CMY rendszer alapszíneinek és viszont:
RGB párok:  B+G=C;   B+R=M;   R+G=Y
CMY párok: C+M=B;   C+Y=G;    M+Y=R

Az RGB és a CMY egymás komplementerei.

(A valóságban ezek a keverékek „nem tiszták”, világosabbak ill. sötétebbek mint az alapszínek, csak a színezetükre érvényes az állítás!)

A RYB modell és a szekunder (másodrendű) színek modellje között hasonló a viszony, mint a RGB és CMY között: egyenlő arányú keverékeik adják a másik rendszer színeit.

Különböző modellek független színei, 2.
RYB:
kék-sárga-vörös
Szekunder színek:
zöld-lila-narancs
Az alapszínek és helyük a színkörben

Az RYB és a szekunder színek egymás komplementerei
B+Y= zöld;   B+R=lila;   R+Y=narancs
zöld+lila=B;   zöld+narancs=Y;   narancs+lila=R

A szekunder színeket csak didaktikai és tervezési célból használják, színkeverési modellként nem.

Végül egy példa a nem-független színekre: a kék-bíbor-vörös színhármasban a bíbor nem független, mert létrehozható a kék és vörös keverékeként. (Az alábbi ábrán jól látszik, hogy a színkör közepe kívül esik a kiinduló színek háromszögén.)

Nem független színhármas
Pl. a kék-bíbor-vörös nem független,
mert a bíbor előállítható a kék+vörös keverékéből



Elsődleges, másodlagos és
harmadlagos színek


Az alábbi néhány ábrán azonos szerkezetben mutatjuk be az alapszíneket. A szemléltetésre legalkalmasabb a színkör: az alapszínek a legnagyobb körcikkeken látszódnak, a másodlagos színek közepes, a harmadlagos színek a legkisebb körcikkeken.

Az alap- (elsődleges, elsőrendű, primer) színek keveréssel
nem hozhatók létre, ezeket készen kell kapnunk (pl. fényforrás, festék, tinta).
A másodlagos (másodrendű, szekunder) színek az
alapszínek egyenlő arányú keverékei.
A harmadlagos (harmadrendű, tercier) színek az alap- és a
másodlagos színek keverékeként jöhetnek létre.

A másodlagos és harmadlagos színeket kevertszíneknek is mondják.

A keverékszínek világossága függ a technikától: fényszínek esetén világosabb, festékszínek esetén sötétebb lesz mint az alapszíneké. A keverékszínek telítettsége minden esetben kisebb mint az alapszíneké!

Additív
Az additív színkeverés három alapszíne, a vörös-zöld-kék fényszínek, hullámhosszukkal egyértelműen azonosíthatók. A fehér-szürke-fekete a fény-alapszínek mennyiségével állítható be, (arányuk itt mindig azonos, r=g=b), a fehérhez maximális fényerő kell, a feketéhez a fény teljes hiánya. Egy általános színárnyalat pedig az 1-3 alapszín egymáshoz viszonyított arányától és mennyiségétől (a fényszínek intenzitás-különbségétől) függ.

Additív alapszínek – RGB
Primerszínek (R,G,B) - Szekunderszínek (C,M,Y) -
Tercierszínek (a 6 közbenső)

» Additív színkeverés – RGB


Szubtraktív
A szubtraktív színkeverésben a ciankék-bíborvörös-sárga az alapszínhármas, melyhez társulhat a fekete. Ezek a nyomtatásban használt festékek vagy tinták, a színfoltok lazúrosan fedik egymást, vagyis nem fedőfestékek. A fehér-szürke-fekete az alapszínek mennyiségével állítható be, feltételezve, hogy fehér papírra kerül a színes tinta. Egy általános színárnyalat az 1-4 alapszín mennyiségétől és egymáshoz viszonyított arányától függ. A keverékszínek világossága és telítettsége mindig kisebb mint az alapszíneké.

Az additív és szubtraktív alapszínek egymás komplementerei.

Szubtraktív alapszínek – CMY
Primerszínek (C,M,Y) - Szekunderszínek (R,G,B) -
Tercierszínek (a 6 közbenső)

» Szubtraktív színkeverés – CMY


Az additív és a szubtraktív modellek kék alapszínei különbözőek: az additív kékje (B, Blue) mélykék, a szubtraktív kékje (C, cyan) világosabb és türkizes árnyalatú.
A CMYK modellben a fekete azért K betűvel jelzett (BlacK v. Key), mert a B foglalt a kékre (Blue).

A különböző modellben más eredménye van ugyanazon színek keveredésének. Legérdekesebb a kék és a sárga: fényszínek esetében fehér, festékeknél zöld, általános színkeverésnél: szürke.

Kék és sárga keveréke
Fényszínek esetén fehér; anyagszíneknél (festék) zöld

A Pantone Hexachrome rendszere a CMY mellett a zöldet (G) és narancsot (O) is tartalmazza. E kettő nem „független” szín, hiszen a C,M,Y-ből kikeverhetőek, de a Hexachrome sokkal telítettebb zöldet és narancsot ad a rendszerhez, mint a keverék, ezáltal növeli az elérhető színterjedelmet.
» Színterjedelem


Szubtraktív elvű, de fedőfestékekre vonatkozó keverési modell a RYB+WK. Az alapszínek itt a vörös-sárga-kék + a fehér és fekete. A fedőfesték takarja a színt hordó felületet (papírt, fát, fémet stb.), ezért itt a fehér és fekete is alapszín, mert ezek keveréssel nem állíthatók elő.

Szubtraktív alapszínek (fedőfestékekre)
RYB+WK
Primerszínek (R,Y,B) - Szekunderszínek (narancs, zöld, lila) -
Tercierszínek (a 6 közbenső)

» A festők alapszínei



Eszközfüggetlen modellek
(device-independent models)


Az eszközfüggetlen színmodellek nem valamely technikához, színkeverési elvhez kötődnek, hanem az emberi színérzetet írják le: percepció- vagy érzékelés-orientált modellek. Akkor használjuk őket, ha pl. a színek perceptív jellegzetességeit tárgyaljuk; a színek vizuális összhatását tervezzük; színmérési eredményeket értékelünk, stb.

Mivel a színeket mindig 3D halmazként értelmezzük, ezekben a színmodellekben is 3 adatra van szükség. A 3 adat (modelltől függően) lehet színérzet-paraméter vagy koordináta-érték. Az eszközfüggetlen modelleknek nincsenek alapszínei sem kevertszínei.

Színkör
Perceptív színkör – nincsenek alapszínek sem kevertszínek!


Pszichofizikai szinten léteznek ugyan „alapszínek”, pontosabban alapszíningerek, de agyi feldolgozásuk után ezek vizuálisan „belesimulnak” a teljes színkörbe. Ezt írja le Hering modellje, ahol a 3 alapszínpár a vörös-zöld, sárga-kék és (e kettő síkjára merőleges) fehér-fekete.

Hering modellje
Alapszíningerek: vörös-zöld, sárga-kék és síkra merőlegesen
elhelyezkedő fehér-fekete

» A Hering– (ellenszín) elmélet


A főbb eszközfüggetlen modellek:
Hering modellje,
– a színelrendezési rendszerek (COS),
– a színmérő- (CIE) rendszerek
– a (Munsell-rendszer alapján kidolgozott) HSL modell-család

A konverzió az egyes modellek között meglehetősen bonyolult!


HSL-tipusú modellek
A számítógépek grafikus programjaiban szereplő HSL-tipusú (HSB, HSV, HSI) modellek nem a színkeverés körébe tartoznak, hanem az emberi színérzékelés (leegyszerűsített) modelljei, ahol:
– H: hue, (színezet)
– S: saturation, Chroma, (telítettség)
– L: lightness, B: brightness, V: value, I: intensity, (világosság)

Ezeket a modelleket a Munsell-rendszer alapján dolgozták ki (a 1970-80-as években) és csak számítógépes környezetben használják. Lényegük, hogy hengerkoordináta-rendszerben helyezik el a színeket.

A HLS-tipusú modell-család rendkívül hasznos a számítógépen, mert szemléletes, a tervezéshez ez a legmegfelelőbb, ugyanakkor az eredeti modell (a Munsell-rendszer) leegyszerűsítése miatt vanak bennük kisebb- nagyobb szemléletbeli „zavarok”.
Pl. a HVS-modell (alsó ábra, balra) azt mutatja, hogy a 6 alapszín (RGB és CMY) a fehérrel azonos világosságú, ez azonban perceptíve nem lehetséges. Nem felel meg színérzékelésünknek az sem, hogy a RGB és CMY alapszínek pontosan egyforma hatodokra tagolják a színkört (ld. a napfény színspektrumát!). Emiatt a komplementer színpárok, bár igen könnyű őket kiszámítani, nem pontosak a HLS-típusú modellekben. (HSL and HSV model)

HLS-tipusú modellek
HVS-modell HLS-modell
Kép forrása:
http://www.getreuer.info/home/colorspace



Összefoglalva:

Eszközfüggő modell
Eszközfüggetlen modell
Device-dependent model Device-independent model
Színingerekre vonatkozik Színérzetekre vonatkozik
Technikához kötött
(fény, festék stb.)
Technikához nem kötött
Színkeverési modell Perceptív modell
Min. 3 független alapszín kell Nincs alapszín, sem keverékszín
-RGB modell
-CMYK modell
-RYB+WK modell
-Hering-modell
-COS (Ostwald, Munsell, NCS, Coloroid stb.)
-CIE (xyY, XYZ, LAB, LUV stb.)
-HSL, HSB, HSI, HSB
A konverzió a modellek között bonyolult! A konverzió a rendszerek ill. modellek között bonyolult!
A konverzió az egyes modellek között (mind az eszközfüggő-, és –független csoporton belül, mind ezen csoportok között) meglehetősen bonyolult!



Alapszínek egyéb összefüggésekben

A festékipar alapszínei

A festékiparban is többféle alapszínt használnak (általában 10-20 között van a számuk), ezeket fehérrel, feketével ill. egymással különböző arányban keverve hozzák létre a festéktermékeket, melyek száma így több ezerre vagy tízezerre rúg.

Festékipari alapszínek
Egy külföldi festékgyár alapszínei



Alapszínek a kultúrában és a nyelvben

Az alapszínek fogalma és száma változott térben és időben:

Az ókori görögök négy színt különböztettek meg, ezek:
fekete - fehér - piros - sárga, melyeket a négy alapelemmel kötöttek össze.
Európában a középkor folyamán a fehér-fekete-vörös volt a
három alapszín, ugyanez a népművészetekben és sok természeti nép kultúrájában is.
Kínában öt alapszínt használtak: fekete - fehér - piros - sárga - zöld. (Gage 1993:11; Gulyás 1976:6)

Ez nem azt jelenti, hogy más színt „nem láttak” és nem használtak, csak azt, hogy ezek alá sorolták (kategorizálták) be az összes többi színt.

Alapszínnevek
Az alapszín és az alapszínnév különböző fogalmak:
az alapszín valamely keverési modell vagy festékrendszer sarkalatos színpontja. Alapszínekből keverjük ki a többi árnyalatot – ez a fő funkciójuk.
az alapszínnév nyelvi kategória, egy-egy színcsaládra vonatkoznak. Az alapszínnév mindig több árnyalatot ölel fel, pl. a kék lehet lilás és zöldes, sötét és világos, élénk és tompa.

A magyar nyelvben alapszínnévnek minősül:
fekete - fehér - vörös/piros - sárga - kék - zöld - szürke - barna - lila - rózsaszín - narancs - bíbor
(?), vagyis amelyek önmagukban egy-egy jól körülhatárolható színcsaládot jelölnek.
» Alapszínnevek

Felhasznált és ajánlott irodalom:

CIE 1931 color space - Wikipedia

CIELUV - Wikipedia

Colorimetry - Wikipedia

Feisner:
Colour

Gage:
Colour and Culture

Gulyás:
A színek rendje

HSL and HSV model - Wikipedia

Itten:
A színek művészete

Lab color space (CIELAB) - Wikipedia
Alapszínek, eszközfüggő és -független modellek
« A szubtraktív színkeverés
egyéb esetei
Számítógépes színmegjelenítés »
50.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.