Becslések szerint több milliónyi színt
vagyunk képesek megkülönböztetni, természetesen
szeretnénk a lehető legtöbbet elő is állítani.
Persze nem lehet millió különböző
festéket, színes fényforrást használni,
és szerencsére nem is kell: néhány
alapszínből keverés útján nagyon
sok más árnyalatot elő lehet állítani.
Azonban nem lehet előállítani valamennyi,
az ember által érzékelhető színt,
ezt csak a napfény „képes létrehozni”
a szemünkben. Az elérhető alapszínek
soha sem lehetnek „abszolút” tiszták,
keverékszíneik pedig még ennél is
telítetlenebbek. A gyakorlati céloknak azonban
így is tökéletesen megfelelnek, hiszen a
szín érzékelése nem abszolút,
hanem relatív, és a színeket többnyire egy rendszeren belül hasonlítjuk össze.
Két különböző
rendszerben –pl. számítógépen
és nyomtatványon– nézzük a legvilágosabb
árnyalatot, a fehéret: e két fehéret egymással összehasonlítva azt látjuk,
hogy a festék-fehér sötétebb, mint
a fényt kibocsátó monitor-fehér.
Ugyanígy a monitor-vörös élénkebb,
mint a festett-vörös, stb. Ezeket azonban ritkán
hasonlítjuk össze, a színviszonyok rendszerint
egy rendszeren belül érdekesek.
A színkeverés általános
modellje
Az általános modellben nincs megadva színtechnika
(festék, fényforrás, egyéb), eltekintünk
a színhordó médiumtól, és
csak a színérzeteket tekintjük. A
keverékszínt ebben az esetben az összetevők
adataiból számítjuk ki, melyek származhatnak
színmérésből, egy COS színrendszerből
(Munsell, Coloroid stb.), a számítógépen
az RGB adatokból vagy másfajta rendszerekből.
Az alábbi táblázatban két általános
–vagyis nem tiszta– színárnyalatot (A és B) keverünk össze. Az A szín
viszonylag telített sárga (H=31), a B szín
tört hidegzöld (H=153).
(A r,g,b és a H adatokat az Adobe Photoshop Color Picker paneljéből
vagy a www.color-hex.com oldalról szerezhetjük.)
Egyenlő arányú (1:1) keverékük
az r,g,b adataik számtani közepe:
| I.
tábla |
| arány |
1
A szín |
1
B szín |
keverék |
| |
|
|
|
| r: |
239 |
105 |
(239+105)/2
= 172 |
| g: |
153 |
147 |
(153+147)/2
= 150 |
| b: |
60 |
128 |
(60+128)/2
= 94 |
| H: |
31 |
153 |
43 |
A keverék színezetét (H=43, ez egy sárga)
a telítettebb szín befolyásolja erősebben,
ez a fenti példában az A szín.
A keverékszín létrejötte függ
az színösszetevők (a keverékben
való részvételi) arányától is. A fenti táblában 1:1 arányú,
az alábbiban 1:2 arányban kevertük ugyanazokat
a színeket:
| II.
tábla |
| arány |
1
A szín |
2
B szín |
keverék |
| |
|
|
|
| r: |
239 |
105 |
(239+2x105)/3
= 150 |
| g: |
153 |
147 |
(153+2x147)/3
= 149 |
| b: |
60 |
128 |
(60+2x128)/3
= 105 |
| H: |
31 |
153 |
59 |
Látható, hogy a 2 „adag” törtzöld
(B) sem ellensúlyozza a telítettebb sárga
(A) színerejét, a keverék most is
a sárgához esik közelebb, a citromsárga
(H=59) egy piszkos árnyalata.
Az eddigi 2 kiinduló színhez vegyünk egy
harmadikat, egy tört bíbort (H=336).
A három általános szín (A, B és C) 1:1:1 arányú keveréke:
| III.
tábla |
| arány |
1
A szín |
1
B szín |
1
C szín |
keverék |
| |
|
|
|
|
| r: |
239 |
105 |
214 |
558/3
= 186 |
| g: |
153 |
147 |
151 |
451/3
= 150 |
| b: |
60 |
128 |
176 |
364/3
= 121 |
| H: |
31 |
153 |
336 |
27 |
Mennél több és különbözőbb
színeket keverünk össze, a keverék annál
telítetlenebb lesz, ahogy a III. táblán
is látható.
További számítások:
A III.tábla keverékszínét még
számtalan más színből is előállíthatjuk.
A rgb (186-150-121) keverék H értéke 27,
egy narancs, melynek legtisztább árnyalata: rgb
(255-114-0), az alábbi két táblában
ez a D szín.
a.) Milyen színt kell adni a tiszta narancshoz, hogy
ugyanazt a keveréket kapjuk mint a III.táblában?
A keverési arány 1:1 legyen.
| IV.
tábla |
| arány |
1
D szín |
1
E szín |
keverék |
| |
|
|
|
| r: |
255 |
117 |
372/2
= 186 |
| g: |
114 |
186 |
300/2
= 150 |
| b: |
0 |
242 |
242/2
= 121 |
| H: |
27 |
207 |
27 |
A keresett E szín egy kék,
a narancs komplementere
(H: 27+180=207), pontosabban e kéknek egy világos árnyalata.
b.) Milyen és mennyi szürkét kell adni a
tiszta narancshoz, hogy ugyanazt a keveréket kapjuk mint
a III.táblában? Keressük a keverési
arányt és a szürke világossági
fokozatát.
A kétismeretlenes egyenlet megoldása után:
– a szürke rgb (163-163-163);
– világossági fokozata kb. L = 64 (163/255
= 0.64);
– a szín-szürke keverési aránya
1:3
| V.
tábla |
| arány |
1
D szín |
3
F szín |
keverék |
| |
|
|
|
| r: |
255 |
163 |
(255+3x163)/4
= 186 |
| g: |
114 |
163 |
(114+3x163)/4
= 151 |
| b: |
0 |
163 |
(0+3x163)/4
= 122 |
| H: |
27 |
- |
27 |
Összegezve:
Egy színárnyalatot sokféleképp, több alapszín-pár keverékeként
is elő lehet állítani, ahogy az alábbi
ábráról is leolvasható. Abban a
speciális esetben, ha a 2 alapszín egy komplementer
pár, (a lenti ábrán a kék és
sárga: 48º-228º), keverékeik áthaladnak
a szürke tengelyen. (Itten 1978:63)
| Egy színárnyalat
– több színpárból |
 |
Egy
színárnyalat (pl. a tört sárga)
több színpár
keverékeként is létrehozható.
Az egyik sárga (a 48º-nál) és komplementere
a kék (228º) - meghatározott arányú
keverékük adja a tört sárgát,
melynek színezete szintén 48.
De ugyanez a szín előállítható
az ábrán látható
valamennyi színpár megfelelő arányú
keverékéből is. |
Telítettségcsökkenés
Színkeveréshez ajánlatos tiszta (ún.
határ-) színeket használni, mert a keverés
során a telítettség mindig csökken. Az általános keverési elv szemléltetéséhez
a színkört használjuk, melynek középpontja
a szürke (a semleges tengely vetületi pontja), sugárirányban
kifelé haladva egyre telítettebbek a színek.
Bármely modellben (additív, szubtraktív,
számítási) keverünk is színeket,
a keverék mindig telítetlenebb lesz mint a kiinduló
színek. Ha két, egymáshoz nagyon közeli
tiszta színt keverünk, a telítettség-csökkenés
alig észrevehető. Mennél távolabb
esnek egymástól, annál törtebb a keverék.
Egy komplementer színpár (egyenlő arányú)
keveréke mindig semleges, ugyanis ezek vannak egymástól
a legtávolabb (180º fokra) a színkörben .
| Tiszta
színek keverése – telítettség-csökkenés |
 |
Négy
tiszta színpár keverékei, a pár
egyik tagja mindig egy narancs.
a./ a pár másik tagja egy tiszta narancsvörös,
keverékük egy közbenső narancs.
b./ a pár másik tagja egy tiszta bíbor,
keverékük egy törtebb vörös.
c./ a pár másik tagja egy tiszta lila, keverékük
egy tört bíbor.
d./ a pár másik tagja egy tiszta kék,
a komplementer pár,
keverékük semleges szürke.
(A keverékben résztvevő színeket
négyzetben,
keveréküket körben ábrázolom.) |
Színsorok előállítása
keveréssel
Színkeverés során, kellően kis lépésekkel
változtatva az összetevők arányát,
teljes színsort is előállíthatunk,
mely a kiinduló színek közötti valamennyi
lehetséges arányú (0-100% közötti)
keveréket tartalmazza.
Az alábbi ábrán két határszínt
(A és B, tiszta színek) egy egyenessel
összekötjük, keverékeik mind ezen a vonalon
helyezkednek el, mégpedig a keverési aránytól
függő távolságban a határszínektől.
Speciális esetben a két szín (A2 és
B) egymástól 180 fokra van (komplementerek v.
kiegészítő színek), ekkor a keveréksor
átmegy a semleges tengelyen, és az egyenlő
arányú keverékük szürke (alábbi ábra, jobb oldalt). Minden más
–általános– esetben (A1 és B)
a keverékek polikromatikusak, vagyis többféle
szín keletkezik (alábbi ábra, bal oldalt).
| Színkeverés
– sorok, 1. |
 |
Sárga
(A1) és lila (B) keverékei
tartalmazzák a sárga, narancs,
vörös, bíbor színeket |
Zöld
(A2) és lila (B) keverékei
zöldek, lilák és a felezőpontban
(C) szürke |
A fenti ábra bal oldalán az A1 és B szín egyenlő arányú keveréke
egy tört piros (CK), melynek
tiszta árnyalatát (CT)
is ábrázoltuk. Ugyanezt a tört árnyalatot
(CK) kapnánk, ha a tiszta
pirosat (CT) szürkével
kevernénk.
A keverék-sorban itt –a közepén–
a legnagyobb a telítettség-csökkenés,
a kiinduló színeket összekötő egyenes
itt közelíti meg leginkább a semleges tengelyt.
A fenti keverék-sorok ábrázolása
más módon:
| Színkeverés
– sorok, 2. |
 |
A
keverék-sor polikromatikus,
mert olyan színek is létrejönnek, amelyek
nem szerepelnek a kiinduló színek között.
(melegsárga, narancs, piros, bíbor) |
A
keverék-sor csak a kiinduló színeket
tartalmazza (zöldet és lilát) különböző
telítettségben, egyenlő arányú
keverékük pedig szürke |
Sárga
(A1), ill. zöld (A2) és lila
(B) keverékei.
Felül az összetevők arányának
folytonos változása, alatta a
keverék-sor. Alul a körökben a 0-25-50-75-100
% keverékek.
A (nagyobb) körök alatt az adott szín
legtisztább árnyalata! |
Az összetevők száma és
színjellemzői
Színkeveréshez nemcsak a tiszta (ún. határ-)
színeket használhatjuk, hanem tört, sötét,
világos vagy akromatikus színeket is. Kikeverhetünk
árnyalatokat nemcsak két, hanem három vagy
több színből is, ebben az esetben is az összetevők
adataiból és arányából számoljuk
ki a keverékszín adatait.
| Színkeverés
– sorok, 3. |
 |
Két telített szín (sárga és
türkizzöld) keverékei. A lépésköz:
16,7%.
A keverék polikróm színsort ad.
A négyzetben az összetevők aránya,
alatta a körben a keverékszín.
Sárga (H=48), rgb: 255-204-0
Türkizzöld (H=177), rgb: 0-189-178 |
| Színkeverés
– sorok, 4. |
 |
Nemcsak telített színeket, hanem tört
árnyalatokat is
összekeverhetünk. A lépésköz:
16,7%.
Rózsaszín (H=339), rgb: 255-131-175
Sötétkék (H=220), rgb: 27-57-116 |
| Színkeverés
– sorok, 5. |
 |
Három színárnyalat keverékei,
a színösszetevők folytonosan változnak:
a sötétkék és a narancs csökken,
a sárgászöld növekszik.
Sötétkék (H=227), rgb: 48-69-148;
sárgászöld (H=67), rgb: 216-227-127;
Narancs (H=21), rgb: 255-90-0.
Egyedül a narancs tiszta szín, a másik
kettő tört. |
Mennél több különböző színárnyalatot
keverünk össze, annál kisebb lesz a keverékek
telítettsége, vagyis közelít a szürkéhez.
Festők színkeverési szóhasználata
A festőművészek szóhasználatában
saját neve van a tiszta szín fehérrel,
feketével, szürkével való keverésének:
| A festők
színkeverési terminusai |
 |
1.
Egy szín fehérrel keverve: derített szín.
2. Egy szín feketével keverve: tört szín.
3. Egy szín szürkével keverve: tompa szín.
4. A szín egy másik színnel keverve:
lehet derített, tört vagy tompa. |
Angolul: a tiszta szín (pure color), fehérrel
való keveréke: tint, feketével: shade, szürkével: tone.
A színkeverés kultúrtörténetéből
Természetes anyagokból (keveréssel, hevítéssel) már az ókorban is készítettek néhány mesterséges pigmentet (pl. egyiptomi kék, míniumvörös). A középkorban viszont sokáig tabu volt a színek keverése, mert a színt a fény, és nem az anyag tulajdonságának számított. A fényt isteni eredetűnek tekintették, ennek megváltoztatásába földi halandó nem avatkozhatott. (Gage
1993:30)
A színkeverés tiltásához bizonyára hozzájárult a vegyészeti ismeretek kezdetlegessége is, sok baleset és mérgezés származhatott a különféle festékalapanyagok (ólom, arzén, réz, kén, higany) összekotyvasztásából.
|
Felhasznált
és ajánlott irodalom:
Albers:
A színek kölcsönhatása, 35.p.
Arnheim:
A vizuális élmény, 374.p.
Feisner:
Colour, 23.p.
Gage:
Colour and Culture
Itten:
A színek művészete
Király:
Általános színtan és látáselmélet
Nemcsics:
Színdinamika, 41.p.
Sekuler – Blake:
Észlelés, 216.p.
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E)
|
