Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
1.3.1.

Színkeverés
 
 
Becslések szerint több milliónyi színt vagyunk képesek megkülönböztetni, természetesen szeretnénk a lehető legtöbbet elő is állítani. Persze nem lehet millió különböző festéket, színes fényforrást használni, és szerencsére nem is kell: néhány alapszínből keverés útján nagyon sok más árnyalatot elő lehet állítani. Azonban nem lehet előállítani valamennyi, az ember által érzékelhető színt, ezt csak a napfény „képes létrehozni” a szemünkben. Az elérhető alapszínek soha sem lehetnek „abszolút” tiszták, keverékszíneik pedig még ennél is telítetlenebbek. A gyakorlati céloknak azonban így is tökéletesen megfelelnek, hiszen a szín érzékelése nem abszolút, hanem relatív, és a színeket többnyire egy rendszeren belül hasonlítjuk össze.

Két különböző rendszerben –pl. számítógépen és nyomtatványon– nézzük a legvilágosabb árnyalatot, a fehéret: e két fehéret egymással összehasonlítva azt látjuk, hogy a festék-fehér sötétebb, mint a fényt kibocsátó monitor-fehér. Ugyanígy a monitor-vörös élénkebb, mint a festett-vörös, stb. Ezeket azonban ritkán hasonlítjuk össze, a színviszonyok rendszerint egy rendszeren belül érdekesek.



A színkeverés általános modellje

Az általános modellben nincs megadva színtechnika (festék, fényforrás, egyéb), eltekintünk a színhordó médiumtól, és csak a színérzeteket tekintjük. A keverékszínt ebben az esetben az összetevők adataiból számítjuk ki, melyek származhatnak színmérésből, egy COS színrendszerből (Munsell, Coloroid stb.), a számítógépen az RGB adatokból vagy másfajta rendszerekből.

Az alábbi táblázatban két általános –vagyis nem tiszta– színárnyalatot (A és B) keverünk össze. Az A szín viszonylag telített sárga (H=31), a B szín tört hidegzöld (H=153).
(A r,g,b adatok az Adobe Photoshop Color Picker paneljéből származnak.)
Egyenlő arányú (1:1) keverékük az r,g,b adataik számtani közepe:

I. tábla
arány 1
A
szín
1
B
szín
keverék
       
r: 239 105 (239+105)/2 = 172
g: 153 147 (153+147)/2 = 150
b: 60 128 (60+128)/2 = 94
H: 31 153 43

A keverék színezetét (H=43, ez egy sárga) a telítettebb szín befolyásolja erősebben, ez a fenti példában az A szín.

A keverékszín létrejötte függ az színösszetevők (a keverékben való részvételi) arányától is. A fenti táblában 1:1 arányú, az alábbiban 1:2 arányban kevertük ugyanazokat a színeket:

II. tábla
arány 1
A
szín
2
B
szín
keverék
       
r: 239 105 (239+2x105)/3 = 150
g: 153 147 (153+2x147)/3 = 149
b: 60 128 (60+2x128)/3 = 105
H: 31 153 59

Látható, hogy a 2 „adag” törtzöld (B) sem ellensúlyozza a telítettebb sárga (A) színerejét, a keverék most is a sárgához esik közelebb, a citromsárga (H=59) egy piszkos árnyalata.

Az eddigi 2 kiinduló színhez vegyünk egy harmadikat, egy tört bíbort (H=336).
A három általános szín (A, B és C) 1:1:1 arányú keveréke:

III. tábla
arány 1
A
szín
1
B
szín
1
C
szín
keverék
         
r: 239 105 214 558/3 = 186
g: 153 147 151 451/3 = 150
b: 60 128 176 364/3 = 121
H: 31 153 336 27

Mennél több és különbözőbb színeket keverünk össze, a keverék annál telítetlenebb lesz, ahogy a III. táblán is látható.

További számítások:
A III.tábla keverékszínét még számtalan más színből is előállíthatjuk. A rgb (186-150-121) keverék H értéke 27, egy narancs, melynek legtisztább árnyalata: rgb (255-114-0), az alábbi két táblában ez a D szín.

a.) Milyen színt kell adni a tiszta narancshoz, hogy ugyanazt a keveréket kapjuk mint a III.táblában? A keverési arány 1:1 legyen.

IV. tábla
arány 1
D
szín
1
E
szín
keverék
       
r: 255 117 372/2 = 186
g: 114 186 300/2 = 150
b: 0 242 242/2 = 121
H: 27 207 27

A keresett E szín egy világoskék, a narancs komplementere
(H: 27+180=207).

b.) Milyen és mennyi szürkét kell adni a tiszta narancshoz, hogy ugyanazt a keveréket kapjuk mint a III.táblában? Keressük a keverési arányt és a szürke világossági fokozatát.

A kétismeretlenes egyenlet megoldása után:
– a szürke rgb (163-163-163);
– világossági fokozata kb. L = 64  (163/255 = 0.64);
– a szín-szürke keverési aránya 1:3

V. tábla
arány 1
D
szín
3
F
szín
keverék
       
r: 255 163 (255+3x163)/4 = 186
g: 114 163 (114+3x163)/4 = 151
b: 0 163 (0+3x163)/4 = 122
H: 27 - 27


Összegezve:
Egy színárnyalatot sokféleképp, több alapszín-pár keverékeként is elő lehet állítani, ahogy az alábbi ábráról is leolvasható. Abban a speciális esetben, ha a 2 alapszín egy komplementer pár, (a lenti ábrán a kék és sárga: 48-228), keverékeik áthaladnak a szürke tengelyen. (Itten 1978:63)

Egy színárnyalat – több színpárból
Egy színárnyalat (pl. a tört sárga) több színpár
keverékeként is létrehozható.
Az egyik sárga (a 48-nál) és komplementere a kék (228) - meghatározott arányú keverékük adja a tört sárgát,
melynek színezete szintén 48.
De ugyanez a szín előállítható az ábrán látható
valamennyi színpár megfelelő arányú keverékéből is.



Telítettségcsökkenés
Színkeveréshez ajánlatos tiszta (ún. határ-) színeket használni, mert a keverés során a telítettség mindig csökken. Az általános keverési elv szemléltetéséhez a színkört használjuk, melynek középpontja a szürke (a semleges tengely vetületi pontja), sugárirányban kifelé haladva egyre telítettebbek a színek.

Bármely modellben (additív, szubtraktív, számítási) keverünk is színeket, a keverék mindig telítetlenebb lesz mint a kiinduló színek. Ha két, egymáshoz nagyon közeli tiszta színt keverünk, a telítettség-csökkenés alig észrevehető. Mennél távolabb esnek egymástól, annál törtebb a keverék. Egy komplementer színpár (egyenlő arányú) keveréke mindig semleges, ugyanis ezek vannak egymástól a legtávolabb (180 fokra) a színkörben .

Tiszta színek keverése – telítettség-csökkenés
Négy tiszta színpár keverékei, a pár egyik tagja mindig egy narancs.
a./ a pár másik tagja egy tiszta narancsvörös,
keverékük egy közbenső narancs.
b./ a pár másik tagja egy tiszta bíbor, keverékük egy törtebb vörös.
c./ a pár másik tagja egy tiszta lila, keverékük egy tört bíbor.
d./ a pár másik tagja egy tiszta kék, a komplementer pár,
keverékük semleges szürke.
(A keverékben résztvevő színeket négyzetben,
keveréküket körben ábrázolom.)



Színsorok előállítása keveréssel

Színkeverés során, kellően kis lépésekkel változtatva az összetevők arányát, teljes színsort is előállíthatunk, mely a kiinduló színek közötti valamennyi lehetséges arányú (0-100% közötti) keveréket tartalmazza.

Az alábbi ábrán két határszínt (A és B, tiszta színek) egy egyenessel összekötjük, keverékeik mind ezen a vonalon helyezkednek el, mégpedig a keverési aránytól függő távolságban a határszínektől.
Speciális esetben a két szín (A2 és B) egymástól 180 fokra van (komplementerek v. kiegészítő színek), ekkor a keveréksor átmegy a semleges tengelyen, és az egyenlő arányú keverékük szürke (alábbi ábra, jobb oldalt). Minden más –általános– esetben (A1 és B) a keverékek polikromatikusak, vagyis többféle szín keletkezik (alábbi ábra, bal oldalt).

Színkeverés – sorok, 1.
Sárga (A1) és lila (B) keverékei tartalmazzák a sárga, narancs,
vörös, bíbor színeket
Zöld (A2) és lila (B) keverékei zöldek, lilák és a felezőpontban (C) szürke

A fenti ábra bal oldalán az A1 és B szín egyenlő arányú keveréke egy tört piros (CK), melynek tiszta árnyalatát (CT) is ábrázoltuk. Ugyanezt a tört árnyalatot (CK) kapnánk, ha a tiszta pirosat (CT) szürkével kevernénk.
A keverék-sorban itt –a közepén– a legnagyobb a telítettség-csökkenés, a kiinduló színeket összekötő egyenes itt közelíti meg leginkább a semleges tengelyt.

A fenti keverék-sorok ábrázolása más módon:

Színkeverés – sorok, 2.
A keverék-sor polikromatikus,
mert olyan színek is létrejönnek, amelyek nem szerepelnek a kiinduló színek között.
(melegsárga, narancs, piros, bíbor)
A keverék-sor csak a kiinduló színeket tartalmazza (zöldet és lilát) különböző telítettségben, egyenlő arányú keverékük pedig szürke
Sárga (A1), ill. zöld (A2) és lila (B) keverékei.
Felül az összetevők arányának folytonos változása, alatta a
keverék-sor. Alul a körökben a 0-25-50-75-100 % keverékek.
A (nagyobb) körök alatt az adott szín legtisztább árnyalata!


Az összetevők száma és színjellemzői
Színkeveréshez nemcsak a tiszta (ún. határ-) színeket használhatjuk, hanem tört, sötét, világos vagy akromatikus színeket is. Kikeverhetünk árnyalatokat nemcsak két, hanem három vagy több színből is, ebben az esetben is az összetevők adataiból és arányából számoljuk ki a keverékszín adatait.

Színkeverés – sorok, 3.
Két telített szín (sárga ás türkizzöld) keverékei. A lépésköz: 16,7%.
A keverék polikróm színsort ad.
A négyzetben az összetevők aránya, alatta a körben a keverékszín.
Sárga (H=48), rgb: 255-204-0
Türkizzöld (H=177), rgb: 0-189-178

Színkeverés – sorok, 4.
Nemcsak telített színeket, hanem tört árnyalatokat is
összekeverhetünk. A lépésköz: 16,7%.
Rózsaszín (H=339), rgb: 255-131-175
Sötétkék (H=220), rgb: 27-57-116

Színkeverés – sorok, 5.
Három színárnyalat keverékei, a színösszetevők folytonosan változnak:
a sötétkék és a narancs csökken, a sárgászöld növekszik.
Sötétkék (H=227), rgb: 48-69-148;
sárgászöld (H=67), rgb: 216-227-127;
Narancs (H=21), rgb: 255-90-0.
Egyedül a narancs tiszta szín, a másik kettő tört.

Mennél több különböző színárnyalatot keverünk össze, annál kisebb lesz a keverékek telítettsége, vagyis közelít a szürkéhez.


Festők színkeverési szóhasználata

A festőművészek szóhasználatában saját neve van a tiszta szín fehérrel, feketével, szürkével való keverésének:

A festők színkeverési terminusai
1. Egy szín fehérrel keverve: derített szín.
2. Egy szín feketével keverve: tört szín.
3. Egy szín szürkével keverve: tompa szín.
4. A szín egy másik színnel keverve: lehet derített, tört vagy tompa.


Angolul: a tiszta szín (pure color), fehérrel való keveréke: tint, feketével: shade, szürkével: tone.


A színkeverés kultúrtörténetéből

Természetes anyagokból (keveréssel, hevítéssel) már az ókorban is készítettek néhány mesterséges pigmentet (pl. egyiptomi kék, míniumvörös). A középkorban viszont sokáig tabu volt a színek keverése, mert a színt a fény, és nem az anyag tulajdonságának számított. A fényt isteni eredetűnek tekintették, ennek megváltoztatásába földi halandó nem avatkozhatott. A színkeverés tiltásához bizonyára hozzájárult a vegyészeti ismeretek kezdetlegessége is, sok baleset és mérgezés származhatott a különféle festékalapanyagok (ólom, arzén, réz, kén, higany) összekotyvasztásából.
(Gage 1993:30)


1.3.1. Színkeverés
A festők alapszínei
Színterjedelem és a technikai modellek
Additív színkeverés – RGB
Az optikai-additív színkeverés egyéb esetei
Szubtraktív színkeverés – CMY
A szubtraktív színkeverés egyéb esetei
Alapszínek, eszközfüggő és eszközfüggetlen
színmodellek

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Albers:
A színek kölcsönhatása, 35.p.

Arnheim:
A vizuális élmény, 374.p.

Feisner:
Colour, 23.p.

Gage:
Colour and Culture

Itten:
A színek művészete

Király:
Általános színtan és látáselmélet

Nemcsics:
Színdinamika, 41.p.

Sekuler – Blake:
Észlelés, 216.p.

Színkeverés
« Színes technikák
A festők alapszínei »
43.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.