Egy
szín hatását módosítani –csökkenteni
vagy növelni– lehet pusztán azzal, hogy mellé
milyen másik színt helyezünk. Az ilyen típusú
kontrasztok lényege, hogy a színérzékletek
megváltoznak egymás szomszédságában.
(Nemcsics 1990:125; Nagy 2010:117; Itten
1978:35; Feisner 2006:94)
A kontraszthatás létrejöttében szerepe
van az utóképhatásnak, a méret (a
háttér-előtér) viszonyoknak és
az időnek. A jelenség tapasztalásához
kb. 20-40 másodpercig érdemes figyelni a fejezet
ábráit, úgy, hogy felváltva nézegetjük
a szomszédos színmezőket.
| Kontrasztjelenség |
 |
A
színérzéklet függ a nagyobb
környezet, a háttér színétől.
Középen fent a kis négyzet és
a két belső keret színe azonos,
de a különböző háttérszíneken
eltérőnek tűnik. |
A legfontosabb szimultán színkontrasztok a három
színérzet paraméterhez köthetők,
ezek: színezet, telítettség, világosság (ezekről a következő
fejezetben részletesen lesz szó.)
Színezetkontraszt
Általános esetben bármely két szín
között létrejöhet színmódosulás,
de élénk színekkel modellezve gyorsabban
előáll a jelenség, és könnyebb
észlelni. Ekkor fellép a színadaptáció
okozta színeltolódás jelensége:
a nagyobb felület (a háttér) színe
saját komplementere felé „tolja” a kisebb
színfoltot (az előtér színét),
vagyis arra kényszeríti szemünket, hogy létrehozza
a nagy színfelület utóképét
(a „virtuális” előtérszínt).
Az alábbi példában ugyanazt a zöld
foltot kék, narancs ill. bíbor háttérre
helyezzük. Egy kis idő után a kék háttéren
a zöld sárgásabbnak tűnik (mert a kék
kiegészítő színpárja a sárga),
míg a narancs háttéren a zöld kékesebb
lesz (narancs-kék kiegészítő párok).
| Színezetkontraszt |
 |
Ugyanaz
a zöld különböző háttereken:
kéken, narancson és (saját komplementerén
a) bíboron |
| Színezetkontraszt
létrejöttének sémája,
1. |
 |
Telített
kék háttéren minden szín a
(komplementer) sárga felé tolódik |
|
 |
Telített
narancs háttéren minden szín a
(komplementer) kék felé tolódik. |
A
nagyobb felület színe saját komplementere
felé „tolja”
a kisebb színfoltot, vagyis arra kényszeríti
szemünket,
hogy létrehozza a háttérszín
utóképét |
A színezetkontraszt speciális esete a komplementer-ellentét,
mely poláris-kontraszt: a színezetek közötti
különbség itt a legnagyobb, ezek egymás
színkarakterét erősítik. A poláris-kontraszt
párok, –a fekete-fehér, ill. a komplementerek–
összekeverve szürkét eredményeznek,
vagyis semlegesítik egymást. (Fényszínek
esetén a komplementer színpárok keveréke
fehér.)
Az előbbi zöld színfoltot ezúttal saját
komplementerére, bíbor háttérre
helyezzük (fenti ábra, harmadik négyzet).
Most a legtisztább, színezet-módosítástól
mentes a zöld, melyben szerepe van a színadaptációnak
is: a valódi látvány és a szemlélőben
keletkező utókép ugyanaz. A háttér
és előtér színe egymás hatását
erősíti, az előtér (a zöld) színe
még élénkebbnek tűnik, mint a valóságban.
A legtöbb tiszta komplementer-pár dinamikus hatást
kelt és az emberek általában kedvelik a
komplementer színekből álló kompozíciókat.
| Színezetkontraszt
létrejöttének sémája,
2. |
 |
Telített
bíbor háttéren minden szín
a (komplementer) zöld felé tolódik.
Az előtér színe most éppen azonos
ezzel, ezért nincs színmódosulás. |
Két szín egyenlő arányú keveréke
a kiinduló színeken „keresztirányú”
színmódosulást okoz:
| „Keresztirányú”
színmódosulás, 1. |
 |
A
sárga és a zöld (egyenlő arányú)
keveréke: sárgászöld,
mely sárga háttéren zöldnek,
zöld háttéren sárgának
látszik. |
Előállítható olyan kontraszt is, melyben
a különböző színárnyalatok
a környezet hatására azonosnak látszanak.
| „Keresztirányú”
színmódosulás, 2. |
 |
A
belső keretek nagyjából azonos színűnek
tűnnek,
de fent a kis négyzetekben látszik, hogy
különbözőek |
A Mach-sávok
Ernst Mach morva fizikus (1838-1916)
A kontraszt felerősíti az ellentétes tulajdonságokat
az érintkezési felület közelében:
az alábbi ábrán módosulást
tapasztalunk egy (egyenletesen változó) színsor,
–az ún. Mach-sávok (Mach bands)–
elemei között. A szomszédos árnyalatok
egymás színét módosítják:
pl. a középső narancssárga mező
bal széle sárgásabb, a jobb széle
vörösesebb, pedig „fizikailag” az egész
mező homogén narancssárga! Legerősebb
módosulás a középső mezőn
tapasztalható, míg a két szélen,
ahol csak egy-egy szomszédja van az elemeknek, nincs
módosulás. Az alábbi ábra 11 mezője
között nemcsak színezeti, hanem világossági
különbség is van, hiszen a (tiszta) sárga
világosabb mint a piros. A hatás megszűnik,
ha az elemeket vékony vonallal elválasztjuk egymástól.
Ugyanez a hatás még erősebben érvényesül
tisztán világossági sor esetében,
lásd alább.
| Színezetkontraszt
– Mach-sávok |
 |
A
színezeti sor egymással érintkező
elemei módosítják
a szomszéd színeket, mintha íves-homorú
felületek lennének.
Az elemek elválasztásával (ábra
alsó része) a hatás megszűnik. |
A jelenség rövid magyarázata: a retina ganglionsejtjeinek
működése a laterális (széli)
gátlásra épül.
(Részletesebben: Sekuler
2000:96)
Telítettségkontraszt
A szürke „könnyen befolyásolható”
– gyorsan megváltozik színes környezetben.
Ugyanazt a szürke foltot helyezzük egy élénk
narancs és egy élénk lila háttérre.
Rövid ideig fixálva a képet, a semleges szürke
a háttérszínek komplementerének
tűnik: a narancson kékesszürke lesz, a lilán
pedig sárgásszürke – ez lényegében
a színezetkontraszt egyik esete.
| Telítettségkontraszt |
 |
| Középen
fent a kis négyzet és a két belső
keret ugyanaz a szürke |
A szürke színeltolódása annál
határozottabb, mennél közelebb van a világossága
a háttérszín világosságához:
az alábbi ábrán ez a középső
elem.
| Telítettségkontraszt
és világosság |
 |
Azonos
háttérszín, különböző
világosságú szürkékkel.
Leghamarabb a középső szürkét
látjuk módosulni,
mert világossága közel van a háttér
vöröséhez. |
Az alábbi képen a kontraszthatás abból
adódik, hogy különböző tisztaságú
színárnyalatok kerülnek egymás mellé.
A szín telítettségének megítélése
függ attól is, hogy környezete (a háttérszín)
mennyire tiszta: ugyanaz az árnyalat élénk
színű háttéren törtebbnek, míg
egy szürkés háttéren teltebbnek hat.
| Telítettségkontraszt |
 |
Középen
fent a kis négyzet és a két belső
keret színe azonos.
A telített kék háttéren szürkének
látszik a minta, míg szürkéskék
környezetben határozottan kéknek.
(A három kék árnyalat színezete azonos!) |
Világosságkontraszt
Az emberi szem a világosság különbségre
különösen érzékeny, a gyakorlatban
(pl. tárgylátás, olvasás) a világosságkontraszt
nagyon fontos számunkra. Alapesete a fekete-fehér,
de érvényes a sötét-világos
színek együttesére is.
Jól demonstrálja a jelenséget, ha egyetlen
színezet (a képen: narancs) 3 különböző
világosságú (barna) árnyalatát
vesszük, és a közepes tónusú
árnyalatot ráhelyezzük a nála sötétebbre
és a világosabbra is. Az erős kontraszthatás
miatt ugyanaz az árnyalat az egyiken világosabbnak
hat, a másikon pedig sötétebbnek.
| Világosságkontraszt |
 |
Középen
fent a kis négyzet és a két belső
keret színe és világossága
azonos. (Az alapszínezet narancs, ebből 3
különböző
világosságú barnát kevertünk) |
Módosulást tapasztalunk egy (egyenletesen változó)
világossági sor, a Mach-sávok elemei
között (kannelúra- hatás*). A
szomszédos árnyalatok egymás világosságát
módosítják, pedig minden egyes mező
színe (pontosabban szürkesége) homogén!
Ettől egy sajátos hullámzást érzékelünk,
mintha íves-homorú felületek lennének
(erre utal a kannelúra* elnevezés). Legerősebb
módosulás a középső elemen tapasztalható,
míg a két szélen, ahol csak egy-egy szomszédja
van az elemeknek, nincs módosulás. Ha a színmezőket
elválasztjuk egymástól – a hatás
megszűnik. (Ugyanezt a hatást színezeti sorral
is bemutattuk, lásd fent.)
*Kannelúra: a görög-dór
oszloptörzsön függőleges irányban
végigfutó homorú vájatok.
| Világosságkontraszt
– Mach-sávok |
 |
 |
| A
világossági sor egymással érintkező
elemei módosítják a szomszéd
mezők világosságát, mintha íves-homorú
felületek lennének. Az elemek elválasztásával
a hatás megszűnik. |
Kannelúra,
görög-dór oszlopon |
Összetett kontrasztok
Az előbbi alapesetek több eleme is előfordul
az alábbi kontraszt-példákban.
Fehér szükséges a Goethe által is leírt kettős (vagy összetett)
kontrasztjelenség bemutatásához. (Goethe
1983:35, 2.tábla)
Az alábbi ábrán a felső részt
nézzük kb. 1 percig, a fekete pontot fixálva.
Ha ezután a kép alsó felére pillantunk
és az ottani fekete pontot nézzük, azt látjuk,
hogy a mező színe kékes (a narancs utóképe),
viszont a fehér keret ugyanolyan narancsszínű,
mint a fenti mező háttere. Itt egyszerre érvényesül
a szimultán (egyidejű) és a szukcesszív (időben követő) kontraszt: amíg a fehér
keretet néztük az a narancssárga környezet
miatt komplementer kékes árnyalatot vett fel.
Amikor mezőt váltunk, akkor a regeneráció
során a kék utóképe, a narancssárga
érvényesül.
| Összetett
kontraszt |
 |
| Szimultán
és szukcesszív kontraszt együtt |
A Bezold-jelenség
Wilhelm von Bezold (1837-1907) német
meteorológus
Speciális, összetett kontraszt a Bezold-jelenség. Az alábbi ábrán a vékony keret az egész kompozíció színhatását meghatározza: a vékony fekete keret sötétebb, a fehér világosabb, a zöld keret pedig törtebb-hidegebb összbenyomást kelt. A cellák mindhárom ábrán kékek, csak a vékony (2 pixel vastag) keretek színe különböző.
(Bezold effect; Albers 2006:41; Feisner
2006:97)
| A Bezold-jelenség,
1. |
 |
Az
első csoport összhatása sötétebb,
a középsőé világosabb,
míg a jobb oldali törtebb-hidegebb,
pedig csak a vékony keretek színe különbözik |
Egy másik Bezold-illusztráció:
Az éles kontrasztú fekete-fehér csíkozás
határozottan megváltoztatja ugyanannak a színnek
a hatását. A bal oldali csoportban egy lilásbíbor
sávot helyezünk a fehér, mellette a fekete
csíkokra. A kép jobb oldalán ugyanaz az
elrendezés zöld színnel.
A párok bal oldalát egyszerű takarásként értelmezzük: fehér háttéren színes sáv, rajta fekete csíkok. A színes párok jobb oldalán azonban különös neon-hatás keletkezik: szemünk ezt úgy értelmezi, mintha a fekete csíkokat világító sávok szakítanák meg.
| A
Bezold-jelenség, 2. |
 |
 |
Az
éles kontrasztú fekete-fehér csíkozás
határozottan
megváltoztatja a színek hatását.
Ha a kép fölé visszük a kurzort
jól látszik, hogy ugyanaz a szín
van a 2 oszlopban. |
„Fantomszínek” – szín
illúziók
Egyfajta összetett kontraszt az is, amikor olyan színérzéklet
keletkezik, ami fizikailag nincs ott („fantomszín”),
pusztán a látóközpont egészíti
ki az alakzatot a megfelelően elrendezett ingerek nyomán.
Az alábbi ábrán (balra) a teljes háttér
fehér, mégis a zöld hullámok sávjában
sárgászöld derengést látunk.
A másik ábrán egy lilás derengésű
korong tűnik fel, amit szintén csak a színelemek
elrendezése révén állít élő
a látóközpontunk.
| Fantomszínek
– illúziók |
 |
 |
| Az egész
képnek fehér a háttérszíne,
a zöld hullámok sávjában mégis
zöldes derengést látunk |
Kör
illúzió, lilás derengés |
|
Felhasznált
és ajánlott irodalom:
Albers:
A színek kölcsönhatása
Bezold effect - Wikipedia
Feisner:
Colour
Goethe:
Színtan – Didaktikai rész
de Grandis:
Teoria e uso del colore, 103.p.
Itten:
A színek művészete
Nagy:
A színek harmadik világa
Nemcsics:
Színdinamika
Sekuler – Blake:
Észlelés, 228.p.
***
Irodalom, nyomtatott (P)
Irodalom,
elektronikus (E) |
