Nyitóoldal   |   SZÍN  |   SZÍNKOMMUNIKÁCIÓ   |   Tartalom 
 
 
 
 
1.1.4.8.1.

Színérzetmódosító kontrasztok
 
 
Egy szín hatását módosítani –csökkenteni vagy növelni– lehet pusztán azzal, hogy mellé milyen másik színt helyezünk. Az ilyen típusú kontrasztok lényege, hogy a színérzékletek megváltoznak egymás szomszédságában.
(Nemcsics 1990:125; Nagy 2010:117; Itten 1978:35; Feisner 2006:94)

A kontraszthatás létrejöttében szerepe van az utóképhatásnak, a méret (a háttér-előtér) viszonyoknak és az időnek. A jelenség tapasztalásához kb. 20-40 másodpercig érdemes figyelni a fejezet ábráit, úgy, hogy felváltva nézegetjük a szomszédos színmezőket.

Kontrasztjelenség
A színérzéklet függ a nagyobb környezet, a háttér színétől.
Középen fent a kis négyzet és a két belső keret színe azonos,
de a különböző háttérszíneken eltérőnek tűnik.


A legfontosabb szimultán színkontrasztok a három színérzet paraméterhez köthetők, ezek: színezet, telítettség, világosság (ezekről a következő fejezetben részletesen lesz szó.)


Színezetkontraszt


Általános esetben bármely két szín között létrejöhet színmódosulás, de élénk színekkel modellezve gyorsabban előáll a jelenség, és könnyebb észlelni. Ekkor fellép a színadaptáció okozta színeltolódás jelensége: a nagyobb felület (a háttér) színe saját komplementere felé „tolja” a kisebb színfoltot (az előtér színét), vagyis arra kényszeríti szemünket, hogy létrehozza a nagy színfelület utóképét (a „virtuális” előtérszínt).

Az alábbi példában ugyanazt a zöld foltot kék, narancs ill. bíbor háttérre helyezzük. Egy kis idő után a kék háttéren a zöld sárgásabbnak tűnik (mert a kék kiegészítő színpárja a sárga), míg a narancs háttéren a zöld kékesebb lesz (narancs-kék kiegészítő párok).

Színezetkontraszt
Ugyanaz a zöld különböző háttereken:
kéken, narancson és (saját komplementerén a) bíboron

Színezetkontraszt létrejöttének sémája, 1.
Telített kék háttéren minden szín a
(komplementer) sárga felé tolódik
Telített narancs háttéren minden szín a
(komplementer) kék felé tolódik.
A nagyobb felület színe saját komplementere felé „tolja”
a kisebb színfoltot, vagyis arra kényszeríti szemünket,
hogy létrehozza a háttérszín utóképét


A színezetkontraszt speciális esete a komplementer-ellentét, mely poláris-kontraszt: a színezetek közötti különbség itt a legnagyobb, ezek egymás színkarakterét erősítik. A poláris-kontraszt párok, –a fekete-fehér, ill. a komplementerek– összekeverve szürkét eredményeznek, vagyis semlegesítik egymást. (Fényszínek esetén a komplementer színpárok keveréke fehér.)

Az előbbi zöld színfoltot ezúttal saját komplementerére, bíbor háttérre helyezzük (fenti ábra, harmadik négyzet). Most a legtisztább, színezet-módosítástól mentes a zöld, melyben szerepe van a színadaptációnak is: a valódi látvány és a szemlélőben keletkező utókép ugyanaz. A háttér és előtér színe egymás hatását erősíti, az előtér (a zöld) színe még élénkebbnek tűnik, mint a valóságban.

A legtöbb tiszta komplementer-pár dinamikus hatást kelt és az emberek általában kedvelik a komplementer színekből álló kompozíciókat.

Színezetkontraszt létrejöttének sémája, 2.
Telített bíbor háttéren minden szín a (komplementer) zöld felé tolódik.
Az előtér színe most éppen azonos ezzel, ezért nincs színmódosulás.


Két szín egyenlő arányú keveréke a kiinduló színeken „keresztirányú” színmódosulást okoz:

„Keresztirányú” színmódosulás, 1.
A sárga és a zöld (egyenlő arányú) keveréke: sárgászöld,
mely sárga háttéren zöldnek, zöld háttéren sárgának látszik.


Előállítható olyan kontraszt is, melyben a különböző színárnyalatok a környezet hatására azonosnak látszanak.

„Keresztirányú” színmódosulás, 2.
A belső keretek nagyjából azonos színűnek tűnnek,
de fent a kis négyzetekben látszik, hogy különbözőek



A Mach-sávok

Ernst Mach morva fizikus (1838-1916)

A kontraszt felerősíti az ellentétes tulajdonságokat az érintkezési felület közelében: az alábbi ábrán módosulást tapasztalunk egy (egyenletesen változó) színsor, –az ún. Mach-sávok (Mach bands)– elemei között. A szomszédos árnyalatok egymás színét módosítják: pl. a középső narancssárga mező bal széle sárgásabb, a jobb széle vörösesebb, pedig „fizikailag” az egész mező homogén narancssárga! Legerősebb módosulás a középső mezőn tapasztalható, míg a két szélen, ahol csak egy-egy szomszédja van az elemeknek, nincs módosulás. Az alábbi ábra 11 mezője között nemcsak színezeti, hanem világossági különbség is van, hiszen a (tiszta) sárga világosabb mint a piros. A hatás megszűnik, ha az elemeket vékony vonallal elválasztjuk egymástól. Ugyanez a hatás még erősebben érvényesül tisztán világossági sor esetében, lásd alább.

Színezetkontraszt – Mach-sávok
A színezeti sor egymással érintkező elemei módosítják
a szomszéd színeket, mintha íves-homorú felületek lennének.
Az elemek elválasztásával (ábra alsó része) a hatás megszűnik.

A jelenség rövid magyarázata: a retina ganglionsejtjeinek működése a laterális (széli) gátlásra épül.
(Részletesebben: Sekuler 2000:96)


Telítettségkontraszt

A szürke „könnyen befolyásolható” – gyorsan megváltozik színes környezetben. Ugyanazt a szürke foltot helyezzük egy élénk narancs és egy élénk lila háttérre. Rövid ideig fixálva a képet, a semleges szürke a háttérszínek komplementerének tűnik: a narancson kékesszürke lesz, a lilán pedig sárgásszürke – ez lényegében a színezetkontraszt egyik esete.

Telítettségkontraszt
Középen fent a kis négyzet és a két belső keret ugyanaz a szürke


A szürke színeltolódása annál határozottabb, mennél közelebb van a világossága a háttérszín világosságához: az alábbi ábrán ez a középső elem.

Telítettségkontraszt és világosság
Azonos háttérszín, különböző világosságú szürkékkel.
Leghamarabb a középső szürkét látjuk módosulni,
mert világossága közel van a háttér vöröséhez.



Az alábbi képen a kontraszthatás abból adódik, hogy különböző tisztaságú színárnyalatok kerülnek egymás mellé. A szín telítettségének megítélése függ attól is, hogy környezete (a háttérszín) mennyire tiszta: ugyanaz az árnyalat élénk színű háttéren törtebbnek, míg egy szürkés háttéren teltebbnek hat.

Telítettségkontraszt
Középen fent a kis négyzet és a két belső keret színe azonos.
A telített kék háttéren szürkének látszik a minta, míg szürkéskék
környezetben határozottan kéknek.
(A három kék árnyalat színezete azonos!)



Világosságkontraszt

Az emberi szem a világosság különbségre különösen érzékeny, a gyakorlatban (pl. tárgylátás, olvasás) a világosságkontraszt nagyon fontos számunkra. Alapesete a fekete-fehér, de érvényes a sötét-világos színek együttesére is.

Jól demonstrálja a jelenséget, ha egyetlen színezet (a képen: narancs) 3 különböző világosságú (barna) árnyalatát vesszük, és a közepes tónusú árnyalatot ráhelyezzük a nála sötétebbre és a világosabbra is. Az erős kontraszthatás miatt ugyanaz az árnyalat az egyiken világosabbnak hat, a másikon pedig sötétebbnek.

Világosságkontraszt
Középen fent a kis négyzet és a két belső keret színe és világossága azonos. (Az alapszínezet narancs, ebből 3 különböző
világosságú barnát kevertünk)



Módosulást tapasztalunk egy (egyenletesen változó) világossági sor, a Mach-sávok elemei között (kannelúra- hatás*). A szomszédos árnyalatok egymás világosságát módosítják, pedig minden egyes mező színe (pontosabban szürkesége) homogén! Ettől egy sajátos hullámzást érzékelünk, mintha íves-homorú felületek lennének (erre utal a kannelúra* elnevezés). Legerősebb módosulás a középső elemen tapasztalható, míg a két szélen, ahol csak egy-egy szomszédja van az elemeknek, nincs módosulás. Ha a színmezőket elválasztjuk egymástól – a hatás megszűnik. (Ugyanezt a hatást színezeti sorral is bemutattuk, lásd fent.)

*Kannelúra: a görög-dór oszloptörzsön függőleges irányban végigfutó homorú vájatok.

Világosságkontraszt – Mach-sávok
A világossági sor egymással érintkező elemei módosítják a szomszéd mezők világosságát, mintha íves-homorú felületek lennének. Az elemek elválasztásával a hatás megszűnik. Kannelúra,
görög-dór oszlopon



Összetett kontrasztok

Az előbbi alapesetek több eleme is előfordul az alábbi kontraszt-példákban.

Fehér szükséges a Goethe által is leírt kettős (vagy összetett) kontrasztjelenség bemutatásához. (Goethe 1983:35, 2.tábla)
Az alábbi ábrán a felső részt nézzük kb. 1 percig, a fekete pontot fixálva. Ha ezután a kép alsó felére pillantunk és az ottani fekete pontot nézzük, azt látjuk, hogy a mező színe kékes (a narancs utóképe), viszont a fehér keret ugyanolyan narancsszínű, mint a fenti mező háttere. Itt egyszerre érvényesül a szimultán (egyidejű) és a szukcesszív (időben követő) kontraszt: amíg a fehér keretet néztük az a narancssárga környezet miatt komplementer kékes árnyalatot vett fel. Amikor mezőt váltunk, akkor a regeneráció során a kék utóképe, a narancssárga érvényesül.

Összetett kontraszt
Szimultán és szukcesszív kontraszt együtt



A Bezold-jelenség

Wilhelm von Bezold (1837-1907) német meteorológus

Speciális, összetett kontraszt a Bezold-jelenség. Az alábbi ábrán a vékony keret az egész kompozíció színhatását meghatározza: a vékony fekete keret sötétebb, a fehér világosabb, a zöld keret pedig törtebb-hidegebb összbenyomást kelt. A cellák mindhárom ábrán kékek, csak a vékony (2 pixel vastag) keretek színe különböző.
(Bezold effect; Albers 2006:41; Feisner 2006:97)

A Bezold-jelenség, 1.
Az első csoport összhatása sötétebb, a középsőé világosabb,
míg a jobb oldali törtebb-hidegebb,
pedig csak a vékony keretek színe különbözik


Egy másik Bezold-illusztráció:
Az éles kontrasztú fekete-fehér csíkozás határozottan megváltoztatja ugyanannak a színnek a hatását. A bal oldali csoportban egy lilásbíbor sávot helyezünk a fehér, mellette a fekete csíkokra. A kép jobb oldalán ugyanaz az elrendezés zöld színnel.
A párok bal oldalát egyszerű takarásként értelmezzük: fehér háttéren színes sáv, rajta fekete csíkok. A színes párok jobb oldalán azonban különös neon-hatás keletkezik: szemünk ezt úgy értelmezi, mintha a fekete csíkokat világító sávok szakítanák meg.

A Bezold-jelenség, 2.
Az éles kontrasztú fekete-fehér csíkozás határozottan
megváltoztatja a színek hatását. Ha a kép fölé visszük a kurzort
jól látszik, hogy ugyanaz a szín van a 2 oszlopban.



„Fantomszínek” – szín illúziók
Egyfajta összetett kontraszt az is, amikor olyan színérzéklet keletkezik, ami fizikailag nincs ott („fantomszín”), pusztán a látóközpont egészíti ki az alakzatot a megfelelően elrendezett ingerek nyomán.
Az alábbi ábrán (balra) a teljes háttér fehér, mégis a zöld hullámok sávjában sárgászöld derengést látunk.
A másik ábrán egy lilás derengésű korong tűnik fel, amit szintén csak a színelemek elrendezése révén állít élő a látóközpontunk.

Fantomszínek – illúziók
Az egész képnek fehér a háttérszíne, a zöld hullámok sávjában mégis zöldes derengést látunk Kör illúzió, lilás derengés

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Albers:
A színek kölcsönhatása

Bezold effect - Wikipedia

Feisner:
Colour

Goethe:
Színtan – Didaktikai rész

de Grandis:
Teoria e uso del colore, 103.p.

Itten:
A színek művészete

Nagy:
A színek harmadik világa

Nemcsics:
Színdinamika

Sekuler – Blake:
Észlelés, 228.p.
Színérzetmódosító kontrasztok
« Színkontrasztok - kölcsönhatások
Színkontraszt - megkülönböztetés »
28.
Nem kereskedelmi oldal    |   Non-commercial website
Erről a weboldalról  |  Tartalom (Site map)  |  Magamról  |  Jogi nyilatkozat  |  Email  | 
Utolsó tartalmi frissülés: 2015.06.30.